Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-04 / 202. szám

1927 szeptember 4. DÉLMAGYARORSZÁG 9 KunáomM avarote pesti utazása. 138 koponyát szállítottak el a szegedi múzeumból. (A Délmagyarország munkatársától) Két nagy ládában különös rakomány hagyta el a napokban a szegedi muzeumot: 138 őskoponya kelt Útnak, hogy a budapesti néprajzi muzeum laboratóriumában szolgálja a magyar anthropoló­giát és esetleg döntő, adatokat szolgáltasson a magyar régészet és a magyar néprajz több ho­mályos kérdéséhez. A korai bronzkortól a hon­foglalásig egész sereg népfaj, sőt talán ember­faj volt képviselve a hatalmas kollekcióban, amely­ben pitvarosi bronz-emberek, bilisicsi hunok, alsó­kőzponti jazigok, szőregi szarmaták, kundombi ava­rok, kunágolai honfoglaló ősök szép egyetértés­ben először próbálják ki a vasúti utazást. A Budapestre szállított őskoponyák a városi muzeum mult évi és idei ásatásaiból kerültek ki s Móra Ferenc múzeumigazgató már kez­dettől fogva azzal a szándékkal gyűjtötte az ős­temetőkből előkerült koponyákat, hogy azokat a szaktudomány rendelkezésére bocsássa, a régészeti tárgyi leleteket természetesen a szegedi muzeum­nak tartván meg. Móra a koponyák vándorlásáról a következőket mondta tudósítónknak: — A magyar anthropológiának régi panasza az, hogy a régészek az ásatásoknál csak a sirmel­lékleteket mentik meg, de maguknak a csont­vázaknak a megmentésére nem vetnek súlyt s igy i magyar anthropológia éppen magyar anyaghoz aem jut, pedig embertani adatok. nélkül a hun, ivar, magyar kapcsolatok kérdését, sőt a magyar fajiság problémáját se lehet eldönteni. A pa­nasz teljesen jogosult volt, bár éppen a szegedi muzeumot e tekintetben sem érhette vád. A mi muzeumunk már annak idején kezére járt Len­íiossek Józsefnek, aki egy hires tanulmányt is irt az öthalmi torzított koponyákról, meg Török Aurélnak. En már husz évvel ezelőtt, kezdő ré­gész koromban, mikor nyilván több kárt csináltam, Enint hasznot, ösztönszerűleg összegyűjtöttem az ? lézeré ves csókái koponyák épen talált példá­ayait s arról nem én tehetek, hogy éppen abban iz időben meg anthropológus nem volt, akinek ííadhattam volna Őket, ma is itt acsarognak üveg j alatt a publikumra. Persze más a megmentés és i aiás a szakszerű tanulmányozás. Az én dolgom ' csak az első lehet, mert az anthropológia más, aiint a régészet, az egészen külön tudomány, még pedig meglehetősen komplikált, ma már nagy fel­szereléssel járó tudomány. Az ideális dolog az volna, hogy az archeológus és az anthropoló­gus együtt dolgozzanak, de ha már ez nem lehet, legalább a kezére dolgozok a testvér-tudomány­nak. Persze nem mindig sikerül a jószándék, sokszor csak fölmérhetjük a csontvázat, de föl nem szedhetjük, mert széthullanak a csontok, kü­lönösen az ép koponya ritka. Mindazáltal az utolsó két év alatt nagyon kedvezett a szerencse, több­száz sirból nagy tömeg használható koponyát szed­tünk föl, ugy, hogy most már nem is fértünk tőlük és az ősök sürgős elszállítását kértem a nép­rajzi múzeumtól, illetve az anthropológiai inté­zettől, Maga a főanthropológus, Bartucz La­jos dr. jött le a koponyák átvételére és nagy gonddal, személyesen csomagolta őket harmadfél napig. Arra a kérdésünkre, hogy nem tarthatta volna-e meg a szegedi muzeum a koponyákat, ezt fe­lelte Móra: — Tartani tarthatta volna, de se hely nincs rá, se értelme nem lett volna. A szegedi kultúr­palota annyira zsúfolt, hogy ma-hol­nap belefullad a zsúfoltságba a rend. Arra az öt-hat esztendőre, amit én magamnak szántam, még csak elférünk valahogy, — az utó­dom azlán majd kiverekszik magának egy uj kultúrpalotát, mert aki ebben a mostaniban to­vább is rendet tud tartani, az maga is mutogatni való ember lesz. Ami meg a koponyákat illeti, sukkal nagyobb tudományos érdek az, hogy szak­ember földolgozza és ismertesse őket, minthogy nálunk a padláson rakjanak beléjük fészket az egerek. Máshol nem tudnám őket tartani. Ter­mészetesen azt kikötöttem, hogy a tudományos feldolgozás ulán néhány szép példányt minden lelőhelyről visszakapjon a muzeum, azokat íztán majd ki is állítjuk azokkal a tárgyakkal együtt, amiket velük találjunk. B a r t uc z Lajos dr., a néprajzi muzeum anth­ropológusa és az anthropológia előadója a buda­pesti egyetemen, aki a héten tartott szenzációs előadást a magyar faj kérdéséről az orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén, a követ­kezőket mondta tudósítónknak az elszállított ko­po ny agy ü j Leményr öl: —' A szegedi muzeum megbecsülhe­tetlen szolgálatot tett a magyar tu­dománynak, mikor a maga régészeti céljai mellett az anthropológiára is gondolt és ezt a százon felül van. A csomagolás közben végzett nagyértékü gyűjteményt megmentette és átengedte nekünk. Szakszerűen föltárt ős kori te­metőből még ilyen nagy anyagot nem kaptunk. Különös nagy jelentőségűek a bal­nyák is, ami azt mutatja, hogy a fajok már ezer^ ötszáz évvel is keveredtek egymással. Mórj|| igazgató ur szerint ezt az anthropológiai meg-* állapítást az egy temetőben lelt sirmellékletekí különböző stílusa is alátámasztja. Egyébként 4 koponyák tudományes feldolgozását Móra igazgatói ur régészeti stúdiumaival párhuzamosan végzem,' és azt hiszem, közös munkánkkal nagyon érdekes' lagi-tói kundombi koponyák, amelyeknek a száma j eredményekre fogunk jutni, avar, de akadnak köztük idegen tipusu kopo- | felüleles vizsgálat szerint túlnyomó részül Nagyösszegfi óvadékot követel a gázgyár a k&uclónélkiili gáz« és villanyórák után. Ahol nem (Izeinek, oál leszerelik az órákat. (A Délmagyarország munkatársától.') Né­hány nap óta kellemetlen meglepetés éri azo­kat, akiknek lakásában villany, vagy gáz ég. A gázgyár egyik tisztviselője teszi tiszteletét a fogyasztóknál és különböző összegű, kauciók lefizetését kivánja a lakásokban felszerelt gáz­és villany mérőkért. írást mást nem visz ma­gával, mint a gázgyár blankettáját, amelyen a fogyasztó nevén és a fizetendő kaución kívül más nincs. Azokkal a fogyasztókkal, akik nem hajlandók a kért kaució kifizetésére, azt közli, hogy nem­fizetés esetén a gázgyér lesze­relteti az órákat. Több helyen már meg is történt, hogy, a gáz­gyár szerelői lezárták a villany- és gázórákat. A kauciószedés a fogyasztók körében érthető megdöbbenést keltett. Tiz-husz-harminc-negy­venpengős kauciókról van szó, tehát jelenté­ben bizony megbillentik a magánháztartásod pénzügyi egyensúlyát. A nagyobb fogyasztók­tól, így a vendéglőktől és kávéházaktól két* háromszázpengős kauciót is kér a gázgyár; embere. A meglepetésnek és a méltatlankodásnak egy másik oka az, hogy nagyon sok olyan fogyasztót Is megtiszteltek a gázgyár kikül­döttel, akik már évekkel, eset­ileg évtizedekkel ezelőtt lefizet­ték az órákért a szabályszerű óvadékot fó, békebeli arany­koronákban. Ez az óvadék természetesen elértéktelenedett* azóta és a fogyasztóknak reményük sem le­het, hogy valamikor visszakapják eredeti ér­tékében azt az összeget, amelyet annak idején lefizettek. Mivel a panasz általánossá fejlődött és senkí keny összegekről, amelyek a mai pénztelenség- j sem tudta, hogy mi az alapja a gázgyár vá­Gyapjutakaróink mosására különös gondot kell fordítanunk, ha azt akarjuk, hogy puhák 03 melegek maradjanak és e jó tulajnonságaikat el ne veszítsék. ¡Mártsuk a takarót a hófehér Lux-habba, nyomjuk rajta többször át, azután öblögessük gondosan. Ne higyjük azt, hogy takaróinkat bármiképen és bármely tetszésszerinti szappannal moshatjuk A. Lux-h asználata megtakarítást jelent

Next

/
Oldalképek
Tartalom