Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-04 / 202. szám

SZEOED : Szerkesztőség: Deik Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.^Kladóhívalal, UBlclönKönyvIttr ét Jegyiroda: Aradi „cca S- Telefon: 30ö. Nyomda : Lüw jjpól ucca 19. Telefon: tO—34.« » « » « » Vasárnap 1927 szeptember 4 •«« III. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM MAKO: Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 15L szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » «» gjöOzetésl Ara havonta 3-20, -vidéken és a fővárosban 3-60, kWSOldOn 6-40 pengő. Egyes szám 16. vasár- és Ünnepnap fillér. A szegedi színház lázasan készül a meginduló szezonra, úgyis, mint próbaévre s úgyis, mint az első, csonka év csonka eredményei után javitó vizsgára Duzzadó önérzet és duzzadó program dagasztotta azokat a nyilatkozatokat, melyek a szini szezon prológusaiként hangzottak el. Az első előadás — mondotta az úgynevezett legilletékesebb, — foglalatja lesz a színház vezetését jellemző művészi programnak: be fogjuk mutatni a Dorotiyá-1, az eltorzult életű, boldogtalan Kacsóh Pongrác remekét, operabemutatóval nyitjuk meg aszezont, magyar opera magyar bemutatójával, Beöthy László scenáriumával és Beöthy László személyes rendezésében, a főváros irodalmi és zenei élet kiválóságai megjelenésükkel fogják dokumentálni a szegedi bemutatónak és szegedi szinháznyitásnak irodalmi és szinpadtörténelmi jelentőségét. Ezt hirdette — valóban jólesően, — a nyilatkozat még pár héttel ezelőtt. Azután összejött a társulat s mint ,a szegedi intimpisták de genere Link színesen színtelen cikkei jelentik: a szegedi színház !<1 z uj földesar-ral nyitja meg a szezont. Ereiüeti magyar opera első bemutatója helyett egy /túljátszott darab reprizét, Kacsóh Pongrác 1 helyett Hevesivel denaturált ál-Jókait kapunk. *Most nem tudjuk: az előzetes fogadkozások 'egyéb állítását komolynak tartsuk-e s ebben a reprizben kell-e látnunk »a színház vezetését jellemző művészi program foglalatjáét? Avagy a művészi program kimerül majd egyetlenegy igéret betartásában: fel fogják emelni a helyárakat? Amikor a magyar külügyminiszter fogadta az amerikai újságírókat, azokat az igazságokat hangoztatta, amelyeket az újságírókról minden államférfi elmond a fogadóteremben, vagy a fehérasztal mellett. A sajtó az igazi nagyhatalom, — halljuk ilyenkor a könyökviszketésig, — a sajtó érleli cselekedetté a gondolatot, ez teszi transparens-sé a tiszta meggyőződést s vezeti diadalra az igazságot Ám ha a helyi (

státusférfiak s a helyi sajtó viszonyát tekintjük, azt látjuk, hogy különös eredményekké hervadnak itt a bankettszónoklatok szóvirágai. Talán nagyhatalomnak tartják a sajtót a szegedi városházán is, de bizonyára csak azért, hogy legyen egy nagyhatalom, legyen egy nagyhatalmú ellenfél is, ami felett győzedelmeskedni tudnak. A kívülről való kormányzástól való idegenkedés az újságokban propagált törekvésekkel szemben az irtózatig fokozódik. Ha azt akarod, hogy ne valósítsák meg akár a legéletrevalóbb tervet, csak írasd meg az újsággal, ha azt akarod, hogy ne fogadják el a legkitűnőbb javaslatot, kérd meg Wimmer Fülöpöt a benyújtására. (Csodálatos, hogy a strandfürdő nem épült fel, pedig nem is W. F. indítványozta a felépítését.) A szegedi újságírók azonban kifoghatnának ezen a csodálatos csökönyösségen. Csak két hétre kellene Burgfriedc-i kötniök s meg kellene állapodniok abban, hogy két hétig az ellenkezőjét írják annak, amit a város érdeke parancsol. Két hétig azt kellene követelniök a szegedi lapoknak, hogy a város ne építtessen több lakóházat s ha mégis épít, ne a szegedi lakásnélkülieknek adják ki a lakásokat, hanem — ha már minden városi vezető tisztviselő uj házban jutott lakáshoz, a makói és vásáxhelyt kö zlisztvisélőkft telepítsék bele. Azt fceílene ! tüveielmok, hogy a i'aar veréseken ne csak teffvetlen tanácsnok veszvén részt hanem az egész tanács s mindennap csak egyetlen hasáb fát szabadjon elárverezni. (Nem Csáky szalmája a város vagyona, hogy ölenkint kótyavetyéljék el.) A szegedi sajtónak azt kellene sürgetnie, hogy a város alapítson házi kezelésben autógyárat. Milyen megtakarítást lehetne elérni, ha a városi tisztviselők autószükségletét nem idegen gyárak produktumaival lehetne kielégiteni. Addig is azonban, míg a városi autógyár meg nem kezdi működését, sinautókat kell beszerezni a tanyai vasút vagonparkjának kiegészítésére; végtére is a Városi Tisztviselő nem ülhet be a vasúti kocsikba. A tanyai vasút közlekedését természetesen be kell szüntetni arra az időre, amíg Városi Tisztviselő a sinautón megy ki a külterületi keresztelőre. Mozgalmat kellene indítani annak érdekében is, hogy a városi tanács — természetesen nem a közgyűlés — emelje fel a tisztviselők napidiját s hogy napidíj akkor is járjon, ha a Városi Tisztviselő a bérházból átmegy a városházára, avagy bármily kényszerűség parancsoló hatása alatt, ha csak percekre is, elhagyja hivatali helyiségét A szegedi sajtónak kellene harcot kezdeni azért is, hegy ne frissítsék fel a közgyűlést s hogy a közgyűlés irjon át az anyakönyvi hivatalhoz annak érdekében, hogy minden városatya életéből — írjanak le tizenöt-husz évet. Követelnünk kellene, hogy áz egyetemi tanárok lakásai céljára alakítsák át a városházát s hogy a tanyai vasút végállomása maradjon a mostani helyén. A szegedi újságírók is tudnának eredményeket elérni, csak két hétig —• ne utálnák egymást. ^ A legtávolabbról sem akarunk beavatkozni abba a harcba, amelyik a szegedi tankönyvpiacon kirobbant Egy-két szempont hangsúlyozásával azonban nem ártunk talán ennek az objektivitásnak. Ha igaz az, hogy a szegedi iskolák tantestületei csak azért határozták cl az uj iskolakönyvek használatát, mert az egyik könyvkiadó anyagi hozzájárulást igért a tanítók árvaházának felépítéséhez, akkoj- — bármilyen tisztelői vagyunk is minden autonómiának, — sürgősen mozgalmat kell indítani annak érdekében, hogy ezentúl ne a tantestületek állapítsák meg a használt köinyvek jegyzékét. Az egyik tanférfiu azt mondja, hogy az iskolából kisöpört tankönyvek jobbak, mint az ujak, amiket most akarnak behozni. Egy másik nyilatkozatból megtudjuk, hogy ha a régi — és jobbaknak állított, — könyveket nem használják tovább, akkor a szegénysorsu tanulókat nem tudják ingyen könyvekkel ellátni. ötvenmillió kár éri a tanulók segélyegyletét talán csak azért hogy őt pengő jusson a tanitók árvaháza számára Gyönyörű és minden támogatásra érdemes gondolat árvaházat építeni a tanitók árvái részére, de ne a tanulmányi eredmények árán és ne a közvagyon romjaiból építsék fel árváik otthonát A tankönyvek kiválasztásánál a könyvek jósága és használhatósága lehet az egyetlen döntő szempont. A könyveket válogató tanítóknak legalább kell annyira tőrődniők a rájuk bizott gyermekekkel, mint netáni árváikkal. Ha üzleti szempontok irányithatnák a tantestületek működését, attól lehetne tartanunk, hogy az ilyen »Kalásziból nem a magyar kulturának lesz — fehér cipója. Szombaton estig ÍOO előállítás történt ár. Komis Kommunista összeesküvést ügyében. M fiatal orvos bevallotta, t>ogy ö volt a Kolumbus-uccal zsaroló, tíe csupán psxlQoanalitlkai Kísérleteket végzett, őogy leföxse a legnagyobb szélhámosokat. Tiíoltscaíos Kommunista-ügy, amelynek során elfognaR egy fantasztikus életű orvost. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A budapesti főkapitányság szombaton reggel őrizetbe vette dr. Komis Ignác fővárosi idegorvost, aki letartóztatása pillanatában az utóbbi idők legérdekesebb és legbonyolultabb bűnügyének központjába került. Kornis előállítása azzal a nagyarányú nyomozással van összefüggésben, amelyet a bécsi követség bizalmas értesítésére a rendőrség már hetek óta folytat. Ez a bizalmas értesítés arról szólt: Magyarországon nagyarányú kommunista öszszeesküvés van előkészületben és hogy Kornis a bécsi Rothe Fahne szerkesztőségében különös szolgálatokat ajánlott fel. Állítólag felajánlotta, hogy uccai zendülést szervez Pesten és hogy összeesküvést szervez a csepeli Weisz Manfréd-féle gyártelep felrobbantására is. A detektívek napokig figyelték dr. Kornis Ignácot, májd szombaton előállították a főkapitányságra és házkutatást tartottak Andrássy-uu lakásán. EÍŐáHitása alkalmával Heténpi főkapitányhelyettesnek feltűnt, hogy dr. Kornis, aki zöld szemüvecet - vheL mennyire hasonlít, ahhoz a személyleiráshoz, amelyet a Kolumbus-uccai emlékezetes rablótámadás tetteséről kapott a rendőrség. A főkapitányhelyettes kérdésére Kornis minden ellenkezés és kertelés nélkül kijelentette, hogy a rablótámadást ő követte el, de nem vezette az anyagi haszon reménye, célja nem volt más, mint az, hogy saját magán pszihoanalitikai tanulmányokat végezzen. Kíváncsi volt arra, hogyan reagál idegrendszere, ha egy ilyen bűnügy középpontjába kerül és hogy milyen hatást vált ki belőle a leleplezéstől való félelem. Elmondotta ezután azt is, hogy egy másik, még nagyobb arányú bünügy tervét dolgozta ki a maga számára ugyanilyen céllal. A román kormányt és a Pesti Kereskedelmi Bankot akarta becsapni. Az előállított fiatal idegorvos lakásán rengeteg iratot találtak. Kiderült az is, hogy Kornis Ignác a szerzője annak a , Tizenkét órai. cimu és Unikornis alau'ásu körlevélnek, ame^ Ivet a szeaedi tanács is meakavott és asaeW