Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1927-09-28 / 221. szám
1ŐZ7 szeptember 28. DÉLMAGYARGRSZAG A fl FromiTárrÁlS'zwmr-TTMMR, KE • __ , _ s Mr. Díreck' sókat olvasott ezekből az irSsoktíól. Nagyon érdekesnek tartotta őket és valóságos lelkesedéssel készült az írójukkal való találkozására. A1 hajón többször főpróbát tartott önmagával és előre kicsiszolta az első beszélgetést. Elképzelte mindenféle hangnemBen, de mindig abból a feltevésből indult ki, hogy Mr. Britling nyugodt, komoly, elgondolkodó ur, aki türelmesen ül és végighallgatja az embert, akárcsak a földszinti publikum a színészt. Most végre elérkezett a régen elgondolt pillanat és Mr. Díreck köszörülni kezdte a torkát, hogy rágyújtson a kitervezett bevezető mondatok valamelyikére. Sajnos, a társalgási tervezet nem számolt Mr. Britling túlságosan aktív természetével és nem számolt az állomásfőnőkkel sem, aki kevés hajlandóságot mutatott a néma statiszta szerepére. Az állomásfőnök összeszedte Mr. Díreck bőröndjeit, fesztelenül a két ur mellé csatlakozott és folytatta a zöldborsóra vonatkozó előadását, amit a vonat érkezése megszakított. Keméüyarcu öreg ember volt, a hangja bömbölő, akár egy tengerészé és ugy nekieresztette, mintha egy folyó túlsó partján álló hallgatókkal kellene megértetnie magát. — Mr. D ariing, a claveringsi főkertész toporzékol dühében, még sem tud ilyen szép, zöldborsót'kapni. 'Azon dühöng, hogy egy magamfajta vasutas többet ért hozzá, mint ö. Pedig én nem tanultam az ő mesterségét és csak a szabadidőmben foglalkozom vele... — Most jár először 'Angliában? Kérdezte Mr. Britling a vendégét. — Először életemben, — feletti Mr. Díreck. — Titka van az én zöldborsómnak, — folytatta a vasutas herkulesi hangon, de ha el is árulom a főkertésznek, nem ér vele semmit. — Van egy kis autóm, azzal megyünk haza, — szólt Mr. Britling. — Néhány mértföldnyire lakunk az állomástól. — 'A1 dolog ugy áll, hogy itt egész más a föld, — dörögte a vasutas. — Jön-megy a sok vonat és rázza a talajt, attól olyan porhanyós itt a sínek mellett. Ezt meg a főkertész minden tudományával sem tudja otthon megcsinálni. Ez a párhuzamos jellegű beszélgetés kissé zavarba hozta Mr. Direcket. Nem tudta, hogy hova figyeljen és sehogyan sem tudott belekapcsolódni a társalgásba. Elértek az autóhoz és az öreg zöldborsó-bajnok gondosan berakta az amerikai vendég holmiját. — Semmi baja a sárhányónak, uram — dörögte Mr. Britling fülébe. — Még az én palánkom sem sérült meg túlságosan. Ez a cölöp meglazult kissé, az az egész. — Mehetünk? Kérdezté Mr. Britling. — 'Azt hiszem rendben vagyunk, — felelte a vasutas, Mr. Díreck rövid habozás után néhány shilling borravalót nyomott az öreg markába és Mr. Britling kissé tulnagy ivvel kikormányozta az autót az országútra. IV. Mr. Díreck azt hitte, hogy végre ütött az ő órája és végre hozzáláthat az előre kicirkalm ázott ismerkedési mondatok érvényesítéséhez. De megint közbejött valami váratlan komplikáció. Minden jel arra vallott, hogy Mr. Britling most vezet autót életében elő. ször, esetleg másodszor, de legfeljebb harmadszor. A dolog akkor kezdclt gyanússá válni, ami"xorT-ír. Britling íóvedési«"»i IrHszfr-hawmszor is megállította a kocsit az üf "Kezdeténél.' 'A'zután az első utcasarkon majdnem elütött egy pék-targoncát. " '• Véletlenül az akcelerátort nyomtam meg a fék helyett, — mentegetőzött Mr. Britling. — Megesik az emberrel eleinte. De nem lehetett komoly baj, hiszen jó egy lábnyira mentem el mellette. . " ^"J' 'A'z egy láb kissé optimista becslés volt. Mr. Díreck lemondott minden társalgó ambíciójáról, nehogy a veszedelmes soffőr figyelmét másfelé terelje. Csendesen gurultak egy darabig, amíg a gép hirtelen recsegni-ropogni kezdett és .Mr- Britling hangosan elkáromkodta magit. — Mi az ördög! Hogy történhetett ez? Mr. Díreck észrevette, hogy Mr. Britling be akar fordulni egy gyönyörű kertkapun, de azután hirtelen moggondolja a dolgot és az utolsó pillanatban megállítja a kocsit. — Bossz az irány! sóhajtott Mr. Britling, nagyot fujt és idegesen fütyürészni kezdett valami opera-áriát. — Ezen a kapun kellene bemennünk? kérdezte Mr. Díreck részvéttel. Mr. Britling kihajolt a kocsiból és a fordulat ivének matematikai problémájával vesződött. — így nem megy, — dünnyögte. — 'Azt hiszem legjobb lesz, ha most tovább megyünk a kerítés mellett, megkerüljük a parkot és hátulról érünk a házba. Akkor nem kell hátrálni és manőverezni a fordulóval. Ez a villamos st^rtolő-készülék nggyezerő ifl Kellemetlen volná möst LeezáJlni varai a motort ^ m 'A'z autó újra elindult és nyugodtan görc a park sarkáig, ahol a forduló ujabb báltatásokat okozott Mr. Britliagniek. Ve tékezve vesződött a kormánykerékkel. — Azt a betyár mindenét ennek a nyavaly^ keréknek! f' T 'A1 következő pillanatban a két ur már | laput szagulta az árokban. 'A1 kocsi lecsúszol} az útról és orrával lefelé ferde helyzetből megállt az árokparton, rémült menekülésre késztetve néhány léprigót és verebet.,, V. , V _ Néhány pillanatnyi hallgatás utáü megsz'ő lalt Mr. Britling, de nagyon bizonytalan han gon: — Remélem, hogy, ki tudunk" majd mászni innen, . " Érezte, hogy. némi magyarázattal tartozik az útitársának: — Ez a fordulás nagyon egyszerűnek láb szik, de még sem az. 'A'z ember megfordítja a kereket, de elfelejti idejében visszafordítani. Nem ugy van, mint a kerékpárnál. A] bicikli magától beigazodik az egyenesbe. Mindenesetre hiba volt tőlem. 'A' könyv részletesen megmagyarázza ezt, de megfeledkeztem róla. Kísérletezni kezdett a géppel, de a szerkezet nyögve és ropogva tiltakozott ellene. — Látja? Nem akar hátramenni az;istennek se. Be van ágyazva. Nem volna szives kiszállni és visszanyomni a kereket? Ha én ugyanakkor hátrainditom, talán mégis megmozdul.. . Mr. Díreck kiszállt. Nagy erőlködés következett. ; f — Talán ha megfogná a küllőket... ugy.i* ho-hó... egy, kettő, három. >. nem,' nfem megy 1 Nincs más hátra, mint türelmesen várni, míg jöü valaki és segít. Nem kell aggpdni, járnak erre elegen... (Folyt. köiS) " Ml IMWII !• WIHTOIIWIWB Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF, Nyomatott 0 kiadótulajdonos D^ga^agBatjiMWZ^g Hírlap- és Nvomdavállalat Rt, kony^r^önKJájábán. Szeged, ' * * - •• |TOM MIX a Farmerek réme g DéateSrfől vt| O rxó í> a n.jj DÉiMAGYARORSZAO JEGYIRODÁJA. Földsz, és I. e. páholy 5 személynek 14'40 11*20 Díszpáholy I. sor — — — — 3 20 2-40 Díszpáholy többi sor — — _ 2'80 160 II. emeleti páholy 5 személynek — 8— 6-40 Zsöllye és körszék I—VI.— — - 3'20 2-40 Körszék VII-XII. sorig — — — 2-40 160 Földszinti zártszék I. sor — — — 2 — 150 Földszinti zártszék többi sor — — 1-B0 1-20 II. emeleti erkély I. sor — — — 160 1 20 Sxin&áxi &elydralc: Este D.u. II. emeleti erkély többi sor — III. emelet I. sor — -j- -y III. emelet többi sor — — IV. emelet karzati ülő — Földszinti álló — — — — II. emeleti álló - — III. emeleti álló — — -r Este 1*20 D.u. 1.T •is -•65 -•70 —;40 —60 — —•60 -•50 -^P -•40 -'30 Karzat! álló és fanulő jegy — JegyeK válthatók d. e. 9-12 és d. u. 3—7. Jegyváltás telefonon is. A Jegyelcet, "kívánságra, §axa kUldj^Oc. Telelőn: 12—05. I Figyelembe veendő i Telefon'; 12—05. hogy 33 éven át különféle szerkezetét figyeltem meg és hogy volt alkalmam megállapítani, miszerint I Tűzhelyek és más fűtőtestek összes előnyei mikéni érvényesülhetnek. Okveflen nézze meg és szerezze be. I Kígyó u. 3. szám alatt levő raktáramon kályháit és tűzhelyeit, mert a kijelölt alkalmas fűtőtest kiválasztása fűtőanyag megtakarítás melleit kellemes otthont ís jeíén». Kiváló tisztelettel Verderber Adám vaskereskedő. eFegyver és lőszer készletemre a vadászatot kedvelők síives figyelmét felhívni bátorkodom, «"^pj HanoHmn