Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-18 / 213. szám

1927 szeptember IS. BÉOIAGY ARÖTCSZ ÁG 9 Szombaton reggel részleges aszialosszlraJU Uez&iMöit Szegedien. a munteaadóK nyilaiteozata szerint J&étfön Mzárfáte az összes m unteásoteat. négy üzemre redukálni. — A részleges sztrájkra a munkaadók most azzal feleltek, hogy ha a sztrájkoló munkások hétfőin reggel nem lépnek munkába, ugv az összes faipari munkásokat kizárják. Ha a munkáltatók ilyen eszközökhöz nyúlnak, ám tegyék, de vállalják az ezzel járó összes konzekvenciákat. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi faiparban szombaton reggel sztrájk állott be. Egyelőre négy nagyüzem SO munkása lépett sztrájkba, de a jelek szerint hétfőre általános asztalossztrájk várható. A sztrájkot megelőző tárgyalások folyamán a munkások óránkint februárra 5 fillért, majd további 5 filléres emelést kértek. A munkaadók ezzel szemben csak szeptemberre akarták megadni az ötfilléres emelést, mig februárra és májusra csak 3 filléres emelést ajánlottak fel. A munkások ezt nem fogadták cl, mire bekövetkezett a szombati részleges sztrájk. A sztrájkoló asztalos munkások részéről Lájer Dezső a következőkben vázolta a helyzetet: — A fővárosi asztalosmunkások már hónapokkal ezelőtt kollektív szerződést kötöttek a munkaadókkal. A fővárosi munkabérek 40 fillérnél kezdődnek és 130 fillérnél végződuek. Ezzel szemben a szegedi órabérek 20 fillérnél kezdődnek és 81 fillérnél végződnek. — A munkások már kétizben tárgyaltak a munkaadókkal. Első alkalommal a budapesti bérek teljes bevezetését kívánták, később azonban engedményeket lettek a munkaadóknak, akik azonban mereven ragaszkodtak ajánlatukhoz. A munkások erre en block sztrájkba akartak lépni és csak a szakszervezet erélyes fellépésére sikerült a sztrájkot A munkaadók szövetségének részéről Gábor György alelnök a következőkben vázolta a helyzetét: — A legnagyobb meglepetéssel szereztünk tudomást arról, hogy az asztalosmunkások szombaton reggel négy üzemben sztrájkba léptek, mivel pénteken este a munkások megbizottainak azt a legmesszebbmenő ajánlatot tettük, amely szerint a munkabéreket alacsonyabb kategóriáknál cirka 35, a magasabbnál pedig ltí százalékkal emeljük fel. A munkások megbízottai azzal távoztak az értekezletről, hogy a választ legközelebb megadják. Ugy láttuk, hogy nagy ellentétek nem voltak. Ezzel szemben válasz helyett szombaton • reggel sztrájkba léptek a munkások. — Erre a terrorisztikus viselkedésre kénytelenek vagyunk hasonló modorban felelni és a munkát az összes faipari üzemekben beszüntetni. A szakszervezetet pedig a faipari ügyeken kívül sem fogadjuk el addig tárgyaló félnek, amíg nem tudja, vagy nem akarja a tárgyalások menetét akadályozó terrorizáló körülményeket megszüntetni. Mészöly Gedeon hazaiért a Balaton mellől és nem nyilatkozik semmiről, mlg az egyetemi vizsgálatot he nem fejezik. A Tótágas szerzője lemondott Dugonics-társasági tagságáról és régen operettet Irt Ludas Matylról. (A Délmagyarország munkatársától.) Csendesen, észrevétlenül érkezett vissza Szegedre több hónapi távollét után dr. Mészöly Gedeon, a szegedi egyetem összehasonlító nyelvtudományi tanszékének professzora, a Tótágas cimü »szatirikus vígjáték« országosan ismertté vált nevű szerzője. A nyári vakáció legelején tünt el Szegedről, amikor a Tótágasbotrány hullámai már csendesedőben voltak és amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszKét liliomkacsó is, noha néha tcjbegrizzel megkülönböztetve magát a mezők liliomaitól, kérleli az Isteut »apupáért« és tudom, hogy valahol messze, messze, a csillagok fölött egy nagyon kicsi öregasszony, aki csak álmomban él már, minden éjszaka beletakargatja a kötőcskéjébc az éu forradásos lelkemet, ugy alázatoskodik vele a jú Isten elé és azt mondja neki: — Édes Istenkém, ne haragudj erre az én rossz kis fiamra, hiszen te teremtetted olyan gyámoltalankának, hogy semmire nem való a világon, csak éppen az írásra. Hát az én lelkem üdvére csak vau, aki gondoljon. De hát a többiek? A fiuk, öregek és fiatalok, tépett, csapolt gályatársaim a tintatengeren? E szegény, magányos lelkek, akik mellé nem rendeltettek őrangyalok, hogy szivük selymeivel simogassák fehérre sebeik fekete száját? Ö értük imádkozik-e valaki, ugy, mint odaát a föld másik oldalán? El leliel-e képzelni, hogy a magyar glóbuszon is megteremnek az ilyen kegyes lelkek, akik még az újságírókat is pártfogásukba veszik az Isten előtt? El hát. Csak éppen, hogy magyarra fordítják '•a öreg kvekker imádságát, valahogy ilyenformán: — Adj, Uram, örök nyugodalmat az újságíróknak, de most mindjárt! És, ha már te se mered üket magadhoz venni, legalább tedd őket magadhoz hasonlóvá annyiban, hogy őket se tehessen látni seholse és ők se. vegyenek tudomást semmim ie, aninient ter megkapta már azt az érdekes hangú levelet, amelyben a vihartkeltő darab szerzője bocsánatot kért mindenkitől, a felháborodott kisgazdáktól, a fényes elégtételt ígérő kormánytól, a kellemetlen helyzetbe hozott kultuszminisztertől egyaránt és amelyben bejelentette, hogy darabját egyszer és mindenkorra visszavonja. Elutazása előtt még hivatalos levelet intézett az egyetem rektorához és a vizsgálat megindítását kérte maga ellen. Aztán, címének hátrahagyása nélkül eltávozott családjával együtt a városból, senkivel sem közölte, hogy hová megy. • A napokban érdekes, markáns alakja feltűnt ismét a szegedi uccákon. A város Tábor-uccai bérházában lévő lakásán kerestük fel Mészöly professzort, akiről távolléte idején nagyon érdekes dolgokat mesélt a fáma. Mesélt többek között arról is, hogy a Tótágas szerzője balatoni rejtekhelyén uj darabot Irt Ludas Matyi eimen és hogy ezzel a darabbal kívánja jóvátenni a Tótágast. Beszéltek arról is, hogy Itarsányi Zsolttal, az ismert nevii iróval és színpadi szerzővel kötött szorosabb irodalmi barátságot és ketten, közösen átdolgozták a Tótágast, lecsiszolták élét és sziupadképessé tették a nevezetes darabot. A professzor zsúfolt könyvállványokkal körülbástyázott dolgozószobájában fogadta a Délmagyarország munkatársát. Nem árult el meglepetést, látszott arcán, hogy várta az újságíró kopogtatását. Ott ült egyszerű íróasztala mellett, amelyen Pintér Jenő vaskos irodalomtörténete hevert. Aztán minden kérdést megelőzve mondotta: — Nem mondhatok semmi olyant, ami a Tótágassal, a Tótágas-üggyel a legtávolabbi vonatkozásban is van, A vizsgálat folyik, aanak béleiezése előtt tjein beszélMiék' a — nyilvánosság számára erről a dologról. Nem tudom azt sem, hogy a vizsgálat milyen stádiumban van. Az egyetem tanácsa, amikot. kérelmemre elrendelte a vizsgálatot, annak lefolytatásával dr. Kolozsvári] Bálint profeszszor urat bizta meg. Tessék hozzá fordulni felvilágosításért. .— IIol töltötte professzor ur a nyári hónapokat? — kérdeztük. — Ez is összefüggésben van a Tótágassal, de ezt azért megmondom, mert hallom, hogy] elutazásom után olyasfélét beszéltek, hogy megszöktem. Siófokon nyaraltam családommal együtt. Nem volt ez menekülés, még a Tótágas-ügy előtt határoztam el ezt a nyaralást. — Mivel foglalkozott a vakációban? — Nyelvészkedtem. A -yal, -vei rag eredetét kutattam és két nyelvészeti értekezést Írtam. Ezenkívül fürödtem és úsztam. Irodalommal nem foglalkoztam. Közöltük ezután a professzorral azokat a híreket, amelyek ujabb színpadi munkáról szállingóztak távolléte alatt. Megkérdeztük, hogy mi igaz a Ludas Matyi-ból? — Nem igaz belőle egy szó sem — mondotta —, legalább ebben a formájában neia igaz. 1ÍE irtam ugyan egy Ludas Matyi cimQ darabot, most is ott van a szekrényem fiókjában, dd ezt a darabot öt évvel ezelőtt írtam, közvetlenül a Kalendárium és a Tótágas megírása után. Iiarsányi Zsoltot pedig nem ismerern, csak annyit tudok róla, hogy a Nosztyj fiút sikerülten dolgozta át színpadra. A Ludas Matyi tendenciája iránt érdeklődtünk ezután. Azt is megmondtuk, hogy miértj A Tótágasnak kisgazda-ellenes tendenciát tulajdonítottak a politikai kritikusok, viszont Fazekas Mihály Ludas Matyi-ja határozottat* ellenkező tendenciájú, tehát bajosan lehet ai két témát egy szerzői nevezőre hozni — Ezekre a kérdésekre pedig most nem válaszolhatok, mert ezek már nagyon szoros kapcsolatban vannak a Tótágassal — mondotta Mészöly Gedeon. — Arról is beszélnek — tettük fel az ujabb kérdést —, hogy professzor ur sajtópört indit azok ellen a lapok ellen, amelyekben támadó cikkek jelentek meg a Tótágas-botrány idején, —• Ennek a hirnek van némi alapja, de csak annyi, hogy budapesti ügyvéd barátom, dr. Kelemen Kornél megindította a sajtópört a Magyar Újság ellen azért a cikkért, amely; az én biinömül rótta fel a Maró Gergely-félel darabont kalendáriumot is. Ezt a kalendáriumot én nem is ismerem, azóta sem sikerült megszereznem, pedig nagyon. kíváncsivá tettek rá. Különben is, aki tud logikusan gondolkozni, nem tételezhette fel rólam a darabont kalendárium megírását, hiszen a darabouí: kormány belpolitikai irányelve, a választójog kiszélesítése, hogy minél szélesebb rétegek ke« rüljenek be az. alkotmány sáncai közé, homlokegyenest ellenkezik az én politikai meggyőződésemmel. Én tehát nem népszerűsíthettem azt a politikát. — Mást most nem mondhatok, meg kell várnom a vizsgálat befejezését és meg kell várnom a bűnvádi eljárás befejezését is, ' — A bűnvádi eljárásét is? — Igen, a bűnvádi eljárásét. Annak idején' egészen szavahihető, komoly urak mondották, hogy bűnvádi, eljárás is indul ellenem a Tótágas miatt, osztály elleni izgatás cimén. Eddig ugyan nem volt alkalmam meggyőződni róla, íiogy tényleg megindult-e az eljárás, még nem hallgattak ki, de hát nekem nincs jogom kételkedni azoknak a komoly uraknak szavahihetőségében. Most A Dugonics-Társaság ügye került szóba. Mészöly Gedeon még a Tótágas-hullámok idején kilépett a társaság* bői. Kilépett, még mielőtt megtartotta volna, •székfoglalóját. Arról beszéltet bscfenlesek^