Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-31 / 198. szám

Kalász könyvkiadó vállalat, amely az ország tanítóinak vállalata és jövedelméből majdan felépitik a tanítók házát — teljesen megreformálta az elemi népiskolák tankönyveit, ugy, hogy a régiek használhatatlanokká vállak. Ilyenformán nem mondható rózsásnak a könyvkereskedők helyzete, annál kevésbbé, mert az egyetem sem hozott lényeges fordulatot a könyvkereskedői piacon. Az egyetemi könyvek olyan drágák, hogy a legtöbb hallgató Írószerek mellett csak jegyzeteket vásárol és ezekből tanul. Az árak változatlanul a régiek, olcsóbbodás nem várható. Egy kis elemista szükségleteinek beszerzése belekerül 4 pengőbe, a negyedik elemiben azonban már 10—14 pengőig emelkedik, az írószerekkel együtt pedig felmehet az összeg 20 pengőig. A gimnázium és írás középiskoláknál az első évben körülbelül 21—30 pengőbe kerül a tankönyvvel aló ellátás, a kiadások a nyolcadik osztályban í. lmcunek .70 pengőig is. Ha ehhez hozzászámítjuk évente az írószerekért elköltendő 30—10 pengőt, csinos képet kapunk a tanulóknak kizárólag az iskolai tanuláshoz szükséges ellátásáról. Egy másik Klauzál téri könyvkereskedő cképen panaszkodott: — A helyzetünk rettenetesen sivár. Mig ezelőtt húszezer diák kereste fel a város iskoláit, ma csak ötezer tanuló iratkozik be a szegedi intézetekbe. Mig ezelőtt összesen hét könyvkereskedő szolgálta ki a tanuló ifjúságot, ma husz könyvkereskedő konkurrál egymással. — Az iskolakönyv sohase volt üzlet, csak éppen forgalmat csináltak vele, a változott politikai irányzatokkal együttjáró állandó könywáltoztatással azonban már kizárólag csak veszteséget mutathatnak fel a könyvkereskedők. Az írószerekkel pedig ugy áll a helyzet, hogy az iskolák ufasilják a tanulókat, hol vegyék Írószereiket. — Az egyelem az első évben hozott valami forgalmat, ma azonban az egyetemi hallgatók a Centrumba szervezkedtek és ott vásárolnak. Nem irigyiésreméltó ezek szerint a könyvkereskedők iskolai aratása. A Kárász-uccai nagy könyvkereskedő cég vezérigazgatója szintén sötét képet festett: — Ma négyszer annyian foglalkozunk könyvkereskedéssel, mint azelőtt, a diák kevesebb, a Délvidék, amely mindent tőlünk szerzett be, elmaradt, az a kevés forgalom, ami van, nagyon is megoszlik. Az egyetem részben tud ugyan kárpótolni, de semmiképen sem egyenlíti ki a félrebillent gazdasági helyzetünket. íme a nyilatkozatok, amelyekből kiderül, hogy a már nyugtalan, megállapodni és fixpontra jutni nem tudó tanügyi rendszer nagy nehézségekkel és terhekkel nehezíti a könyvkereskedelmet, amellett óriási adót ró az amúgy is sokoldalúan igénybevett szülőkre. Kicsivel több megfontolás, belátás és célszerűség bizonyára mindenképen eredményekre vezetne. Lengyel Vilma. i§27 augusztus 31. Vakmerő tolvajok Kisteleken elloptak egy nyájat és a juhokat Szegedre hajtották. (A Délmagyarország munkatársától.) Kisteleken egyik jómódú nagygazdának hétfőn ismeretlen egyének elhajtották 63 darab juhból álló nyáját. A károsult nagygazda, amikor juhnyájának eltűnését megtudta, a vakmerő lopást azonnal jelentette az ottani csendőrségnek. A megindult nyomozás megállapította, hogy a juhokat Szeged felé hajtották el. A csendőrök a nyomozás adatai alapján kedden reggel beutaztak Szegedre. Először a vámházak alkalmazottait kérdezték ki. A Vámőrök pontos útbaigazítást adtak a csendőröknek, aminek alapján a juhok egyrészét alsóvároson meg is találták. A tolvajok a 63 juhból 37-et már eladtak egyik szegedi kishusvágónak, aki természetesen a csendőrök kérdésére kijelentette, hogy a juhok lopott voltáról nem volt tudomása. Értesülésünk szerint a csendőrök még kedden délután elfogták a vakmerő juhtolvajokat, akiket azonnal le is tartóztattak. A lopással kapcsolatban eljárás indult meg a juhok szegedi megvásárlója ellen is. A siUUaszíó báró-végre&altó segédjét még M sem hallgatta a rendőrség. Báró Gaudernalc tisztázta Braun Soma szerepét. hagyta a végrehajtói irodát. Természetesen Braun Soma belefolyt legtöbb végrehajtási ügydarab elintézésébe, mivel a báró-végrehajtó nem érteit ezekhez az ügyekhez, anélkül azonban, hogy résztvett volna főnöke üzelmeiben. így került azután az ügy hullámaiba Braun Soma neve, akiről hétfőn olyan hírek terjedtek el, hogy a Gaudernak-üggyel kapcsolatban beidézték volna a rendőrségre. Ezek az értesülések azonban nem bizonyultak valóknak, mert amint kedden megállapítottuk, Braun Somát még ki sem hallgatta a rendőrség, még kevésbé vették őrizetbe. így az ő szerepe ebben a stádiumban teljesen tisztán áll a sikkasztó báró-végrehajtó ügyében. Báró Gaudernakot, értesülésünk szerint, szerdán ismételten kihallgatják, hogy Braun Soma működését teljesen tisztázzák. Gaudernak azonban már az előzetes kihallgatások folyamán is tisztázta alkalmazottjának szerepét, aki igy teljesen ártatlanul került kapcsolatba a báró-végrehajtó üzelmeivel. (A i)étmagyarorszáy munkatársától.) Báró Uaudernak Rudolf volt szegedi bírósági végrehajtó ujabban felfedezett hivatali sikkasztásaival kapcsolatban beszámoltunk arról, hogy a későbbi vizsgálat során Braun Soma volt zentai végrahajtó személyére is ráterelődött a figyelem, aki Gaudernak mellett dolgozott a végrehajtói irodában, Braun Soma azonban, amikor rájött arra, hogy a báró-végrehajtó szabálytalanul vezeti hivatalát, azonnal ottEíönyöséskedueW bevásárlási forrás ! Isko'acipőkl Női és férfi divatcipők! Arjelzéses kirakatoki 577 Központi Cipőüzlet (kSa45Lt) '»""> i9aKaMB-—-— Üxletáthelfearós Óra- és éksreMru tizletame! Károlyi ucca 4, László-bazár mellé helyeztem át. A raktáron léíö érákat te ékszerárukat mélyen leszállíts!! ároa aiinm el. B. pa: tosaeat ntn usmteuei auslünder Béla éfcsméJ?. Harmincnégy rendbeli csalás tii vason káposztával, (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék VUd-tanácsa kedden kezdte tárgyalni Török Sándor és társai 34 rendbeli csalási ügyét. A vád szerint Török Sándor a mult év végén Kisteleken 8—10 vagon káposztát vásárolt össze. Az árut 100 ezer koronával lefoglalózta, majd kijelentette, hogy két nap múlva fogja kifizetni, a vételárat. A jóhiszemű gazdálkodók megbiztak s biztos fellépésű fiatalemberben és nyugodtan várták, hogy pénzüket megkapják. Közben történt azután, hogy Török részben Budapesten, részben pedig Tótkomlóson eladta a káposztát. Az így befolyt összegekből azonban a gazdálkodóknak semmi pénzt sem juttatott. A tömeges feljeleni« tésekre Törököt és társait letartóztatták, akik estf. lás cimén kerültek kedden a vádlottak padjára, A keddi főtárgyaláson Török tagadta a vádat Azzal védekezett, hogy a károsult gazdálkodókat azért nem tudta kifizetni, mert közben letartóztatták. .sí A biróság a délutáni folytatólagos tárgyaláson a károsult gazdálkodókat hallgatta ki, akik kivétel nélkül azt vallották, hogy amikor a káposztát beszállították, azt hitték, hogy a pénzt azonnal megkapják. A feljelentést csak akkor telték meg, amikor Török Sándor eltűnt Kistelekről. A biróság este hét órakor még mindig a károsultakat hallgatta ki, majd Vild tanácselnök a tárgyalás folytatását szerdán reggelre napolta el. Bányai Mária dolgozni és élni akar. Munkásbiziositó-tragédia a Tündér uccábam (A Délmagyarország munkatársától)' Bányai Mária 21 éves gyári leány albérletben, udvari földes, egészségtelen szobában lakik a Tündér ucca 26. számú házban. Hozzátartozója ilin« csen. Szülei évek előtt meghaltak. A fiatal leány! maga kereste kenyerét, kora reggeltől késő esüg munkába járt, hogy betevő falatját és ruháeskáját megszerezze. A mult év tavaszán azonban Bányai Mária betegeskedni kezdett. Mindtöbbször elmaradt a munkából. Köhögni kezdett. Már külsején is látszott, hogy;! nem egészséges. Tüdővészt kapott és a kor mindjobban elhatalmasodott rajta. Legutóbb, félévvé! ezelőtt az Ariadné szövőgyárban dolgozott. A' könnyű munkát sem bírta. Egy napon beteg lett és többet nem is ment be a gyárba. Ami ezutárí következett: élettragédia. Amely utolérte a testi' leg összeroppant gyári leányt. A munkásbiztositótól egy ideig szabályosan kapta betegségéi nek idejére járó táppénzt, de később az is elmaradt, met legutolsó munkahelyén uem dol* gozolt hat hónapig. A pénztár csak orvosszert adott tovább betegének. Bányai Mária ekkor teljesen magára maradt. A szomszédok jóvoltából tengette életét. Volt munkaadója, az Ariadné azonbau tovább sem feledkezett meg róla, pénzsegélybe részesítették, Az igy kapott segélj azonban nem változtatta meg Bányai Mária reménytelen éleiét. | Hétfőn délután felkerestük Tündér-uccai lakásán. Szűk kis odu ez a lakás. A falak vizesekj a levegő nehéz. Bányai Mária mozdulatlanul fekszik ágyában. Ahogy látogatásunkra felemelkedik ágyából, szomorú képet nyújt. Hangja már egészen csendes. A torkára panaszkodik, amelyből nem jön ki a hang. Enni sem tud. — Kórház kellene és meleg élei, -- mondja siránkozva. Csak 21 éves VBgyok és már meg kell halni. Vigasztalni is nehéz ezt a leányt. Minden szavából kiérzik, hogy a pénztárt 'okolja tragédiád jáért. — Csak legalább valami kis táppénz kapaék. Dolgoztam. Megállott. Nem tudok járni és most nem törődnek velem. Bányai Mária élűi akar. Nua akar 21 évével meghalni. Dolgozni akar és élni. Táppénzt kér a munkásbiztositó pénztártól, amihe; joga van. Megdolgozott érte. Joga van az éleihez, dolgozni akar. mm ii minin — A VU&OlUrU 81 Mira és STYRU kerékpárok egyedül SZfiBÏÛ S&KBQR cégnél tepsatox Kis» f«0 2 Kass Kávéházban szeptember 1 este ceglédi 1Ö iagu fcgrásaí $ bagverseave?