Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-07 / 180. szám

1927 augusztus 7. DÉLMA G VARORSZÁG 7 Uri kalapak a legjobb gyártmányúak, a legdivatosabb szin és formákban. Kelengye női, férfi és baby dolgok, ruhács­kák, kötények, ágynemüek, Intézel! fehéraemtiek készen és rendelésre is. Külön méríéRosxiály Pollák Testvérek Szeged, Csekonics ucca 6. sx. Hői és férfi divat­cikkek gallér és nyakkendők, keztyük, bőráruk, csipkék, szallagok, övék, csattok. Kötöttáru különlegességek óriási választékban, a legolcsóbb ! szabott árakon. КШ P. 3­» 4­Legnagyobb harisnya raktár Női harisnyák: I-a selyem flór I-a cérna flór legfinomabb selyem flór „ 5*­Bemberg mosó selyem „ 6*­Schweizi selyem elsza­kíthatatlan „ 8'— Férfi divat socknik P. 1-2Ö-tói 3'20-ig. Az összes minőségű harisnyák minden divatszinben. Gyermekharisnyák nagy válasz­tékban. Gyönyörű férfi sportharisnyák. Esőernyők gyári lerakató I-a kloth férfi vagy női P. 7*— I-afélselyem„ „ „ „ 1©*— I-a félselyem női japán formában „ 11" — Legjobb félselyem, férfi vagy női „ 12'— Viszonteladóknak árengedmény. 0r ; választék szines és r i dívaternyőkben. Gyermek ernyők, .. . .toj Ро!!йк Testvéreknél 246 Szeged, BsskoniGS u. 6 és Széchenyi téri?. Ax apáR Ылпе­Egerben és Szolnokon is letartóztatták ax apát leányának feljelentésére. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Egerből jelentik: Tóth Szitás Bertalan má­sodik felesége elhunyta óta állandóan kerül­gette mostoha leányát, Erzsébetet és szerelmi ajánlatával üldözte. A leány ellentállott, mire ma délután Tóth baltát ragadott. A leányra rázárta az ajtót és ugy akarta kényszeríteni, hogy meghallgassa. A leány védekezett, de Tóth a baltával olgan erősen a karjáta vágott, hogg azt csaknem átmetszette. A leány ember­fölötti eröefszitéssel kiszakította az ajtót, az uceára rohant. Segélykiáltásaira az odacső­dült iömeg megfékezte a dühöngő öreg em­bert, akit átadtak a csendörségnek. Szolnokról jelentik: A rendőrség lelát tez tatta Bede József vendéglőst, aki éllén lánya tett feljelentést, hogy ugg őt, mint ké másik leánytestvér ét megrántotta. A vendég lös a rendőrség előtt beismerte szörnyű bü nét. Ugyancsak letartóztatta a rendőrség Csáki András fütőházi munkást, aki fiatalkorú leá ttyát rontotta meg. Hosszú időn keresztül él' vele. Csáky beismerte bűnét, de azt hangoz tatta, hogy senkinek semmi köze hozzá, kofa mit tesz a lányával. Georges Antheil és a gépmuzsika. Párizs, augusztus. (A Délmagyarorszúg munkatársától.) A Café Weberben ültem egyik barátommal és a »Le Rire< legújabb számát nézegettem. Az egyik oldalon egy tré­fás rajz alatt a következő fölírást olvastam: »Egy fiatal amerikai zeneszerző, Georgés Antheil, aki a gépmuzsika propagálásával sze­rezte hírnevét, pár hónap óla Párizsban tar­tózkodik. Különös szerencsénknek tartjuk, hogy olvasóinknak itt bemutathatjuk Antheil hires gépzenekarát.« A kép bárom részből állt. A legfölsönek cime: a karmester. Hatalmas kapcsolók előtt magas széken ül a munka­ruhás, gummikeztyüs karmester. A középső kép: a zenekar. Óriási motorok, szijjak, fű­részek, tölcsérek, drótok, kerekek. Legalul: a közönség, amint fejét fogva menekül a te­remből. Ez nem az első eset, hogy Antheil nevével vicclapokban találkozom, sőt, a napi­lapokban is elég támadó cikket olvastam sze­mélyével, helyesebben muzsikájával kapcsolat­ban. S minthogy régóta az a meggyőződés él bennem, hogy akit sokat támadnak újítá­saiért, az vagy szélhámos, vagy lángész, el­határoztam, hogy fölkeresem Georges Antheiit. Sokáig kutattam a cime után, mig végre megtudtam, hogy az Odéon mellett lakik. Föl­megyek az első emeletre s megállok egy aj ló előtt, amelyen angolul a következő szavak állanak: »Bejelentette-e látogatását? Ha nem, ne zavarjon, mert dolgozom! Antheil..- Ha­bozom, hogy bekopogjak-e. Az ajtó hirtelen kinyilik s szembe találom magam egy 18—19 év körüli diákíorma fiatalemberrel. Monsieur Antheiit keresem — mondom neki. Én vagyok válaszolja iszonyúan küzködve a francia kiej­téssel és betessékel a szobába. Bemututkozom és mentegetődzni akarok, de Antheil a sza­vamba vág: Mondja, nem tucl maga németül? Igenlő válaszom után németül kezd beszélni, azaz helyesebben egy olyan nyelven, ame­lyet ő németnek nevez, de amelyből és csak minden harmadik szót értek. — Mióta van Párizsban? — kérdezem tőle. — Féléve. Budapestről jöttem ide. Buda­pest érdekes város. Egy évig voltam Pesten és igazán szép emlékeket hoztam magammal. Ugyanis megházasodtam. A feleségem pesti nő. Most hazautazott pár napra. Ha majd visz­szaérkezik, jöjjön el megint, majd beszél­hetnek magyarul. Én egy szót se tudok ma­gyarul. Nincs nagy tehetségem a nyelvtanu­láshoz. Hál miben is lehetek szolgálatára, Asit. — Bocsásson meg — folytatja —, de az éjjel későn feküdtem le. Sokat dolgozom mos­tanában. Az operámat irorn, az első operá­mat. Az Elysses c. regény (ismeri ugy-e, nagy­szerű munka!) egyik részletét dolgozom föl. Küklopsz lesz az operám cime. Hallgassa csak. Leül a zongorához és játszik kicsit. Majd újból felém fordul. Szóbahozom a »Le Rire« tréfás rajzát. Elkomolyodik. — Ez az egész támadó hadjárat egy egy­szerű félreértésből keletkezett. Mikor az én »mechanikus balleU-emről hallottak itt Euró­pában, azt hitték, hogv én a gépék zörejeit akarom bevinni a zenekarba. Szó sincs erről. Én egyszerűen gépzoűgorákhól, piáüólákból állítottam öí$te zehekart és erre a gépzeeé­karra irtain a »mechanikus balleU-et. Vaunak futamok és hangsorok, melyeket a legkiválóbb zongorista sem tud lejátszani s amelyeket s gépzongora a legnagyobb könnyedséggel ad vissza. Én ezeket a kihasználatlan kincses te­rületeket is ki akarom aknázni és ezért irób gépzongorára és gépzongorákra is. Mert ai természetes, hogy más hangszerekre is irok Föláll, kinéz az ablakon, kissé keserüvi válik a hangja. — Utálom a botrányokat. Szeretem a csőn des, komoly munkát és szeretem a tapsoli közönséget. De tudom, hogy minden müven, bemutatójánál botrány lesz, ahogy eddig í» mindig botrány volt. Ennek igy kell lennie, hiszen én mindig néhány évvel megelőzőn, a kor Ízlését. Ne gondolja, hogy nagyzolok A »mechanikus balleb;-et füttyszóval fogadták pár évvel ezelőtt, ma már az egész világon nagy sikerrel játszák. Nagy hibám, hogy Пей, tudok megalkudni. Pedig higyje el, utálom ezt az örökös harcot. De nem tehetek más­képen, nem tehetek másképen. Újból leül a zongorához és játszani kezd Ujjai alól áradnak a hangok, különös dalla­mok, egy uj világ érzéseinek hordozói. Geor­ges Antheil csukott szemmel, összeszorított szájjal játszik. Nem tudom, lángész-e, dc annyi bizonyos, hogy becsületes ember, be­csületes művész. Ilont Ferenc. Míivé&scet* Az Országos Kamara Színház heti műsora: Vasárnap délután 4 órai kezdettel: A pirosruhás hölgy (vígjáték). Vasárnap este: Csalódások (vígjáték). Hétfőn: Taritiffe (vígjáték). Bucsuelöadás. Dr. Nlkodémus. Vándor Kálmán tragikomé­diája nem vont nagy közönséget, pedig a szín­padon a derék kamaratársulat mindent meg­tett, hogy mindent kihozzon a darabból. Szint és életet varázsolt a darabba Miskey iszákos falusi doktora, aki pompásan rajzolta meg az alkohol mámorába menekülő elzülött orvost. Találóan alakította Maczónkay az élet­ben csalódott és halni készülő tanárt, finom és decens volt Edit szerepében Mágori Dóra. Béros Géza és Kökény Ilona kacagó-estje. Szom­baton este szorongásig megtelt a nézőtér kacagta és tapsolta végig az Andrássy.uti Színház jólismert müvész-különitményének előadását. Megujuló nyílt­színi tapsók jellemezték Boros Géza ellenálhl­tatlanul markáns humorát. Kökény Ilona jellegzetes' és még mindig friss kupiéit. Vidám kacagás ki­sérte a kis egyfelvonásosokat, Jankóvszky Mara, és Kovács Andor magánszámait. A sikerült előadás ré: "'-c volt még Ihász Lajos és Sehulér György. fi Kamara Színház hírei. Az Országos Kamaraszínház két utolsó esti elő­adása: vasárnap este a Csalódások, hétfőu a Tartatta. Vaíiíoap délután mírsíkélt híMrákkal a Pirosruhás hölgy,

Next

/
Oldalképek
Tartalom