Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-30 / 197. szám

DÉLMAGYAKORSZAG 1927 augusztus 30. Gyünyűrök palotája Ki a legény a pusztában? az idény első nagyszabású újdonsága. Főszereplő: Huguelie Duflos péntektől vasárnapig a Belvárosiban. Buck Johnes legújabb kalandjai és Modern lányok a Fox-gyár remekei pénfekiő! vasárnapig a Korzóba nu ssa; München—Budapest. Uti levél. München Hauptbanhof. Hatalmas gyors, vonat áll indulásra készen. Már eddig is hosszú utat lett meg. Párisból jön és még van jó néhány száz kilométere, mert az utolsó kocsikon szerény tábla árulja el, hogy Budapest Keleti p. u. a végállomás. A vonat formáit! ostrom alatt áll, csak a pesti szakaszokba szállingóznak egyenkint az emberek. Az udvarias »Auskunft« karszalagos alkalmazottak azonban megmagyarázzák az utasoknak a magyar nyelvű felírás rejtelmeit és a következő percek alatt zsúfoltak már ezek a i részek is. Még egy végső roham, majd ajtók csapódnak, két kéz emelkedik a magasba és ia villamos lűozdony hangtalanul gördíti ki hatalmas terhét a pályaudvar csaruokából. A beszélgetés a német vasutak eteklrifikálásáról indul meg. Vasúti szakkifejezés^ repkednek. Itt egy konzervatív úriember fejt*ki kétségeit ,a befektetések amortizációja tárgyában, a másik oldalon üzleti szempontból kiválóau rentábilisnak tekintik az ügyet. Közbeii a vonat teljes lendületbe jött és impozáns sebességgel halad előre. A harmadik osztályú kocsi kényelmetlen rugózása folytonos erős lökésekkel és fülsértő csattaBásokkai ugrik át a sinkapcsoláSokon. A sebességnek azonban varázsa van, amely még «zekét a körülményeket is le tudja győzni. A mellettem ülő német kisgazda, aki az előbb bám-ulatos következetességgel tévesztette össze Budapestet Bukaresttel, már határozott vágyódást árul el aziránt, hogy szilárd talajt érezzen a lábai alatt és sürün cikkázó telefonoszíopokat is hajlandó lenne eölöpkerilésuek tekinteni. A sebesség nagysága tekintetében már szenvedélyes viták indultak meg. A túlzók 120 km.-es óránkénti sebesség mellett adják le változatosau indokolt szavazataikat, a mérsékeltek még 80—90 km. körül tartaűak. A vasúti kérdések legképzettebb szakértője, egy idősebb kereskedelmi utazó, aki taláu J már a sárgára feslett postakocsik idejében is cérnában utazott, várja a kellő pillanatot, amikor tekintélyének súlyával eldöutheti a vitát. A vonat uem látszik túl sokat törődni a sorsáért és jövőjéért aggódó utasokkal és egyenletes csattogásokkal halad előre. A táj még sik. Learatott szántóföldek, ööld vctcménytáblák, legelők és sxölöültelvények között haladunk. A kis pálvaőrtiázak előtt szemaforáttitó karok lendülnek, sorompók zárulnak, majd katonás tisztelgéssel köszönti a vonatot a sorom,póör. -Xi Kisebb állomásokon a gyors természetesen nem ail meg, de a perronou egész közönség gyülekezett össze, jó kisvárosi szokás szerint. A fehér sorom}-, pókarok mögött — mint ezüst szalagok — széles sitna országutak kanyarognak és rajtuk a legváltozatosabb jármüvek szép forgalmat bouyolitar nak le. Az utjukban megakasztott gyalogosok palástolatlau irigységgel, az autók, niotorbiciklik az országutak koronázatlan királyai pedig kezdik a megvetést feladni a közlekedés renaissanceával nemben. ; Kis, játékszer falukon cikkázunk át. Az országút poűtosau két részre osztja ezeket a kis építőszekrény modelleket, az egyenes kis uccáeskákon megállnak az emberek és valószínűleg vegyes érzelmekkel gondolnak azokra, akik ilyen vágtató vasparipákon veszélyeztetik testi épségüket. Lassanként azonban város kezd kibontakozni és szép nagyvárosias állomáson állunk meg: Rosenb e i m. A tiz perc tartózkodás alatt hatalmas forgalom kavarodik íel. Uj felszállók erőszakolják fel málnáikat, eltikkadt utazok hatalmas sörfogyasztást produkálnak. Most ismét két kar em§jkedik a levegőbe és punját minden fütty és kiabálás nélkül indulunk 1 éi. Az indulás zőkkenősszerübb, az ablakokon korom vágódik be, a vágányok mellett munkások állnak, a vezetékek megszakadnak, a gőz átveszi régi szerepét, de az elektromosság térhódítása tovább folyik. A lassabban haladó vonatból most már szédülés nélkül lehet szemlélődni. Az ut, amely eddig sik volt, legfeljebb dombokkal és kisebb emelkedésekkel tarkázódott, most állani dóan erdők, tavak, hegyek között szalad. A lejtőt, amely még egy félórai ut előtt akadálytalanul művelhető volt, most már hegyoldalba, sziklába vágott lépcső-gazdaságok cserélik fel. A nap lassan hanyatlik. A faluk egyenesre vágott uccái hihalnak, a házakban meggyulladtak a világosságok, Salzburghoz járunk közel. Kinyid lik az ajtó, jönnek a vámőrök: »Passrevi-^ s io 11.« Többé vagy kevésbé félős arcokkal nyitjuk azlán a podgyászaiukat, egy-egy rejtett kézmozdulattal megigazítva rejtekhelyén az otthonvalók-) nak szánt vámköteles ajándékot. A vámőrök nem igen igyekszenek a kofferek titokzatos mélyeibe bepillantani. Itt-ott meg-meg bolygátnak egy-egy j gondosan csomagolt ruhahalmazt, mégis elpalás- j tolt és leplezetlen felsóhajtások jelzik az utat, I ahol már elhaladtak és a még hátralevők bizony- j talan szorongással várják a vámhatárok éles szimatu őreit. De semmi sem tart örökké és már hatadunk is az éjszakában tovább. Meggyulladnak a kupélámpák és kezdődnek a kilátástalan kísérletek az alvásra. Az ablakok elfiiggönyöztetnek, a lámpák ethornátyosittat-nak és szemközt ülők fontos tárr Grffrgyei SmM Jézsef tizenhárom év óta megállapított sablon szerint felvette el szélhámosságait Szegeden, Miskolcon, Vásárhelyen, öyulán, Csabán, Esztergomban. (A Délmagijarorszúg munkatársától.) !A Délmagyarország részletesen beszámolt Györgyei Szabó József gazdatiszt szélhámosságairól, akit a rendőrség akkor fogott el az utolsó pillanatban, mielőtt szegedi csalásait befejezte volna. Györgyei már összepakolt ujszegedi lakásán, minden előkészületet megtett a szökésre. Utolsó tervét, hogy az ujszegedi Wolfvilla értékeit magához vegye, már nem hajthatta végre. Györgyei Szabó József kihallgatása során a legnagyobb részletességgel tárta fel szélhámosságait. Elmondotta, hogy Szegeden kivül Miskolcon, Vásárhelyen, Győrben, Esztergomban, Gyulán, Pécseit és Békéscsabán követett el szélhámosságokat. Csalásait tökéletes egyformasággal, szinte sablon szerint hajtotta végre. Hirdetések utján gazdatiszteket keresett, gyaiasoKat Kezdenek, hogy miként helyezzék el lábaikat. Nemsokára az egész ősszebörtőnzőtt tár« saság alszik. Nagyobb állomások villanylámpáinak fénye percekre kissé megvilágítja a jobbra-balra dülő fejeket, majd ismét teljes csendben robogunk tovább. A fáradt utasok álmának a kalauz hivatalból esküdt ellensége. Minden állomás után kinyílik az ajtó, uj felszállók iránt történik ér« deklődés, az alvók sürü méltatlankodások kőzött újból elhelyezkednek és folytatódik minden tovább, Végre ismét reggel van. A felszálláskor még frí» sek voltak az arcok, gyüretlenek a ruhák, most gyűrött ingek fölött kormos arcok fáradtan bámulj nak a levegőbe. Nemsokára nagy sürgés forgásra eszmélünk. Leszállók, felszállók, hordárok, pálya« udvari árusok, induló vonatok lármája közt inda« lünk tovább Bécsből. Az uj összetételű társaság bizalmas beszélgetés sekbe bonyolódik. Emberek, akik még eddig soha sem látták egymást és a viszontlátásra semmi re< ményük nincs, a legnagyobb őszinteséggel tárják fel egymás előtt szivüket. A lányos anya őszinta gonddal panaszkodik a házasulandó jó partiek „ggasztó apadására, mig ismerősöknek valószínű« leg azt az ostromot igyekeznék költői színekkel leirni, amit a férfiak fenti faja házuk ellen intéz. A hangulat egyre emelkedik. Már névjegyek és noteszlapokra irt cimek is cserélődnek. A tájra senki sem figyel. Az utasok legnagyobb része magyar. Barnára sült fürdőzők, gondos arcú üzleti utasok, megtért vándorok. És nem is tud« juk, hogy egy óhajunk teljesült, mikor csapódik az ajtó és két ur szól: »Magyar útlevélvizsgálat,<t Fischer Érdre. akiktől óvadékokat vett fel. Az összegekből nagyszerűen élt. A szegedi rendőrség Györgyei szegedi szél« hámosságainak pontos kiderítése után azonnal értesítette a vidéki rendőrségeket, akiktől hétfőn beérkeztek a Györgyeire vonatkozó adatok. A rendőrség a nyomozás tökéletes lefolytatása érdekében Györgyeit átadja az érdekelt vidéki rendőrségeknek is. Hogy hol kerül majd bíróság elé, azt még nem lehet tudni. Néhány adatot arra vonatkozólag is talállak, hogy Györgyei több helyen tiszti ruhában járkált, magas disztinkciókat viselt, sőt amikor jól ment neki a szélhámoskodás, szolgát tartott, akit a nyomaték kedvéért katonaruhába öltöztetett és mint tisztiszolgát szerepeltetett. A rendőrség ebben az irányban is megkezdte az adatgyűjtést. II vasárnapi bál után megtámadták és súlyosan összeszurkálták a legényt, aki „Slgyo szépével" indult hazafelé. (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délelőtt jelentették az ügyészségnek, hogy AlgyŐn Rácz Lajos 23 éves legényt a vasárnapi bál ulán ismeretlen tettesek megtámadták és súlyosan megsebesítették. Rácz Lajost hétfőn reggel beszállították a közkórházba. Állapota súlyos, életveszélyes. A csendőri nyomozás megállapította, hogy Rácz Lajos a bálban összeszólalkozott több algyői legénnyel, akik azért haragudtak Ráczra, mert az teljesen lefoglalta magának Török Észtert, aki a legszebb leány hírében állott Algyőn. Az ellenséges hangulatot Rácz Lajos azonnal észrevette és még éjiéi előtt el akart távozni a bálból. A vele táncoló leányt is rávette a távozásra. Alig értek azonban ki a bállielyiségből, két legény utána osont. A bálhelyiségtől néhány szaz lépésre megtámadták a gyanutlanul haladó fiatal párt. A leány sikoltozva menekült, Rácz Lajos nekirontott támadóinak, akik azután egy-két ütéssel leterítették. A menekülő leány a bálhelyiségbe rohant vissza, ahonnan azonnal Rácz Lajos segítségére siettek. .. A támadók azonban közben elmenekülte^ ugv hogy a Rácz Lajos segítségére sietok mar csak a súlyosan sérült legényt találták meg, akit azonnal kocsira tettek és beszállítottak a szeszedi közkórházba. Az algyői csendőrség hétfő hajnalban átkutatta az algyői hatan, de a támadó legényeket még nem tudta « fogni.