Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-28 / 196. szám

DÉLMAGYAR0ftSZ4G SZEGEDSBOSM Kétszáz év után újrafelvételi kérnek a „szegedi boszorkány" elégetése ügyében. Dévai Judit regénye kétszáz éven ét. (A l>é I m a g y a r o r s z á g munkatársától) Kétszáz; évvel ezelőtt, amikor még javában éget. ték Szegeden a ¡»boszorkányokat*, máglyára került »bübájospága« miatt a szépséges Dévai Judit is, aki a mostani Ludas-pusztán élte világát addig, amig kirbe nem került. Dévai Judit ugyanis gyors I egymásutánban három férjet is elteme­tett, de azután nem igen volt kedve ismét férj­hez menői. A gyönyörű asszonynak hiába udvarol­tak, Win hallgatott meg senkit. A Iegkitartóbban egy Komoróczy András uevü szomszédja csapta neki a szelet, de Judit asszony szive feléje sem hajjott. A szép asszonyra azután lassankint sok mindent kezdtek mondogatni. Seprőn lovagol Ötha­lomra, jbűbájos« italokat kotyvaszt, éjfélkor lát­ták a Tiszában fürdeni és hátáu felfedezni vél- i ték az ördög három szögletes bélye- j gét. A sok mende-mondához hozzájárult azután j az is, hogy Kpmoróczy házába belecsapott a vil- j lám és gazdájával együtt elpusztította. Ennyi sok bajra csak egy lehet a válasz: máglyára a boszorkánnyal I Hiába volt minden, senki többé nem tudta megmenteni Dévai Juditot a máglyától. Késő ősei azután nj vizsgálatot kértek a boszorkánypörben. El is rendelték as ügy felülvizsgálatát, »mi évekig húzódott Dévai Kristóf urgirozta az ügyet, de a szabadsághar­cot követő időkben megint szünetelt a pör, majd a nyolcvanas években ismét beadvány érkezett az igazságügy minisztériumba pörfelvétel és va­gyonjogi igények mpgál Iapitása miatt, de az ügy ezután is elaludt. Most azután a Dévai­familiának egy fiskális tagja Judit asszony ügyét nagy kötetre terjedő tanulmányban foglalta össze és ugyanazon az alapon kéri kétszáz eszten­dő múlva a pörfelvétel folytatását, aminő adatok alapján annak idején a szegedi tábla is helyt adott Dévai Kristóf kérésének. ^^^^^t^gMtuii 28­uek behozni, ezért papírgyártásunk eddig nem is tudott fejlődni, ellenben a Fehértó területén található szik, illetve lug évtizedeken át szol­gáltathatná a nyersanyagot a papírgyártás, hoz, hol mindössze 2—3 százalékos lúgot hasz­nálnak fel. A kérdésnek a fontosságát különö­sen akkor tudjuk mérlegelni, ha számításba vesszük, hogy a papir behozataía kereskedel­mi mérlegünket nagy mértékben rontja: " a folyó évben valószínűleg löbb mini 30 millió pengőt fizetünk papirosért a külföldnek. Emellett papirosbehozatalunk állandóan ni* vekedik: míg 1924. év első felében 10 millió, 1925. év első felében 10.6 millió, már 1926. év első felében 16 millió, 1927. év első felébea 17.3 millió pengő értékű papirost hoztunk be külföldről. Amikor kereskedelmi mérte, günk passzivitása szinte aggodalomba hozza a szakköröket, akkor rendkívül nagy fontos­sággál birna, ha volna olyan papírgyárunk, mely szükségletünket, ha nem is egészen, dg főrészben fedezni tudná. Elég utalnunk arra, hogy az elmúlt hetekben a külföldi papir­gyárosok a rotációs papírnak az árát annyira felemelték, hogy újságjainkat rendkívül ne«! héz helyzetbe hozták. ¡j Sigmond Elek említett tanulmányában hi-! vatkozik arra, hogy miután a papírgyártáshoz szükséges egyéb nyersanyagok, úgymint kuko* ricaszár, nád, sás és egyebek szintén helybei vannak, ennélfogva kézenfekvő, hogy Szegeden egy papírgyárnak a felállítása rentábilis vállalkozás lenne. Ha külföldön — igy különösen Németország­ban — a tudomány megállapít hasonló tényt, akkor a nagytőke addig nemi nyugszik, mig a tudósok leszűrt megállapítása folytán életre nem keltik a vállalkozást. Nálunk -» sajnos — tőkeszegénységünk nem engedi meg, hogy a magántöke költséges előmunkálatokba bocsátkozzék, hiszen még az iparosok, keres« kedők és gazdák hiteligényeit sem vagyunk ké­pesek teljes mértékben kielégíteni. A haszm nositásra vonatkozó előmunkálatok megtéte­le tehát a városra hárul. A város leghelyeseb* ben tenné, ha a sok közüzeme közül jó néhá­nyat leépitene és átadná magánvállalkozásnak, ellenben minden figyelmét a Fehértó hasz> nositására fordítaná. Az első lépés, vélemé­nyünk szerint, az volna, hogy meg kellenfl bizni az emiitett tudóst, vagy a műegyetem mezőgazdasági kémiai tanszékét, vagy akáí az országos vegykisérleti állomást, hogy az elmondottak figyelembevéte­lével ujbél tegye tanulmány tár­gyává a Fehérlő hasznosításának kérdését és dolgozzon ki erre vonalközé részletes Javaslatokat. Ez a munka fáradságos és költséges lenné ugyan, de a város ne sajnálja a költségeket, mert az érte hozott áldozat sokszorosan meg­térül. Ha aztán a részletes javaslatok elké­szülnek, nem kételkedünk benne, hogy egy kis utánjárás után akad majd beljöldi, vagy, külföldi tőke, mely vállalkozik a Fehértó hasz­nosítására, illetve a szóbanforgó papírgyár, megépítésére. j Sürün halljuk azt a panaszt, hogy a triano­ni határok között annyira össze vagyunk zsú­folva, hogy nem tudunk megélni. Bár ez sok tekintetben igaz, viszont tény az is, hogy míg nálunk 60 ember esik egy négyszőgkilómé­terre, addig Belgiumban 260 ember is megél egy négyszögkilóméteren. Nálank is még sok­sok ember találhatna megélhetést, hq. inegté­remtenők annak előfeltételeit. Ki kell aknáz­nunk a város alatt parlagon heverő kincset eá akkor sok embernek biztosíthatjuk a meg­élhetését A város vezetősége tegye meg e te­kintetben a kezdeményező lépéseket, s ezrei a város fejlődésének uj korszakát nyitja meg. Dr. Lippay István. 1 Sigmond Elek müegyeleml tanár érdekes terve a Fehértó szikes területének feljavításáról. Városunk a szerencsétlen trianoni béke kö­vetkeztében, elvesztette hinterlandját Hogy ez mit jelent, azt — sajnos — mindenki saját bőrén tapasztalhatja. E helyzetnek mindnyá­junkat arra kell ösztönöznie, hogy keressük azokat a módokat, amelyek az elveszett terü­letek gazdasági hatásait pótolják, vagy ha nem is teljesen pótolják, de legalább a mai helyzetnek nehézségeit enyhíteni képesek. Az előttünk álló teendők közül e tekintet­ben első helyen áll ,hogy a városunk alatt elte­rülő nagy szikes területeket hasznosítsuk. A Fe­hértó szikes medencéjéről лап szó, amely Do­rozsmán, Sándoraílván, Kisteleken, Pusztasze­ren, Algyőn s Szatymazon kívül elnyúlik Fel­győ, Rávágj', Csanytelek, Szentkút, Siróhegy­puszta, Dongóér, Sövényháza és Péteri-tó kör­nyékére, egészen Kiskunfélegyháza alá. A szikesek feljavilására nézve a kormány is folytat bizonyos akciót. Az egész országban elterülő egy millió kat. holdnyi szikes terü­letnek termővé tétele óriási jelentőségű volna megcsonkított hazánkrá nézve, de ez az ak­ció még a kezdet kezdetén van és ólomcsiz­mákkal halad előre. Egyelőre a szikes terüle­tek térképészeii felvételezésénél tartunk s csak azután következik majd az egyes szikes faj­táknak vegyi uton való elemezése. A szikesek ugyanis rendkívül különfélék s ennek folytán más és más íeljavitási módot kívánnak. De ha arra várunk, amig a környékünkön elterü­lő szikesek feljavítása beleilleszteiik az ál­lami akció keretébe, akkor még jó néhány év­tizedig várhatunk, mert az állami akció so­rán a Fehértóra nagyon soká kerül a sor. Szegedre nézve azonban a kérdés reudkivül sürgős, mert Szegednek gazdasági helyzete egészen másképen alakulna, ha a város alatt közvetlen elterülő többezer holdat kitevő Fe­hértó területe termővé tétetnék. Iparunk és kereskedelmünk fel­lendülne, ha ez az óriási kerület, mint fogyasztó, bekapcsolódnék Szeged forgalmába, A múltban történtek nemi kisérlelek a Fe­hértó hasznosítására nézve, de ez számba nem vehető akció volt. A város halastavat próbált rajta létesíteni, mivel azonban kísérletezését nem koronázta siker, ugy látszik, abbahagyta $ vállalkozást. Már pedig minden áldozatot megérne, hogy a város ezzel й kérdéssíel fog­lalkozzék, azt megoldja és ha az egyik mód uem sikerűié meg kell kísérelnie a másikat. Általában a városnak közgazdasági tevékeny­ségét olyan térre kellene szorítania, mely te­vékenység által az általános gazdasági hely­zeten javítana valamit és a gazdasági élet lüktetését növelné és , nem volna szabad olyan térre elkalandoznia, ahol magánvállal­kozásnak csinál konkuriencláL ) A. kötött háborús gazdálkodásnak a következ­; ménye a mai beteges jelenség, amikor az állam, valamint a városok olyan vállalkozá­sokat létesítenek, amelyek a magánvállalko­zás körébe tartoznak, s melyeket magánvállal­kozás is nagyszerűen tudna ellátni, ellenben elhanyagolják azokat a kérdéseket, melyeket mások, mint közületek, meg nem oldhatnak. E tekintetben utánoznunk kellene a külföl­det, ahol a terméketlen területek hasznosí­tásáért az állam és a városok óriási áldoza­tokat hoztak. Utalunk például Németországra, ahol a háború alatt az orosz hadifoglyok mil­lióit használták fel erre a célra, ujabban pe­dig Oroszország fejt ki ezirányban rendkívül nagy tevékenységet Az utat, melyen járnunk kell, megmutatja Sigmond Elek doktornak, műegyetemünk európai hirű tudós tanárának nemrégen megjelent tanulmánya, (címe: »A tervezett mély bevágású Duna—Tisza csatorna mentén elterülő szikesek ismertetése és javí­tási lehetőségei«, — kiadja a Szent István Akadémia) — melyben a Fehértó feljavítására nézve is rendkívül érdekes tervet vet fel. A Fehértó szikes területének fel­javitása akként volna keresztülvihető, hogy a szikes területre a Tiszából vi­zet kellene engednünk. Ha a szikes vizet naponta elpárologtatjuk, — ép­ugy, mint a tenger mentén a sót szok­ták nyerni — kristályos szik marad vissza, melyhez, ha kevés meszet adunk hozzá, 10 százalékos lúgot ka­punk, ami papírgyártáshoz jól fel­használható. A talajnak ily módon való átmosását Ame­rikában és Egyiptomban már régóta kulti­válják, aminek nagy előnye, hogy a kilúgozott talaf alkalmassá vá­lik gyapotnak, rizsnek, vagy bár­mely más véleménynek a terme­lésére. Miután a lúgot külföldről rágjunk kénytele­m IICHTMANN ^ЖШГ különlegesig^ iyemek> &s ившиКЛ»с1р№ legjobb kiviWbe» Belvárosi Cipőözlet Sr^Wgfi, m*« CIPÖi

Next

/
Oldalképek
Tartalom