Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-26 / 194. szám

1927 augusztus 2(5, DÉLMAGYARORSZ AG (A Délmagyar ország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy clr. Pálfy József tanácsnok, a szegedi munkásbiztositó pénztár miniszteri biztosa szerdán Budapestre utazott a munkásbiztositó pénztár uj székházának felépítése ügyében. A munkásbiztositó pénztár, mint ismeretes, már régebben tervbe vette, hogy a Tisza Lajos-köruti székháza helyett uj, nagyobb házat épít és erre a célra már telket is vásárolt a Mérey-uccában. Az uj székházra azért vau szüksége a pénztárnak, mert a jelenlegi egészen szük, annakidején hatezer taglétszám mellett épült fel, most pedig huszonötezer tagja лап. Dr. Pálfy Józ&ef csütörtökön érkezett visz| .sza Szegedre és érdeklődésünkre elmondotta, hogy a népjóléti miniszter megadta az engedélyt az uj székház fe'építésére és engedélyezte az építkezéshez szükséges háromszázezerpengős kölcsön felvételét is. A kölcsön feltételeit szombaton állapítják meg és a pénztár a legrövidebb időn belül elkészítteti az uj székház terveit és költségvetését, hogy a versenytárgyalást kiírhassa cs a népjóléti miniszter kívánsága szerint az építkezés kút hónapon belül megindulhasson. A miniszternek az a kívánsága, hogy az uj kétemeletesre tervezett székházra ebben az évben feltétlenül felkerüljön a tető. M véres ssseremcséílensége o Msvasuion. M pályatest melleit! pózna súlyosan megütötte a kitekintő mozdonyvezető Séfét. (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtök délután a Városianya felől igyekvő kisvasuton könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt. A kisvasút délután iúlnégy órakor vígan zakatolt Szeged felé, amikor a masina mozdonyvezetője Szeged előtt néhány kilométerrel kitekintett a gépből, hogy szemügyre vegye a pályatestet. A mozdonyon egy fűtő is tartózkodott, aki éppen a fűtéssel volt elfoglalva és csak azt vette észre, hogy Tóth István mozdonyvezető vérző fejjel, éles jajkiállássul esik hátra a mozdony belsejébe. A fülő az első pillanatban merényletre gondolt. Hirtelen kitekintett a mozdonyból, de semmi gyanúsat nem cszlclt. A fűtő látta, hogy momentán ugy sem segíthet Tóth Istvánon, kieresztette a masinát és a legnagyobb gyorsa-ággal igyekezett a Ruclolf-téri állomásra. A vonat utasai a szerencsétlenségről csak akkor értesültek, amikor a mozdony megállt és onnan vérző fejjel hozták le a mozdonyvezetőt. A megindult vizsgálat során megállapították, hogy Tóth István szerencsétlensége ugy történt, hogy a mozdonyból kihajolva, egyik úttest melletti karó elütötte a fejét. Az ütés szerencsére nem sodorta ki a mozdony párkányába megfogódzkodó Tóth Istvánt, aki így aránylag könnyebb sérülésekkel menekült meg a könnyen nagyon súlyossá válható vigyázatlanságból. A szerencsétlenül járt mozdonyvezetőt a mentők a közkórházba szállították. Beszállítottak az elmegyógyintézetbe egy nyugalmazofft vasutast, hogy elüssék a ftagyohls összegű orökségtttl. Ё család panuja szerint ravasz fsndorfaitai vitték be a klinikára az örököst. (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes és nem mindennapi ügy foglalkoztat néhány napja egy ismert rókusvárosrészi családot. A család egyik felnőtt tagját, akire nagyobb örökség várt, az érdekelt felek beszállították az elmegyógyinlézeti klinikára. A család sokáig nem tudott a nyugalmazott vasutas hollétéről, amikor kerülő utakon arról értesült, hogy az örökségre váró családtagot az elmegyógyinlézeti klinikán helyezték el. A csálád nagy megdöbbenéssel értesült a történtekről. Véleményük és meggyőződésük szerint az elmegyógyintézetbe beszállított nyugalmazott vasutasnak semmi baja nincsen, teljesen egészséges. A! családnak olyan értesülései is vannak, hogy a vasutast akaratán kívül, fondorlattal szállították be a klinikára, amiért is a család tagjai most mindent elkövetnek, hogy a vasutast kiszabadítsák. A család törekvése arra is irányul, hogy. azt is megállapítsák, hogy kinek az intenciójára történt a klinikára való beszállítás, mert az a meggyőződésük, hogy a beszállítással az örökség elöl akarták elütni a nyugalmazott vasutast. Az ügynek — értesülésünk szerint — rendőri folytatása is lesz, a család a rendőrségnek is bejelenti a történteket. Az egyfázisú forgalmi adó életbeléptetésével egyeltem fillérrel sem leli olcsélih Szegeiee a hus. A szegedi mészárosok nyiladoznak, hogy a helyzet sesnmií sem vélíozolí, az atfókal éppen tagy keSl flzeíni, mini előbb. ("A Délmagyarország munkatársától.) Már az ismeretes drágasági ankét tanácskozásai alkalmával okkal és joggal tűnhetett fel Budapest kivételével az ország egész lakosságának, hogy a kormány orvoslást a drágaság ellen majd csak egy város, a főváros szempontjából keres. Néhány millió ember lakik ugyan az egyéb városokban is, Szegeden, Miskolcon, Győrött, Pécsett, Vásárhelyen, Makón stb., stb., nodehát ezeknek a városoknak a lakói abban reménykedtek, hogy a drágaság ellen megteendő intézkedésekből, ha nem is csurran részükre, hát majd cseppen. Lassankint kiderült azonban, hogy különösen a nagy han, gon bevezetett pénzügyminiszteri rendeleteknek kevés hasznát látja még Budapest lakossága is. Szeged és a többi nagyváros lakossága pedig egyálialán nem élvezi semmi előnyét a pénzügyminiszteri rendeleteknek. Itt van például a hus forgalmi adója, amelynél augusztus 22-vel bevezette a pénzügyminiszter rendelete az egyfázisú forgalmi adót. A »reformnak* nem mutatkozott Budapesten semmi hatása, amiért a pénzügyminiszter megfenyegette a husiparosokat, mondván, hogy így, meg ugy, most egyfázisú a forgalmi adó, ha nem lesz olcsóbb a hus, visszaállítom a régi rendszert. A pénzügyminiszteri felháborodásnak, ami Budapestet illeti, van némi alapja. Szegedet és az ország egész területét illetőm azonban ok nélkül haragszik a pénzügyminiszter a husiparosokra, mert az egyfázisú forgalmi adó ¿einmiU , sem, vagy csak kivételes esetben könynyit elenyészően keveset terheiken.'. Három nappal a rendelet életbeléptetése ui : szükségesnek láttuk ebben az ügyben szeg liusiparosok véleményét kikérni, végül k. szegedi közönség is joggal elvárja, hogy miniszterek törődjenek az ő ügyes-bajos d gaikkal is és ha a hus drága, akkor ezeM drágaságaii enyhítsenek az ő javára is. Kis Géza az alábbi nyilatkozattal világosította meg liusiparosok mai helyzetét és a hus árán. csökkenésére vonatkozó kilátásokat: — A kérdés nem ér váratlanul, mert épp ebben a hónapban, augusztus 20-án a S kesfehérváron megtartott országos husip kongresszuson tanácskoztunk, amikor B pénzügyminiszter rendelete megjelent. — A rendelet nem könnyít a husiparos terhein, ez csak amolyan porhintés a közt.ség szemébe, amennyiben az állatforgalmi adó egyrészében megmaradt, az általános forgalmi adó szintén, ami azt jelenti, hogy ugy az állat vételéné mint levágott állapotban való megmérésén, meg kell fizetni az eddigi adókat. Kivételt . rendelet csak a kisiparoskonál tett, aki: nem tudnak egy egész állatot venni. Ök lel szabadultak az adó alól. Ennek alapján azon ban a husiparos mégsem adhatja olcsóbban az áruját. — Hozzávetőleges számítás szerint egy marha ára 4—5—0 millió, a vágóhídon való megterhelések, kiadások a marháért adott összegen kívül legalább 50 pengőt tesznek ki. Olyan óriási összeget kell tehát az állatvásárlásnál befektetni, hogy a rendelet lényegtelen és a nagyiparosokra nem vonatkozó, enyhítő, szakaszai nem vonhatnak maguk után árcsökkenést. Szegeden nem is csöka i kent a hus. ára. t — A jövőben való kilátások pedig a lehetői legrosszabbak. A' husiparosok nemsokára megszűnnek adóalanyok lenni, mert rengeteg a mészáros, a közönség fogyasztása pedig állandóan, de különösen nyáron nagyon megcsappant. ííj — Előnyt csak a szalámigyárosok fognak tapasztalni, akik az uj rendelet szerint meni fizetik meg sem a forgalmi, sem a fogyasztási adót. Katona Antal szegedi nagyiparos szintén lesújtó vélemény-* nyel van az egyfázisú forgalmi adóról szóló rendeletről. — Nagy érdeklődéssel vártuk a rendelet életbeléptetését — mondotta — és kerestük, hol találunk majd valamilyen könnyebbitést; Ezidcig azonban éppen ugy mint. • eddig, a vágóhídon minden adót változatlanul meg kellett fizetni, akik azonban tőlünk vásároltak, tegyük fel egy fel marhát, azok már örvendhettek. A' rendeletet tudniillik kizárólag a kisiparosokra szabták. így a hus ára nem csökkenhetett^ sőt r"T a serlés ára 16—17 ezer koronáról ma fe'emelkedett 17-től 19. és félezer koro náig a szárazság és takarmány hiány miatt. — A! jövő sem igér sokkal többet. Ha nem szűnik a szárazság, a sovány marhahús ára le fog menni, kizárólag azért, mert a kiviteli forgalomban csak a hízott marha kelendő,' jl Pázmán testvérek cég egyik tulajdonosa ugyancsak osztia iparos-* társai nézetét. — A' husiparos eddig semmi előnyt nemi tapasztalt — mondotta —. Csak a harmadkézből induló kereskedelemben szüntették meg az adót. A nagyiparos nem engedhet az áraiból. Az árcsökkenést most is, mint minden évben, ilyenkor az egyes húsok iránt mutató kozó*fogyasztás hullámzása szabja meg, dg