Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-17 / 187. szám

Sset&osi^űnÉg: Fcreno utca & Telefon: 13—35. -- Kiaaóimreía], jjölcsöBfeönyHiir és JegyHroda: AracU itcceí S- Teleion: SOö. - Kyomtlo: WJw tip ói U<XS lö. Telefon: 10—3-4.« »«»«a A l'TíilT^'JYíT1^ <7 MAKO.-SascaflteswtöségeslslodOiavaíoJ^ «^¿S^lL-KtT*» IT9GÚI /IkVlíJ. 1« Crl ucca«. Telefon: «»«»«>. § s ft HÖBMEZÖVÁS.4HHELY; SzccKesztőscg A . < i kiadóhivatal s Andrássy ucvo 23. IH. LVFOLYAM, 187", Sít AM Teícloos 49. a*«*®. <4í> «» «?» II im.i^m mws.—..rjiinnroiife-^.^'gj^^ tlőflsel^I áia liavoola 3-30, vidéSeu c-i a tó"» siíosSjaa 3-eó, USEfeldon 6--ÍO peagS. ügyes szsájn íö, vasár» cs Uoocpnep 2-1 iaicf, ¡BMBMtawwaKjMWHjiy'*' Meddő problémák, A1 régi börtönökre kitűzték a fehér zászlói', ha egyetlen rabot sem őriztek falaik között. Genfben, is kitűzhetnék most a fehér lobogót, egyetlen kongresszus sem ülésezik a Salle deRcformx'km iieüiestónusu termében. Ami ralinak a börtön, az a rab gondolatnak a kongresszus. A rabot, cellába zárják, a gondolat rab fesz, ha felfektetik a kongresszusok zöld asztalára. Am Jíongressztison innen, kongresszuson lul mégis hasznos fenne ebben a pillanatnyi csöMhen összefogni a célokat és feladatokat, mikkel programúkat a történelmi távlat aivn,\-rámájába illesztik, be a kongresszusok. Mindegyik azzal az igényességgel lép fel s üi ÖSSZJ, hógy tanácskozásainak kohójából egy darab elő történelem vünk ki, hisz — mondják a megnyitó beszédek kotúrnusos körmondatai, —• nem a fegyverek ereje, de a tudomány és íeMlágosultság jelölhetik csak ki a jövendő idok Htjait s sz-abhatjak meg a fejlődés motorjának sebességét Mindegyik történelmit igéris.papírkosarat ad, A vezeklés hamujába t;züri'űlnek el a teglúngolobb szavak s leg?' c#'4bb hitek is. " * • Híil itt a hiba, -ü vEgzetes tévedés? Boncol' ;«'assul4 csak a szavakat, fűrészpor hullik-e ki belőlük'.' A -leszerelési konferencia kudarca válsággá fokozza a csalódást s*' letapossa a reménység "tár jade ző vetését. Vájjon kétségtelen lett volna -a -válság akkor is,, ha — nem •tengerésztiszteket küldenek ki delegátasokul .a résztvevő hatalmak a leszerelési konferenciá7 raí : Hogyan lehet akíiv katonáktól, tengernagyoktól és, elfentengernagyoktól azt várni, hogy a konferencián a tengeri leszerelés követelésének- megvalósulásán fáradoznak. Hiszen-ez egyértelmű volna annak kimondásával, hogy hivatásuk, tudásuk, foglalkozásuk, liivatottságuk, — ők tmrfkh feleslegesekké -váltak? Ha majd egyszer a földbirtokosok azért fognák küzdeni, hogy földeiket szétoszthassák a földnélküliek közölt, ha majd egyszer az ügyvédek azt fogjrjk követelni, hogy .a zugiraszok is' képviselhessenek feleket a hatóságok előtt, ha majd az orvosok íörvényes védelmet és egyeujogüságot fognak kívánni a 'delejezö asszonyok számára is, ha majd a fogorvosok azért harcolnak, hogy a fogtechnikusok-is'végezhessenek el műtéteket, a háztulajdonosok mozgalmat indítanak a lakások kötöttségének fentartása érdekében s meg fogjak baktatni a népjóléti minisztert, aki akaratuk ellenére felszabadítja a lakásokat, -r- .akkor érkezik <$ák~eí ideje annak, hogy aktiv tengerészekre bizzák a tengeri leszerelés problémájának- megvitatását és eldöntését. Az a hatalom, amelyik teng ¿rész tisztet küld- ki a leszerelési ' konferfcneiára, már előre meghiusítja a konferencia sikerét. ^.tehetett-e bijni abban, hogy a világgazdasági konferencia másképen, végződik, mintahogy végződött-? Meg lehet-e oldani azt a problémát, -.hogy a földadó' eltörlésével emeljék a - föld; értékét s a gazdasági gépek elterjedésével -sva gazdasági munkásság kiszoritásival •okozzáb a gabona- és terményszükségletet7 A világgazdasági konferencia csak akkor érts yoIna el célját, ha a munkabérek leszorításával lehetne emelni a munkásság fogyasztőképességét s a behozatali .vámok emelésével teküzdeni a drágaság elten. A credo, 'itii$ abim duni c?t —• mottói® tehetős minden és minden nemretíöíi ko «tchriának. • A nemzetközi tárgyaltoknak ez a meddősége, ez az eredmény telenségre való kárhoztatottsága azoknak a feladatoknak egyenes következménye, melyeknek megoldására vállalkoznak. Az a rejtvényepidémiu, megfejtési láz, melynek jelenségei minden napilapból kiütköznek, tömeg járvánnyá vált. Megfejtésekkel foglalkoznak kávéházakban és kongresszusokon. Lelki szükségletté vált a rejtvénymegoldás s nemcsak egyeseknek, .de a tömegeknek telki szükségletévé is. Az egyéni szórakozás tömegszórakozássá burjánzott el. Ami a rejtvény-megfejtőknek a kereszt-, a szám-, kép-, mnveltségrejtvény, az a tömegeknek a konferencia, a leszerelés problémája, a világgazdaság feladata, a nemzetközi együttműködés feltételeinek kibarkóchbázása. Ámde egy végzetes tévedés tragikussá teszi a különbséget a kétféle lelki foglalkoztatás között A kongresszusok rejtvényei hibásak » ezért megoldhatatlanok. Rosszak a feladványok, mint ahogy megfejthetetlen a sakkprolv léma, ha hibás kockákra állítják a figurákat. Nem fogják soha megoldani a leszerelés problémáját azok a hatalmak, melyek a leszerelést ugy képzelik cl, hogy mindegyik nrás hatalom csökkentse fegyveres erejét, csak ö maga fegyverkezhessen korlátlanul. S nem fogják a világgazdaság kérdéseire a feleletet megtalálni azok a társadalmak, melyek önző oszlályérdekeiket a megbékülés és gazdasági szabadság kalózlobogói alatt akarják kiszolgálni. \ szolidáris érdeklődés s az élet hajthatatlan parancsa elveti magától a megoldhatatlan kérdéseket A leheletnyi felelet diadalmasabb, mint a mázsás kérdés 3 az emberiség olyan kérdésekre szomjas már, melyekre meg* hallhatja a vigasztaló feleletet is. Mosí&műh€m feomfoát cfoMaZc a UaiM^oííi'Ugy egyik, foiráfánate fiá^a, elé /£ fvFvéBys&é'R megUeztiUe a pörrevissiö tárgyalását. CBudapesti ludösiiónJi tclefonjcleníése.) Xewyorkból jetentik; Bosíwm&n ma Sajnálj han isméi bomba robbánt, még. pedig-a -Saccé és Tanzetti-pöt egyik bírójának háza elvit, .1 bomba -a kapuban robbant fel, nagy -anyagi lcárt okozott, de emberéletet nem oltott ki. Ma délelőtt ült c§sze Bostonban Massachu* setts állam legfőbb törvényszéke, hogy tár- » gj-alja a Sacco és Vanzetti-pör revMóját Hitt védő ötórás bestédében összageztő ií különböző eljárások tévedéseit, rengeteg bizonyítékot terjesztett elő, hogy igazolja a halálra ítéltek ártatlanságát. A védelem arra törekszik, hogy az- ügyet revMő végett a sző» vefeégi törvényszék elé vigyék. uMadlcs István kijelentette^ iiíipy SzerMa és Bulgária egyesüléséfői tárgyalnak A sxeiíb Igaüségögyimiilsslei harcias nyllaíkozdía a Rotísemsere-alscIérM, (Budapesti tudósítónk telefoujelentése.'} Szabadkáról jelentik í A választási ugitáciökban a kettős ünnepen résztvett Srubutics Dusán igazságiigi-ml-uisztei', akit a gyűlések után magyar újságírók megkérdeztek, hogy tol u véleménye a lord Kothermere-akcióról. — Hivatalosan .erről uepi", nyilatkozhatom — •mondotta .Szubotics, — mert a. mozgalomnak lúvalalos jellege' nincsen és igy a kormány sem fog* lalkozhatik ezzel az üggyel, — A magam részéről kijelenthetem, hogy tez akciüiiHk: semmi fontossága nincsen, de nagyon •kellemetlen következményekkel járna, ha a mozgalom az itteni pépre befolyást gyakorolna. A kormány erre a mozgalomra nem fektet súlyt, de ha a határok .megvédéséről volna szó, akkor vau ohay crcís katonaságunk, mely minden támadást kiáll, ' " A magyar újságírók megkérdezték Uadics Istvánt is, hogy mi az ö véleménye a lord Rotheruiere-akcióról, Radics igen lekicsinylőiig nyilatkozott, annál érdekesebb Iá jelentéseket tett azonban i-áiulur jugoszláv király külföldi útjával k-ip. csolatban és Boris bulgár királlyal tervezett talál» kozásáj'őlj lizek a tárgyalások — Snoadotta Badics*, «*több hasznot fognak hajtani as országoknak, mintái; tt haszon, amit eddig us összes külügyminiszterek munkája hajtott, Bulgária és Jugoszlávia kibéküléséröJ irnak a lapok, en azonban t'eltátlsnül megbízható személytől tudom, akinek azt magi Boris király mondotta, hogy egyesülésről van szó 'és hogy az egyesülés terve Igen elérts haladt, Boris, lia csak az ö személye volna az egyelte akadéya az egyenilc'siKk, hajlandó rögtön íemundani, Hadica egyébkéut hétföu Szabadkáü ís tartott népgjmlést, de- a gyűlésen záptojással dobálták meg, iuire a rendőrség a gyűlést feloszlatta. ms^msmsmmmmmammmf^msmssmmmss^^! silcertilt * • • A „Brcm©aM-nels a« „l^u,opá"-nak viasza icelleM térni Oessanfoa, mlelötá neklvaghaííak volnaaz öceán* — tJf ^farí? tlefektust feonslalálf, amelyet uem tud'.áu kija7i. tani, a visszatérésre határozta el magát. A vBrft' men;, amelyet Kőül pilóta vezetett, Írország nyugati partjáig jutott el, itt azonban iszonya viharba kerüit anélkül, hogy tudta volna, hogy w Európai is visszafordult, ugyancsak a visszatérésre határozta el magát. A »Briemen« 23 órás repülés után, UátCon dél' tit-iH ékc^lt \í.:zí a dsssaol «oűl-itú* L!£* ahol simán leszállt, Ennek a gépnek, valamin' } "ufaVainalc ' .setn'mi 'liaja nem förfént, mi-: (Budapesti, tudósítónk te lefonj a leülése.) Berlinből jelentik: Az :Európa: és a ;>Branjen-: vasárnap délután mintegy; tiseccr főnyi tömeg jelenlétében- startolt a dsssatii repülőtérről. Az Óceán átröpülése azonban raaghraiuit, A két repülőgép ugyanis a. tenger íöiött -olyan viharba került, hogy. mind a kettő a .visszatérést tartotta '.észszerűnek. Az -EárcP--', aÉi-tet Bb{!ic3 c^etstt, \ a:ái'U'4Xi esto ll órakor ésállt Is Brémában^ miután mar T-T. ttí?áki-ten>er fölé etfutett. A pilot? ift motor-