Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-14 / 159. szám

> SZEGED: Szerkesztőség: Oeáb Ferenc uCCO Z. Tele№n: 13—33.^ívlatíOhlvolni, (tölcsönköny-vtár és Jegyiroda: Aradi Uccb S. Telefon: 306. -- Nyomda : Liiw Hpót ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » CSÜTÖRTÖK №27 JULIUS 14 III. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és klndóhlvalnlt Urí ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladólii-vatal s Andráwy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « » « »> «» ESS Fjűlizetésl ára Ina-vonta 3-20, vidéken és a fővárosben 3-ÖO, hlllíöidön 6-40 pengő. Egyes szóm lő. 'vasár-, és Ünnepnap fillér. Értesítők margóiára. Szeged a boldog béke éveiben, mint az iskolák városa volt nevezetes a köztudatban. A magyar Délt Szeged tette magyarrá az iskolái révén, amelyeket messze földön el­ismeréssel emlegettek. A háború után, a nagy nemzeti tragédia miatt igen megcsappant a kulturális forgalom és az iskolák hires városa Ebben a tekintetben is elvesztette Hinter­landját. I Most előttünk fekszenek az idei tanév ér­tesítői, a szellemi aratás kévéi és asztagai, A termés igy a papiroson átlagosan jó köze­pesnek mondható, de mintha néhol az előbbi évek minőségét meglehetősen fölülmúlná. Az iskolák belső és külső életéhen is érezhető, hogy a konszolidáció megkezdődött, tarta­lomban és formában semmiféle kilengést nem lehet találni ezekben a különféle szinii és alakú, de lényegükben már békebeli szin­,vonalú értesítőkben. Ezen a helyen nem fog­lalkozunk részletesen a szegedi pedagógia idei termésjelentéseivel, de egyelőre néhány álta­lános érdekű megfigyelésünkét és megjegyzé­sünket közöljük. A bölcs és tapintatos főigazgató, mikor a ¡konferencián beszámol az iskola egyes osztá­lyaiban szerzett benyomásairól, igen helyesen nem nevezi meg a tanárt, akiről szó van, ha­nem az osztályt emliti és ugy beszél a dolog­ról, hogy senki se érezze megalázva magát, de mindenki szót. értsen belőle. Mi sem mond­juk meg, hogy melyik intézetről van szó, hi­szen csak a közősség érdekében irunk. } Mindenekelőtt jó lenne már valahogyan egy­ségesíteni ezeket a tarka-barka értesítőket. Mert nagyon sok fölösleges és elég sok érdek­telen közlés foglal helyet bennük, holott az idő és a papiros drága. Nem értjük például, hogy az egyéni hiúság legyőzésén kiviii mi értelme van annak, hogy némelyik értesítő­ben sorra-rendre elmondják, hogy A tanár és Z tanár milyen cikkeket irt az egyik helyi lapba, hogy, melyik kaszinónak és melyik csónakázó egyletnek tagja, hogy milyen köz­gazdasági tevékenységet fejt ki (bár ez utóbbi valóban nem is olyan túlságosan érdektelen). Az egyik középiskola értesítője a tananyag, 'kétségtelenül legfontosabb rovatában csak a használt tankönyvekről számol be pontosan, de hogy mit tanultak, mit nem tanultak be­lőlük, arról egyszerűen hallgat. Az iskolai és házi olvasmányok fölsorolásánál (már ahol ez nem hiányzik) elsősorban a szerzők nevére volna kíváncsi az irodalmi és pedagógiai ér­deklődésű olvasó, de ezek említése, különösen -az alsóbb osztályoknál, rendesen elmarad. Már pedig lényegesen és alaposan nagy külömbség az, hogy a mohácsi vész leírását Brodarics­iól vagy Jókaitól kapjuk és az se éppen kö­zömbös, hogy a Hazaszeretet cimü_ verset Pe­tőfi Sándor vagy Kiss Menyhért irta. És itt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy, a szegedi genius loci ismerete, szeretete és usztelete meglehetősen hiányzik a mi szegedi •iskoláinkból. Éppen az olvasmányok jegyzé­kéből látjuk, hogy, amennyiben a puszta cí­mek alapján ezt meg tudjuk állapítani, Tö­mörkény Istvánnak talán egy, talán két rövid uása szerepel az iskolák hivatalos olvasmányi programjában. Már pedig Tömörkény — ezt 9 legjobb lélekkel állithatjuk — nem csupán a magyar irodalomnak egyik páratlan Jelese, valódi klasszikusa, nem cshpán a ma­gyar földneK es népnek (jelesül a szegedinek)] szinte egyedülálló ismerője, de mindezeken lul olyan tiszta és nemes erkölcsi irányú, olyan ritka és mély nevelő hatású irónk, akit az iskolának, a magyar iskolának és kivált a szegedi iskolának mindenképpen és a lehető legteljesebb mértékben föl kellene ka­rolnia. A szegedi irodalmi olvasmánynak, kü­lönösen az alsóbb osztályokban mintegy, a gerincévé kellene tenni Tömörkény István mü­veit, amelyekben éppén a szegedi levegő és a szegedi lélek uralkodik, amelyek az áldott hazai föld és a derék hazai nép szeretetére ta­nítanak, az írói látás és érzés hiánytalan és töretlen szemléltető és éltető erejével. Arról se értesítenek bennünket ezek a szegedi ér­tesítők, hogy Tömörkény halála tizedik év­fordulóján megemlékeztek-e róla, a szegedi­ről és maradandóról, holott Gyóniról igen csak megemlékeztek. Hisszük, hogy e tekin­tetben már jövőre is másképpen lesz nálunk. Csak félve szólalunk meg egy másik iro­dalmi ügyben, mert ezen a téren bizony, még mindig vakok vezetnek világtalanokat. Nos { igen, Adyról van szó, akiről tóínlJia szo se lenne középiskoláinkban, legalább az értesí­tők néma tanúsága szerint. (Pedig van, egé­szen bizonyosan, a bajusz alatt, a suba alatt és leginkább a pad alatt.) Mi látunk kívül­ről megtanult verseket Gyónitól, Sajó Sán­dortól, sőt, uram bocsáss, még Kiss Józseftől is, de Ady, Endrétől egyetlenegyet se. Teljes tisztelettel és óvatossággal hadd' utaljunk ez. Úttal arra a nemzeti jövendőnk szempont­jából is igen jelentős körülményre, hogy Beth­len Gábor és Bólyai Earkas Erdélyének püs­pöke, Maklcai Sándor és a magyar irredenta erdélyi lelkének megszólaltatója, Reményili Sándor (Végvári)' figyelmeztetik a csonka or­szág magyar irodalmi hivatalosait, hogy Ady Endre költészetének megértése és szeretete á magyar integritás egyik lényeges eleme, a magyar jövő egyik záloga. Az ifjúsággal már úgyis régen elkéstek, akik most akarják meg­óvni Adytól, nincs az Istennek olyan szigorú pedagógusa több£, aki á magyarságnak ésl az emberségnek ezt a világbíró titánját el­vegye és elvitassa az uj idők uj embereitől.. ww jwwaw.1 ijwwwowwuirjum ** M francia kamara Jbizalmai szavazott 'Poincarénak. (Budapesti tudósi tőnk telefon jelen­tése.) Párisból jelentik: A kamara mai ülésén a tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Poincaré minisztereinők hosszabb be­szédben kelt ífi a pénzügyi bizottság ismert hatá­rozata ellen. Hangsúlyozta, hogy elvben hajlandó a visszamenő fizetések folyósítására és hajlandó azonnal fizetni, ha a költségvetésben eíre fedezetét taláí. Nem a kormány ellen,- Vagy mellett, hanem a költségvetés mellett, vagy ellen kell szavazni, (Budapesti tudósítónk télefoQjelen-« tése.) Párisból jelentik: A kamara Poincará beszéde után megkezdte a javaslat részletes tár. gyalását és Poincarénak nagy többséggel bizalmat szavazva, a pénzügyi bizottság javaslatával szem­ben a kormány eredet! javaslatát fogadta el. S2á^millió aranymárka a kár (Budapesti tudósítónk telefon jelen« tege.) Berlinből jelentik: Az Érchegység-i kataszt­rófa által sújtott területek hatósági bejárása teg­nap este véget ért,- A kiküldött bizottság jelen-i téséb'en rémes képet fest a pusztulásról. ki anyagi kár jőval nagyobb, mint eddig hitték és a bécslés szerint meghaladja a százmillió wmimmmmmmmmmiútmimimmmmi aranymárkát. - . * „ Az elpusztított falvak lakossága mindéníü fc*-. vesztette és nőnapokig (art, amíg lakáshoz jut* halnak. A? árterület még mindig el van zárva a külvi-í lágtól. Az utak elpusztultak, a hidakat elso-f dorta az ár. A vasüti pályatestek eltűntek aa iszapban. Az utak restaurálása szakértők szerint legalább egy félévig fog tartani. SWt BJMWOTmflWMMWMWIMIIM^^ A. pekingi kormány a fapán csapatok vissza&ivását követeli. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Pekingi jelentés szerűit Csan-Kai-Sek a Tiencstn ellen folytatott offen­zívát beszüntette. A déli csapatok visszavonu­lóban vannak és Hankau és Csang-Csáu ellép. kísérli meg az előny omulást. . ... , . - . ••, A pekingi kormány ujabb tiltakozó jegyzé­ket küldött a japán kormányhoz, amelyben a Kínába küldött jap.án csapatok visszahívá­sát követeli. " < Jofeljai*. van a hercegprímás. '(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nagybeteg hercegprímás állapotában ula délután örvendetes javulás állott be. Már a délelőtti orvosi vizsgálat megállapította, hogy a hercegprímás egészségi állapota kedvezőbb­-e fordult és .nagy remény van arra, hogy a javulás tartós les*. Napközben a hercegprímás sokat aludt és < amikor iiditő álmából felébredt, táplálékot is vett magához. A délután folyamán dr. Gönczy Béla ismételten míegvizsgálta a herceg-1 prímást és az esteli órákban bulletint adott ki, mely szerint őeminenciája állapotában künmjebbedés állott be. A tüdőgyulladás visz­szafejlSdöit. A hőmérsék 36.8, az érverés 102, erőteljes és szabályos. A táplálék felvétele ki elégítő, a beteg napközben többször aludt. A' hercegprímás állapotáról szóló kedvező jelen'

Next

/
Oldalképek
Tartalom