Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-31 / 174. szám

i 1927 julius 31 ISLOM5Ó Mozi Tel*» 11 85 Aagusztns 1„ 2,ín hétfőn és beddoa 'Vem repríz ! Budapestet megelőzően! Nem repríz í sosso *zarcnrcr *tssk Szerencsekerék SK ,el™lli'"m fcfyiri aktualitások 6 fe!v< " felvonásban, ¿'adásolt 'Rifeíe'hakazaap 5, T, 9, vasir- és önaepnap 3. 5, 7 és 9 érakor. "MIHfflfflBB Telefon 16-33. SzéCfeeiayi Mozi Telefon 16-33. Au usztus 1, 2 án, héííön és kedden ?ÍertÍ2ll legújabb filmjas Az utolsó drtmája 6 felvonásban! Azcc'sivü!: • ffór©>im a^rc kelet felé. Kémdíéiaa 7 felvonásban. Főszereplő: Jetla (Soudal. Előadssok kezdete béíiSz&ap S, 7, 9. vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Két iriaimi magyar hangos bofréitya a Retiieriiiers-fériiép elölt Bácska és Mék Gertii, Tumultus és rendőr e Kérász-uccóa. (A Délmagyarcrszág munkatársától.) A lord Rothermere-féle békereviziós akció a meg­indulása óta általános lázban tartja a közvé­leményt. A napilapok hasábjain kivül az űz­tetek kirakataiban is lehet látni a Rother­mere-féle revíziós térképeket, amelyeken a lényeges változás a régi trianoni térképpel szemben abban nyilvánul meg, hogy Bánát és Bácska legnagyobbrészt visszakerül Ma­gyarországhoz. Erdély magyarlakta terütetei­v4l, igy a Székelyfölddel is már nem tudott érdemleges módon elbánni a nemes lord. A Rothermere térképtervezeten a székelység te­rületével nem történt semmi változás. A Rothermere békereviziós térképeket Sze­geden két Kárász-uccai üzlet kirakatában he­lyezték el. A térképek előtt állandó az érdek­lődés. Az ucca kirakattengerében legtöbben a két térkép előtt állanak meg. Mindenkinek van valami megjegyzése, kritizáló szava. Ál­talában megelégedés kiséri a tervezett uj or­szághatárokat. Jönnek-mennek tisztviselők, munkások, sétálók a térkép előtt, amely a maga nagyszerűségében a napokban arra adott »lkaimat, hogy két trianoni magyar nyilvános bot­rányt, majd kölcsönös rágalmazást és becsületsértést követett el. 'M páratlan uccai bortrány délután hat óra­kor történt. A nyári Szeged korzózó népe akkor kezdett kivonulni, hogy napi sétáját elvégezze. A' nők többségben voltak az aszfaltos uc­cán. ök nem igen állottak meg a beszélő tér­kép előtt, ahol éppen egy idősebb tisztviselő­kinézésü ur magyarázta a térképet. Ujjaival boldogan mutatta a régi trianoni határokat. — Ez igen — mondotta lelkesen —. Bácska és Bánát a fő. Ha ezeket a részeket vissza­kapjuk, vége a ct\rágaságnak. Egyszerre szük­ségtelenekké válnak a piaci ellenőrző razziák. Majd számokat mondott. Métermázsákat, hogy mennyivel növekszik meg az ország gabonatermése. — Hiába, csak tudja az a Rothermere, hogy mi kell nekünk. Erdélyt már nem bántotta. Tudta, hogy nékünk inkább a búzatermő Bácska kell. A szokatlan előadást többen hallgatták vé­gig. Fiatalok és öregek vegyesen. Volt, aki helyeselte a hallottakat, volt aki ellentmondott. A csak ugy könnyedén odavetett megjegyzések közül egyszerre kivált egy ismert nyugdija­eoit bírósági tisztviselő mély öblös hangja. <k tisztes urat sokan ismerik Szegeden. Nya­kas székely, ő nem hagyhatta csak ugy szó nélkül a Bácskaimádó ur megjegyzéseit. |j — Nagy tévedés az uram — szólt a székely ,*-. Az egész akció smarn, ha Erdély magyar­lakta területei nem jutnak vissza. Erdélynek egy járása többet ér, mint az egész Bácska szerbestől, németestől, búzástól együtt. — Ezt kikérem magamnak — vágott vissza a bácskai magyar —. Erdély mindig fészke volt a nemzetiségi viszálykodásnak. Nekünk már béke kell. Elég volt a torzsalkodásból. A megszaporodott tömeg nagy izgalommal hallgatta a heves vitatkozást. Közben kisebb csoportok alakultak. A 15—20 főnyi tömeg két csoportra oszlott. — Maga tudatlan analfabéta — hördült fel az öblös hang. — Kikérem magamnak... Én vagyok olyan magyar, mint ön. — Maga sokác, bunyevác... Ilyenekből nem kérünk — vágott vissza az erdélyi. — Mit!... Egy pillanat múlva az elkeseredett bácskai felemelte bot­ját és nekirohant az erdélyi magyar­nak. Izgalom, tumultus, szitkok és pofonok. Va­laki segítségért kiáltott. Már az egész uccát elállta a tömeg. — Mégis csak disznóság — hangzott fel mégegyszer a méltatlankodó öblös hang. — Rendőr! — hangzott el még egy kiáltás. A közelben tartózkodó rendőrőrszem futó­lépésben ért a nemmindennapi verekedés színhelyére. Nagy nehezen utat tört magának és mindkét hevülékeny urat bekísérte a köz­ponti ügyeletre. 'A bácskainak orra vérzett, az erdé­lyinek szemealja lilásodott meg és ingje viharverten csüngött le mellére. Az ügyeletes tiszt kellő igazolás után Rot­hermere hevülékeny kritikusait szabadonbo­csájtotta és ellenük nyilvános botrányokozás címén indul meg az eljárás. A két előállí­tott azonban még a rendőrségen kijelentette, hogy lovagias útra nem terelik az affért, ha­nem majd a bíróságoknál jelentik fel egymást becsületsértés és könnyű testisértés cimén. Bemondíák a zárórát a Fehérlóban, ahol sohasem volt záróra. {k Délmagyarország munkatársától) A töltésen most robog be az állomásra a makói vonat. Kíváncsi utasok tekintenek le a Bánom­kert-fcorra, amely a régi-régi Szeged egyik emlékét örökíti meg nevében. A Tisza szabályozása előtt •ugyanis a környéken fekvő földeket minden esz­tendőben vagy a viz vitte el, vagy a köd és fagy tette tönkre. Azóta hívják a Tisza és a töltés között elterülő kerteket Bánomkerteknek és a ház­sort Bánomkert-sornak, Évtizedek óta alig volt év, hogy ne lenne itt emberhalál, véres verekedés ... Mégis nevezetes volt ez az uccája Szegednek és minden, a vá­rosba vetődő idegen meglátogatta — az »Annus­n é n ic kedvéért. Igen, özv. Cserép Ferencné, a zsönessz doré dédelgetett Annusnénije vonzotta ide az idegeneket, a pazarul berendezett Fehér­ló-szál I o d á b a. Speciális szegedi különlegesség volt ez a szál­loda. Nappal csak az ivó volt nyitva, szegény átutazó vasutasok, meg napszámosok tértek be oda kétdeci sillerre, vagy féldeci törkölyre. Az ivót 7 órakor már be is zárták. Aztán csend bo­rult a földszintes házra egész záróráig, ami tudvalévőleg két órakor szokott beköszönteni. Et­től az időtől fogva aztán egymásután álltak meg az autók, kocsik a kapu előtt, tele jókedvű, han­gos cimborákkal, könnyükedvü asszonykákkal. S í a kivilágított, velencei tükrökkel és müpálmák­kal diszitett hallban bokáigérő suhogós, nehéz selyemruhában Annusnéni fogadta a többnyire jó­pénzü vendégeket, Aztán megkezdődött a dáridó. Cigány mindig akadt és durrogtak a finom francia pezsgők reg­gelig. Kínos rend és tisztaság volt mindig Annus­néninél. Vendégkönyvében egész sor ismert név húzódott meg Dobos Péter It. u. K. infanteriszt szerény neve mellett. Azt mondják, akik nem ismerték AnBusöéuit, a »Fehérlő« egyszerű kétes-szálló volt, ahol sze­relmesek találtak búvóhelyet, ahol a feltétlenül diszkrét Annusnéni őrizte a fél város titkát Hát ez mind igaz lehet, de már minden elmúlt. Záróra után nem talál már menedéket a vendég­lőkből és kávéházakból karhatalommal ettávoli­tett vendégsereg a »Fehérlő «-ban. Elmúlt és el­tűnt, mint Ónozó Poldiné tiszaparti halászcsór-, dája az egyetemi építkezések forgatagában, A rossz gazdasági helyzet már két evvel ezelőtt kényszeregyezségbe kergette özv. Cserép Ferencnél, aki ettől az időtől kesdve mind bána­tosabb és' szomorúbb lett. Már nem igen találta kedvét a pezsgőző, vidám kedvű, sokszor fehéren csillogó hajú aranyifjuságban és egyre hanyatlott a sir felé, Végre az idén a tavasz szép csendesen elvitte, A szállodát bezárták, A temetés után hiába csen­getett az éjszakai kóbor cigány és a mulató tár­saság, hosszú ideig nem nyílt ajtó, K gazdasz­szony, aki később vezette az üzletet, nem volt kedves a vendégekhez, lassan elmaradt mindenki. Végre az örökösök elhatározták, hogy feladják az üzletet, elárverezik a bútorokat, a csilláro­kat, bársony fotőjöket. Most tartották meg az árverést, Szombaton kö­rűit dobra az utolsó szőnyeg, az utolsó üveg pezs­gő, az utolsó liter bor, A vadszőlővel befuttatott, árnyas udvaron halmozták fel az egykor virágzó üzlet utolsó darabjait, — Egy mupálma, ára20pengőf — mondta a kikiáltó, A husz-huszouöt főnyi árvereaő tábor mély csöndben fogadta az árakat. — Tizenöt pengő. Még teljesen jő. Egy Teleíoall—85. M.OFZÖ WÍOZl Telefos 11 85 j Te'eíon 16-33. Széchenyi Mozi Telefon 16-33. Julus 31-én, vasárnap U M • » - — snvbsmatkoló drámája 7 felvonásban: Henni! Porién vioianma. | Azcniivül: UShlf IJSwaifll A kivasalt gavallér, j Előadások kezdete hétüöznap . vasár- és ünnepnap 3, 5 7 él 3 •""•«kr-f | Ju'iui 31 én, vasárnap 1 T3 u v C S 1 Ji FfSlf Ciopsv regánv 8 fe'.vor ásban. Főszerep ö : bUIiaiO BIIL William Boyd. 1 Az>n«itül: i Lidéi Vénusz. Mqm PrávfKÍ j Vígjáték 7 felvonásban. Főszereplő: Hall|. i IVIVOh | E!5adí«ok kezdele hítkümap 5, 7, 9, vasár- és üm epnap 3. 5, 7 és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom