Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-31 / 174. szám

délmagyarország Asc igassságügyminisxter sürgős Jelentést leért asc ügyészségi fog&úss sssolcési esetéről. (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország néhány nappal ezelőtt beszámolt arról, hogy az ügyészségi fogház szökevényeinek titokzatos eltűnése után az ügyészség elnöke uj óvintézkedési rendszabályokat dolgozott ki, hogy a szökéseknek elejét vegye. Az ügyészség elnöke az uj fogházrendszabályokat jóváhagyás végett felterjesztette a főügyészségre. Dr. Boross Dezső főügyész az uj .fogházi rendszabályokat és a házi vizsgálat jegyzőkönyveit szombaton kapta kézhez. A főügyész, értesülésünk szerint, csak a jövő hét elején dönt abban a kérdésben, hogy milyen mértékben lépteti életbe a tervezett uj fogházszabályokat. Jogászi körökben nagy érdek- \ lődéssel néznek az elé, hogy a cellákban a fővöben lesz-e éjféli világítás. Az ügyészség ugyanis azt javasolja, hogy a cellákban éjjel is égjen villanylámpa, mert a cella lakóit csak ily módon lehet ellenőrizni. Itt emiitjük meg, hogy az igazságügyminiszter a szegedi ügyészségi fogház szőkevényei ügyében sürgős jelentéstételre szólította fel a főügyészséget. A főügyész meg is tette jelentését és. bejelentette azt is, hogy a házi vizsgálat eredménye szerint a fogház őreit nem terheli felelősség. Ugyancsak jelentést kért az igazságügyminiszter a battonyai járásbíróság szökési esetéről, amely alkalommal sem tudlak a szökevény nyomára akadni. Megfelefe&eztéfc az Oroszlán~uccaf bérház építési mimkálatainak kiadását. (A Délmagyar ország munkatársától) Részletesen beszámolt a Délmagyar ország arról a bonyodalomról, amely az Oroszlán-uccai városi bérház épitési munkálatainak kiadása körül keletkezett. Azok a vállalkozók és iparosok, akik nem jutottak ennél az építkezésnél munkához, sérelmesnek találták a tanácsnak a versenytárgyalási bizottság javaslata alapján hozott határozatát, amelynek értelmében a bérház felépítésére a Szolesáuyi és Takács cég kapott megbízást, Megírtuk azt is, hogy az érdekelt vállalkozók meg akarják felebbezni a tanács határozatát. Ez a felebbezés szombaton futott be a tanácsi Iktatóba. A felebbezés többek között a következőket mondja: »Az Oroszlán-uccai bérház épitési munkálatainak kiadását az egyenlő elbírálás elvének alapján sérelmesnek találjuk és ezért tisztelettel megfelebbszzük. Tisztelettel kérjük a tekintetes tanácsot, hogy ezen fetebbezésünket a legközelebbi közgyűlés elé terjeszteni méltóztassék. Indokaink a kővetkezők: t. A kiírási müvelet sempernova nemes vakolat készítését irta elő, mig kőporhabarcs-vakolatra csak alternatív egységárakat kért a vállalkozóktól. A tanács a döntést nem n tervezett kivitel szerint, hanem az alternatív egységárak alapján hozta meg, ami a vállalkozók ajánlatában nagyobb | eltéréseket idézett elő. Az ilyen alternatív egysége < árak bekapcsolása mint ismeretlen tényező, a pá! lyázat esélyét nagyon befolyásolja, illetve a tényleg végrehajtandó munka ismerete a tisztességes versenyt gátló kombinációkra ad okot. 2, A munkálatokat a tanács — mondja tovább a felebbezés —, a város anyagi érdekeit te-i kintve, nem a legelőnyösebb generálvállalkozónál biztosította, hanem két iparosmunkát kiragadva az összmunkálatokból, azokat külön vállalkozónak adta a tanács. Az egyenlő elbírálás elve kívánja, hogy ne csak egyes, kiragadott iparosmunkálatokat, hanem az összes generálvállalkozók ajánlatánál olcsóbb iparos ajánlatokat vegye a város figyelembe és kombinációba, mert ez a megoldás a városra is a legnagyobb megtakarítást eredmé-. nyezi. f A felebbezést aláirta Czigler Arnold, Müller IsFván, Glücksmann Bertalan, Nyári István, Erdélyi i András és Breuer Imre, A tanács a felebbezést átteszi a mérnöki hivatalhoz észrevételezés végett, azután pedig a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. KapsjiumWÍ1027 julius 8L io: tábornok. Róma, julius 30. De Pinedo ezredest Q király rendkívüli szolgálatainak elismerésiéi tábornokká, Del Prede kapitányt őrnaggyá nevezte ki. Csereioch János utódjai Serédi lusztSán ? Róma, julius 30. Megbízható értesülés 83«. rint az esztergomi hercegprimási méltóság betöltéséről a döntés már megtörtént, Seréé Jusztián szent Benedek-rendi áldozópap személyében. A hir szerint a kinevezésről szóló breve a közeli hetekben megjelenik. Rz apa halálba üldözte négy gyermekét Bécs, julius 30. Tullonban egy Hess netfl gazdálkodó 13 éves fia, valószínűleg a szilleitől elszenvedett bántalmazás miatt a toronyban a harangkötélre felakasztotta magát. A fiu apja már előzőleg három gyermekét üldözte halálba, ezért megindult a nyomozás, hogy miért lelt öngyilkos a fiu. f MtMSt f Jön ! ! ! Napkelet asszonya a csodaszép Madlide Husztafa volt töröl; trónörökösné személyes felléptével ufniuím SL&f *QJPkülőnkgcssig(s& gysarssaefe- smur'fe'RacIpeis legjobb kivitelben Belvárosi Cípaüzíet «1« V1É\ ékszerek órák evSeszkfeBk Legszebb Legolcsóbb Legelőnyösebb HP! részletfizetésre is 33FFER W.rt szerésznél vásárolhatók (Széchenyi tér 7, Zaótér-ház Az „Asszonyok tüköréiből Irta: Móra Ferenc. Abban az időben, mikor Hobiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű ember élt a városban. Természetesen papucsosniester voít mindkettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta a papucsot, a másik a magyaroknak. A törököt hivták Ali Patlidzsánnak, a magyart -hívták Pali Pál Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy Ali Patlidzsán a magyar menyecskéknek szabta a papucsot, Pali Pál István pedig a török badínáknak. Mert az mindig ugy volt, hogy minden rendes nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta. A közös művészet azonban nem tette egymás ellenségévé a két mestert, sőt inkább az tetle őket igaz szívű barátokká és egymás magasztaléivá. -Mert minél kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál nagyobb a becsülete önmaga előtt. — Büszke vagyok rá, hogy abban a városban tette le Allah a kenyeremet, ahol olyan papucsos él, aki méltó volna rá, hogy minden huri lábáról ő vegyen mértékel, — ezt szokta mondani Aü Patlidzsán, aki már akkor is tudta, hogy szép beszéd illik ahhoz, akit- a''mezítelen lábak íelruházójának választott ki a g-JudH.í-lés. Amely nyájaskodárrn a nu , -w < :.:>.' t szokta visszacirógatui igazhitű muzultri«n . -üktársát: — De bizony te vagy az a uiestőr. atyám fia. bogy én, ha arkangyal *~)!uék is, csak a te tőled mivelt papucsban járnék. Azért nem értőm én azt a sok szelekótya fehérnépet a ti fertálytokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek a kezemunkájára, mikor tiedben is járhatna! — Vak veti világtalannak —• heherészett a török. — Hát a ti habókos asszonyaitok mért jönnek én hozzám, mikor te vagy az, akit a próféta maga tanított ki a szabókés használatára? — — Hja, hosszú haj, rövid ész! — kacsintott Pali Pál István, aki olyan szép kopasz fejet hordott a válla közt, mint egy sütnivaló tök Szent András nap után. — Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt, — bólintott elégedetten a török, akinek olyan szép hosszú szakálla volt, hogy munkaközben hátra kellett neki vetni a vállán, különben clőgetctt volna és beleragadt volna a csirizcs tálba. Az . asszonyi állatok oklalansága volt az eszmecserék állandó tárgya i's ezek az eszmecserék vagy a várbeli kai'auában folytak le, vagy a palánk! görög kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmőskostóigatás közben. Az pedig egyformán tilalmas mfivelkodés volt njiud a kettő. A basa minden héten kidoboUatta a dtilál-ltú, hogy aki igazhitű férfiút -borifalon ér. annak izzasztó mogyoró-híijjal keneti meg a meztelen talpát; ai<i jámbor keivszléijynejf pedig pipacsutora találíaIoU az Hgyi'riín, a/l. Móri K'ilázs, a ináiíyqro.K tarka t'írója i"!ii;il.lu le a tiz '¡örajéről. '(Azt is ú"d«rai£. meghallgat«!. ing- uaiképen i«u a ir.eszárosrCéh atyamesteréből -tarka ftiró- De ét már a íérfjak Tukőrfbe tartozó szép história leát'l Ez ¿rí' aztán szt mondta egyszer PA1 István Ali Patlidzsánnak: — Hallod-e, török lestvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyszőr három hétig a talpadat köllene borogatnod szamárszemöldöke-fü levelével és én addig nem okosodhatnék az ékes beszédödtü1. — Bizony, atyámfia, az én szivem félholdja is elhalványodna, ha egyszer a ti pokolra való bírátok oclaméretné neked az igazságot, ahol Ieggömbölyübb vagy és én holdtöltétől holdfogjtáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében. — Azt mondom én, ne szöröncsétleuködjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem tisztöíj mög engöm holnap délben egy kis hirtelen-hamarjára'az én hajlékomban, a Latván-uccában. Legalább közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül a Markait próféta azt mondja, hogy zsiros zacskóba kötötte az eszét, oszt a macska mögötte. — No, azért neked se kell a más portájára menni, — legyintett a török, — mert errül én is tudok egy-két szuráA. — De ha tökéletlen is az asszonyi állat, főznisiitni ugy tud ám, hogy olyat nem öszik a római császár a saját nevenapján se. — Jaj, testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok, — tapogatta a szakálla alatt a gyomrát a török. Aztán a próféta is tiltja nekünk azt a förtelmes állatot, amelyet ti is csak ugy hívtok, hogy »disznó«. ( — Tisztölt etöm a prófétátokat, r- kavarodó1'föl egy kicsit az önérzete a latván-uccai p2Pu' csosnak. — De a gőrüceaiadarat nem tiltjaa Szent Mahumend? Mert avval akarnék kellete^ kődni a gyönge gyomrodnak. A törők azt mondta