Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-27 / 170. szám

9ZCCED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33. Küodólilvalol, HÖlcsBnkönyvíhr és Jegyiroda: Aradi ucca. S. Telefon : 306. - Nyomda : lifw lipút ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » SZERDA 1927 J1ILIUS 27 9 « III. ÉVFOLYAM, 170. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és klodóhivntn! : Irt ucca 6. Telefon: 151. szám.« » « » « „ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY« Szerkesztőség és kfadúhlvalal: Andrássy ucca 85. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » tlőííaelésl Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-eo, kUUUldSn 6-40 penge. Egyes ccsm 1®, vasár- és Ünnepnap 7.4 fillér. Tekintsük Angliát! Nincs benne a magyar szállóigék lexikonában, de azért egy időben mégis a leghasználatosabb szállóigék egyike volt a magyar politikai életben. Különösen a Tisza-világban nagy divat volt a hon atyjai közt Angliát tekintgetni. Ha a kormányok a javaslataik mellett minden érvből kifogytak, vagy ba egyáltalán semmi indokuk se volt, akkor mindig a dicső Angliára hivatkoztak, de a dicső Anglia azt is állta, ha a kurucok oldaláról kapaszkodtak bele. Angliának nem ártott a dolog, nekünk pedig, sajnos, nem használt. Egy-, általán nem látszott meg rajtunk, hogy mi közjogban, budgetvitában, hajóépítésben és fodrásziparban egyaránt Angliát tekintjük. iValöszinüleg nem a mi szemünkben volt a hiba, hanem Angliában. A mi szemünk rendes, normális szem és normális dolgok meglátására van berendezve. Éppen azért tekintgetjük hiába Angliát, mert az, tisztelet-becsület neki, sok tekintetben a nekünk felfoghatatlan abszurditások hazája. Ott van például az angol monarchista berendezkedés. Minden iskolás gyerek tudja, hogy Angliában a király uralkodik, de nem kormányoz, ö a koronában a gemma, az angol alkotmány oromfalán a címer, akit csak hódolat illet meg, nem bírálat — a brit bíróságok fejét nem fájdítják részeg napszámosok és káromkodó kofák felségsértési perei — viszont az angol király őfelségére nincs bízva semmi. Ö reprezentálja a világot átérő angol birodalmat, neki ez a gyönyörű hivatala, de ezzel ki is van az egész hivatala. Tudjuk, tudjuk, hogy igy van, de megérteni a mi szittya elménkkel ezt nem lehet Legyen lud, ha kövér és legyen legalkotmányosabb zsarnok, lia király. Az olyan király, akinek az ország parancsol, nem ő az országnak, a mi szemünkben sohse volt király. Tudjuk Zápolya Jánosrol, akit Katalin-királynak hívott a saját udvara is és aki helyett véreskezű Habsburgok kellettek, mert azoknak egy törvényük volt: sic volo, sic jubeo, igy akarom, igy parancsolom. Magyar királlyal sohase történhetett volna olyan eset, ami György angol királlyal megesett a háború alatt. Mindenkinek nehéz Tolt az élet, neki is összébb kellett húzódni s ahelyett, hogy a civilistáját emeltette volna a parlamenttel, eladta néhány ősi kastélyát Skóciában. Mikor a magyar ember ilyent olyas, szinte szégyenli magát az angol helyett is, mert biz ebben a kaimárlelkü népben ilyenkor nincs szégyenérzet. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy Oxford grófja, Anglia volt háborús miniszterelnöke, aki az Asquith nevet viseli, amelyet maradandóvá telt hazája történetében, — hogy az angol liberális politika vezére hetvenötödik Születésnapjára pénzbeli ajándékokat fog kapni barátaitól és tisztelőitől. A hetvenöt éves aggastyánnak ugyanis nincs semmi vagyona, nyugdijat se kért, mikor hivatalát letette, az angol minisztereknek pedig kérés nélkül nem Jfr nyugdíj abban a tökéletlen Angliában, sőt ugy látszik, ötvenhárom igazgatósa <?i tagságot se szerzett magának öreg napjaira ez a gyámoltalan Asqulth. Hát ez megint olyan ti°iog, amit a tekintélytisztelő magyar lélek ö-eni tud megérteni s amiért egy kicsit le is feézi Angliát Hogyan, hát ez is rae^eshetik angol világbirodalom agyik legelőkelőbb amférfiávaí. aki hosszti evekig ült a hatalom teritett asztalánál, amely mellől országok és nemzetek sorsát intézte? Hallatlan, hogy ilyen együgyű emberre lehetett világtörténelmi szerepet bízni, akiben annyi előrelátás se volt, hogy öreg napjaira biztosította volna magának a betevő kalácskát. Egy pár száz holdacskát egy kis' kastélyocskával, meg egy kis halastavacskával, ahol a saját pisztrángjait halászhatta volna. Vagy ha már szégyenlős természetű volt ez az angol, legalább egy-két sinecurát járt volna ki magának az államnál, vagy aktiv korában gondoskodott volna olyan közgazdasági összeköttetésekről, amelyekből vénségére vajat kenhetne a piri¡tósára. A dolog érthetetlen nekünk, viszont itt az ideje, hogy visszaadhatjuk a kölcsönt Angliának és odakiálthatjuk neki: tekintsétek Magyarországot! Ne azt, hogy mennyi miniszteri nyugdíjat kifizet ez a mindenkitől megrabolt, megnyúzott, kizsebelt kis ország olyan minisztereknek, akiket nem a történelem tart nyilván, hanem csak az állami számszék' Ne közéletünk főpilléreit tekintsétek, hanem csak az apró oszlopait, a hétköznapi politikusokat, a közélet kis mitugrászait és fittyfirittyeii, hogy mennyi ügyesség, élelmesség, gyakorlat éfzék és előrelátó józanság van azokban! Hogy hogy tudnak azok gondoskodni nemcsak öreg napjaikról, nemcsak a hatalomból való kicseppenést követő hét szák esztendőkről, hanem még a balesetekről is, amelyek a mai világban minden üzletembert elérhetnek. Megeshetik, hogy rajtaveszt az: ember valami kijáráson, elcsúszik valami klinikai bőnyés hu son, a torkán akadhat valami elnyelt letel, •— milyen jó akkor, ha van miből letenni a kauciót a célszerű szegény embernek; Ez az, amit az Asquithok és a Deák Ferettcek sohase tudtak megtanulni, hiába voltak nemzetük vezérei és hazájuk bölcsei. Ez a boldogulásra való bölcsesség mindig hiányzik az ő fajtájukbeli emberből. Igaz, hogy, egy mentségük van, az Asquithoknak és Deák Ferenceknek sohase kell arra számit aniok, I hogy üzleti baleset is érheti őket. £ordí Moi&ermere ufatob lefele Benesfie^ „Angliában alig tudnak arról, fivfiy C&eQsxlovákiáJmn iif Elzásslot&aringia van." (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Lord Rotljermerfc Benes cseh külügyminiszter válaszára táviratot küldött, amely részletes kivonatban igy szól: »Az volt la szándékom, hogy a cseh kormánynak a kezére járjak. Ottan magyar tulajdon elkobzásáról és eladásáról komoly vádak hangzottak el. Legszorgosabb kutatások sem vezettek erre vonatkozó elszámolások nyomára. Ha vannak ilyen okmányok, kérem egy példánynak a megküldését, amely tartalmazza az eladott birtok terjedelmét, a vevő nevét, a vételárat és az akkori forgalmi ¿rakat. Excellenciád felvilágosítást ajánlott fel nékem a csehszlovákiai és magyarországi kisebbségeknél a jelenben, a múltban gyakorolt bánásmódjáról. Ezzel szemben rá kell mutatni arra, hogy az ön népének a háború előtti időkből származó panaszai kívül esnek az én vizsgálódásomon. rA háborút az igazságkdanságslc kiküszöbölése érdekében vivták. Azon vádra tehát, hogy Csehországban elnyomnak és bántalmaznak magyarokat, nem lehet azzal felelni, hogy az Ön népét a háború előtt szintén elnyomták. Anglia és Csehország jó viszonya attól függ, hogy a cseh kormány a magyar üldözésre, magyar tulajdon elkótyavetyélésére vonatkozó vádakra őszintén válaszol. Angliában alig tudnak arról, hogy Csehszlovákiában uj Elzászlotharingia van túlnyomóan magyar lakossággal. Ez a felfedezés az Ön országának sok barátját megdöbbentené. Azon felhívásomra, hogy Excellenciád felvilágosít engem Csehszlovákiának ezekre a vádakra vonatkozó válaszáról, megismétlem korábbi kérésemet, hogy kormányának ajánlom, hogy erre a kérdésre államférfiúi okossággal, őszinteséggel azonnal válaszoljon.« Asc osssirúU parlament vi&aros Üléséin tárgyalták a véres eseményeidet. Dum-dum lövegek a Ház elüti. — Holnap döntenek a bizalmatlansági indítvány fölött. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jeléntik: A nemzeti tanács ma délelőtt 11 órakor összeült. Az ülés tárgya a legutóbbi bécsi események politikai megvitatása. A parlament külső képe nem sokban külömbözík a tegnapitól, csupán a rendőri készültség számát csökkentették. A karzatok látogató közönségét szigora vizsgálatnak vetik alá, azonban a közönség jóval számosabb a tegnapinál. A diplomáciai testülgt tagjai nagyszámmal jelentek meg a diplomáciái páholyban. Br. Sevpel szövetségi SanesíMff ; a nemzetgyűlés megnyitása után rögtön szólásra emeikeiétt. Rámutatott arra, hogy a setoosiiltsk között — és hála istennek nem a halottak kőzött — ott van s* osztrák köztársaság is, — Kutatattak kell — tnendotta a ySveísági Sm^- — hogy qjl a teeaáS a JoNígS nsrtffe, ho.ay .'.z ilyen é&nrfhyék mVg ne. .isnSéfíSJjeriek és hogy az osztrák köztársaság kigyógyuljon a kapott sebekből. A véres eseményeket nem kormányrendelkezés, nem valamilyen parlamenti incidens idézte elő, hanem egy esküdtszéki Ítélet, amelyet a nép emberei hoztak meg. Bizonyos, hogy az esküdtszéki ítéletet, amely semmiesetre sem volt osztályitélet, hangulatkeltés előzte meg. Az eseményeket, amelyekről az esküdtszéknek ítélkezni kellett, a legnagyobb nyil< vánosság előtt tárgyalták meg, hogy felkorbál csolták a szenvedélyeket. A szövetségi kancellár ezután áttért a zavargások tárgyalására. Beszédét idáig csendben hallgatták végig. Amidőn azonban azt mondotta, hogy »"Hála Istennek, a rendőrség megtette kötelességét«, a szociáldemokrata padokból viharos ellentmom dások hailatszaaak. A zaj csak nagyobbodott akks?, aauker «í Haceliár t »üdersrg mük iésésől besíélt, ¿r& A «zoeíáHaDokratsk 'és