Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-23 / 167. szám

Áz angol parlament maglyar bizottsága szeplemberbeü tanulmányúira Jön Magyarországba. Londonból jelenük : Az elmúlt napokban az angol parlamentben páriközi bizottságot ala­kítottak abból a célból, hegy a trianoni szer« cŐdés által előidézett viszonyokat tanulmá­nyozzék. A csoport az alsó- és felsőház vala­mennyi angol politikai pártjának legtekinté­lyesebb tagjaiból áll és programja nemcsak Magyarország és az utódállamok közű kap­csolatok alapos megvizsgálását foglalja ma­gában, hanem a békeszerződés következté­ben elkövetett egyes igazságtalanságok, va­lamint az esetleges megváltoztatási lehető­ségek értékelését is. A csoport alakítója sir Róbert Oouves a konzervatív párt egyik kép­iője, aki egyidejűleg a csoport titkára is. VUf. ммяммкммя**«« A csoport ugy tervezi, hogy szeptember folvfimán fanulmánsutra megv Magyarországba. a Egy 21 éves leány elaludt a gép í&tegén és lesu§ant a mozgó kerekek alá. (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön délelölt jelentették a vizsgálóbírónak, hogy Felsőtanyán a Fehértó mellett húzódó or­szágúton Török Erzsébet 21 éves leány oly sze­rencséilenül esett le a mozgásban lévő cséplő­gépről, hogy a súlyos vaskerekek alá került és azonnal meghalt. A halálos szerencsét­lenségről azonnal értesítették a felsőtanyai rendőrséget. A helyszínre kiszállt rendőri és orvosi bizottság azonban már csak a beállott halált konstatálta. A megindult vizsgálat megállapította, hogy a halálos szerencsétlenségért senkit sem ter­hel felelősség. Törők Erzsébet elaludt a las­san vánszorgó cséplőgépen. Alvás közben esett le s még pedig oly szerencsétlenül, hogy a cséplőgép széles első vaskereke szét­lapította fejét, a hátulsó kerék pedig a tes­tét roncsolta össze A szerencsétlenné vált leény felismerhetet­lenné vélt holttestét a mentők a tőrvényszék bonctani intézetébe szállították. A nyomozást a hatóságok tovább folytatják. VaRuierő sszöRésí Uöveíeíí el pénieUre virraátóra Két vizsgálati fogoly a sxegeái iigyéssség fog&úsidból. Kibontották a cella padozatát és pokrócokon lemásxtak a második emeleti tárgyalóterembe. — Harmadik rabtársukat összekötötték, mert nem akart velük szökni. Szigorú vizsgálat az ügyészségen. (A Délmagyarország munkatársától.) Pén­tekre virradóra a szegedi törvényszék Széche­nyi-téri épületének harmadik emeletéről, ahol az ügyészségi fogház van elhelyezve, két ro­mán kémgganus vizsgálati fogoly regényes körülmények között megszökött és azóta nyo­muk veszett. A mozifilmre való szökésről az ügyészség kővetkező rövid és szűkszavú jelentést ad­ta ki; »Péntekre virradóan negyedegykor Mo­gyorósi János fogházőr jelentette, hogy az ügyészségi fogház 17. számú cellájából Roznis (Kalapos) György és Girbl De­meter vizsgálati foglyok eltűntek. A szökevények átfúrták a cella . ipadozatát és a másodemelet me­ngezetét. Az igy nyert nyilason át, összekötözött pokrócok segít­ségével leereszkedtek a másod­emelet 106. számú tárgyalóter­mébe. Itinen az oldallépcsőkön lefutottak a föld­szinti folyosóra, ahol Szöllősy Ernő já­rásbiró szobájának ajtaját kifeszítették és a Tisza-szállóra néző földszinti ablakokon keresztül elmenekültek. Az ügyészség a szökevény rabok elfoga­tására minden intézkedést megtett. A szö­kevények személyleirásait és fényképeit megküldte a rendőrségnek és azonnal ér­tesítették telefonon a határmenti csendőr­és rendőrségeket.« A 17-es számú cella. A nevezetes cellában a szökés előtt hár­man laktak. Három ágy, három csajka és Ч?У veder a cella bútorzata. A padló naponta sikált fenyőfadeszka. Fent a cella menyezete ™*tt, hosszú keskeny rácsos ablak. Felállva Jűtai az ég kékjét, sót a hajnali дар is be­kandikál a rácsok között. A cellaajtó aehé5 ^'sajtd A kémlelőinken щ, börtönőr minden percben benéz. Az őrnek éjjel is köteles­"> И. rabok ellenőrzése. D£ éiiel nincs vilá­gítás a cellába és igy hiába tekint be a kö­telességét teljesítő őrszem A cella sötétsége nem beszél Hárman a cellában. A 17-es számú cellának három lakója volt. Ez év junius 26-án került letartóztatásba Roznis (Kalapos) György román állampolgár. Évek óta munkanélkül kószált az országban. Legutoljára lopott és igy fogták el. Kémgganus, de bizonyítékokat nem tudtak ellene produkálni. Csöndes, ma­gábazárkózott volt. Panasz sohasem jött ki ajkán. A főtárgyalást sem sürgette. Társaival nem igen beszélgetett. — Ki gondolta volna róla — mondotta az egyik őr. Girbl Demeter éppen ellenkezője volt szőkevény társának, Villogó szemii, szénfekete hajú borbélylegény. Legutóbb évekig dolgozott Szegeden, előkelő és nagy fodrászüzletekben. Szintén kémgya­nus volt. Legutóbb lopás címén fogta el a csendőrség. Szegeden Albert Istvántól 500 pen­gős takarékkönyvet lopott el. A pénzt kivál­totta és leit vásárolt rajta. Battonyán fogta el a csendőrség. Éppen átakart szökni a ha­táron. Girbl Demeter ingerlékeny, elégedetlen vizs­gálati fogoly volt. Állandóan román dalokat dúdolt. Emiatt haragba is volt a cella har- } madik lakójával, Pintér Istvánnal, { aki még a tavasszal a Feltámadás uccában > összeszurkálta feleségét. A két román fogoly j nem is igen állt szóba Pintérrel. Ök nagyon ' sokszor románul beszélgettek, amiből sem­mit sem értett a szegedi fin. aki már várta főíárgyalását. Pintér már rabruhában volt, mig két társa uccai ruhában. Készmt&U a szökésre* Ea a munka, ez a »észtet ismeretles, A vizsgálat csak feltevéseidül tapogatódzik. Kér­dések megnyugtató feleletek öclküf E(iu éííeJ hirták-e át a másodü: emé< let menyezetét, vagy pedig napok, vagy hetek idegőrlő munkájával ju• tottak el a szabadulás félnégy zetméte. res útjáig? A titokzatos rejtélyről egyedül Pintér István adhatna felvilágosítást, aki azonban társai szökésére vonatkozóan eddig minden választ megtaga­dott. A vizsgálat tanácstalanul áll szemben azzíű a kérdéssel ,hogy a szökevények honnan és hoguan szerezhettek vésőt, amivel a cella padozatát mértani pontoss;« > gal vágták ki és amivel a földszinti aj lói; oly szakértelemmel feszitették ki. A három foglyot és a cellát naponta át­vizsgálták. A reggeli seprés és sikálás idej a mindig börtönőr volt a cellában, aki soha semmi gyanúsat nem észlelt. Az egyszerű vas­ágyat, amely alatt most a kiíurt szakadék tátong, naponta elhúzták helyéről és soh.i semmi nyom, por, vagy forgács nem látszol hogy itt szökési kísérlet történik. A fur is neszére sem lett figyelmes senki sem. A a őr minden öt percben benézett a kém! I nyíláson, de semmi gyanúsat nem észlelt. Hogyan történt a szökés, A szökést Roznis (Kalapos) József és Girbl Demeter már régen kitervelhették. Akadálya a szökési kísérletnek egye­dül Pintér István lehetett, aki rabru' hában úgysem szökhetett volna meg, másrészt nem is akart megszökni. A két mindenre elkészült rab csütörtökön este először Pintér Istvánt tette ártalmatlan­ná. Egyik lepedőt összetéptéks kötelei fontak belőle és Pinté? Istvánt, akli először leütöttek, ugy összekötözték, hogy az moz­dulni sem tudott. Amikor Pintér már veszélytelen volt, kezd­hettek hozzá a padlózat megfúrásához. Nem lehetetlen, hogy a fúrási munkát három-négy; óra alatt végezték el, de az is lehetséges, hogy: napok, vagy hetek kitartó és elővigyázatos munkájának volt eredménye. Biztos választ e kérdésre csak Pintér vallomása, vagy pe­dig a szombaton megtartandó fúrási próba adhat. Az igy nyert nyíláson, ameiyen KereszíüP egy karcsúbb ember könnyen átférhet, erese« kedtek le a szökevények a bizonytalan mély­ségbe. Valószínűleg azonban tudhadták a?.\ hogy cellájuk alatt a 106>os számú tárgyalóterem húzódik meg, amelynek falmagassága négy méter. E mely* ségtől azonban nem riadtak vissza a mindenro elszánt szökevények. Kéti pokrócot összekötöttek és ezen ereszkedtek le a tárgyaló­ierembe. A pokrócot a cella vaságyának lábához fcí tötték, ugy, hogy leereszkedni már gyerekji ték volt A második emelet 106-os számú tárgyal termében előző nap még segédhivatali külöa iroda volt. Csütörtökön délután volt a köl­tözködés a segédhivatal ujjonan kimeszelt he­lyiségébe. A tárgyalóterem belülről volt be­zárva. A kulcs is benne volt a zárban, mivel a tárgyalótermet az összeköttetésben lévő bí­rósági tanácskozó szobánál zárták be kívül* rőJ A sikerült sz&Ssés. A két kémgyanus szökévenynek itt is ked­vezett a szerencse. A tárgyalóterem ajtai egyszerűen kinyitották és már künt voltak a folyosón. A másodemeleten lakó dr. Kraus Miklós táblabíró, aki épDen akkor tért haza­11 óra leketstt —. hüllőit ugyan gyanús lálxlobog&si a ?alvnsén

Next

/
Oldalképek
Tartalom