Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-23 / 167. szám

ííEOED : SzerüesziAség: Ferenc ^¿¿STTelelon: 13-35. ' Ktedáhlvatal, £ölcs»nkönyvtár é» Jegyiroda: Arad! "¿¿,8. Telefon: 300. - Nyomda: Líiv.' lípói uccn 19. Telefon: 16-34.« » « » « » SZOMBAT 1927 JÜLIUS 23 0 0 m. ÉVFOLYAM, 1©7. SZÁM ML1KÖ : Szerke»z№ég és kiadóhivatal] l'rl ucca 6. Telefon: 151. sz&ipi.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztősé'. és kiadóhivatal: Andrássy ucca Telefoo: 4®. szám. « >> « » « » « » «3» jtjönzcléjl ára havonta 5-20, vidéken és a fővárosban 3-00, kUHSldiSn 6-40 pengfi. Egyes szám 16, vasár, és Ünnepnap fillér, Szerenád. Méltó és igazságos minden őszinte és lelkes ¡Ünneplés, amellyel az elnyomott magyarság 0 barátai melleit tüntetni akar. Egyelőre nem is akad sok alkalom, hiszen mostanában olyan kevés barátunk akadt. Bizony az ujjainkon lel lehetett számlálni őket! Nem fogunk belefáradni az üdvözlésükbe és az ünneplésükbe. Budapestet ki akarják világítani Rothermere lord tiszteletére. Helyes. Nem szabad sajnálni ¡semmi fényt tőle. A magyar dalosok szerenáflot adnak a budapesti angol követségnek, Helyes. Csak énekeljenek, ahogy a szivük dobogása diktálja. És ha millió magyar aláirta a nemes lordot köszöntő iratot, még mindig sök millió magyar maradj aki szintén aláírná, ha lehetne. ; Mindezzel azonban még mindig nem tettünk eleget se barátainknak, akik kevesen vannak még, se magunknak, akik szintén nagyon megfogyatkoztunk. Éppen az angol példa mulatja, hogy milyen tragikus mulasztások történtek itt nálunk az utóbbi években és hogy ami történt, az is többnyire céltalanul, elhibázva, rendszertelenül és tessék-lássék történt A külföldi magyar propagandára gondolunk, amely a mi történetünk, műveltségűnk, földünk és népünk igazságait és tanulíágait kellett volna, hogy a népek hazája, a «agy világ Ítélőszéke elé vigye, megfelelő módon, kellő alakban, világosan és hatásosan. Meg kellett volna győzni a külföld aprajátnagyját fidatokkal, érvekkel, példákkal, tettekkel, arról, amiről most ime, egy előkelő idegen a Daily Mail hasábjain és a Benes cseh külügyminiszterhez irott levelében tanúságot tesz. Mert nem elég Collegium Hungaricumokat óllitani föl Bécsben, Berlinben és Rómában, ahol a szomszéd palota portása se tudja, hogy ki fiai ezek és nem elég megvendégelni a hozzánk ellátogató idegeneket (bár ez is mind igen jó dolog), hanem egy olyan öntudatos és szerevezett kulturális propagandát kellett volna csinálni már évekkel ezelőtt a magyar államnak, amely költséget és fáradtságot nem kiméivé, a napnál világosabban megmutatta volna, hogy miért és mennyire ¡Van jogunk, hogy nekünk is megfelelő helyünk legyen a nap alatt! Mert Kis Jánost és jNagy Pált igazán fölösleges fáradság meggyőzni arról, hogy Magyarország ma csonka, ¡hogy igy nem lehet sokáig élni, hogy itt valaijxit változtatni kell! | Ezt elsősorban azoknak a tőbbé-kevésbbé előkelő idegeneknek kellett volna szemléleti oktatással megmagyarázni, akik Rothermere lord szerint tudatlanul és tájékozatlanul és igy oktalanul és lelkiismeretlenül azt a békefmüvet hozták létre, amely sem a valódi béffcét nem szolgálja, sem pedig műnek nem ¿aevezhető jó lélekkel. Meg kellett volna érhetni minden rendű és rangú külfölddel, hogy ij& magyarságnak milyen szent öröksége éppen r

elnyomott nemzetek védelme, amelyet most s is méltán elvárhat a többiektől. Mikor Lenjgyelországot a nagyhatalmak fölosztották, mi» ;kor e megtépett ország köntösére kockát vetettek, az egész magyar közvélemény a leországhoz Pétőfi Sándor Harsogott bátorító igéket és Arany Jánosunk életének alkonyát a plevnai hős győzelme aranyozta be, aki szintén az igazságos ügyért küzdött a magyarság egykori leigázója ellenében. Türr Istvánnak, a magyar tábornoknak neve örökre öszsieforrott a marsalai ezer emlékezetével és a tizenkilencedik század folyamán nem volt sehol a földön olyan szabadságmozgalom, amelyben magyar lélek ne lángolt, magyar vér ne omlott volna. És ott van éppen Erdély, amelyről nem lehet soha elfeledkezni, ha magyar propagandáról van szó, Erdély, a vallási és gondolati szabadság, az európai műveltség klasszikus hazája, termékeny földje, megszentelt talaja, a tordai országgyűlés Erdélye, Dávid Ferenc és Apácai Cseri János Erdélye, a Bethlenek és a Rákócziak Erdélye, az a levegő, az a tájék, az a lélek, amely ma is, az idegen j uralom nyomása alatt, olyan virágos és gyümölcsös, olyan tiszla, bátor, erős és igaz irodalmat és költészetet tud teremni, amelyre büszkén és boldogan tekinthetünk. r A laüturföíényt ne nekünk hangoztassa onnan felülről az illetékesek, a kultúrfölény':t amely nem csupán hivatalokban és intézményekben és nem éppen épületekben és szertartásokban jelentkezik, hanem az örökkévaló és legyőzhetetlen magyar szellem és lélc! tudás és tehetség, alkotás és tett megnyilatkr, zásaiban: ezt a kulturfölényt méltóztattak vol na már évekkel ezelőtt kellőképpen fölmutatni a világnak, még egyszer mondjuk, nem Kis Jánosnak és Nagy Pálnak és akkor Rothermere barátunk nem most kérne jó térképet éí> teljes információt tőlünk és akkor vajamivel hamarább kelt volna föl a mi napún! nyugaton és itt keleten is persze, sok minden másképpen lett volna. Benes tóviraítean vála^s^ol ILord Rotl&ermereiiek Elismeri, hogy a Lord a békéért, a fogért és ax Igazségért küzd, de — adós marad a felelettel. (Budapesti tudósítónk telefon jelenté se.) Prágából jelentik: Benes cseh külügymi-i niszter hosszas huza-vona után ma ugy határozott, hogy táviratilag válaszol Lord Roihermerenek Imzzű intézett legutóbbi j levelirf, A távirat szövege a következő: -* Mylor d! d Nagyon köszönöm levelét és á hozzám int»| zett hízelgő szavakat Nem mulaszthatom el azonban, hogy a következőkre íel ne hívjam figyelmét: 1. A Daily Mail-ben megjelent cikkéről lett nyilatkozatomban nem használtam azokat a kifejezéseket, amelyeket Lordságod levelében nekem imputál. Lordságod valószínűleg félreértette szavaimat, vagy pedig helytelen információkat kapott. 2. Sajnálom, hogy levelének további tartalmát Ulelőieg nem bo csájtko zhatom további vitába, hogy hivatali pozícióban va< \ gyok és nem mondhatom el mindazt, ami mondani szeretnék, amit Lordságod mei&ehc*, Kénytelen volnék a Csehországban és Magyarországban uralkodó viszonyokat összehasonlítani, ami természetesen arra vezetne, hog szavaim sokakat kellemetlenül érintenének, is szen azok egy, a miniszter szájából elhangzó szavaknak volnának tekinthetők. Minthogy ily« módon nem szolgálnám az országok és 0 szpmszédállamok között fentálló jóviszonyt, ezekre a dolgokra inkább nem adok választ 3. Bármikor hajlandó vagyok arra, ho.í'y megadjam Lordságodnak mindazo". kat az információkat, amelyek a Csehországban és Magyarországban élő kisebbségek életére vonatkoznak« Annál készségesebben teszem' ezt, mert leveléből látom, hogy — bár Lordságod őszintén a békéért, jogért és igazságért küzd —, a középeurópai viszonyokról szerzett információi nem teljesek, síi! részben helytelenek. Biztosítom Lordságodat nagyrabecsülésen: ről< Benes. Biiic^resttoen rend van, ftee^er ember vontait el ra^aíatla előtt. Károly exíróüörökSs bocsánatot kért — az ufságirókté JJeak rtrenc legszebb beszédét mondotta f kegyelek ügyében, Vörösmarty Mihály egyik í«gmegráz<5bb versét írta az élö szoborról, f »3» József tegkülőmb költői alkotásában jett .apoteözist a lengyel r" ~ ^s» bősei-As egysége érdekébén • Olaszf(Badapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Ma reggel óta körült belül 10.000 főnyi tömeg vonult el a cotroceni palotában felállított királyi ravatal előtt, amelyen Ferdinánd király lovassági tábornagyi egyenruhában nyugszik. A hivatalokban és bankokban holnap munkaszünet lesz, hogy a tisztviselők is megjelenhessenek a király koporsójánál. A bukaresti német követ ma Hindenburg elnök nevében hatalmas koszorút helyezett el a koporsón, amelyen a német birodalmi spineket széles gyászszalag fonta át A külügyminisztérium ma egyébként érte» ! sitéöt kapott, hogy Benes cseb külügymioiszter az idő rövidsége miatt nem veket részt )z vasárnapi temetésen. A neraezetí parasztpárt lapja a gowania >f; Mihály Románia királya« cimen hosszabb cikket közöl, amely nagy feltűnést keltett és a liberális pártban nay megelégedéssel találkozott. A cikket valamenynyi kormánylap átvette. A cikk hangsúlyoz hogy a fiatal király Romániában születeti igazi román. Annak a reményének ad kifejezést a lap, hogy a király nagykorúsága után a nemzet valamennyi reménységét be fogja váltani. A Románia ebből a cikkéből nyilvánvaló, hogy ű nemzeti parasztpárt feladta azt az álláspontját, hogy a trónfosztó tőrVényt Károly ex trónörökös javára meg, kell változtatni. Hétfőn egyébként Maniu, a parasztpárt vezi te a Romáöía cikkének W6 nyilait *