Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-17 / 162. szám

SZEGED : Szerkeaztöség: Beók Ferenc iícca 2. Telefon: 13-33.'Klailóhfvaial, jifflcsönlíBoyvlár és Jegyiroda: Aradi ucco S. Teleion : 3C8. ^ Nyomda : Lííw J4pót ucca 19. Teleion: 16—34.« » « » « » VASÁRNAP Í927 JIIL1US 17 0 <5 0 III. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM MAKÖ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: l'rl ucca O. Teleion: 131. szám.« » « » « *> HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andráasy ucca 22. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » RlőílzEíésl óra havonta 3-20, vidéken és a {«városban 3-SO, kUliüldefn 6-40 paagS. Egyes szám 1©, vasár« és Ünnepnap 24 fillér, A toécsl forradalom. Január 30-án a Magyarországtól elszakí­tott Somfalván a választási agitáció során összekülönböztek az osztrák frontharcosok és a szociáldemokrata köztársasági védőszövet­ség tagjai. Az összekülönbözés során a front­harcosok revolvert használtak, két munkást megöltek, a gyilkosokat pedig az esküdtszék csütörtökön felmentette. Ennek következté­iében julius 15-én délelőtt Bécsben kitört a forradalom. A Ringen barrikádharcok foly­nak, az igazságügyi palota elhamvadt, a szo­ciáldemokrata pártvezetőség kimondta az ál­talános sztrájkot, Európa centrális fekvésül nagyvárosának a külvilággal való összeköt­betjése megszakadt. Egyelőre ennyit tudunk a bécsi forradalomról. A halottak már ezt sem tudják, a kétnapos harc sebesültjei pedig az ideiglenes kötözőhelyeken gyötrődve látják a fel-íellobbanó langokat és hallgatják a puskák robogását és gépfegyverek kattogását A forradalom, amely most váratlannak tet­sző módon kirobbant Bécsben, tulajdonképen logikailag következett az osztrák állapotok­ból. Az a Bécs, amelyet évszázadokon ke­resztül nagyra növesztett a dinasztiának dé­delgető jóakarata és ötvenmillió ember mun­kájának eredményéből táplálkozott, az ös­szeomlás után elvesztette fennállásának gaz­dasági alapjait és ezzel együtt lelki egyensú­lyát is. Mikor az utódállamok leszakadásával eldugultak az éltető csatornák, kőnyöradomá­nyokra utalt nagyváros lett belőle, amely azért élvezte a Népszövetség, de különösen Francia­ország különös jóindulatát, hogy ne jusson eszébe a Németországhoz való csatlakozás gon­dolata. Az áníánt rövidlátó bölcsesége elégnek tar­totta, ha ennyit cselekszik Bécs és Ausztria érdekében. Hogy egyebekben mi történik az osztrák köztársaságban, az se az ántántot, se az ántántnak Népszövetség néven alapított biz­tosító intézetét nem érdekelte. A Népszövet­ség nem látta meg, hogy a megcsonkított Ausztria teljesen életképtelen, nem .vett tudo­mást róla, hogy a főváros és az ország szembe­kerültek egymással és homok helyett talán a genfi tó vizébe dugta a fejét, mikor a verebek is csiripelték, hogy a megcsonkult és lesze­relésre kötelezett Ausztria az az országa a világnak, amely, négyféle fegyveres erőt tart fenn. Ausztriában ugyanis ez vol£ a helyzet. A! st. germaini béke harmincezer katonát enge­délyezett Ausztriának. Ez volt a hadsereg. Bécs ben a többségben lévő szociáldemokrata párt megszervezte a köztársasági védőszövetséget. Ennek Bauer Ottó volt a lelke és dr. Deutsch a vezetője. A jobboldaliak konkrét törvényes cél nélkül megszervezték a frontharcosok egye­sületét, amely a horogkeresztes vezérkar kö­rül csoportosult. Mindezek mellett maradt ne­gyedik fegyveres erőnek a ljécsi rendőrség, amelyre a kancellárból régi mesterségéhe? visszatért Schober rendőrfőnök oly büszke volt, hogy még a nemzetközi rendőrkongresz­szust is Bécsbe invitálta meg ennek a szerinte pártok felett álló mintaszervezetnek a meg­tekintésére , Ennyi fegyveres erő sok egy olyan kis ál­lamnak, mint Ausztria. Most tessék ennek a «tejébe képzelni Segpel kancellárt/akinek egész tevékenysége abban merült ki hogy kifelé leplez­a bajokat, egyben.pedig a nyomorúságos hely­zetre való hivatkozással és kétségtelen ered­ménnyel ujabb meg ujabb pénzeket kunyorált ki a Népszövetségtől. Még magasabban ál­lott az osztrák Wilson, Hainisch professzor és egyben köztársasági elnök ur, akinek tevé­kenysége pedig kimerült abban, hogy igazat adott mindenkinek, keresztényszociálistáknak, szociáldemokratáknak, frontharcosoknak és re­publikánus védőszövetségnek, agráriusoknak és szabadkereskedőknek és csak arra nem jött rá, hogy egyszerre mindenkinek nem lehet igaza.. A horogkeresztes frontharcosok gyilkossága, illetve a felmentő ítélet mellett ezek az előz­mények. Amennyire a nagyon hézagos és egy­másnak nagyrészt ellentmondó jelentésekből meg lehet ítélni, a jelen pillanatban a város belső részében a kormány ismét ura a hely­zetnek. Erre mutat az a körülmény, hogy ki merte hirdetni a statáriumot, a miniszterta­nács ülésezni tud, sőt a külföldi hatalmak kép­viselőivel tárgyalásokat tud folytatni Bécs élel­mezésének biztosításáról. Hogy mi van a kül­városokban és mit hoz a holnap, azt termé­szetesen senki sem tudja megmondani. A való­színűség amellett szól, hogy Bécs, ha elzárja magát a világtól, nem bírhatja sokáig a forra­dalmat. Az aszfalton nem terem buza és vágó­marhát klinikai receptekkel pótolni nem 1«. het. A magyai" kormány, mint a helyettes mi­niszterelnök mondotta, a bécsi események mi­att semmiféle különleges intézkedés foganato­sítását nem látja szükségesnek. Egyszóval sem« legesek vagyunk az osztrák pártok küzdelme­vei szemben. Ez egyúttal nem jelenti azonban az érdektelenséget is. Akármilyen viszonyok uralkodnak ugyanis Ausztriában, kétségtelen, hogy arra visz a legrövidebb ut nyugat felé és Ausztria az a kapu, melyen át a nyugattal közlekedhetnük. Akár a cseh, akár pedig a jugo­szláv kerülő ut a legsúlyosabb gazdasági ká­rokat jelentené Magyarországra nézve. Ezért érdekünk nekünk, hogy Bécsben minél előbb­helyreálljon a nyugalom és megszűnjék az az állapot, hogy Ausztria állandó koldusa, de egy* uttai állandó viharfészke is legyen Európa } középső részének. mi» riadó éjszakát. rémirek a feécsi forradalomról. — i szocfáSisták Seypel és Schober lemondását követelik. Szombat feszit izpMagi, de aránylag nyugodtan felt el.] (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pénteken este hét órakor a forrongó Bécs véres uccai harcok közepette teljesen elsza­kadt akülvilágtól. A szociáldemokrata szak­szervezetek vezetőségei proklamálták az álta­lános sztrájkot, amelyhez a nagy bécsi gyá­rak munkástömegein, a villamosvasút alkal­mazottain kivül a telefonközpontok személy­zete is csatlakozott. Az utolsó megbízható te­lefonjeientések leírhatatlan pusztulásokról szá­moltak be. Hét óra után, amikor a telefon­összeköttetés megszakadt, véres rémhírek kel­tek szárnyra, amelyek Pozsonyban keletkez­tek. , A telefonösszeköttetés még szombaton sem állt helyre és igy a bécsi helyzetről forga­lomba került hírek legnagyobb része csak ta­lálgatás, csak kombináció. Sok bennük az el­lentmondás. Az egyik verzió szerint szombatra lényegesen enyhült a helyzet és nagyjából helyreállt a rend Bécs felszaggatott uccáin, de Vannak olyan jelentések is, amelyek szerint a forradalmárok a helyzet urai, sőt Bécs házi­ezrede is megtagadta az engedelmességet, csat­lakozva a tüntetőkhöz. A budapesti osztrák követség szombaton délelőtt Pozsonyból feladott bécsi táviratot ka­pott, amelyet kurírral juttattak el Pozsonyba. A távirat szerint szombaton reggel Bécsben helyreállt a nyugalom, az uccai harcok meg­szűntek. A budapesti osztrák követségtől szár­mazó nyilatkozat szerint valótlan az a hir is, amely szerint az osztrák kormány lemondott volna. A Pozsony és Bécs között közlekedő sze­mélyhajók szombaton délelőtt pontosan meg­érkeztek Pozsonyba és utasai elmondták, hogy Bécsben egész éjszaka folyt a lövöldözés, sőt még a reggeli órákban is voltak uccai har­cok. A helyzet teljesen bizonytalan, a haló' ságok nem tudnak urai lenni a helyzetnek és a katonaság túlnyomó nagyrésze nem hajlan­dó akcióba lépni a forrongókkal szemben. { Pozsonyi jelentés szerint dr. Seypel kancel­5 lár az ellenzék vezéreivel ós a kormány tag-' s jaival folytatott tárgyalásai után a miniszter­tanácsol; permanensnek nyilvánította. A kor­mány szesztilalmat rendelt el az egész ország területére, a pályaudvarokat a védőszövet ség csapalal szálfák meg és megakadályozik a külföldi vo­nalok ellndUásái. A magyar vonatok csak Hegyeshalomig köz­lekednek. A bécsi vasutasok elbeszélése sze­rint a 3-ik számú bécsi ezred megtagadta az engedelmességet. A halottak száma állítólag már elérte a kétszázat. A hegyeshalmi vasúti állomás laktanyájá­ban azok az osztrák vasutasok, akik az utolsó vonattal érkeztek szombaton éjjel, érdekes részleteket beszéltek el a forrongásokról. EK mondották, hogy a bécsi munkásság csupán bé­kés íftaíelésre készüli a somfalvai pórben hozott felmentő ítélet; miatt. A munkások a törvényszék előtt tün­tettek, amikor visszafelé indultak a Ringen, véletlenségből a tüntető menet elí került egy asszony, aki karján vitt: ki*yvertHekél 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom