Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-14 / 159. szám

• «. 4 fiH.AÄI •• l <S J ' -1 • Ufd -u» JA, Jl DfcLMAGYÄR9fiSZlG l'J27 jullus 14. On cigyság Harry ^s. jfc uel gyere&ei! sssombai, vasárnap a Sséc§enyiben Asz ötsatäxaiHR snéíemél végleg elaUaaí a mély'Muííurús. a fúrás lehetetlenné vált. Buócz Károly műszaki tanácsos szerint az uj artézi kut fúrási munkálatai a legkritikusabb helyzetbe kerültek. A furó még tovább is lehaladhatna, a furócsövet azonban tovább már nem lehet utána engedni. " — Még egy csőtisztitási kísérletet teszünk — mondotta Buócz Károly — és ha azután sem tudjuk mélyebbre nyomni a furócsövet, beszüntetjük a munkát. Ebben a mélységben 28 fokos vizet kapunk. Az uj kútnak a vízszolgáltatása máris oly bőnek mutatkozik, hogy a városi gőzfürdő vízszükségletét kielégítheti. így a város nem fizetett rá a fúrásra, mert legalább egy, bővizű ártézi kúttal lett gazdagabb.? — A napokban. mégegyszer megkíséreljük a fúrást és ha nem sikerül, le kell mondanunk a forró viz álmáról. Várod a polgári szabadságjogok visszaállítását? Á Délmagyarország a polgári szabadságjogokért küzd/ Madics s^úmoMol és íefeí Isxilc. A szágráM rebellis elfelejtette a respuhlíRát és Képviselő alear lenni — SzafoaálRán. M Délmagyarország munkatársától.) Az üzletvezetőség előtti uj ártézi kut fúrási munkálatainál komoly és — ugy látszik — leküzdhetetlen akadályok támadtak. Mintegy 500 méterig minden nagyobb műszaki zavar nélkül haladt a fúrás, így minden remény megvolt arra, hogy ezer méteres mélységnél végre rábukkannak a várvavárt magas hőfokú vizre, A fúrási munkálatokat azonban az utóbbi hetek alatt mindtőbb zavar késleltette. A furóeső széles homokrétegbe került. A napi munkateljesítmény alig tett ki néhány métert, ugy hogy Buócz Károly műszaki tanácsos intézkedésére a fúrást egyelőre ismét beszüntették és megkezdték a furócsövek kitisztítását. Hosszú ideig tartó tisztogatás után ismét megkezdhették a fúrási munkát. A furócső azonban csak hét méterig haladt, az 507-ik méternél ismét megállt. A furócső és a furószár közé homok került és igy a további Vinkovei, julius. (A Délmagyarország munkatársától.) Valami pikáns politikai élvezet lehet: idegen nyelvű országban végighallgatni egy választási agitációt és nem érteni egy mondatot sem a szónokok beszédéből. Csak figyelni a szónokot, csak nézegetni a tömeget, amely mosolyog olykor, máskor az Öklét rázza, csak állni a kíméletlen hangzavarban és lejegyezni az indulatokat, amelyeknek egy színük van, magyarul, horvátul és esper autóul. Stjepán Radicsot hallgattam végig. A régi rebellist, a zágrábi Leon Daudet-1, aki elsáncolta és befalazta magát várának falai közé a király rendőrei elől. Azóta elmúlt néhány év és azóta Stjepán Radics a király minisztere lett... A zágrábi könyvkereskedő, aki az Universal Verlag-ok és Lefévre Édition-ok közül indult el rohamra a horvátokért, rohamra a köztársaságért, aki végigülte a király börtöneit és végigállta a bíróságok ítéleteit, aki barrikádokat emlegetett, a népért szónokolt lés a republikára zsiviózott. A rebellis, aki elsáncolta magát titkos falai közé. A republikánus horvát Leon Daudet. Most itt áll a megritkult parasztok előtt, fáradtan, kimerülten és betegen. Szürke ruhája gyűrött, nyakkendője félrehúzott. Kezei szinte valószínűtlenül rövidek és ujjai valószínűtlenül tömzsik, összefogja őket domborodó hasán, — egy kicsit mulatságos a pocakos forradalmár! Szemére hajlik nagy panamakalapja és amikor nehezen hajló ujjaival leemeli, akkor veszed észre; Stjepán Radics alig lát. Szemeit behunyva tartja, néha pislog és ha szemhéjjai fölnyílnak, látod: e világoskék szemek nem látnák az orrnál tovább. Támogatják a dobogóra, hogy. le ne essen a két lépcsőn. Odaállítják az asztalhoz. A tömeg szánakozik, de azért zsiviózik is. Feje fölött — Sándor király. Azóta otthagyják e képet, mióta a király kultuszminisztere lett és mióta elfelejti emlegetni ű respublikát, És Radics nem kifogásol — csak a tömeg suttog —, elmondja beszédét, mint a gép. És látszik: örül, ha aludni mehet. Tejet tesznek elébe. Fehér, friss esti fejést. Megköszöni és kortyolgat belőle, amikor a torka kiszárad. Szomorú nézni a hatvan éves megöregedett és megtért rebellist, aki elfelejtette a respublikát és kijött a titkos falak közül. Miniszter lett. (Pasics árnya dereng e tragédia fölött.) Mata Taksics ül mellette. Az öreg paraszt. Gazdag és lányai franciául diskurálnak. De Taksics nem vetette le a kék daróc kabátot, nem visel frakkot, holott lányai a Rue de la Paix-vől öltözködnek. És bocskorát sem tette le és kék kapcáját sem, amit rágyür nadrágjára. Mata Taksics újságot sem olvas és nem akar tudomást venni róla, hogy Stjepán Radics kijött a titkos falak közül és elment Belgrádba, — esküdni a királynak. Mata Taksics ott ül büszkén a horvát parasztvezér mellett és nem hall mást, csak a varázsos, igéző, régi rebellis nevet: Stjepán Radics. Néhány paraszt tarkállik a székeken, de a tömeg inkább a kíváncsiak csoportja, mert Radics még nem volt erre. Kíváncsiskodni és hallgatni jöttek inkább, mint zsiviózni. És összesúgnak akkor, amikor Radics beszélni kezd: — Braco seljaci, radnicl, obrtnici i postena gospodó... — Paraszttestvéreim, munkások, iparosok és becsületes urak... A megszólítás a régi maradt, csak a mondóka változott. Szinte suttog, ahogy beszél. Gesztikulál rövid kezével. Szinte nem is szónok, inkább színész, aki suttogja Shakespeare szavait. De a póz kissé komikus: a szinész pocakos, karjai alig érik át pocakját és szeme pislog. Hadar. Suttogása szinte szélfuvás, ami megzörrenti az ablakokat. Néha fölemeli szavát, ilyenkor szemeit is kinyitja. Szavakat hallok, nálunk is mondják: — Demokrácija... Amerika... Magyarszki... Zsidov... És soks2x>r emlegeji a miniszterelnök nevét. Ugy látszik haragszik rá. összehúzza q száját és egészen előrehajlik. Valamit Monté, negróról szónokol. Szomszédom mondja: ter, rorról beszél. Detektivekről, zsandárokról. Tiszta választást követel... Erre fölzsiviözlk az egész tömeg. Kortyol egyet a tejből. Nekiengedi hangját: Rohamra indulunk végig a? országban, Maribortól Szabadkáig. A horvátok győzni fognak. És Drljevics Sekula is tapsol, « montenegrói képviselő, aki most lépett ba Radics pártjába. Stjepán Radics listavezető lesz Szabadkán\ de arról senki sem tud, hogy Horvátország« ban is föllép, parasztjai között. A zágrábi régi rebellis beteg. És tegnap itt a környéken rászólt egy paraszt: Mit bew szél itt az url »Leállították«, mint azt a másík parasztot Tahitótfalun. A zágrábi könyvkereskedő, aki kijött titkos falai közül — csöndesen és fáradtan autójához indul. Két oldalt vezetik. Nem hallja, hogy a tömeg suttog, csak mosolyog, amikor!1 mellé lép Mata Taksics és megcsókolja a homlokát. ".*." Vér György. \ Ag olvasó rovata Nem szabad eltörölni az országos vásárokaí. Igen tisztelt Szerkesztő url Szíveskedjék alábbi soraimnak b. lapja hasábjain helyet szorítani. A lapokban már többször olvastam, hogy bizonyos körökben mozgalom indult meg az országos vásárok eltörléséért, most azután azt is olvasom, hogy az IPOSz is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz* Azt azonban, hogy állásfoglalását mivel indokolja meg, nem hozta nyilvánosságra. Nem tudom, a itt a cél, mi a szándék, de tény az, hogy a gyor-! san fejlődő gyáripar a kisipart már úgyis agyon* nyomta^ a gazdasági élet gyorsiramu változásai* val pedig sem a kisipar, sem a kiskereskedelem; nem tud lépést tartani. Jövedelmünk olyan ki« csire zsugorodott össze az utóbbi időhen, hogy, családunkat is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudjuk eltartani. Helyzetünk jellemzésére csak azt hozom fel, hogy az a kisiparos, aki két alkalmazottal dolgozik, maga nem igen dolgozhat^ mert idejének legjavát a szaladgálás emészti íqL< Szaladgálnia kell az ügyvédekhez, hogy szerkesszé . meg adóügyi kérvényeit, az önhibáján kivül roszV szul vezetett forgalmi adókönyv miatt kirótt bünte^ tés leszállítása, vagy az igaztalanul kivetett egyé» adók mérséklése érdekében. Azt nem is kell mon4| dánom, hogy ezeknek a kérvényeknek a megírat tása mennyi sok pénzbe kerül. Az agyongyötörő kisiparos és kiskereskedő most elrémülve olvas-f hatja a lapokban, hogy utolsó reménységét, az országos vásárokat is meg akarják szüntetni, pe dig ezek az országos vásárok nyújtanak még egye t dül valami kis kereseti lehetőséget, igaz ugyar , hogy a szegedi kisiparosoknak és vásározó ki reskedőknek legalább száz százalékkal több c/y szágos vásár kellene, hogy a háború előtti jögj delmüket visszanyerjék. Ezért várják olyan tüíe.V metlenül már Szabadkának és. környékének vissza-« csatolását is, ami mégis levegőhöz juttatná őketj, Hiába rendeznék meg az országos vásárok helyett! az úgynevezett áruminta vásárokat, azok nem kár-i pótolhatják az érdekelt kisegzísztenciákat, akitó még az eddigi változásokkal sem tudtak eddig megbirkózni. Ma már a tanyaiak is a városi üzletekben vásárolják be ruházati cikkeiket és igy a kisiparosok és a vásározó kiskereskedők a piaci forgalomra sem számithatnak. Ha tényleg megszüntetik az országos vásárokat, akkor a vásá rozó kisiparosok és kiskereskedők számára nem , marad más hátra, mint az, hogy elmenjenek valami gyárba munkásnak, napszámosnak. Igaa ugyan, hogy akkor megszűnik a forgalmi ad<y gondja, de igaz az is, hogy megszűnik egy egész sef reg önálló egzisztencia, ami nem lehet nemzete' gazdasági érdek. Soraim szives közléséért fogadja Szerkesztő ur hálás köszönetemet. Igaz tisztelettel ifj. Mentu^ " 7 -r - ' y J, 3 —Í-VCHWW • —