Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-11 / 133. szám

4 OÉL MAGYARORSZÁG 1927 junios 11. I. Cloth 7 pengő, félselyem 10 pengő, félselyem japán forma 11 pengő, szines divat esőernyők rendkívüli olcsó árakon Pollák Testvérek Esőernyők g vári Á r A k n n esőernyők gyári lernkotaiban 907 J ° 11 aratlUIl Szeged, Csekonlcs u. és Széchenyi tér. Hubay Jenő a városi zenekarról. (A Délmagyarország munkatársától.) A városi zenekar kérdése Szegeden ugyancsak gyorsan lekerGlt a napirendről. Ezzel szem­ben más városokban, például Miskolcon most már rövidesen megalakul a városi zene­kar. Érdekes és perdöntő is ebben az ügyben, amelynek most Szegeden kesernyés izü aktua­litása van, hogy a közelmúltban Miskolcon járt Hubay Jenő, aki városi zenekar meg­alakításáról a következőket mondotta : — Ilyen zenekarnak a megalakítása rendkívüli lehetőségeket nyit meg a város zenei életében. Kitűnően megszervezett zenekar nélkül nivós operaelőadásokat nem lehet rendezni. Ez a zenekar nemcsak a színház operaelőadásai­nak nívóját emelné, hanem szerepelhetne az egyházi életben, rendezhetne szimfonikus hangversenyeket is, azonkívül az olasz staggio­nék mintájára bejárhatná a vidéket is és igy fontos zenei centrummá tehetné Miskolcot. Különös jelentőséget ad még működésének az a körülmény, hogy lehetővé tenné a színház számára állandó operatársulat megszervezését. Ha állandó operatársulat volna, ez esetben az akadémiáról kikerülő fiatal énekesek, akik kezdetben a fővárosban nem tudnak érvénye­sülni, elhelyezkedést nyerhetnének. Hiszen lát­juk, hogy a fialal művészek, akik itt nem érvényesülhetnek, külföldre mennek és rend­szerint örökre elvesznek a magyar kultura számára. De a magyar dalmüirodalom fel­lendülését is maga után vonná egy állandó operatársulat szervezése. Eddig jóformán csak egy-két dalművünk van, mert azok 10-15 évig hevernek az igazgatók fiókjában és amikor előadásra kerülhetnének, már elvesztik ha­| tásukat. Elmondotta még Hubay Jenő, hogy a városi zenekar megszervezésére vonatkozó memorandumot ő maga személyesen fogja átadni a minisz­ternek és minden befolyását latba véli, hogy a zene­kar a legrövidebb időn belül megalakulhasson. lenetel. A mozdulatlanarcu játék nemcsak a ja­pán temperamentum következménye, hanem szín­padi tradíció is egyben. Mikor a japán színészek az álarcot levetellék, azaz, hol álarccal, hol csu­pasz arccal inulalkoztak, az álarc mozdulatlansá­gát megőrizték arckifejezésükben, Igv válik érthe­tővé. hogy a darabban, mint vélhették az álar­cot a herceg igazi arcának. Az arc mozdulatlan­ságából következik a lest kifejező képességének fölfokozása. Minden apró mozdulatnak megvan a maga századokon keresztül kifejlődőit és meg­merevedett jelentősége. Mást jeleni a karbafont kéz, mást, ha a homlok a földet érinti és igy tovább. Gémier példáján fölbuzdulva Be rendi, a női főszereplő is megkéri a színészt, hogy jálsza el a haldokló lány jelenetét. A színész hoz­zákezd és elváltoztatott, magasan éneklő női han­gon beszélve ugyanolyan tökéletességgel alakítja a nőt, mint az előbb a szobrászt. Mikor meghal, hálatfordit a közönségnek és ugy mu­tatja arcát az utolsó mosolyt mintázó szobrász­nak. — De hiszen — mondja neki Gémier —, igy a közönség nem látja a legfontosabbat, a halál pillanatában átszellemüli, fájdalmasan mosolygó arcot. — Nem is szabad, hogy lássa — válaszol a ja­pán —, a halál pillanatának visszatükröződése az arcon l u 1 s á g os a n borzalmas ember­társaink számára. A japán sohasem feledkezik meg embertársai­ról. A borzalmast eltitkolja s a nagy emberi szen­vedéseket is szebben, a gyönyörködtető művészet formájában közli, nehogy fájdalmat és szomorú­ságot érezzen a közönség, hanem inkább örömet, a szenvedés és a halál ábrázolása is a tiszta mű­vészet élvezésének fölemelő és tettreserkentő öröm­érzetét keltse. Hornt Ferenc. Marék mérnök 240.000 shillinget kap a biztosító társaságtól. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Marék Emil mérnök, aki­nek szenzációs öncsonkitási pörével hosszú heteken át foglalkozol! az osztrák közvéle­mény, ma az Anglo—Danubius biztosító tár­sasággal, amelynél annak idején biztosította magát, egyezségei kötött, amelynek értelmében Marék a társaságtól 240.000 shillinget kap. Marekei — mint emiékezeles — az esküdtszék a biztosítási csalás vádja alól felmentette. DÉLMAGYARORSZÁG KÖLCSÖNKÖNYVTÁRA 0 Kölcsönkönyvtárunkba a követ­kező uf könyvek érkeztek : Guy de Maupassant: Miss Harriet Pásztor Árpád: Gina is Rozamuadi Fodor József: Lihegő erdők Farkas Jenő: Sötét az ég Colette: Cinci meghal Balla Vilmos: Kávé forrás (Régi pesti hivéházak legendái) Colette: Mitson kisasszony Pierre Benőit: A mosolygó szobor Előfizetési tllf öavonkint 1-6O pengő, lapelöfizetöknek 1 pengő, tiszt­viselöelöfizetöknek SÓ fillér. Oeü elöflizetőknek 16 fillér. i Japánok a párisi Páris, junius hó. A Nemzetközi Színházünnep junius 10-én nyílik meg a Theatre-, a Comédies és a Studio des Champs Elyséesben. Május közepe óta lázas iram- i ban próbálunk. Gémier kel darab főszerepéi vál­lalta magára, az egyik II. R. I.eo n a r m a n d: Szá­mumja, a másik egy japán darab. Okamoto K í cl s. WI-ik századbeli szerző: Az álarcszob­rász című tragédiája. A darabot Kuni Matsuo és Steinilber Oberlin fordítása után Al­bert k e v m és Albert Mevbon adoptálták. A díszleteket Foujila, a Párisban élő világhírű japán festő tervezi. A főbb szerepeket Gémier mel­lett. R í c h a r d-W i 11 m (a Hattyú trónörököse), Róbert G o t, R a ehet B e rendi, G e r m a i n e Cavé és l.ucv Langier játszák. A darab tartalma a következő: Egy száműzött herceg Japán leghíresebb álarcszobrászát (Gé­mier megbízza képmásának elkészítésével. A szob­rász megígéri, hogy legkésőbb tavaszra befejezi a kért müvet. De immár ősz van, a herceg el­jön a szobrász inülermébc és köveleli az álarcot. A szobrász szabadkozik: még nem készült el, nem is tudja, mikor készül el. elveszítette te­hetségét. az ujjai nem engedelmeskednek. A her­ceg haragralobban, de kettőjük közé lép a szob­rász lánya és bevallja, hogy az álarc már rég elkészüli. Behozza és megmutatja. A herceg és kísérete meglepetve szemlélik a mesterművei, csak a szobrász hangoztatja egyre, hogy az álarc rossz, hogy az álarcot újra kell kezdenie, mert a kép­más nem é 1. Egy halolt vonásai merevedlek meg ebben az álarcban — mondja —, a szem te­kintete megtört és akárhogy iparkodom, nem tudom a te arcodnak elevenségét a holt anyagba lehelni. A herceg mégis magával viszi az álarcot és magával viszi a szobrász lányát is, (a darab a XlII-ik században játszódik!) A szobrász szét akarja törni minden müvét, mert nem hisz többé tehetségében. A második fölvonás: nagy kerti ünnep. A herceg és a szobrász lánya a legnagyobb boldogságban élnek és egy végtelenül finom szerelmes jelenet­ben terveket szőnek. Mennyi poézis, milyen lehel­letszerű líra remeg ebben a jelenetbeu. ahol csók helyett (Japánban nem csókolódznak! apró és bánatos szerelmes verseket rebegnek egymásnak a fiatalok! A herceg ellenségei katonákat küldenek a Szinházünnepen. száműzött elpusztítására. A lány meg akarja men- j teni szerelmesél, fölölti tehát az álarcot és igy a katonák őt támadják meg a herceg helyett. Halálos sebbel vánszorog apja házáig, ahol min­denki a hercegnek véli. csak az apja tátja meg, hogy a herceg arca nem az igazi, hanem az ő müve. az álarc. Leemeli a maszkol és megdöb­benve ismeri föl haldokló lányát. A herceg hü kísérője érkezik és hírül hozza, hogy az áldozat kárbaveszeti, mert a menekülő herceget megöl­ték. A lány agonizálni kezd. az apa pedig a halálhír hallalára büszkén fölemelkedik, ráeszmél művészeiének nagyságára, hiszen az élő ember vonásaiban is meglátta a halált. Az alkolásvágy ellenállhatatlan erővel lobog föl benne újra, min­den földi dolog, herceg, élet. halál, jelentéktelennek tűnik föl előtte, csak a művészet fontos, az örök, a halhatatlan művészet! Szerszámokat hoz elő és mintázni kezdi agonizáló lányának átszellemüli arcát, hogy átmentse az örökkévalóságba utolsó mosolyát és a haldokló végső hörgései belevegyül­nek a kalapács és a véső hangos csattogásába. Izgalmas dialógusokkal fölépitelt, erős akcióju dráma az álarcszobrász. Gyökeresen külömbözik tehát a japánok ősi műfajától, a No-drámák­tól. A Nok-ban ugyanis túlnyomó az epikai és a lírai elem. a cselekményt elmondják és elének­lik. sőt eltáncolják, ahelyett, hogy eljátszanák. Az álarcszobrászban minden elbeszélés eleven pár­beszédekbe olvad föl. akárcsak Ibsennél pl. a Solnessben. A két részre (bevezető beszédek ! és színpadi akció) osztható Nok-kal szemben az i álarcszobrász szerkezete egységes és egyenes irány­han halad a tragikus befejezés felé. Meglepő a darab problémáinak frissessége, modernsége, a ja­pán szobrász kételkedéseiben és vergődéseiben, mintha a mai művész és a mai művészet égető problémáit látta volna meg előre a szerző. A próbákon jelen vannak a Szinházünnepre ki­küldött japán művészek is. akik nemzeti táncokat és No-részleteket mutatnak majd be. Ellenőrzik a mozdulatokat, az üdvözléseket stb. Gémier min­den nagyobb jelenetnél megkéri valamelyikei, hogy jálsza elő a szobrász szerepét japánul. És a ja­pán színész teljesen merev arccal, de zo­kogástól fuldokló hangon, a legfinomabb lélekár­nyalalokat is kifejező tekintettel és a legapróléko­sabban kidolgozott mozdulatokkal eljátsza a je­Szombaton és vasárnap záróra 4-kor a Kis-Kassban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom