Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-08 / 130. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1927 junius 5. aranykorona. A harmadik változat szerint a szennyvizek az alsószivattyutelep lielyén jutottak volna a Tiszába, a záporvizek pedig a holt Tiszába. Az épitési költség ebben az esetben G,328.000 aranykorona lett volna. A három tervezet részleteiben azonos és egymástól csak a főgyűjtők vezetésében tér cl. A Farkas Árpád-féle tervek ismertetése után Mihályffy László a feltöltés kérdésével foglalkozott, ami — szerinte — szorosan öszszefügg az általános csatornázással. Elmondotta, hogy a nagykörúton belüli városrész általában már fel van löltve a végleges nívóra, a külső városrészek azonban csak igen kevés helyen érik el ezt a magasságot. Az összes közterületek feltöltéséhez 1,730.000 köbméter földanyagra van szükség. — Minthogy a végleges térszín magasság természetszerűleg nemcsak a közterületekre, hanem a magántulajdoni képező telkekre is vonatkozik — mondotta Mihályffy tanácsos — érthető a lakosság idegenkedése az úgynevezett eszmény! nívótól, nemcsak a feltöltéssel járó költségek miatt, hanem azért is, mivel a feltöltés a telkeken lévő épületek értékét is csökkentené. Tekintettel arra, hogy egyes területek még ma is hároinszázölven-négyszázötven méteren vannak, a/, ide szükséges feltöltés az előbbi szempontokra való tekintettel magasnak látszik, viszont ha a mélyenl'ekvö területeket a jelenlegi nivón hagynánk meg és a csatornázással az ittfekvő épületek pincéjét is víztelenítenénk, a csatorna fenékkitorkolása előreláthatólag olyan mély ponton volna, hogy a szivattyúknak egész éven át éjjel-nappal dolgozniuk kellene. Mihályffy László előadása után Farkas Árpád szólalt (el. Előadásának legnagyobb érdekessége az volt, hogy elejtette az eszményi nívót, amelyre ezelőtt tizenöt évvel elkészítette csatornázási terveit. Az általános kérdések fejtegetése után kijelentette Farkas, hogy véleménye szerint vitán felül áll, f hogy a csatornázást az usztatórendszer alapján kell megoldani. Fontos az, hogy a szennyvíz kitorkolásának a helye a város alatt legyen, mert a Tisza tullassu folyású és igy ezt közegészségügyi szempontok teszik kívánatossá. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a város fejlődésének iránya a magasfekvésü Ballagi-ló felé mulat, a kilorkolásí pontot tehát a IlaltyasBallagi-tfi alsó felélje kell tenni. A holt Tisza a vizkiömlő szerepéi töltheti be, a záporcsalornák ide vezethetik a város területén lehulló csapadékot. — Az eszményi nivó kérdését ma már más szempontból kell néznünk, mondotta Fai-kas Árpád, miql annak idején néztük. Az eszményi nívónak ugyanis árvízvédelmi célja lett volna. Azóta azonban a Tisza vízállása lényegesen emelkedett, ugy, hogy ma már a város akkor is viz alá kerülne, ha minden pontját feltöltenék az eszményi nivóig. A gyakorlat megmutatta, hogy azokon a helyeken, alioi az uccákal feltöltötték, a telkek feltőlletknek maradlak, aminek az lelt a következménye, hogy ' az udvarok elmocsarasodlak, a házak átnedvesedtek, az udvari lakások pedig lakhatatlanokká váltak. Az eszményi nívónak tehál ma már nagy jelentősége nincsen. Az árvízvédelem egyetlen lehetséges módja a védőtöltések megerősítése. Az eszményi nívót azért mégsem lehet leszállítani, de figyelemmel kell lenni arra, liogy mindaddig, amíg egy-egy ucca maga nőin igéri a feltöltést, azt ne töltse fel a város. Farkas Árpád ezütán a talajvíz problémájával foglalkozott. Kifej tette, hogy a külvárosrészekben a lalajviz magasságát az ártézi kifolyók nyílt árkokban elvezelelt vize fokozza. Ezen a bajon nagyon könnyen lehelne segíteni, ugy, hogy addig is, amíg az általános csatornarendszer kiépül, a nyílt árkokat zárt betoncsövekkel helyettesilik. A polgármester megköszönte Farkas Árpád előadását és felkérte a külvárosrészek megbízottait, hogy a lakosság kívánságait terjesszék elő. ür. Krausz József az első felszólaló. Kijelenti, hogy a külvárosrészek lakossága bizonyára hálás lesz Farkas Árpádnak azokért, amiket a feltöltésről mondott, mert a feltöltés mérhetetlen károkat és kellemetlenségeket okozna ebben a városban. A külvárosrészek lakosságának kívánsága az is, hogy a csatornarendszer kiépítése alkalmával a tervezők vegyék figyelembe a talajvíz problémáját és törekedjenek arra, hogy a csatornarendszer leszállítsa a talajvíz nívóját. Pctrik Antal kívánatosnak tartja, hogy először a sűrűbben lakolt városrészekben készüljön el a csatornarendszer. Dr. Kovács József szerint a város költségvetéséi az egész évi szivattyúzás nagyon megterhelné, jobban, mintha feltöltenék a várost. Magyar József kijelenti, hogy a külvárosrészek lakossága inkább lemond a csatornázásról, ha azt feltöltés nélkül nem Lehel megoldani. Szijjgyártó Albert figyelmébe ajánlja a bizottságnak, hogy a vágóhíd melletti vizállásos terület kiszárításáról is gondoskodni kell a csatornázás keretében, mert a városnak ez a része fekvésénél fogva igen ériékés. Ezután Hoffmann Károly miniszteri tanácsos, a népjóléti minisztérium műszaki osztályának vezetője szólalt fel. Kijelentette, hogy mélyfekvésü és nagyesésü csatornarendszert kell építeni, nagy biztonsági főgyűjtővel és tökéletes szivattyúteleppel. Nagy probléma az altalaj kérdése, mert abban az esetben, ha futóhomok az a réteg, amelyben a főgyűjtő esalornát meg kell építeni, a költség aránytalanul több lesz, mintha agyagos homokrélegbe építhet a város. A polgármester ezután összegezte a külvárosrészek kívánságait, majd Hubert Lajos miniszteri tanácsos tartott érdekes előadást. A csatornázás problémájával egyenlő érlékü probléma az árvizveszedelem Szegeden, ami nem jelentheti kizárólag a varos belterületének a védelmét, mert hiszen ha körülveszi a víz a várost, el is zárja teljesen az élettől, meg kelt teremteni tehát az árvízvédelmi biztonságot is. A lalajviz problémájáról szólva elmondja, hogy a várost két oldalról fenyegeti veszedelem, a Tisza felől és Pestmegye felől. A liszaparli rakpart és védőtöltés ugyanis helytelenül épült. Magas vízállás esetén téglafalán beszivároghat a viz, ami azután alacsony vízállás esetén nem juthat vissza a Tiszába, mert nem talál ulat magának és igy a városban marad, aliol emeli a talajvizet. Ezen a bajon, amely két helyen is oka volt a rakpart megsülyedésének, már csakis ugy lehet segíteni, ha utat nyitnak a viz számára a Tisza leié. A belvizek Pestmegye fel^ vonulnak Szeged, illetve a Tisza felé. Ezeknek a szabályozása tehát nemcsak pcstmegyci, lianem szegedi probléma is. Felhívja a csatornázási bizottság figyelmét a Somogyi-telepre és az Aiguer-telepre. Ezekről a telepekről a csapadékvizel az ármentesitő társaságok elvezetik ugyan, de a szennyvizek elvezetésére nem vállalkozhatnak és igy azok ott maradnak a telepeken és lassankint megfertőzik az egész várost. A polgármester megköszönte a hozzászólásokat és berekesztette a csatornázási bizottság előkészítő értekezletét. A csatornázási bizottság budai>esli tagjai Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos és Mihályffy László műszaki tanácsos társaságában délután három órakor autóba ültek és bejárták a város egész területét, hogv a helyszínen tanulmányozzák a csatornázási viszonyokat. Látogatási tettek az alacsony fekvésű külvárosrészekben is. A helyszíni szemle hat órakor ért véget, amikor a mérnöki hivatal egyik rajztermében megkezdte a bizottság a kérdés részletes tárgyalását. Ezen a tárgyaláson csak a szakemberek jelenhettek meg, a sajtó képviselői sem nyertek bebocsáttatást. MMMMMMMMMMMMMIMM Országos süíőkongresszus, nagysikerű kiállítás, — hatósági képviselet nélkül. (A Délmagyarország munkatársátólJ A i szegedi sütőipari szakosztály kezdeményeié- : sére a csonkaország sütőiparosai pünkösd két napján Szegeden adtak egymásnak találkát. A kongresszusra a kereskedelmi minisztert is meghívták, aki azonban nem képviseltette magát, hasonlóképen a város hatósága is megfeledkezett arról, hogy két napra az ország összes pékiparos centrumai elküldték Szegedre képviselőiket. 150 iparos jött össze a kongresszusra, minden város ipartestülete képviseltette magát. A sütőiparosok ünnepsége vasárnap délelőtt kezdődött az ipartestület székházában. II kiállítást Wimmer Fülöp, a kamara elnöke nyilolla meg. A kiállítás földszinti termében a sütőipari gépek kerültek kiállításra. Különböző tésztagyuró, kifli készítő géi>ck, lisztdaráló, szaggató géi>ck állottak egymás mellett. Az emeleti termekben a szegedi sütőiparosok mulatták be kenyér- és kifli remekeiket. A kiállításon nagy feltűnést keltettek Hodács Antal, Kovács László, Szögi Sándor, Iíarna József, Malsek Aladár, Szűcs János, Becsey Antal kenyérproduktumai. A rendkívül érdekes kiállítási mindkét napon nagyszámú érdeklődő kereste fel. Vasárnap délután négy órakor a kamara nagytermében az Alföldi Sütőiparosok Szövetsége tartotta meg alakuló közgyűlését, amelyet Hodács Antal, a szegcdi pékipari szakosztály elnöke nyitott meg. Jeney Alajos, a Dunántuli Sütőiparos Szövetség elnöke az országos egyesület működése ellen szólall fel. Orosz Endre a pécsi szakosztály elnöke a magyarországi pékiparosok válságos szociális helyzetéi vázolta. Fogel Ignác a miskolci, Solm József a debreceni, Polgár Ferenc a pécsi központ működéséről számolt be. Ezután megejtették a választási. Elnök Hodács Antal, ügyvezetőelnök Wolf Endre, alelnökök Kovács László, Király Gyula, Molilorisz Gyula és Kohn Sándor, titkár Gracza János, tb. titkár Pleskó András, pénztáros Becsey Antal, ellenőr Csehó Sándor, számvizsgálók Schütz László, ifj. Szögi Sándor és Csonka Vince lettek. A kiállítók produktumail bíráló bizottság vizsgálta felül. A zsűri határozatát Ottovay Károly hirdette ki Kamarai díszoklevelei nyertek: Hodács Antal kenyérért, Becsey Antal feliéi-süteményért, Kovács László kenyérért, Szűcs János sütemény és kenyérért, elismerő oklevelet nyertek: Szögi Sándor, Csehó Károly, Mészáros András, Matschek Alajos sátrának díszes kiállításáért. Barna József 40 kilós vekniért és süteménybőljkészitett virágért, Tóth Lajos, Négyesy Lajos zsemlyemorzsáért. Kamarai oklevelet kaptak: Miskolczi és Lévai őrleményeiért, Back Bernát és társai lisztért, Magyar Vegyiipari Gépgyár gépekért és Kecskeméti Sándor gépeiért, Laicsher S. Henrik, Ko^re Lászlói ..a Gizella sütöde tulajdonasál Kulon Tniniszteri elismerésre terjesztették fel. A Márkus és Pa-jj nek cég által MajanTött húrom gépet Matschetó I Alajos, Mészáros András és Király Gyula kapj * ták. A kongresszus hétfőn délelőtt kezdődött. A kamara nagytermében megtartott gyűlést Pálfg Dániel nyitotta meg. Ilt említjük meg, hogy a pékiparosok körében nagy visszatetszést kellelt a szegedi péküzem embereinek felvonulása. Pálfg Dániel elnöki megnyitójában az összetartás szükségességét hangsúlyozta. A vendégek Üdvözlése után Aczél Géza, a szegedi Back-malom igazgatója »A malomipar éü a sütőiparosság kapcsolata« cimcn tarlóit nagyérdekességü előadást. Utána dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár a sütőiparosok társadalmi helyzetét ismertette. Jeney Alajos a sütőipari törvény módosítását sürgelte, Molitorisz Gyula a házikenyér sütés és a kontárkérdésről beszélt. Orosz Endre az iparosok nyugdijáról tartott előadást. Végül Gracza János a vasárnapi reggeli sütés és a vasárnapi süteményárusilás problémájáról beszéli. Kifejtette, hogy ugy az iparosoknak, mint a közönségnek érdeke, hogy vasárnap a reggeli nyitás ne 7, hanem 6 órakor történjék meg. Sérelmes a pékiparosokra nézve, hogy vasárnap csak délelőtt 10 óráig szabad az uccán árusítani, mig más uccai árusok egész nap árulhatnak az uccákon.