Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-05 / 129. szám

DÉLMAGYAKOKSZAG SZEGED: Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33. Kiadóhivatal, kOlcsUnkönyvlár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. Nyomda: I.öw Lipót ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » VASÁRNAP 1927 JIJNIIJS 5 <3> © <s> III. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM MARO: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÖDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Teleion: 49. szóm. « » « » « » « » « » Előfizetési óra havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlfOldőn 6-40 pengő. Egyes szóm lő, vasár- és Ünnepnap 24 llllér. E C. H. Herly tiszteli Genfet. llogy kicsoda C. H. Hcrty, arra nézve nem szolgálhatunk biztos magyarázattal. Angol-e, francia-e, amerikai-e, nem tudjuk, mert most, pünkösd szombatján, Trianon napján olvassuk először a nevét, amiben bizonyosan mi vagyunk a hibásak. C. H. Herty ur a kémiai gyárosok világszövetségének, vagy minek az elnöke, ennélfogva nem lehet valami csiribiri ember. Bizonyosan megszolgálta ezt a tekintélyes poziciót, bizonyosan súlya van a szavának, amely messzire elhallatszik, — hiszen ime mi is meghallottuk, hogy egy népszövetségi határozatról, amelyet a világsajtó pár hónappal ezelőtt vezércikkel köszöntött, valami nagyon udvarias gorombaságot mondott. Mondhatta volna, hogy ostobaság az a határozat, mondhatta volna, hogy szamárság, de csak azt mondta, hogy az egy scrap of paper. A scrap of paper, az magyarul: egy darab papir. Amit az ember a papírkosárba hajit, ha tollából kitörölte vele a nyúlós tintát; amiből a főzőcskét játszó kisfiú galuskát csipked; amit a szél fölkap az uccán és leejt a sárba, a csatornába, a szemétdombra: az a scrap of paper. A rongypapir, amiből papirrongy lett. Az a genfi határozat pedig, amelyet Herty ur igy megtisztel, az a nevezetes okmány, amelyben a világ delegátusai kimondották, hogy a kémiai háborút meg nem engedettnek, gyalázatosnak, a humanizmus nemzetközi törvényeivel össze nem egyeztethetőnek tartják. Az indítványt, ugy emlékszünk, Bnrlon tette meg, Amerika delegátusa, s mivel egyhangúlag elfogadták s az egyezményt minden delegátus aláirta, érthető volt, hogy akkor nagy kő esett le az emberiség szivéről. Hiszen komoly tudósok, akik alatt nemcsak öreg tábornokok értendők, hanem nem éppen harcias és lázadozó szociológusok is, már a békekötés óta azzal biztatnak bennünket, hogy nem kell félni, lesz még egy világháború, mi is megérhetjük, de a fiaink egész bizonyosan abban fognak elpusztulni. Az lesz az utolsó háború, ha azt túléli az emberiség, akkor aztán jön az örök béke, — csak éppen azt nem lehet tudni, hogy az emberiség nem ér-e előbb véget, mint ez a nagyszerűnek ígérkező háború. Mert ezt nem puskákkal, ágyukkal és szuronyokkal fogják vivni, hanem bacillusokkal és a pokol üstjén főzött gázokkal, amelyek a levegőből söprik végig a világot és amelyek nemcsak az oktalan embert fogják kiirtani egészen az utolsó csecsszopóig, hanem megölik az okos és bölcs természetet is egész az utolsó fűszálig. Ugy, hogy utoljára nem marad egyéb az egész világból, mint a puszta föld, olyan puszta és kopár, amilyen a teremtés kezdetén volt, csakhogy most nem az Isten lelke fog fölötte lebegni, hanem a mérges gázok felhő-gomolya, amelyben még a bacillusoknak is kötelessége beadni a kulcsot, mivel azok is élők. Ettől az apokaliptikus víziótól szabadította meg az emberiséget a népszövetség genfi konvenciója. Hála istennek, marad minden a régiben, nem lesz jobb, mint eddig volt, de rosszabb se. Legfeljebb megint lövészárokháboru lesz egy kis légi bombázással, de kolera- és pestis-bacillusokat nem hajigálunk egymás fejére az égből. Az unokáink ragaszkodni fognak a nagyapák tradícióihoz és csak ugy közelharcban szurkálják egymást agyon és csak ugy prrimiliven rágyújtják a városokat az otthonmaradtak, az asszonyok, az öregek, a gyermekek fejére, de láthatatlan sugarakkal, minden szerves életet megfojtó gázokkal, a földre szállt Mars-lakók misztikus fegyvereivel nem fognak harcolni. Nem bizony, nem lesz szabad, mert tiltja a nagy Törvény, amit Genfben csináltak, irásba is foglaltak, okmányt is szerkesztettek róla, pecsétet is ütöttek rá: tilos a kémiai háború. És most előáll ez a mister Herty, vagy mon- « sieur Herty, aki nem hadvezér, nem diplo- j mata, még csak nem is vezércikkíró, hanem ; csak egy szemüveges vegyész, aki nem üt a 1 kardjára, mert nincs neki kardja. Csak a ceruzájával megkopogtatja csöndesen azíiveglombikot, amelyben talán finom parfőmök gőze kavarog, talán nehéz szagú párák zöldéinek és azt mondja minden indulat nélkül: — Tisztelem Genfet és a népszövetséget és tisztelem a kémiai háborút eltiltó egyezményt, de hát mire való volt azt irásba foglalni? Amire azt irták, az azelőtt, szép tiszta iv papir volt, most már csak egy darab papir, scrap of paper. Láttunk már ilyent máskor is, a dumdum golyót is nemzetközi egyezmény tiltotta s azt tiszteletben tartotta minden nagy nemzet, míg béke volt. Mig béke volt, senki se lőtt dumdum golyóval, csak éppen a háborúban ropogtak vigan a dumdumok minden fronton, a világ egyik sarkától a másikig. Igaz, hogy a nemzetközi jog megsértésén mindnyájan felháborodtunk, az is, aki lőtt és az is, aki visszalőtt, mert ennyi tisztesség mégis van a modern civilizációban, hogy fölháborodik azon is, amit maga csinál. És a népszövetség okosai azt gondolták, hogy a gázok és gőzök jobban fogják respektálni az ő egyezményüket, mint az ólomgolyók? A kémiai háború ellen lehel határozatot hozni, de a kémiai gyárakat azért sehol se fogják leszerelni, azok a mérges gázokat tovább is gyártani fogják, mert azokra a békének is szüksége van. A klóra gázzal influenzát gyógyítanak, másoknak a mezőgazdaságban, vagy az iparban veszik hasznát, a vegykonyhákban ugyanis ujabb szintetikus gázokkal kísérleteznek, —, melyik nemzet mondana le ezekről a maga jószántából, hogy majd a háború vissza ne élhessen velük? És melyik nemzetet tudnák ellenőrizni, hogy azt ne főzzön a maga laboratóriumában, amit ő akar és ki fogja ellenőrizni az ellenőröket, hogy hát ők mit csinálnak otthon? Érdekes, hogy az emberek milyen gyerekségekkel játszadoznak még akkor is, mikor ugy megöregszenek, hogy népszövetségi delegátusoknak is alkalmasak ... * Ezt a nyilatkozaloL nyújtja át Herty ur az emberiségnek, mint szép piros pünkösdi rózsát. A templomok oltárképein pedig a teremtő Atyaisten és a fölfeszített Fiuisten felett ott fehérlik mereven a Spiritus Sanctus, a megvilágosító Isten és szárnylebbenés nélkül hallgatja az emberi élet és halál szimfóniáit, a sikoltásokat, és halálhörgéseket. A megvilágosító Isten még alig szerepelt az emberiség történetében s ki tudja, lesz-e az ő országa valaha is eljövendő? A román király lemondásra szólította fel Averescut és Barbuc Stirbeit bizta meg a kabinetalakitással. (Budapesti tudösitónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A kormány ma kél és fél óra hosszáig tanácskozott annak a jelentésnek megszövegezése végett, amelyei Averescu délután a király elé terjesztett. Hat órakor volt az audiencia, hét órakor már uj minisztertanácsot hívott egybe Averescu. Még együtt ült a minisztertanács, amikor 8 órakor megjelent Viotti, a király személye körüli miniszter és közölte a király elhatározását, a mely szerint Averescut haladéktalanul lemondásra .szólítja fel és Barbuc Stirbeit bizza meg az uj kormány megalakításával. Averescu néhány percre azután visszavonult, hogy megirja lemondását, amit azonnal át is nyújtott Viottinek. A minisztertanács után derült ki, hogy Averescu audienciáján nem nyújtotta át a kormány lemondását, hanem három napi haladékot kért. Erre érkezett a király válaszakép a lemondásra való felhívás. Barbul Slirl>ei a királyi birtokok kezelője volt és Bratianu hivei közé tartozik. A megalakítandó uj kormányban Averescu pártja nem vesz részt. Stirbei kinevezése nagy feltűnést és egyben megnyugvást is keltett. Averescu magatartását az utóbbi időben általános bizalmatlanság kísérte. Chamberlain az Óceán fölött. Az amerikai repülő célja: Róma, -vagy Berlin ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Chamberlain, a Columbia repülőgéppel ma reggel 6 órakor (newyorki időszámítás szerint) megkezdte Európába való útját. Chamberlaint Európába való repülőutján Levine, a Columbia rt. vezérigazgatója kiséri el. Newyorkból jelenlik: Chamberlain gépét 8 órakor New-Bredfort felett, 8 óra 25 perckor Clynauth felett látták. 8 óra 10 perckor a gép Haliíax felett repült el. Charles Levine, mindennapos irodai ruhájában szállt fel a repülőgépre. Elutazását oly szigorúan titokban tartották, hogy még a felesége sem tudott a fárje szándékáról és elájult, amikor megpillantotta a repülőgépre felkapaszkodó férjét. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelenlik: A Newyorkból érkező hirek mindegyike ellentmond annak, hogy mi ! Chamberlainnek a célja. Valószínűnek tartják, hogy a Mis Columbia Írország és Skócia felé fog haladni. Számolnak azzal az eshetőséggel, hogy Chamberlain Párison keresztül Rómába ereszkedik. Berlinből jelentik: Német repülőkörökben erősen tartja magát az a hir, hogy Chamberlain utjának a célja Berlin. A Tempelhofer repülőtér fényszóróit állandó permanenciába helyezték. Amint hire érkezik, hogy Chamberlain áthaladta az angol partvidék vonalát, azonnal működésbe hozzák a fényszórókat. Ha az éjszaka világos lesz, 4—5 repülőgép elébe utazik. Az Óceán felett a légköri és időjárási viszonyok rendkívül kedvezőek. Chamberlain eddig meglett útját másfél órával hosszabb idő alatt repülte, mint lAndberg. Newyork, junius 4. A Columbia repülőgépet 12 óra 10 perckor látták a kanadai Nove Scotia felett elrepülni.