Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-04 / 128. szám

1927 junius 4 DÉLMAGYARORSZÁG 3 ftíayer János állott a kisgaszdálc„Tótágas"-mossgalma élére Mészöly-kalendárium a folyosón. A Budapesti Értesítő jelen!): A képviselőház folyosóján a kisgazda képviselők között egy uj Mészöly-ügy keltett nagy izgalmat. Valahonann előkerült egy kalendárium, amely kézről kézre járt a képviselők között. A kalendáriumot 1922-ben adták ki és cime: »A férfiúi nemen lévő uri publikum számára«. A naptárt Bogárdi Gedeon szerkesztette, akiről kiderült, hogy nem más, mint Mészöly Gedeon. A kisgazdapárti képviselők a naptár egyes részeit sérelmesnek találták a földmives társadalomra és ezért elhatározták, hogy az ülésen szóvá teszik az ügyet. A képviselők több tételt talállak sérelmesnek a hónapok megnevezése fölött álló mondatokban. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Tótágas körül támadt viharok Berky Gyula mai felszólalásának elmaradásával még nem érlek véget. Az akció élére, politikai körökbeen elterjedt hirek szerint, most már maga Mayer János földmivelésügyi miniszter állott és a kisgazdák a pünkösdi ünnepek alatt összeülnek, hogy ebben a kérdésben követhető további magatartásukat megbeszéljék. Megnyugtatóan hatott némikép az ingerült kisgazdákra a miniszterelnöknek Berky Gyulával folytatott beszélgetése, amelynek során a miniszterelnök a legmesszebbmenő elégtételt helyezte kilátásba. Mészöly Gedeon sajtópörí Indii a fajvédők lapja ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A parlamentben a déli órák alatt is sokat beszéltek Mészöly Gedeon kalendáriumáról. Egy példányt eljuttattak a miniszterelnöknek is, aki több képviselő jelenlétében átlapozta a határozottan élces kalendáriumot. Ugyanekker hire terjedt a folyosón, hogy a szegedi eggetemi tanár sajtópörí indít a fajvédők központi lapja, a Magyar Újság ellen. Három nappal ezelőtt ugyanis cikk jelent meg a fajvédők lapjában és most már azzal vádolta meg az egyetemi tanárt, hogy ő irta 1905-ben azt a darabont-kalendáriumot, amelyet akkor Maró Gergely néven hoztak forgaMMMMMMMMMWWNMMMWMWIMWMlM I lomba és kinos feltűnést keltett. Abban az időben számos helyen egyszerűen hazaárulónak bélyegezték a darabontnaptár szerzőjét. A fajvédőlap ezzel kapcsolatban Igen súlyos jelzőkkel illette Mészöly Gedeont, mire a professzor bejelentette, hogy rágalmazás és durva becsületsértés miatt pört indit a lap ellen. A képviselők azonnal annak a gyanúnak adtak kifejezést, hogy a felületes fajvédő orgánum a Bogárdi Gedeon-féle humoros és sikamlós naptárt — tévesztette össze a Maró képviselők kezébe — tévesztette össze a Maró Gergely-féle darabontnaptárral. így tehát a Tótágas epilógusa mégis a biróság élé kerül. Podolszki Mihály, aki csomagot cipel a rókusi állomáson és a festészetről álmodozik. (A Délmagyarország munkatársától.) Milyen sok szép tehetséget nyelt már el a telhetetlen nyomor, rideg társával, a véletlennel együtt, mennyi igazságtalanság a sarca egyegy szerencsésen felvetődő tehetség boldogulásának és mennyi erőt veszített el a világ, mert az emberiségnek nem volt olyan szeme, hogy megtaláljon minden ígéretet, amelyből beteljesedés lehetett volna. Szegeden nem ritka csoda, ha festőtehelségre bukkanunk. Mintha a festői érzék a nép lelkében együtt nőne a pipaccsal a kalászos, virágos rónákon. Zakatoló vonatok között, amint nehéz podgyászokat cipelt, akadtunk rá egy ilyen tehetségre. Podolszki Mihály hordár a rókusi állomáson, görnyed és izzad, negyven-ötven fillérért és mialatt izgatott tömegek lótás-futásában sodródik, figyeli az arcok rándulásait, az indulatok vonásait, az emberkavargás szinegyvelegeit és ! álmodozik. Mert festő ez a Podolszki, aki a | szive gyökeréig imádja a művészetet, nagyobb ihlettel és hévvel, mint sokan a »nagyok* közül, akiknek az ecset szerszám, a művészet pedig mesterség már. Ő dolgozik, csomagot hord, de a festésnél — imádkozik. Kimentünk hozzá az állomásra, de — mint megtudtuk — csak éppen a vonatok érkezéséhez jelenik itt meg, egyéb idejében otthon fest Teréz-uccai szobájában. Meglátogattuk tehát otthonában. Magas, szőke sovány ember, öntudatos nézéssel, szerény, halkszavu beszéddel, amely csak akkor kezd nekibátorodni, ha művészetről van szó. Mindjárt megmutogatta gyerekkori rajzait, klasszikus szobrok jól megoldott feladatai^ és Podolszki boldog, hogy képekről beszélhet. — Óh én minden képkiállitáson ott vagyok — mondja —, tudom, kik jártak Szegeden, de nekem nem is mind tetszett. Nem szeretem a brutális, természetellenes színezést, de órákhosszat állok Benczúr, Vastagh festEmészlési és vérkeringési legjobb a természetes 962 ményei előtt, tanulmányozom Munkácsyt, szeretem Nyilassyt és örülök Parobek élettől duzzadó parasztképeinek. Hiába, engem nem tanitollak, apám szegény volt, levelezőlapokat másolgattam, néha természet után festegettem és eladtam a képeket. Csak a kompozíció okozott sok fejtörést és az életemet adtam volna, ha nagy festők képeit láthattam volna. Tizenkét éves koromban titokban írtam egyszer egy nagy pesti műkereskedő cégnek, hogy képeket akarok venni, küldjenek jegyzéket. így láttam először néhány szép alkotást — reprodukcióban, de engem az is inspirált. — Később szabó lettem, nem kerestem, hordárnak mentem, de az ecsetet nem engedtem kivenni a kezemből. Tavaly nyáron Zágrábban hagytam a sógoromnál három tájképemet, véletlenül abban az időben járt egy római művész Jugoszláviában, hogy képeket gyűjtsön egy nagy római tárlathoz. Meglátta az enyéimet, kivitte Bómába, néhány hét múlva értesítettek, hogy mind a három képet megvették s a pénzt elküldték. Podolszki mond ja mindezt, mialatt szomorú lemondással néz a készülő pléhre festett csendéletre, amelyet cimtáblának rendellek. A falakon kép-kép hátán, mind naiv, de részleteikben igen ügyes munkák, látszik, hogy Podolszkiban vulkáni erővel igyekszik fel a tehetség, keresi a formáját, meg akar születni — és nem lud az egyedülvalóság szörnyű elhagyatottságában és tanácstalanságában. — Sokszor töprengek azon — mondja még Podolszki —, mi is a futurizmus, expresszionizmus, nem tudom megérteni. Ezzel elővesz egv régi, szépen összehajtott Esti Kurírt, amin a primitivizmus stílusában festell reprodukció van és elébem teszi. — Kérem szépen, tessék megmagyarázni, miért művészet ez, mert nekem nem tetszik, én csak azt tar lom művészetnek, ami olyan tökéletes, hogy utánozni nem lehet. Mit felelhettem volna Podolszkinak, aki maga is ösztönszerűen megérzett valamit a művészet definíciójából és lényegéből. Szegény Podolszki, csak álmodozik és álmodozik és ha nem segítenek rajta, az élet majd őt is beletöri a szürkeségbe. Most 33 éves. L. V. Szombaton folytatják a szegedi mélykút fúrását. (A Délmagyarország munkatársától.) A Kossuth Lajos-sugárut és a Tisza Lajos-körut kereszteződésénél, ahol nemrégen még az első szegedi ártézikut kiszikkadt kőmedencéje terpeszkedett és ahol mintegy két hőnappal ezelőtt a hajdúszoboszlói sikeren felbuzdult város rendeletére megkezdték a mélykút fúrását, körülbelül kél hete áll a munka. Pedig a fúrószerkezet tüneményes gyorsasággal emésztette a mélységet, szinte napok alatt jutott le a kitűzött mélység feléig, 438 méterig. Itt azután váratlan komplikációk támadtak, a furószár beleszorult a vastag homokrétegbe, ugy, hogy meg se lehetett mozdítani többet A kútfúró munkások Buócz Károly műszaki tanácsos Irányítása mellett mindent elkövet* lek, hogy áttörjenek a rétegen és elérjék a következő agyagréteget, ahol azután veszélytelenül kicserélhették volna a furócsöveket kisebb kaliberű csőgarniturával. Azonban a homokréteg nagyon vastag volt, váratlanul vastag, minél jobban igyekeztek a munkások, a finom homok annál erősebben eltömítette a furócsövet, amely végDl is véglegesen beleszorult a veszedelmes homokba. A munka megállt és eleinte nagyon valószínűtlen volt, hogy folytathatják* e egyáltalában, vagy pedig kárbavész minden eddigi munka és költség. A furószárat vissza kellett húzni, ami azzal a kockázattal járt, hogy a finom szemű homok beomlik a csőbe és lehetetlenné teszi a továbbfurást. A kísérletet tehát csakis a legkörültekintőbb óvatossággal lehetett végrehajtani. A csöveket csigalassúsággal húzták fel a félkilométernyi mélységből, de az óvatosság végűi mégis sikerre vezetett. Baj nélkül húzták fel az egész furőcsőgarniturái és a