Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

IgTjuniusML D£LM AGYAKORSZÁG 7 Saját gondolatok a kölcsönkönyvtárról. Irta: Pásztor Józsefné. Valamikor, boldogemlékü magánzó-korombau so­kat tépelődtem azon, hogy hogyan képes valaki íönlartani kölesönkőiiyvtárat. Ha az embernek könyvei vannak és ha különösen olyan sok könyve van, hogy azokat együttesen túlzás nélkül lehet megtisztelni a könyvtár titulussal, akkor mindent csinál a könyveivel, olvassa, nem-olvassa, ahol az olva­sást abbahagyta, a lapot be­hajtja. a kötést megrongálja és még mi egyebet, de köl­csön — nem ad könyvel. Nekem legalább mindig ez volt az életfelfogásom. A magyarázata egyszerű. Köl­csönkapó It könyvet még az sem ad vissza, aki más kölcsönt, eselleg még pénzkölcsönt is visszaad. Mit fűzzem tovább ezeket a gondolatokat? Ellen­sége voltam a kölcsönkönyvtárnak. Nagyot néz­lem tehát, amikor egy szép napon nemcsak azt hallottam ineg. hogy a Délmagyar ország kölcsönkönyvtárul akar létesíteni, hanem azt is, hogy nekem kell majd ezt a kölcsönkönyvlárat berendezni és vezetni. Asszonyokkal nagyobb cso­da is történt már. vállaltam a megtisztelő meg­bízást Berendeztem a kölcsönkönyvtárat, meg­rendeltem a könyveket. Egy és fél év óta gyara­pítóm az anyagot és tapasztalataim alapján ma azt nem értem, hogy hogyan lehel valakinek más könyvtára, mint kölcsönkönyvtára. No de ezzel senkinek sem akarok ágit adni. A konkurren­ciából is megárt a sok és végül is a D é 1 in a ­g y a r o r s z á g kölcsönkönyvtára elég nagy. elég jól összeállított és elég jól szervezett, a kiszolgálás pedig eléggé figyelmes ahhoz, hogy egy ember­öltön belül senkinek eszébe ne jusson kölcsön­könyvtárat alapítani, viszont mindenki tartsa kö­telességének hozzánk tagul belépni! A budapest-vidéki főkapitányság híres symphonikua rendőr 6 zenekarának hangversenye w Kassy Kávéházban folyó hó 29-én. Kezdete este 9 órakor. »-p-pí Kölcsöiusákok 958 kaphat k RaLav F kötél- és zsákraktárában utmaJ Szeged, Híd ucca 2. KERÉKPÁROSOK! Soha nem létezett olcsó árban vásárolhatnak: Elsőrendű SWRikat, alkatrészck-.t. felsíe elcs.ket óriási választékban. Tessék meggyőződni! Kerékpárok részletre is! sie S2ÉMIÖ LBIOSNÁL. Reform, palota, gőzfürdővel szemben. elsőrendű női szabósága Szeged, Kárász ucca 8. sz. alatt. Eredeti párisi modelllel állandóan megtekinthetők. m A fövő generáció. Irta: TomellI Sándor. ^Mipi 1 > Azt hiszem, mostanában az orvosok vezet­nek az elkeseredésben. A napokban beszél­tem egy orvos barátommal, aki számokkal bizonyította, hogy a négy egyetem Magyar­országon an »yl uj orvost termel, hogy a be­tegek gyógyítása helyeit az orvosok egymást lesz­nek kénytelenek felfalni. Véleménye szerint esz­tendőkön keresztül nem volna szabad uj orvoso­kat rászabadítani az or­szágra. Hogy az ügyvé­dek jórésze mór évek óta nem ügyvédi mun­kából, hanem ügynökös­ködésből és tudom is én, még miből él, szin­tén a köztudomásu sajnálatos tények közé tartozik. Hivatalos helyen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezen a bajon a meglevő numerus clausus melleit még egy uj numerus clausus behozatalával segítsenek, amely meg­állapítja az ügyvédi mesterséget űzők maxi­mális létszámát. Mérnökök mondják, hogy a lecsökkentett kis országban már nincsen meg a gépész- és villamossági mérnökök elhelyez­kedési lehetősége. A középiskolai külön fel­vételi vizsgálatok rendszere niár néhány év előtt megbukott, de azért szüntelenül halljuk és olvassuk, hogy túlságos sokan tódulnak a középfokú oklatási intézetekbe és valamelyes szelekciót kellene alkalmazni. Baj van az úgynevezett lateiner pályák körül és mint ilyenkor történni szokott, a haruspexek han­goztatják, hogy az ifjúság menjen a jobb megélhetést biztositó gyakorlati pályákra. Ugyanakkor azonban a saját szűkebb mes­terségemben homlokegyenest ellenkező dol­gok jutnak a tudomásomra. Azok, akik a ke­reskedelmi iskolát végezték, elmennek iroda­segédtisztnek, forgalmi adóellenőrnek, vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Van felsőipariskolát végzett növendék, aki kavi­csot hord. A kereskedelemügyi miniszter el­utasítja a fogtechnikusok kérelmét, akik limi­tálni akarják szakmájukban az alkalmazható inasok számát. A magántisztviselők és keres­kedelmi alkalmazottak országos szövetségé­nek egyik vidéki fiókja a kereskedő tanon­cokra szeretné kimondatni a numerus clausus valamelyes formáját. A szociáldemokraták az egész vonalon harcot folytatnak az úgyneve­zett inastenyésztés ellen. Az erdészeti főiskola neveli az erdőmérnököket, az alsófoku erdé­szeti iskolák az erdőőröket és Magyarország­nak - nincsenek erdei. Ugy látszik, a bajok a gyakorlati pályák mezején is jelentkeznek. Természetes, hogy mindenki a saját mes­terségének, vagy a hozzá közel álló foglal­kozásoknak szemüvegén kérésziül látja a dol­gokat. A lateiner panaszkodik, a gyáros azt mondja, hogy megromlott a konjunktúrája, a kereskedő saját állítása szerint esztendők óta veszteségre dolgozik, a kisipar tele van pa­naszokkal, a munkás elégedetlen. Minden megállapításnak a refrénje pedig az, hogy sem ennek, sem annak a pályának nincse­nek kilátásai A fiatalság menjen más pályára. A sarkunkat pedig tapossa az uj nemzedék, amely elhelyezkedést keres, de csak bölcs tanácsokat kap, — ellenkező irányban. Külö­nösen ilyenkor, az iskolai év végeztével érez­zük ennek az állapotnak a lehetetlen voltál, mikor diplomaták aranyesője van a főiskolá­kon és a pályaválasztás problémái izgatják a szülők ezreit és lizezreib Hol van ilyen megállapítások után az igaz­ság ? Vagy mindenüti, vagy sehol. Igaza lehet mindenkinek, aki azt mondja, hogy pillanat­nyilag iultőmöltség van a saját pályáján, de nincs igaza senkinek, aki mesterséges korlá­tozásokat akarna állítani akár a tanulás bizo­nyos ágai, akár bizonyos pályákon való el­helyezkedés elé. Lehet, hogy az orvosok sokan vannak, de bizonyára nem természetes, hogy legyenek városok, ahol minden ölszáz lakosra esik egy orvos, viszont százával van­nak falvak az országban, amelyek teljesen közegészségügyi gondozás nélkül állanak. Lehetnek, akik sokalják a négy egyetemet ebben a kis országban és félnek a lateiner­proletariátus szaporodásától. Dehát csakugyan olyan tulkuiturált már ez az ország, hogy nem fér rá több emberre az egyetemi mű­veltség? És hogy lehel az, hogy mikor az összes tudományos pályákon túltermelésről panaszkodunk, egész sor olyan tantárgy van, melyre nincsen szaktanár ? Olyan nagy ve­szedelem e, ha majd nekünk is lesznek tanítóink, akik egyetemet végeztek, mint az napirenden v«n Finnországban, vagy Német­országban ? És mért volna képtelen az a gondolat, hogy a jövő iparos-generációjának egy bizonyos hányada az érettségi birtokában állana neki mestersége elsajátításának ? Higyje el akárki, minden sértő mellékiz nél­kül mondom, hogy nekem a diplomás paraszt gondolata nagyon szimpatikus. Kevesebb benne a tótágas, mintha valaki pusztán a kaptafa, vagy a kukoricafosztó horizontjáról akarja igazgatni az ország sorsát. Nincs senki, aki nálam jobban átérezné azokat a bajokat és nehézségeket, melyek az életet még ki sem próbált uj generációra nehezednek De látván a panaszok és sirámok általános voltát, nem tudom osz­tani azok felfogást, akik majd erről, majd ar­ról a pályáról akarják elhessegetni az oda törekvőket. Amit cselekszenek, abban lehet ugyan aggodalom a jövő generációjáért, de legfőként a saját harcuk a nagyobb üarab kenyérért. Ne féltse senki a fiatalságot az iskolától, beleértve ebbe a fogalomba az ele­mit, középiskolát és egyetemet egyaránt. A tanulás és tudás irtózatos erő és hatalom és a szellemi alapok megadása hihetetlen érté­ket jelent még azokban a mesterségekben is, ahol a hatásukat lalán nem is lehet kimu­tatni és bebizonyitani. Higyje el akárki, nálunk is, másutt is az iskola fogja megoldani a többtermelés kérdését a mezőgazdaságban és iparban egyaránt, viszont a gazdasági pályák­nak a megerősödése fog teremteni uj elhe­lyezkedési alkalmakat a szorosan vett szel­lemi foglalkozások és lateiner pályák köré­ben is. A viszonyok nehezek, az igaz. De a fiatal­ságot, az utánunk következő uj nemzedéket nem csüggelegségre, hanem optimizmusra kell nevelni. Nekünk szabad aggódni a sor­sán, de az uj generációt nem szabad a kilá­tástalanság állandó hirdetésével az élettől el­rettenteni Elvégre mit tudhatjuk mi, hogy mi lesz három, négy vagy öt esztendő múlva? Ahogy össze tudott omlani minden néhány esztendő előtt, ugyanugy jobbra is fordulhat­nak a viszonyok. Az élet nem egyéb, mint őrök megújhodás. Befelé aggodalommal, de kifelé ennek az örök megújhodásnak a hité­ből fakadó biztató szóval kell ilyenkor, is­kolaév végeztével útjára bocsájlani az uj ge­nerációt. ÜRTFfl GYÓGYFÜRDŐ Klimatikus gyógyhely. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rhearaá­soknaX és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvo­sok által javalva. — Tel/es napi penzió a fö­axttxonltan Kc XI.— Csehszlovákia lego csóbb für­dőhelye. UJ csehszlovák menetrend szerint elsőrangú vasúti fiüszekMtetés és visszautalásnál itten 30<y$ visutí hedveíménv Kérjen prospektust: IGAZ04T0SÁ0 BARDIOVSKÉ Kt'PELE (B&rtla). 8 nw

Next

/
Oldalképek
Tartalom