Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-28 / 146. szám

1927 június 28. DßLIYIAG YARORSZAG 5 Esőernyők gyári árakon I. CIoth 7 pengő, félselyem Ifi pengő, félselyem Japán forma 11 pengő, színes divat esőernyők rendkívüli olcsó árakon Pollik Testvérek esőernyők gyári lerakafaiban 907 Szeged, Caelconica u. éa Sxéctjenyi tér. A kultuszminiszter pincelakások és nyomortanyák helyeit virágdíszbe öltöztetett uccákat talált a küivárosrészekben. (A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap nagy napjuk volt a szegedi külvárosré­szeknek, a városrendezésért indított mozgalom keretéhen ünnepelhették Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, aki a rendezőbizottság meg­hívására még szombaton délután érkezett meg Budapestről és este részlvett a nemzetközi diákszövetség tiszteidére rendezett banketten. A program eredetileg az volt, hogy a minisz­tert végigkalauzolják azokon a helyeken, ah >1 nedves lakások, a bűzös, nyílt csatornák és a posványos uccák miatt virágzik a tulerkuló­zis, de a rendezés hevében elsikkadt a tulaj­donképpeni cél. A miniszter a küivárosrészek­ben mindent látott: ovációt, zászló- és virág­díszt, diszelnöki oklevelet, hagyományos Kos­suth képeket, csak éppen pincelakást és nyo­mortanyákat nem. A rendezők ettől függet­lenül bámulatos munkát végeztek. Semmi zx­varó momentum nem merült fel, mind'iki a helyén volt és teljesítette kflt.?tesM;:>v! tigy, hogy Klebelsberg Kunó valóban keltemos em­lékekkel utazhatott hétfőn reggel vissza Buda­pestre. A kultuszminiszter Röszkén. A püspöki rezidenciából negyed 11 órakor in­dult el a kultuszminiszter és kísérete Röszkére, ahol részlvett a falu 117 hősi halottjának emlékét megörökítő emlékmű leleplezési ünnepélyén. Sze­ged-Szentmihályteleken tovasbandéríum várla K 1 e­belsberg Kunó grófot és a .. polgármestert. Röszke határában a röszkei lovasifjak vették át a diszkíséretet és diadalkapun vonult be a mi­niszter a községbe. Az ünnepélyen az ünnepi be­szédet dr. Tóth Imre mondotta, majd a város nevében dr. Somogyi Szilveszter vette át az emlékmüvet. Ezután Klebelsberg kultuszmi­niszter mondott beszédet. Az ünneplő közönséget arra kérte, hogy a lakosság mindenkor ápolja kegyelettel a hősök emlékét. A leleplezés után díszebéd volt, amelyen azonban a miniszter már nem vett részt, mert ebédre Glattfelde. r Gyula püspökhöz volt hivatalos. Egy óra után érkezett Vissza a miniszter kíséretével együtt Szegedre. A miniszter sxemleuija. Délután félnégykor indult el az a tizenhat kocsiból álló kocsisor a városháza elől a püs­pöki rezidencia felé, amelynek a program sze­rint el kellett kisérnie a minisztert külvárosi szemleutján. A püspöki palota előtt a minisz ter a fóispán, Petrik Antal és Mihálgffg l.ászló főmérnök társaságában kocsiba ült és ezsnl megkezdődölt a szemleut. A hosszú menet első ulja az Alsóvárosi Ipa­roskör felzászlózott és virággal díszített helyi­ségét* vezetett. Az iparosok ünneplő feketében fogadták a minisztert. A kör elnökének. Ta­kács Bélának üdvözlő szavai után a kultusz­miniszter örömének adott kifejezést, hogy végre közvetlen közelről is láthatja a kül­városrészek helyzetét. Ezután különböző kér­vényeket nyújtottak át a miniszternek, majd a társaság gyalog átvonult a Múv. altiszti kör helyiségeibe. Itt a nyugdijasok sanyarú hely­zetüket tárták fel a miniszter előtt, aki ba­rátságos mosollyal nyugtatta meg a kedélye­kel. A miniszter titkára közben szorgalmasan jegyzi a panaszokat, mert a miniszter minden panaszt feljegyeztet. Az alsóvárosi kolostornál P. Ungi Atanáz házfőnök a barátok élén üdvözölte a minisz­tert. Közlxm megtekintették a kolostort is. P. Unyi Atanáz szintén elpanaszolta a rendház bajait. Az épület és a templom teljes renová­Négyszáx Kiló marlyapapriKas, magyar ru&áslányolc és ezerlcétsxáx vendég a külvárosrésxeK Klebelsberg-vacsoráján. A körültekintő rendezőség nyolc órára tűzte ki a nevezetes vacsora kezdetét, de már nyolc óra előtt megindult a népvándorlás a Bruck­ner-kert l'elé, a zöld galyakkal és sziporkázó villanykörtékkel feldiszilelt »kőlukon« keresz­tül. A kertet magát pedig, költségei és fárad­lásra vár, ehhez kéri segélyt és támogatást a minisztertől. Azután sorban következtek Alsóváros ün­neplőbe öltözött körhelyiségei. Mindenütt egy­egy pohár bort is elfogyasztott közben a mi­niszter. Az alsóvárosi uccákat mindenhol vi­rágok és diadalkapuk díszítették. A Vl-il: ke­rületi függetlenségi pártkörben Barta Mihály mérgesi óborral kínálta meg a minisztert A paprikakikészitök egyesületében borozgatás, a Móravárosrészi Népkörben a sakkjátékról folyt a szó. Másról nem is igen beszéltek a szegény, vizes pincéjü, egészségtelen árku Móravárosrészben, ahol az uccákon csak szá­raz időben haladhat a kocsi. A menet Mórából Rókusra kanyarodott. Ez­után csak a Felsővárosi 11. ker Függetlenségi Népkört és a Gazdakört tekintette meg a mi­niszter. mert közben beesteledett. A külvárosi szemlekörul ezzel véget is ért. A programból nem maradi ki egyetlen vendéglő sem. Kima­maradt azonban a programból a legfonto­sabb. A külvárosrészek rendezőbizoll­sága nem mutatóit meg a mi­niszternek egyetlen pincelakást, egyetlen nyomortanyát sem. A miniszter csak barátságos, fellobogózott há­zakat talált és ünneplőbe öltözött polgárokat... ságot nem kiméivé, gyönyörűen feldíszítették. A fehér abroszokkal teritelt asztalrengeteg fölé hatalmas sátrakat építettek, maga a sátor­épilő munka vagyonba kerülhetett. A deszka­kerítést egészen eltakarták a virágok és a zöld ágak és virágcsokrok illatozlak úgyszólván minden teríték előtt. Azt a falat, amely et.itt a miniszter helyét jelölték ki, a népkörök, gazdakörök és az egyesületek nehéz selyem diszzászlói borították el. A selymek színtobzó­dása között pedig egy óriási méretű térkép volt, a megcsonkított Magyarország virágok­ból, violából, vadrózsából, szekfüből és babér­levelekből összerakott gyönyörű térképe. Az elszakított országrészeket különböző szinü vi­rágmezők jelentették, Csonka-Magyarországot pedig fehér violákból és fehér rózsákból rakta ki Hammel városi főkertész. Az ügyes fal­díszt mindenki megcsodálta. A kert fölött pedig a szabad tűzön főzött marhapaprikás Ínycsiklandó illata lebegett. Tizenhat hatalmas üstben főzték a szaká­csok azt a négyszáz kiló szinhust, amelyet erre a célra vásárolt össze a bőkezű rendezőség. Nyolc órakor már helyén ült mindenki és at üstökben rotyogó paprikás illattengerében éhesen várta az ezerkétszáz főnyi közönség a miniszter érkezését. A miniszter azonban késett. Nyolc óra már régen elmúlt, de még hír sem jött felőle. Fél kilenc felé futott be az első staféta és jelen­tette, hogy a miniszter most fejezte be a kül­városi körútját, a püspöki rezidenciába ment át­' öltözni és rövidesen megérkezik. | De nem érkezett. A papríkásíltat közben bosz­i szankodássá növelte a népek éhségét, amely türel­metlen csörömpölésben, dobogásban nyilatkozott meg. Végre féltízkor megérkezett a kultuszminiszter dr. G1 a 11 f e 1 d e r Gyula megyéspüspök, dr. A i g­ner Károly főispán és dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester társaságában. A türelmetlenség megszűnt, annál is inkább, mert a következő pillanatban már felvonult tizenhat magyarruhás lány és mindegyik kezében ott párolgott a bíbor­szinü marhapaprikás. A négyszáz kilónyi hustömeg tüneményes gyorsasággal elfogyott. Akinek volt lepényjegye — mert hát külön jegy volt a papri­kásra és külön a tésztára —, az a pirosra sült turóslepénnyel nyomtatta le a zsiros hasfalatokat. A lepényre viszont nagyszerűen csúszott a jó­fajta mérgesi ital. A megbékélt gyomrok éhsége lassankint a fülekbe költözött át, a fülekbe, amelyek beszédeket vár­tak. Hírtelen elkiáltotta valaki az első halljukot, amelyre valóságos haltjukorkán volt a visszhang. Legélesebben K lement Antal tanár halijuko­zolt, aki a miniszter közelében biztosított helyet magának. — Ne kiabálj ugy, ugy sem leszel igazgató — szólt rá Iván Mihály, a szegedi kurzusujság szerkesztője. És aztán megindult a beszédlavina. Az első pohárköszöntőt Petrik Antal mondotta. Üdvö­zölte a kultuszminisztert, »Szeged város legkedve­sebb képviselőjét, az egyetlen alkotó magyar ál­lamférfit«. Röviden ismertette a külvárosrészek mozgalmának a célját és kérte a minisztert, hogy támogassa ezt a mozgalmat. Mentegette azután a város jelenlegi hatóságát, amely rendkívüli kö­rülmények között vette át a város vezetését és igy nem rajta múlott, hogy a külvárosrészek még mindig ilyen elhanyagolt állapotban vannak. Utána Korom Mihály mondott a szegedi kis­gazdák nevében feltünéstkeltő köszöntőt. Hivat­kozott Klebelsberg Kunó grófnak a válasz­tások alatt tett nyilatkozatára, amely szerint a magyar kisgazdának mindene megvan; csak a kulturája nem elegendő. Ennek abban látja az okát, hogy nem vollak gazdasági iskolák. — Most sincsenek még — kiáltotta valaki a mi­niszter felé, aki mosolyogva hallgatta a szónokot. Korom Mihály kijelentette ezután, hogy a magyar gazda sem a társadal­mi életben, sem a politikában so­hasem törekedett vezető szerepre Ezzel kapcsolatban foglalkozott a Tótágas-üggyel is. Kijelentette, hogy az a színielőadás, amely po. lilikai botránnyá vált, Telefon 11- 85. Korzó Mozi Telefonit -85 Te'efon 16-33. Junius 28., 29 én, kedden és szerdán Rudolf Valentiné * Mae Murray főszereplésével: H millotA fiunnnun Egy huncut kis táncosnő H lllllldiu yyunyyc. kalandjai 6 felvonásban. Azonkívül: T/fii/f c<ví /ílrkvn D áma 8 felvonásban. Főszereplő: i qf mmii. PATSV RVTH MICCER. Előadásuk kezdete hétköznap 5, 7, f, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 Arakor. Stéchenyl Mozi Telefon 16-33. Junius 28 án, kedden Jákob leánya. Töriénet a New-Yorki gbettóből 7 felvonásban. Főszereplő: biary Alden. Azonkívül: Hlegrosszabb asszony. Társadalmi dráma 7 felvorásban. Főszereplő: Anna Qu. Nilson* Előad iíok kezdete hétköznap 5, 7, 9, vasár- és Unr.epnap 15, 7 és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom