Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-03 / 127. szám

2 DÉLMAGYAROHSZÁG 1927 junius 3. deke az országnak ez a szerződés. A javas­latot elfogadja. Zselénszky Róbert gróf Mussolini érdemé­nek tudja be, hogy az általános titkos vá­ktszlójogol korlátozni szándékozik, ami tudva­levőleg sok IHíjnak a forrása. A földbirtok­reform kérdését is szóváteszi, amely szerinte okozója a nagybirtok és középbirtok válsá­gának, ltadik János gróf: A miniszterelnök Zala­egerszegen bejelentette az aktiv külpolitikát, amit ő helyesel, ha ez minél több barát meg­szerzését célozza. Ila azonban azt jelentené, hogy olyan szerződéseket akar kötni, ame­lyek bennünket is magukkal ránthatnak, hu a velünk barátságos állam egg harmadikkal konfliktusba keveredik, ellenvéleményt volna kényleien bejelenteni. A semlegesség megtalá­lása a fontos, amellett, hogy aktiv külpolitikát kell folytatnunk. Bethlen azt mondja, hogy a parlamentárizmus csődjével állunk szem­ben. Állást foglalok ez ellen. A III. tnterna­cionale ugyanezzel a kijelentéssel csalogatja magához a II. Internacionálé!. Ezt az irány­zatot támasztjuk alá, ha a parlamenti rendszer megszüntetésére törekszünk. Mentül jobban uralkodik az önkény, annál könnyebben jön­nek léire a kirobbanások. A parlament biz­lositószelep. Bizonyos osztályokat nem szabad földalatti munkára szorítani. Nem helyeslem a miniszterelnöknek azt a kijelentését sem, hogy a szociálisták és a kommunisták céljai azonosak. (Nagy zaj.) Felkiállások: Pedig ez igy van! Hadik János gróf: A gyakorlatban ez nem áll meg! A kormánynak a szociálisták áram­latát kel! erősíteni, amelyik szemben áll a kommunizmussal. A szociáldemokráciának nvillan kell harcolnia a kommunizmus el­len. Ehhez természetesen szükség van a gyü­lekezési jog biztosítására. — Engem egy világ választ el a szociális­Iáktól, de az a véleményem, hogy csak al­kotmányos fegyverekkel harcolhatunk elle­nük. Nekünk kötelességünk minden diktatúrá­val szemben állást foglalni és egyesíteni a szo­ciális tényezőket és nemzeti faktorokat az ország jobb jövője érdekében. Eszterházy Pál gróf felszólalása ulán Bethlen István miniszterelnök szólal fel. — Csak békés külpolitikai célokat tartok szem előtt. Külpolitikai aktivitásunk lehető­sége indította a kormányt arra, hogy más or­szágokkal érinkezéslie lépjen. Az olasz-ma­gyar szerződés nem szövetségi szerződés, nőin konkrét kötelességeket ró a két népre, hanem barátságos magatartásról beszél. Nincs éle a a szerződésnek semmiféle harmadik állammal szemben A miniszterelnök azután Iladik beszédére válaszol: — 1 ladik János — mondja — hamisan fogta fel a zalaegerszegi kijelentéseimet. Azt mondottam, hogy a végcélok tekintetében a a bolsevisták, szociálisták és kommunisták közöli nem látok különbséget. Amig a kom­munisták nyíltan akarják céljaikai elérni, ad­dig a szociáldemokraták a demokráciában ren­delkezésre álló fegyverekkel harcolnak. Ha a demokrácia eszközei felhasználhatók arra, hogy a kommunistákkal azonos céljaikai el­érjék. akkor ez a demokrácia korrektúrára szórni és la demokrácia eszközei revíziót kí­vánnak. 1918-ban a magyar szociáldemokra­ták a bolsevistáknak vetették meg az ágyat. Lábbal tiporták a szabadságjogokat 1919-ben, ugyanezek egyesültek Kun Bélával, akkor megfeledkeztek a nagy különbségről, amely őket a kommunistáktól elválasztja. A ma­gyár politikai élet egészséges kifejlődéséi nem attól várom, hogy a második inlérnacio­nalisták táborát támogassam a harmadik in­ternacionalévál szemben, hanem attól, hogy egészséges polgári OSZlály teremtődjek és a munkásosztály elforduljon a szociáldemokra­táktól és nemzeti alapra helyezkedjék. A mun k ás Ságot a szociálisták terrorja alól akarom felszabadítani. Kérem a javaslat elfogadását. A felsőház ezulán az olasz—magyar javas­latot általánosságban és részleteiben is elfo­gadta. Az elnök negyedháromkor az ülést be­zárta, a legközelebbi ülés holnap 10 órakor lesz a mai napirenddel. Bud János bejelentette a Házban, hogy szó sem lehel a hadlkölcsönök valorizálásáról, Elfogadták az appropriációs javaslatot. Budapest, junius 2. ZSltvay Tibor elnök a kép­viselőház csütörtöki ülését féltizenegykor nyitotta meg. Fáy István kormánypárti az első felszólaló, aki a határmenti vidék súlyos gazdasági helyzetét leszi szóvá. l'ropper Sándor a közéleli tisztaság megteremtésének szükséges­ségéről beszélli, — A sajtókritika hiányzik ebben az országban és. a tiszta közszellem. Engedjék meg, hogy az újságíró elvégezhesse a társadalom tisztilómun­káját és ezért ne zárják öt börtönbe, hanem állít­sák tizeinkét polgár lelkiismeretének bírálata elé. Ez a parlament a diktátorok parlamentje. Figyel­men kívül hagyják az ellenzéki panaszokat. A sajtó és a kritika szabadságán kivül a szólássza­badságol is elkotnozzák ebben az országban. Szó­váleszi a latlersali népgyűlésen történteket. Elpa­naszolja, hogy az iigyeleles rendőrlisztviselő meg­vonta tőle a szót, amikor Garami Ernő nevét em­litette. Kuna I'. András: Garami Ernő hazaáruló! Erre a kijelentésre óriási botrány tör ki, a szo­ciálista képviselők helyükről felugrálva a padokat verdesik és ugy kiáltozzák Kuna P. felé: — Vén hülye! Ostoba fráter! llazug rágalmazó! A csend helyreálltával Zsitvay elnök Rt-isiugert rendreutasítja. l'ropper Sándor: Garami Ernő akkor fontos té­nyező lesz ebben az országban, amikor a Ra­kovszkyakra, Sztranyavszky- és Scitovszkykra em­lékezni sem fognak. Garamival akart országos po­litikát csinálni 1918-ban gróf Bethlen István mi­niszterelnök. A kormánypárl jelenlegi urai közül igen sokan hemzsegtek Garami előszobájában. (Zaj és ellentmondás a jobboldalon.) Ezután felolvassa Garami üzenetét, amelynek felolvasásában a rendőrség ől megakadályozta va­sárnap. Garami ebben az üzenetében szózalol 'in­téz a nemzet minden tagjához, hogy harcolja­nak az általános titkos választójog érdekében. Majd kijelenti Propper Sándor, hogy most kezdő­dik meg majd csak igazán a harc a választójogért. Ezután hosszasabban foglalkozik a zalaegerszegi és kecskeméti választásokon történlekkel és osto­rozza a kormányzatnak erőszakos választási esz­közeit. Gazdaságpolitikái kérdésekkel foglalkozik. Ma minden jog a nagybirtoké, legyen azé minden kötelesség és teher is. Felszólítja a kormánypárti képviselőkel, hogy akár inkognitóban is, járják egyszer végig a prolelár-nyomorlanyákat. ahol a prolelárgyermekekel patkányok rágják. Nézzék vé­gig a szemétbe furt ödvakat, amelyekben munká­sok laknak. ftabasí Halász Móric: Tudjuk! l'ropper Sándor: Ila tudják, akkor vessenek szá­ntót n lelkiismeretükkel, mert igy nagyobb a fe­lelősségük. Kérdi, hogy mi lesz a politikai am­nesztiával? Hajlandó-e a kormány a politikai el­itéltek előtt megnyitni a börlönajtókat? — Égbekiáltó igazságtalanság, hogy újságíró­kat megláncolva visznek a Markó-uccai fogházból a gyűjtőfogházba, ezzel szentben közönséges bűn­tettesek kitűnő helyeken tartózkodnak. Vallja be a kormány, hogy nem képes konszolidációt te­remteni és vonja le a konzekvenciákat. Az ap­propriációs javaslatot nem fogadja el. Peethy I'ál igazságügvmíniszler beterjeszti ez­után a bünlelönovellál. Csontos Iinre a következő szónok: Kijelenti, hogy a fővárosban csak lakók és háziurak lak­nak és a vidékinek semmi köze sincs Budapest­hez. Bud János pénzügyminiszter emelkedik ezután szólásra. — Sokan kifogásolták, hogy fölöslegekkel dol­gozunk. Ezen a téren azonbau nagy óvatosságra van szükség, mert hiszeu nem bizonyos, hogy ezek a fölöslegek álltndóaknuk fognak bizonyul­ni. Kijelenti, hogy a kormány a ltadikölcsönva­lorizáció kérdésében megmarad azon az állás­ponton, amelyet eddig vallott. Ma nem tudunk valorizálni, mert az állam helyzete ezt nem en­gedi meg, ellenben segítségére jövünk majd azok­nak. akik összeroppantak. Ezulán a külföldi kölcsönök kérdésével foglal­kozik a miniszter. Tévednek azok, akik azt hi­szik, hogy a külföldi kölcsönök a tőzsdén keresz­tül fognak befolyni az országba. Ennélfogva kö­telességének larlja figyelmeztetni a közvéleményt, hogy a tőzsde nem lehet játékszenvedélyek le­bonyolításának sjiwhelye ugy, mini aflogy ez a múltban volt. A pénzügyminiszter igy fejezle he beszédét: — Szilágyi Lajos képviselő ur felszólított arra, hogy lávozzant helyemről, ha jtetn tudom a hú­rt ikölcsön valorizáció kérdését megoldani. Erre a kérdésére az a válaszom, hogy helyemen maradok, mert lelkiismeretem ideköl. A pénzügyminiszter beszéde után a Ház elfo­gadta az appropriációs javaslatot, majd a be­nyújtott javaslatok feleli döntött és az összes ja­vaslatokat elutasította. Az elnök ezután szünetet rendelt cl. Szünet Után a javaslat részletes tárgyalására tért át a Ház. Az első [ételnél Stransz kifogásolta, hogy a pénzügyminiszter válaszában nem adott elfogadható okot arra nézve, hogy a beruházási tételeket miért nem vették fel a költségvetés ke­retébe. Bud János sajnálattal látja, hogy beszédével nem győzte meg Strauszt, de álláspontján nem hajlandó változtatni, leszögezi, hogy államkölcsö­nöket ma felvenni nem könnyű dolog, de kérdezi, lvogy az állam érdekeit szolgálta volna-e további kölcsönök felvételével. Л 4. szakasznál, amely a feleslegekről szól. is­mét Slrausz szólalt fel. Bud szerinle szándékosan feleslegekkel dolgozik, ahelyett hogy ezekel az ösz­szegeket a valorizáció céljaira és a közalkalmazot­tak anyagi helyzetének a javítására fordítaná. Bud János: A valorizációval kapcsolatban kije­lenti, hogy a nyugdíjas magánalkalmazottak érde­keli a nyugdíjtörvény szigorú végrehajtásával fog­ja megvédeni. A 8. szakasznál, amely az állami számvevőszék ellenőrzésének egyszerűsítését célozza, Slrausz Ist­ván felszólalásával azt bizonyítja, hogy a sza­kasz megfordítja az állatni számvevőszék által eszközlendő ellenőrzést. Indítványt nyújt be u szakasz törlésére. Nánássy Andor felszólalása után Szabó Imre csatlakozik Slrausz indítványához. Bud János kijelenti, hogy nincs szó ill arról, hogy az állami számvevőszék ne gyakorolhassa az ellenőrzési jogát. A szakasz csak arról intézke­dik, hogy az állami számvevőszék ellenőrzése al­kalmazkodjék a költségvetési rendszerhez. A sza­kaszt eredeti szövegében fogadták el. Strausz in­dítványát elvetették. Ugyancsak eredeti szövegében fogadta el a Ház a 9. szakaszt is. Szilágyi l>ajos kérte ezulán Budot, vegye reví­zió alá a hadikölcsön valorizációja ügyében ki­fejlelt álláspontját, mire Bud János kijelentette, hogy a mai helyzetben egyetlen kormány sem vall hatna más álláspontot, mini amit ez a kormány. Az eredeti szöveget fogadták el. Ezután Temesváry Iinre előadó javasolta egy uj szakasz felvételéi. Az egyes pénzügyi tartozások átértékeléséről és a bíztositási dijak fizetéséről szóló térvény kapcsán kötelezték Budot, hogy az azokkal kapcsolatos egyes rendelkezésekre néz­ve. junius 30-ig terjesszen be törvényjavaslatot. A költségvetés elhúzódó vitája miatt azonban a határidő betartása nem volt lehetséges, ezért kéri uj szakasz felvételét, amely e határidőt ezév de­cember 3Ö-ig meghosszabbítja. Hassay Károly: Tiltakozik ez elten, mert az ilyen eljárást nem tartja komolynak, visszautasította azt is, liogv a határidő he nein tarlására nz ódiumát az előadó és a kormány a törvényhozásra állítsa. Bud János: Elismeri, hogy a megoldás mód­jával még nincs tisztában, de nem is foglalkozha­tott vele, mert hosszú időn keresztül a páriáméul foglalta el az idejét. Az ügy érdekében kérte a határidő meghosszabbítását. A Ház a szakaszt az előadó pótlásával fogadta el. A végrehajtásnál/szóló szakasznál Slrausz iu­ditványozta. hogy a végrehaj lássál ne csak a pénz­ügyminisztert, hanem a miniszterelnököt és a leg­főbb állami számvevőszék elnökét is bízzák meg. A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Ezzel részleteiben is letárgyalták az appropriá­ciós javaslatot, mire Kálmán Jenő a zárszámadási bizottság, Kubinek István pedig a mentelmi bizott­ság jelenlését terjesztette be, majd az elnök pa­pirendi indítványt tett. . Az ülés. háromuegycdltalkur éri végftt Л legszebb nöiUalapoK a legolcsóbban ICnitiealnél sszereszQetőlc be Sxeged, IsKola-ucca 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom