Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-24 / 143. szám

4 DÉLMAGY ÍRORSZÁG 1927 junius 24. A Vénus-cipőgyár kisajátításának epilógusa. (A Délmagyarország munkatársától) Az egyetemi kisajátítások közül legnehezebben a V é n u s-cipőgyár megszerzése meni. A gyár tulajdonosai ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy a város gondoskodjon a gyártelep számára megfelelő másik helyiségről és téritse meg utolsó fillérig azl a kárt, amely a gyár áthelyezése és az áthelyezés idején való szünetelése okoz. A tárgyalások hónapokig eltartottak, végre létrejött a megegyezés, amely a Vénus-eipőgyár legtöbb kívánságának száz százalékos teljesítését jelentette. A város a gyár számára a Mikszáth Kátmán-uccában lévő városi házal engedte ál. azt megfelelő módon álalakiltatta és olyan szerződést kölött a tulajdonosokkal, hogy 20 évig az épületért a legminimálisabb béri kell fizetniök. Ezenkívül megkapták a tulajdonosok a tiszaparti ház teljes értékét és megkapták a kártérítést is a szünetelés alatt elmaradt munkáért. A város hatóságának ezek a kemény feltételek ugyan nem tetszetlek, de a kisajátítás sürgős volt, mert a telekre építkezni akart az egyetem^ igy fogcsikorgatva bár, de meg kellett kötni az egyezséget. A halósági fogcsikorgatás olyan b o s zszuvágy félével töltötte el a loronvaljál az ügyesen és eredményesen hadakozó cipőgyár iránt. Az állandósult vágy kielégítésére most alkalom nyílt. A cipőgyár tulajdonosai ugyanis beadványt intézlek a tanácshoz és bejelentették, hogy a gyárai részvény lársaságg á kívánják átalakítani. Erről azonban csak akkor lehel szó. ha a város hajlandó az uj részvénytársaságra átruházni azokat az előnyöket és kedvezményeket, leginkább a Mikszáth Kálmán-uccai ház 20 évi kedvezményes bérletét, amelyei a gyár jelenlegi tulajdonosai élveznek. Mert a város a szerződést kizárólag és személy szerint a gyár jelenlegi tulajdonosaival kötötte meg. A tanács csütörtökön foglalkozott a beadvánnyal és kimondotta, hogy a szerződést a részvénytársaságra csakis uj tárgyalások után hajlandó átruházni, meri az abban foglalt kedvezményeket kizárólag a gyár jelenlegi tulajdonosai számára biztosította. Az ujabb tárgyalásokra pedig azért van szükség, mert a szerződés átruházása ellenében a városnak is lesznek bizonyos feltélelei.., Súlyosan meg vádollak Röszke volí „komisszáriusál", aki hazaiért a községbe. (A Délmagyarország munkatársától) Pticsér Ágoston röszkei lakos a szerb megszállás idején komisszáriusa lelt a községnek. Az uj komisszárius igazságos, de szigorú ember hírében állott. Többször exponálta magát a magyar lakosság mellett és annyi is bizonyos, hogy ellenséget is szerzett magának. Mér ebben az időben is különböző kegyetlenségekkel, sőt gyilkossággal vádolták meg Pticsért, aki azonban felemell fővel állta a vádakat. A szerbek pünkösdi királysága azonban nem tartott sokáig Röszkén. A kivonuló szerbekkel Pticsér is eltávozott. A röszkeiek sokáig nem hallottak róla, amikor két évvel ezelőtt Pticsér váratlanul hazaérkezett Röszkére. Amint elmondotta, a szerbek utasították ki. Magyarbarátnak tartották és ezért nem volt maradása a szerbek között, de a honvágy is húzta. Hazaérkezése után Pticsér szabályszerűen lejelentkezett a magyar hatóságoknál. Megindult ellene az igazoltatási eljárás, anélkül azonban, hogy ellene a legcsekélyebb vád is felmerült volna. Pticsér beállott felesége boltjába, akinek jólmenő füszerüzlete volt Röszkén. Pticsér azonban nem maradhatott sokéig nyugodtan. Ellenségei ismét kolportálni kezdték a súlyos vádakat, aminek eredménye lett azután az, hogy Pticsér helyzete ismét tűrhetetlenné vált Röszkén. Ellenségei a vádak egész tömegét hordták össze ellene, ugy, hogy ügye most az összes nyomozó hatóságokat foglalkoztatja. A vádak kovácsolói Pticsért bíróság elé akarják állítani, de e kérdésben döntés még nem történt. Egy osztrák nemesi kutyabőr és 8000 pengős adósság — 1848-ból. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi lanlelügyelőséghez beosztott egyik igazgalólaniló nemrégiben a családi levelesládában keresgélt, amikor egy remekbekészült nemesi oklevelet talált. A nemesi oklevél osztrák eredetű é-. az osztrák Bee r-család nemességél igazolja. Az oklevélhez nemesi címer, pecsél is mellékelve van. A díszes, kaligrafikus írással megirt szövei, a Beer-esalád hűségét, vitézségét és szolgálatkészségét igazolja, amellyel a családfő a császári házzal szemben viseltetett. A nemesi oklevél kelte 17X0. A szöveg végén markáns írással II. József névaláírása. A név alatl a császári ház pecsélje, záradékul a császári kancellária valódiságot bizonyító záradéka. A levelesláda tartalma még mást is elárult. Az elsárgult levelezésekből kitűnt, hogy az igazgató nagyapja 1848-ban Temesvárott együtt szolgált B e e r osztrák kapitánnyal, aki egy alkalommal nagyobb pénzösszegei kért kölcsön magyar bajtársától. Beer őrnagy záros határidőn belül kötelezte magát arra. hogy a kölcsönt viszszal'izeti és Ígéretének megerősítésére zálogba adta nemesi oklevelét. Az osztrák őrnagy azonban a 18-as forradalmak alall meghalt és a kölcsönt nem tudta visszafizetni. A nemesi oklevél ott maradi a magyar katonaliszt birtokában, akinek családja 48 óta őrizgette az osztrák nemesi oklevelet. A szegedi igazgató most azután ellialározla. hogy az oklevelet eljuttatja az osztrák Beer-család birtokába. Ezért a bécsi lapokban hirdetést helyezett el, hogy felkutassa a Beer-család ivadékait. Az igazgató, értesülésünk szerint az oklevélért azt a pénzt kéri, amelyei nagyapja kölcsönbe adott. Ez az összeg is kitesz azonban a mai értékben több mint nyolcezer pengői. A legkülönbözőbb szélhámoskodással járják sorra a tanítókat magas nevekre hivatkozó könyvügynökök. (A Délmaytjarország munkatársától.) Nem j régiben beszámoltunk arról, hogy a Petőfi Társaság és Pékár Gyula nevével ügynökök házalnak a szegedi tanítók közöli. Az ügynökök a Petőfi Társaság kiadványait ajánlják és magasrangi: palrónusaik nevével pompás üzleteket kötnek. A lani'elügyelőségen naponta megfordulnak ilyen könyv ügynökök, akik a tanfelügyelőség engedélyét kérik a kiadványok terjesztésére. A lanjeliigyelőségenaz i gen kérelmeknek kivétel nélkül helyt adnak, amit azután az ügynökök mégjobban kihasználnak. Legutóbb a felvidéki magyar diákok egyesüleú'.'Miuk megbízásából jöttek ily^n részlel| fizetésre dolgozó ügynökök Szegedre. A szegény mindenre kapható és rettegő tanítókhoz bekopogtató ügynökök a bemutatkozás után Horthy kormányzó nevét emlegették, aki nagyon szeretné a könyv megvásárlását. Amikor erre a laniló aláirta nevét az aláírási ívre, azon Horthy Béla neve állott, aki arra kéri a 7. Cr.-el. hogy feltétlenül fizessen Mő a magyarság bánatát visszatükröző könyvre, amelynek ára csak W) ezer korona, de előnyös részletfizetésre is megvásárolható. A Magyar kolompszó« című remekbe kötött műre, amelynek szerzője ismeretlen, a szegedi lanilók közül mintegy 50-en fizettek elő a kisfizetésű, küzködő tanítók a tanfetüggelőségel okolják azért, hogy a könyvterjesztő vállalatok elsősorban a lanilókal környékezik meg. A lanilók véleménye szerint a kéles értékű könyvekre való elófizetésgyüj lés azonnal megszűnne, lia a tanfelügyelőség ezeket a müveket először átnézné é.s nem adná ki azonnal engedélyéi és pártolását. A fiatalabb tanilógeneráció még mindig retleg a Blistától és azl hiszi, hogy ha az előfizetési ivet nem írja alá, felsőbb hatósága azl megjegyzi magának... Tudunk arról, hogy más állami hivatalokban tilos a könyvvel való házalás és nem fordulhal az sem elő, hogy a hivatalfőnök exponálná magát az előfizetést gyűjtő ügynök mellett, akik számtalan visszaélési követhetnek el a hivatalfőnök nevével. Ez ügyben különben kérdést inlézlünk Gombkötő Antal tanfelügyelőhöz, aki kijelentette, hogy a lanfelügyelőségnek tudomása van a könyvek terjesztéséről. A tanfelügyelőség csak engedélyt ad a könyvierjesztésre, de senkit sem presszionál arra, hogv előfizessen. A tanító, aki előfizet, csak saját szándékából leszi, inert arra senki sem kényszerítheti rá... Az olvasó rovaia Nyilí levél dr. Somogyi Szilveszter polgármester úrhoz. Méltóságos Polgármester ur 1 Szeged város társadalmának minden rélegéből évek óla mindgyakrabban hangzik azon jogos panasz, illetve kérdés, hogy miért tűri a város hatósága azt a rettenetes porfelhői, amelyei a Stefánia-sétány alatti rakparton nagyszámban és igen sűrűn közlekedő homokoskocsik vernek fel reggeltől estig és amely nem csak a Stefánia-sétányt borítja el. hanem ellialol egészen a Széchenyi-térig is. Sokfelé építkeznek inost Szegeden és az épülő házakhoz szükséges homokot hajóval hozzák a szegedi rakpartra és innét fuvarozzák cl. Köztudomású, hogy ebben az alföldi poros városban, ahol rendszeres öntözés még ma sincsen, az itt élő közönségnek a város területén a Stefánia-sétány az egyetlen üdülőhelye, mert Újszeged nagyon messze van. fáradtságos és hosszú ut vezet odáig, ezenkívül pedig — nyugati széljárás esetén —, az ujszegedi gyárak füstjét és a szőregi ul porát otl is nyelni kell. A Stefánia-sétányt, ezl a szép parkol a közönség nagyszámban és szívesen keresné fel a nyári hónapokban; ide menekülne a nap minden órájában a munkában elfáradt üdülni vágyó közönség, ide hoznák a fiatal anyák kis gyermekeiket a játszóterekre és a friss levegőre, — ha ez a rettenetes porfelhő őket ebben meg nem akadályozná. Itt megpihenni lehelne azoknak, akik a mai keserves élet küzdelmei közöli elfáradtak. Miért nem akarja Szeged város halósága helálni. hogy a p o r mentes, jó friss 1 e v e g ő a m o d e r n e 111 b e rnél ne m 1 u x u s. h a 11 e m életszükséglet?! Higyje el nekünk méltóságos Polgármester ur, hogy ez a nagy alföldi metropolis az itl megforduló idegenek szemében csak egy n agy í a 1 u marad mindaddig, amig a nemes magisztrátus ezeken a bajokon nem segil; hiszen a locsolóautók a közvetlen közelben, a Stefánia-sétány végén vesznek vizel; miért nem történik intézkedés az iránt, hogy a Stefánia-sétány alatti rakpartot gyakran és rendszeresen locsolják, hiszen a kocsikról lehulló sok homok vastag rétegben fekszik a kocsiúton. Nyilvánvaló, hogy az adófizető közönség negligálását. semmibe nem vevésél jelenti ez a helyzet, amelyen az idegenből ideérkező publikum is már nem egyszer méltán megbotránkozott. Polgármester ur méltán számithat a város közönségének hálájára, ha ezt a locsolást elrendeli. Kérve-kérjük Polgármester ural. — valósítsa meg mindazt a szépei és hasznosat, ami egy nagy város lakosainak éleiét kellemessé és elviselhetőbbé teszi! Tiszteletlel: Adófizető polgáruk. Előleges értesítés ! — A fiókja e hó végén Vár ucca 7. sz., a postával szemben megnyilik. Alkalmi áruknak egésx tömege fog a t. közönségnek a már ösmert olcsó szabott árakon rendelkezésre állani. Tiszteieltel We|SZfe||er MÓr 891 Maradék Áruház tulajdonosa. 1 Széchenyi tér 9. sz. alatti üzlet továbbra is fenn fog Állni.