Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-19 / 139. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 junius 19. Kiss Endre kecskeméti főügyész beszéde után megkezdődött a nagyteremben a szimultán verseny nyolcvan résztvevővel. llven nagyszabású szimultán verseny csak egyetlen egy volt meg Magyarországon: a győri, amikor Abonyi mester 81 játékos ellen játszott. Nagyon meglepte Maróczyt az óriási szám, mondotta is: — A rekordom csal: 5'i, no de legalább most megjavítom. Dr. Burger Béla a játékosok nevében üdvözölte Maróczyt, majd megkezdődött a fárasztó verseny. Példátlan gyorsasággal és fáradhatatlanul járt-kelt az asztalok között a nagymester, éjfél előtt a fáradság legkisebb nyoma nélkül. A versenyzők közül ekkor már tucatszámra dőltek ki. Maróczy egyre járta az asztalokat és egyre adta be a mattokat. Éjfélután egyórakor Maróczy teljesen friss n dolgozik az asztalok között, egy-egy tábla előtt alig gondolkozik, de lépés közben belemond néhány tréfát. Egy óra után 28 nyert pontja van, vesztesége egy sincs. Ötvenhárommal a játék még folyik. Maróczy mindenütt vezet... Egy fiatalember szélhámoskodása Debrecenen, Győrön és Mindszenten keresztül Szegedig. (A Délmagyarország munkatársától) Mindszenten a Singer féle fatelep vezetője volt még nemrégiben Boros István 24 éves fiatal ember, aki előkelő rokonságaira való hivatkozással rövid idő alatt főnökének teljes bizalmát elnyerte. Már-már ugy volt, hogy Boros István beházasodik főnökének családjába, amikor Boros egy alkalommal fentjárt Budapesten, amely időtől fogva azután mindent elkövetett, hogy Mindszentről véglegesen eltűnjön. Budapesten ugyanis Jelismerték Boros Istvánt. Megállapították róla, hogy azonos azzal a Boros Istvánnal, akit csalás és sikkasztás cimén ugy n debreceni, mini a győri törvényszék évek óla köröz. A nagystílű szélhámos azonban nem maradt hosszú ideig a budapesti rendőrség foglya. Amikor a budapesti rendőrfőkapitányságon kihallgatták, egy óvatlan pillanatban ellünt a kihallgató rendőrtiszt hivatalos helyiségéből. Borost nem tudták többel előkeríteni. Körözőlevelet adtak ki ellene és személyleirását megküldték az összes vidéki hatóságoknak. Boros Budapestről egyenesen a csöndes alföldi nagyközségbe utazott, ahol minden módot megragadott, hogy végleges szökéséhez szükséges pénzt összeszerezze. A gondjaira hízott pénzből 450 pengőt vett magához, továbbá ékszereket rejtett el, hogy azokat a szökés alkalmával magához vegye. Néhány nappal ezelőtt azután éppen kapóra jött neki, hogy főnöke Szegedre küldte nagyobb váltókkal. Boros ekkor feltűnő nagy csomagokkal érkezett meg Szegedre. A váltók ulán járó mintegy hatezer pengőt fel is vette, majd nyomtalanul eltűnt. Főnöke és menyasszonya a pénteki napon Szegeden jártak és megdöbbenve állapították meg, hogy Boros István mintegy tizezer pengővel károsította meg főnökét és még jobban meglepődtek, amikor a szegedi rendőrségen megtudták, hogy a fiatalembert csalásokért és sikkasztásokért körözik. A két régebbi feljelentéshez most már ők is csatlakoztak és igy újból országos körözés indult meg a szélhámos kézrekeritésére. A Délmagyarország mindenkitől független sajtóorgánum. Egyre nagyobb kínálat és egyre magasabb árak a szegedi piacon. (A Délmagyarország munkatársától) Fáradtan, kimerülten, rosszkedvűen lérnek huza a háziasszonyok naponkinti piaci bevásárlásaikról. A tűrhetetlen árak, az elviselhetetlen drágaság súlyosan fekszik rá minden háztartásra, egy ebéd és vacsora összeállítása ma nagyobb művészet és löbb fejtörést okoz. mini egy olyan közigazgatási rendelet, vagy törvény keresztülvitele okozna, mint amilyen például a piac rendezése lenne. Ivétségbeej lő, hogy a szabályok, rendeletek, eszmék és parádék melleit milyen kicsiny helyet foglal el a közönség elemi érdekének képviselete, milyen kevés gond jut a mindennapi élet praklikus szemléidének, mennyire nem veszik maguknak az arra hivatott tényezők a fáradtságot, hogy egy délelőtti piac többrendbeli mizériáit megismerjék és segítsenek rajluk. Ugy látszik, ebben az agrárországban minden, súlyos operációi végre lehel hajtani a középosztályon, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnának az életben maradásából. Nincsen semmi tudott oka annak, miért olyan drága ma Szegeden minden piaci áru. Az idő kedvezett, a fagy nagy kárt nem okozoll és ebben a Kánaánban, a tejel és a mézel inkább kiöntik az uccára. semhogy maxi in á 1 i s á r o n alul eladják. Szombaton hetipiac volt, gyönyörűsége a szemnek, mint roskadoztak és domborodtak az áruk a kólák áruló helyein. Ember-ember hátán tolongott a Széchenyi-téren, de az asszonyok csak ácsorogtak, néztek a zöldbabra, tökre; egyéb jóra és senki nem tudoll venni. Természetesen a nagyon gazdagokról most nem beszélünk, hanem arról a sok lateiner-anyáról, tisztviselő-feleségről és nyugdíjasról.'aki a garasokkal is kénytelen gazdálkodni. Főzeléket ma az Alföld majd legjobban termő városában csak a bus árában lehel kapni. A zöldbal) kilója 2 pengő, lök 1 pengő, egy darab kel 20 fillér, borsó 50 fillér literje, kalaráb már jó nagy és többnyire ehetetlenül fás. 20 fillér csomója. A spárga csomója 2.50 pengő. Krumpli kilója 10 fillér. A saláta darabja 10—30 fillér, a káposzta 50 fillértől 1 pengőig egy fej. Vöröshagyma 70 fillér kilója, iiborka (50 fillér darabja. Karfiol 40—60 fillérig. Ezek az áruk már nem primőrök, hiszen a borsó és a kalaráb már nem is prima — gyenge, marad teliál a zöldbab és tök az ujabban érett főzelékfélékből, amihez hozzá sem nyúlhat egy olyan háziasszony, akinek 4—5 személyről kell gondoskodnia. Ezzel szembeni, a marhahús árai 2—2.10 pengőig terjednek. A csirkepiacon még szédítőbb az áremelkedés. Valamivel nagyobb kirántani való csirke párjáért 4—5 P. kértek, paprikásnak való, tehát nem nagy csirkének 6—7.50 pengő volt az ára. Sovány kacsa párja 4—5 pengő. A lwrjuhus kilója 2.50 pengőlől 3.10 pengőig váltakozik a hus részei szerint, a sertéshús 2.20—3.40 pengő. A gyümölcs is drága. A cseresznye, szép 1—1.20 pengő, ribizlit láttunk már 60'fillérért, meggyel 30-60 fillérig. eper azonban már 2.60 pengő. A túrónak 1.20 pengő kilója, a tejfelnek 2.80 pengő literje. A hal Szegeden a legdrágább, erről híres ez a város az egész országban. A harcsa kilója 5.60 pengő, kecsegéért, alkura számítva, kérlek 8 pengőt, persze csak az elsőrendű halai kérdeztük, olcsóbb is van. de nem nagy az árkülömbség. A paprika ára, hogy a hal körül maradjunk, 4—5 pengő kilónkint. Ezek az árak horribilisak, ha összeadjuk a szükségletet az ebéd. vacsora, reggeli, esetleg uzsonna és tízórai számára. Az abnormis nyári piaci árak felsorolásával azonban ínég nem meritetlük ki a piaci mizé! riákat. Aki ugy 9—10 óra között, vagy azután végigmegy az úgynevezett csirkepiaoon. az testi épségének veszélyeztetése nélkül nem ér a végére... Csodáljuk. hogy a rendőrhatóság nem intézkedik e miatt az életveszélyes tumultus miatt, amelyei más alkalmakkor széjjeloszlalna, itt azonban intézményesen megtűri. Az árusok a villamosnak a Tisza Lajos-köruton ujbói való megindítása óla a kocsiul felöli oldalról is felszorullak a járdára, ugy, hogy most két oldalról teregetik ki áruikat az útra. Ott se járni, se állni nem lehet. A gyerekekel letapossák, naponta roszszul lesznek emberek, a piac ugy fest, mintha ebben a városban senkinek se lenne gondja a közlekedés fegyelmének fenlartására. Szégyenteljes állapot ez, amelyen épp olyan sürgősen kellene változtatni, mint az árak »maximálásán«. / A világháború szegedi hőseinek szobra. A hősök nagykőrösi szobrának leleplezése alkalmával az egyik szónok a következőket mondotta: »Addig, amig egy magyar ember él a földön, a szobor emlékeztetni fogja őt az elődök önfeláldozó hazaszeretelére.« A hősök emlékének megörökilése tehát nem a mára, hanem a jövőre szól. A kérdés körül azonban bizonyos tévedések uralkodnak. Egy városnak, ha emlékművet állit fel a világháborubap eleseti hősök emlékének megörökilésére, sohasem az a célja, hogy annak az ezrednek állilson emlékmüvet, amelynek állomáshelye történetesen a kérdéses város volt. De helytelennek tarlom azt is. hogy az ezred törzszékhelvén állilanak szobrot más falvak és városok elesett hőseinek emlékére csak azérl, mert ezek a városok és falvjak éppen a háriezred kiegészítő területéhez t a r to zt ak. A dolog ugyanis ugy áll. hogy a volt OsztrákMagyar monarchia területén, különösen a háború alatt az ezredek emberállományát tervszerűen öszszekeverlék, aminek az volt a célja, hogy a háborús szempontból megbízhatatlan nemzetiségi elemek ne alkothassanak hompgén katonai egységeket. így megtörtént nagyon sokszor, hogy egyegy színmagyar város háziezredében a magyar katonák száma elenyészően kicsi volt a különböző nemzetiségi területekről odasorozolt katonákéhoz képest, a magyar fiuk viszont idegen ezredekben szolgáltak. így például közludomásu, hogy a szegedi 5-ik honvédgyalogezred helyeit Przemysl elestével felállított 302-ik gyalogezredben nem annyira szegediek, mint inkább a délvidéki románok szolgáltak. Nem indokolt tehát, hogy a magyar városok és falvak ezredek emlékére állítsanak szobrokat, iperl igy nagyon könnyen megesheli k, h o g y a 1 e g v i t éz e b b e n harcoló és hősi halált halt szegedi fiuk emlékét nem örökíti meg sehol senki, mert nem a háziezredben l e 1 j e s i l e 11 e k szolgálatot, hanem valamelyik háború alatt felállított katonai alakulatnál. Egész más volt a- helyzet a világháború előtti háborúk, harcok ulán, amelyek|>en összehasonlíthatatlanul kisebb tömegek vettek részi. Igy például a kecskeméli Mollinári-ezretí kél-három tisztjének és tiz-lizcnkét közlegényének az emlékét a város nagy templomának falában örökítették meg, vagy pedig az egri kaszárnya falán Símonyí óbester egyik szakasz vezetőjének emlékét örökítették meg, aki a napoleoni harcokban esett el, bár nem volt egri fiú, de ezredével onnan indult a harcba. Elhamarkodott dolog volt lehiál annak idején a szegedi negyvenhatodik gyalogezred emlékoszlopának a felállítása, bár tagadhatatlanul szép volt ebben az, hogy az életben marad bajtársak közvetlenül a háború után az emlékmű felállításával sok más várost megelőztek és ezzel követésre méltó szép példát adtak. De ez a szobor csak a negyvenhatodik gyalogezred hősi halottainak emlékét örökíti meg, az ötödik honvéd ezrednél, a hetedik utászzászlóaljnál, a tüzérségnél, a tengerészeknél és a többi háborús alakulatnál szolgált és elesett szegedi fiuk emlékét nem. Pedig ha valaki összeállítaná a statisztikát, kiderülne, hogy idegen ezredekben és alakulatokban több szegedi fin szolgált, mint a negyvenhalosoknál. Mindent összevéve az legyen cél, hogy Szeged városa, ha később is, de állíttassa a szegedi hősök monumentális emlékoszlopát, mert nics sok érielme annak, hogy ftbban a városban. ahol több ezred állomásozott, csak egy ezrednek legyen emléke, amikor a város fiait, akik a liáboru legvitézebb katonái közé tartoztak és állandóan példaképül emlegették őket, idegen ezredekben teljesítettek szolgálatot és hallak liősi halált. Igy könnyen megtörténhetik, hogy azoknak a szegedi hősöknek, akik vitézségekért még kitüntetést sem kaptak életükben, éppen azért, mert magyarok voltak, hősi haláluk után még nevük emlékét sem őrzi meg semmi. Pedig nagy kár volna, ha a magyar áldozatkészség filléreiből idegenek. ismeretlenek számára állítanának emléket. A tapintatos városi hatóság eddig kegyeletből a Gizella téren hagyta a negyveuhalos ezred emlékoszlopát, most azonban áthelyezteti a kaszárnya tiszti kertjébe, hogy helyet teremtsen a szegedi fiuk felállítandó monumentális emlékművének, amely előtt a kegyeletes utódok áhítatos lélekkel emlékezhetnek meg majd azokról a szegedi hősökről. akik idegen földön véreztek el. Horaor. biztos sikerrel, valláskülönbség nélkül legnigyobb titoktartás mellett, a legrövidebb időn beid! közvetit 20 év óla fennilló ügynökség csakis komoly reflektálódnak, válaszbélyeg beküldése e'etén válaszolok. 740 KSvesi Béla Szeged. Margit ucca 28. TeL 15-08. HUZASSAGOT