Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-01 / 100. szám

1927 május 1. DÉLMAGYARORSZAG R maros Numerus clausus — /aviioíí Kiadásban. OOKOIÍD& HASHAJTÓ« SZÖGEDI SZÍNHÁZ. A három grácia. Epilógus, néhány változatban. Szin az ország legelső müintézetének bejárata. Ki ifi belépsz, hagyj föl minden reménynyel, hogy még egyszer vidéki színigazgató leszel és csődbe jutsz 1 A kiskapu elölt a történelmi padon üldögél a szegedi színház három volt direktora. Az egyik fokosa nyelére támaszkodva, a másik kiveti hasét a szép verőfényre, a harmadik rágyújtott a pipára. A neveiket kegyeletből elhallgatjuk. Eleget irtak róluk az újságok, különösen a törvényszéki rovatban. Az első (népiesen, a nemzeii Színpadi kisgazdák modorában). Hát biz az nagy hálátlanság volt, amit azok velem cselekedtek 1 Hat ökörrel sem húznak vissza engem többé abba a városba igazgatónak ! Föláldoztam a szép fiatalságomat és mi lett a vége?Mosl itt ülök és várok egy szerepre, hogy végre megmulassam, mi lakik bennem! Ilyen korban már nem szívesen játszik az ember ! A második (az olasz bíborosok fölényes előkelőségével). No, ami azt illeti, játszani mindig szerettél, kedves kartárs, csak nyerni nem igen szoktál! Engem meg folyton játszatnak és végül is kiderült, hogy aki rossz voll vidéki szinházi pandúrnak, az egészen jó nemzeii színházi szegénylegénynek. A harmadik (ti direkiori marsallbotot a zsebében hordozva). Ami a szegénységet illeti ... Az a kis ezerholdas birtok és az a kis átruházási jövedelem, igazán nem lehet panaszod a sorsharagra! Az első. Hát valamiből csak élni is kell egy levitézlett direktornak. A művészetből csak nem élhetünk ? Hiszen, amikor színházat igazgattunk, akkor se a művészetből éltünk! Nekem már csupán az a csekélyke tőkém maradt meg, amil az állandóan növekedő deficitből félretettem öreg napjaimra. Nem mondom, a könyvtáramat is eladtam háromszor és persze a ruhatáramat is négyszer, a díszleteimet is ötször, de az az igazgató vesse rám az első kövei, aki tantiémet fizetett a klasszikusoknak! A harmadik. Magam két szerény sarokházat birlam csak megtaisaritani. Ebből kell eltartanom tizenkéttagu családomat, amelyet hattagura kellett redukálnom. Nem is beszélek arról, hogy húszon négytagú hitelezőimet is el kelleti tartanom — ígéretekkel ! Az első (sóhaj!). Mi vagyunk a három grácia, ha jól emlékezem a mitológiára. (Ebben a percben egy negyedik csatlakozik hozzájuk.) A negyedik (a francia márkik hanyag eleganciájával). Pardon, uraim ha nem csalódom sorstársak vagyunk. Auch io sono direttore. Azaz, hogy voltam király Beóciában. A három grácia (szolidaritásén). Bocsánat kolléga ur, de már besetztl Minden hely el van foglalva ! Talán a Kamara színháznál tessék megpróbálni! Gyalu. EKKER ERZSI értesíti u l. hülgyküzönségel, hogy KULflPSZflLONJÜT ÁTHELYEZTE a Káiász-uccal Rosmann-féle házba, ahol a most megérkezett eredeti modellkalapjaival ¿11 a hölgykEzönség rendelkezésére. Kalapjavitások modellok után készülnek. 347 E. Schatz MagtlafiizöszaIonjában legolcsóbban készülnek hasIUzők, melltartók stb. ' Szeged, Somogyi ucca 15. 72 Telefon 14—30. ! Amióta az ügyvédek hamleti kérdésének süriin használt segédeszköze lett a golyó, kötél és az örök álmot adó altatószer, ügyvédi és magasabb , I illetékes körök rendre foglalkoznak a súlyos probI lénia megoldásával. A vélemények meglehetősen j eltérők : a budapesti ügyvédek kamarája robLa- , j násszerü megnyilatkozással utasította magától el ( , a numerus clausus gondolalát,- de már másnap jól | értesüli források széllében bugyogták, hogy az j I igazságügyminíszter ur még sem talál ennél jobb , módot az ügyvédek nyomorúságának a megszüntetésére. Ugy vélem, hogy az ügyvédek véleményéi meg kellene ebben a kérdésben szívlelni, mivelhogy az ő bőrükről van szó, mégis el kell ismernem, hogy a «zártkörű« megoldási mód elég radikális volna, ha az ügyvédek gyomra és idegrendszere legalább egy évtized várakozási időre volna berendezve. Ha fel is tenném, hogy már a holnapi naptól kezdve nem eresztenek uj ügyvédei a meglévők sorába, az üdvös és kívánatos halas liz év előtt aligha következnék be, bárha minden jogállamban ugy parancsolja az egészben vagy részben megszerzett jogok tisztelete, hogy a pálya elejére lépett ifjúságot eresszük magunk közé s ne taszítsuk ki a szellemi proletárok amúgy is túlságosan megszaporodott táborába. A numerus clausus gondolatával való foglalkozásnak lehál a mai viszonylatban semmi Ifrtelnie nincs s fölösleges is a távolba tekinteni, amikor a megoldás most szükséges s arra ma is megvan minden mód. Az ügyvédek munkája minden időben szorosan lépést tarlóit a bíróság munkájával. Nemcsak a magam meggyőződését iúrdelem, hanem bizonyára minden kartársamét. Az ügyvédi mizériából való kilábolás ulja a bíróság rendszeres működésén visz keresztül. A biróság mai működése pedig lázas, ideges, mert a rendszeres életműködés kellékeinek a híjával van. Példákért nem ke'l messze fáradnunk. Maradjunk csak Szegeden, az ország második kir. járásbíróságánál. Ennek a telekkönyvi hivatala most j kezd ébredezni hónapok óta tartó súlyos lelarj giájából, amelyben az úgynevezett takarékossági j szempontok miatt merüli. Az igazságügyi kormány j hónapokon át halogatta néhány segéd tisztviselő j kinevezését s a hivatalvezetőknek, az ügyvédi kaj marának, a közönségnek segélykiállásait szélnek eresztette. A járásbíróság polgári és büntető osztályánál | szinte uj az egész bírói kar. A régi birák száma ijesztően apadt, de az egyre szaporodó ügyforgalom okozla tűrhetetlen állapot sem volt elég súlyos ok arra, hogy az uj birák kinevezése í — bizonyára az időközi fizetések megtakarítása j érdekében — keserves hónapokon keresztül ne 1 késsék. Az eredmény szépen mutatkozik : a nyolc i hónapos tárgyalási határnap már nem megy ritkaságszámban. Érthető, ha a pörök legtöbb eset- ! ben hosszú időre kinyúlnak s természetes, hogy j az ügyvédnek be kell várni a pör végét, mert a számadást ügyfelével rendszerint csak ekkor ejlheli meg. Ez az állapot szülte azt az eredményt, hogy a nagyobb forgalmú irodák künlevőségei j felérnek egy-egy kisebb pénzinlézel követelései- j vei, a gyérebb forgalmú ügyvédek pedig gondok- j kai küzködnek, mert éveken át kell várniok arra j az összegre, amelyre a normális ügymenet mel- I lett rövid időre biztosan számithatnának. A szegedi kir. járásbíróság úgynevezett polgári ; irodájában két leírót foglalkoztatnak. A leírásra ; váró ügydarabok már a szabad mozgást akadályoz- ! zák. Jó szerencse, hogy a birák hosszú határ- ; napokkal dolgoznak, meri a leirók úgysem tart- j hatnának velük lépést. A makói kir. járásbíróságnál közel egy éven át nem voll referensük a végrehajtási ügyek- ; nek. Amikor már az ügyvéd minden bokron ke- j resztül kihajszolta az iléletel, nem szerezhetett • annak érvényt, mert a végrehajtási ügyeket má- ; zsaszámra, csomagolópapír módjára raktározták be. Beszéljek a battonyai kir. járásbíróságról, ahol a biróhiány miatt féléven át hozzá sem . nyúltak az ügyekhez? Nagyjában így fest a bíróság mindenütt. Félre- \ értés ne essék: nem a birák, nem is a bírósági tisztviselők okai ennek az állapotnak. A já- | rásbiróságok bírái már nem is szellemi munkások, hanem agyi erőmutatványos művészek, liszlviselői pedig kínosan és verejtékesen vergődnek annak a kéles sikerű eredménynek az eléréséért, hogy egy ember rendszeresen végezze el ket- ' tőnek a munkáját. Pedig a békebeli állapot visszaállításához sem . csoda, sem varázslat nem kell. 11a szaporodik a j munka, szaporítani kell a tisztviselők létszámát. ; Utánpótlást nyújt bőven a B-listások vert serege. ! A magyar igazságügyel elvégre nem lehel haszonhajtó vállalat 1 nőj ára kezelni. Nincs arra semmi szűkség, hogy a magyar igazságügyi tárca fölösleggel dolgozzék, vagy takarékoskodjék, nincs arra semmi ok, hogy a régi dicsőséges magyar igazságszolgáltatást ugyanakkor visszafejlesszék, amikor Duija—Tisza-esalornáról ábrándozunk, mért a magyar igazságügy van olyan egyetemes nemzeti érdek, mint akármelyik másik. V magyar bíróság békebeli nivóra való fejlesztését nyomon kell követni a második lépésnek. Az ügyvédi költség kérdését bölcsen, az ügyfél és az ügyvéd érdekeinek méltányos elbírálásával akkénl kell rendezni, hogy a költség megállapítását egyetlen bíró se kezelhesse másodrendű kérdés gyanánt. Ha ez lehetséges volt a közjegyzői karral szemben, bizonyára sikerülni fog az ügyvédi költség kérdésében is. Ez az egyetlen módja annak, hogy az ügyvéd a költségokozásnak ma divatos és tetszetős vádjától szabaduljon. A harmadik és utolsó lépés a jogbiztonság érdekéhen való s csak mellékesen szolgálja az ügyvédek érdekét: az okirati kényszer s ennek kapcsán a perenkivűli munkáknak a joghoz értő közjegyzők és ügyvédek elé való utalása. Erről azonban mindaddig beszélni is kár, ameddig a községi jegyzők tisztes megélhetését más módon biztosítani nem lehel. Az igazságügyi kormány mindezt bölcsen tudja s mégis a numerus clausushoz akar folyamodni. Ok nélkül pedig semmi sem történik. Nekem az az érzésem, hogy a numerus clausus napja leáldozóban van — a főiskolákban. A felkelő nap a szellemi munkások zártkörű és kedvezményezett társaságára fog ragyogni. Egyszerű ez a dolog nagyon, sokkal egyszerűbb, mint a főiskolai numerus clausus. Csodálom, hogy régen nem jöttek rá. Ezért fogják megoldani az ügyvédkérdést is numerus clausussal. Dr. Sehwarez Jenő. * Emésztési és vérkeringési ¿zavaróiknál, főfájásnál legjobb a í e r m észeles Schmidíhauer I M A N D I