Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-05 / 103. szám

2 i DÉLMAGYAROHSZAG 1927 május 5. vannak közös érdekeink. Tudjuk például, hogy egy korridor létesítése is tervezve volt, amelynek lehetetlenné tételében elsősorban Olaszországnak van bizonyos érdeme. Ez szintén mulatja, hogy itt közös nagy érdekek állanak fenn, melyek a történelem folyamán a maguk súlyánál fogva feltétlenül érvényesülnek. — Ami a Jugoszláviához, továbbá a Romániához való viszonyt illeti, e tekintetben azt a meggyőződést merítettem, hogy mi nem fogunk e szerződés révén olyan nehézségekbe ütközni, amelyek bármiféle tekintetben aggályosak reánk nézve. A fiumei kikötőre vonatkozó megegyezés csak akkor perfektuálható, ha Jugoszláviával a tranziló forgalom tekintetében megegyezés létesül. — Természetes, hogy Olaszország érdeke az, hogy a fiumei kikötő magyar Hinterland felelt rendelkezzék, akkor érdeke, hogy Magyarország és Jugoszlávia kőzött olyan megegyezés létesülhessen, amely a kikötő használatát valóban lehetővé teszi. így természetes, hogy tárgyalásaink folyamán ez is szóba került és semmiféle nehézség az olasz kormány részéH>1 e tekintetben nem áll fenn. Sőt az a kívánság áll fenn, hogy e tekintetben Magyarország és Jugoszlávia közölt megegyezés létesülhessen, amelynek előfeltétele természetszerűleg egy jobb atmoszféra kialakulása ,külpolitikai téren Magyarország és Jugoszlávia között is egy normális szomszédi viszony kifejlődése. — Felvelellék azt a kérdést is, volt-e és vannak-e bizonyos megállapodások Jugoszláviával a tranzitó kérdésre nézve? Mielőtt Rómába mentem, természetesen tisztázni kívántam ezt a kérdést, hogy elvileg hajlandó-e Jugoszlávia velünk a tranzitó kérdésben megegyezést kötni, nekünk azokat a könnyebbségeket megadni, amelyek Fiume elérhetését ránk nézve lehetővé teszik. Erre nézve kielégítő választ kaptunk. Mindenesetre a szerződés megkötése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Jugoszlávia és közlünk normális jóviszony ¡fejlődhessék ki. A bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban és hozzászólás nélkül részleteiben j is elfogadta. ,A magyar fövő: a jugoszláv, bolgár és esetleg román szövetség. w « (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A Politika budapesti tudósilója ma hosszabb beszélgetést folytatott Gömbös Gyulával a magyar—jugoszláv közeledés kérdésében. Gömbös mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Magyarország nem nyugati, hanem keleti állam, épugy, mint Jugoszlávia és már ebből a lényből önként adódik az a következtetés, hogy a magyaroknak és a szerbeknek közös utakon kell haladniok. Teljesen osztja Marinkovícs külügyminiszternek azt a kijelentéséi, hogy a Balkán a balkániaké és véleménye szerint Magyarországnak is ebbe «z érdekszférába kell belekapcsolódni. Amennyiben Magyarország Keleten nem találna meghallgatásra, ugy természetesen kénytelen lesz isméi Nyugat felé orientálódni. G5mbös ezután a magyar—jugoszláv szövetség szükségességét hangoztatta. — Keleti ember vagyok — mondotta Gömbös — és az is maradok inkább, semhogy álcázott nyugati ember legyek. A magyar jövő: a jugoszláv, bolgár, esetleg a román szövetség. A közeledésnek egyelőre útját állja a kisántánt, meggyőződése szerint azonban a kisántánt államszövetsége rövidesen elveszti jelentőségét. Fiume felé az ut Belgrádon át vezet, nem pedig Zágrábon keresztül. A kisántánt államai közül Jugoszláviával a legkönnyebb a megegyezés. Utópia volna azt hinni, hogy Magyarország visszakövetelheti a Dunától és Drávától délnek fekvő területeket, Horvátországot, Szlavóniát, a Szerémségei, vagy Dalmáciát. Magyarország és Jugoszlávia között területi kérdés csupán annyiban áll fent, hogy Magyarország ragaszkodik a Dunától és Drávától északra fekvő megszállott területek visszacsatolásához. „Ha esküdtbíróság volna, nem volnának Zadravelsz-pörök /¡z igazságügy miniszter kijelentette, f>ogy „az emigrációt nem tudja likvidálni Budapest, április 4. A parlament mai ülése azzal kezdődölt, hogy az ülést nem lehetett megnyitni, mert — nem voltak jelen a jegyzők Az igazságügyi tárca részleteit tárgyalták ezután. Váry Albert arról beszélt, hogy a legutóbbi időkben támadásokat intézlek az igazságszolgállatás ellen. Kijelenti, hogy ezek a támadások tévedésből és elfogultságból hangzottak el. A Kúria mindig feladatának magaslatán állott. Az nem tagadható, hogy az alsóbiróságok egyikmásik ítéletén érezhető a kor szelleme. P rop per: Ez az osztálybiráskodás bevallása! Váry kijelenti, hogy a birák hazafias emberek. Ezután élénken támadja az esküd (bíráskodási rendszert. Pro p per: Az esküdtbíróság a reakció számára semmiesetre sem kedves. Nem lehet nála megrendelni az Ítéleteket. (Zaj.) Simon András (egységes párti) a sajtóügyekben egyszerűen veszélyesnek tartja az esküd tbiráskodást. F á b i á n Béla: Hogy néznének ki a Zadrávetz-iigyek az esküdtszék előtt? Gál Jenő ismét szót emel az esküdtszékért. \lkotmányunk megbecsülhetetlen és pótolhatatlan biztosítéka az esküdtszék, ami bennünket összekapcsol Nyugateurópával. Nagy felháborodás támadt az ellenzéken, amikor Lakatos Gyula kijelenti, hogy az esküdtszék nem alkotmánybiztositék. F á b i á n Béla a bíróságok tekintélye ellen a legnagyobb támadásnak látja a Zadravetz-pöröket. Ezekben a pörökben egy ügyvéd a bíróságot valósággal behajtási apparátusként kezeli. Fábián ezután az ¡gazságügyminiszter felé Fordul és a következőket mondja: — Tegye a szivére a kezét miniszter u r és ugy állítsa, hogy Zadravetz nem bünó s. Pesthy igazságügyminiszter: Jogerős felmentő ítéletet respektálni kell. Váry: A biró nem oka az ítéleteknek. Fábián: Ha Magyarországon esküdtszék volna, nem volnának Zadravetz-pörök. Ezután kérelmet intéz a miniszterhez, hozzon nyilvánosságra statisztikát arról, hogy hány újságírót Ítéltek el Nagymagyarországon 1913-ban, mennyi volt az összes büntetések száma, beleértve a pánszláv izgatásokat is. És mennyi volt azon bünteléspénzek összege, amelyet 1913-ban a lapoknak le kellett fizelni és mi volt 1 926b a n. Váry Albert: Mennyivel vagyunk fegyelmezetlenebbek, mint 1913-ban? Ö s l ö r József foglalkozik az esküdtbíróság kérdésével. Idézi Gál Jenő egyik kijelentését. Gál Jenő: Nem én mondtam, hanem Bródv Ernő! östör József: Bocsánatot, akkor lévedtem. Rothenstein Mór: Többször is tévedett már! Podmaniczky Endre báró: És hányszor tévedett Móric? Reisinger Ferenc: Ezzel az ízléstelenséggel már fel kellene hagyni. Az elnök Reisingerl rendreutasítja. Reisinger Ferenc: Elég öreg már ahoz a képviselő ur, hogy megkomolyodjék. Az elnök Reisingert másodszor is r e n d r e u t a s i t j a. Reisinger Ferenc: Igen, ez ízléstelen butaság! Elnök: Ezért a durva sértésért javaslom, hogy a képviselő ural a mentelmi bizottság elé utasítsuk. A Ház az elnök javaslatát elfogad ja. Reisinger Ferenc: A képviselő ur enne k dacára is i z 1 é s t e 1 e n k e d i k! Az elnök javaslatára a Ház másodszor i s a mentelmi bizottság elé utasítja Reisinger Ferencet, aki ekkor feláll és elhagyja az üléstermel. Várnai Dániel: A Mórickodásnak véget kellene már vetni! Rotthenstein: Erre nézve még elnöki rendreulasitás sem volt. Ezután V á mai Dániel szólal fel. Az esküdtbíróságot azért nem akarják, mert a s z a k b iróságok eddig mindig jól kiszolgálták a kormá nyokat. Elnök Várnait ezért rendreutasítja. Utána Pesthy Pál igazságügyminiszter áll fel szólásra. Visszautasítja Várnainak azt a kijelentését, hogy a bíróságok a kormányokat kiszolgálják. " v Az igazságügyminiszter ezután foglalkozik az ügyvédi numerus elausus kérdésével. Az ügyvédi testületek kérdésének megoldása tekintetében vannak óhajok és ezek között van elsősorban az ügyvédi kényszer, az ügyvédi munkakör kiszélesítése. Ha ezt sikerülne elérni, akkor az ügyvédséget öncélú testületté tennék. Ez pedig nem lehet cél, mert ez a pusztulás csiráját jelenlené az egész testületre nézve és lerántaná az ügyvédi testületet arról az erkölcsi piedeszlálról, amelyen most áll. — Fábián képviselő ur vádat emelt ellenem, hogy én járok közbe abban, hogy a bíróság kénytelen Zadravctz-pörökkel foglalkozni. Az igazságügyminiszler nem avatkozhatik bele, mert ezek a Zadravetz-pörök főmagáuvádas ügyek. Sőt, távol kell tartanom magamat, mert nem akarok olyan látszatot adni, hogy megvádoljanak azzal, hogy ezekben az ügyekben eszköznek adom magamai oda, hogy azokat a bizonyos négymilliókat kizsarolják. A vádhatóságok illetményeiről szóló rovatnál Váry Albert szólalt fel és lette szóvá azokat a támadásokat, amelyek a királyi ügyészségeketérik a tiltott közlési pörök miatt. A sajtó egyrésze — úgymond —, nem akarja tudomásul venni, hogy bűnügyek, fegyelmi ügyek a nyilvános főtárgyalásig nem tartoznak a nyilvánosság elé. A sajtószabadság nem abból áll, hogy szabad legyen mindent megírni, de abból, hogy a törvényes korlátok között mindenki szabadon terjeszthesse gondolatait. A tiltott közléseket elvileg fenn kell larlani, viszont ki kell jelentenem, és itt találkozom a sajtóval, hogy lia ezt a törvényt mereven keresztül viszik, akkor a sató bizonyos közérdekű ügyekről nem i n f o r m á Ihatja a nyilvánosságot, nem teljesítheti hivatását. Az igazságügvminiszter adjon utasítást az ügyészségnek, hogy tiltott közlési pört csak olyan esetben indítson, amikor bebizonyosodott, hogy a tiltott közlést közérdek, vagy jogos magánérdek sérelmére követték cl. Gál Jenő: Az ügyészi gyakorlat szigorút enyhíteni kell, nem szükséges mindjárt és oly gyakran alkalmazni a letartóztatásokat. Szünet ulán Gál Jenő folytatja beszédét: Kéri az igazságügyminisztert, hogy utasítsa az ügyészséget arra, hogy a letartóztatásoknál a letartóztatottak személyi viszonyait vegyék figyelembe. Elitéli azt, hogy biztosíték mellett szabadlábra helyezzenek bűncselekménnyel vádolt embereket. Pesthy Pál igazságügyininiszter a sajtójog kérdésével kapcsolatban kijelenti, hogy 'itt a közönség érdekeit össze kell egyeztetni a nemzet érdekeivel. Hetek óta ankét folyik ebben az ügyben, ahol meghallgatja a különböző érdekek képviselőit. A biztosíték ellenében való szabadlábrahelyezést ő is antidemokratikusnak tartja és törekszik a kérdés megoldására. A kormánvzósértési és nemzetgyalázási pörök tekintetében törekszik ezeknek a pöröknek a csökkentésére. A büntetések végrehajtásának tételénél Váry Albert szólalt fel. Felhívta az igazságügvminiszter figyelmét a kommunista elitéltekre. Ezeknek egyik része, körülbelül 35 ember olyan, aki a diktatúra alatt elkövetett bűncselekmények miatt bűnhődik, a másik részük a kommunizmus óta elkövetett bűncselekmények miatt ül a börlönben. Ezeknek a száma 25—30-ra tehető. E kétfajta elitéltek között különbségei kell tenni, vannak közöttük, akik a proletárdiktatúra áldozatai csupán. Ez utóbbiaktól nem szabad megvon ni a megbocsájtás szellemét. Kéri a minisztert, rendelje el ezeknek ügyében a kegyelmi eljárást. Malasics Géza csatlakozik Váry Albert felszólalásához, követeli az emigráció teljes likvidálását, végül l i 11 a k o z i k a halálos büntetések ellen. Az igazságügy miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Ami a kommunista elitéltek kérdését illeti, kijelenti, hogy ott, ahol kegyeleinreméltó jelenségek mutatkoztak, ott nem mulasztotta el az illetőt kegyelemre felterjeszteni. A még börtönben lévő 35 elitéit közönséges bűncselekmények miatt ül. Ennek ellenére ezeknek az ügye évenkint revizió alá kerül, akkor határoznak a felett, hogy kit helyeznek szabadlábra. A z emigrációt nem tudja likvidálni. Az oroszfogoly kicserélési akcióval kapcsolatban kijelentette, hogy abban az időben több régi katonatiszt megmentéséről volt szó, azérL adták át Oroszországnak az elitéit kommunistákat. Most azonban már nincs semmi ok arra, hogy a kommunista bűnösöket kiszolgáltassák Oroszországnak. Ezzel a Ház az igazságügyi lárca költségvetését részleteiben is letárgyalta.