Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-26 / 121. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 május 22. Szobafestést, mázolást és homlokzatfestést legelőnyösebb árban Késztlenek Szilágyi és Szabó festőmesterek Szeged, Dugonics tér 11. 105 Telefon 107. sz. Gárgyán Mályás a röglönilélő bíróság előít. (A Délmagyarország munkatársától.) Be­számoltunk arról, hogy a szegedi törvényszé­ken szombaton reggel rögtönitélő biróság ítélkezik a gyújtogatás bűntettével vádolt Gárgyán Mályás lűnűgyében. A staláriálís biróság tárgyalása iránt jogászi körökben nagy érdeklődés mutatkozik. A rögtönitélő biróság ugyanis a bűnösség kimondása ese­tén csak halálbünletéses ítéletet hozhat. A rögtönitélő bíráskodásnál perorvoslatnak nincs helye és az ítélet kihirdetése után a biróság azonnal kegyelmi tanáccsá alakul át és dönt abban a kérdésben, hogy a vádlottat kegye­lemre lerjeszli-e fel a kormányzóhoz, avagy kimondja a halálos ítélet végrehajtását. Ez esetben a slafáriálls eljárás értelmében a biróság azonnal lelkészt rendel ki a halálra itélt mellé és hét órán belül az ítélet végre­hajtandó. Intézkedik a statáriális biróság azonkívül arról is, hogy az állami ítéletvégrehajtó a rögtönitélő biróság székhelyén tartózkodjon, hogy szükség esetén az elitéilet átvehesse. Jogászi vélemények szerint azonban az állami ítéletvégrehajtó szerepére a valószínűség szerint nem lesz szűkség, mivel nem tartják valószínűnek, hogy az ítéletet azonnal végre­hajtanák. A gyorsírás kulturmüvészeí. Illa: Dr. Kállai Emil. A magyar közművelődés fájának egyik leg­szebb hajtása a magyar gyorsírás. Akinek pedig ehez a hajtáshoz akármilyen vonatko­zásban köze van. legyen a/, kezdő gyorsíró diák. vagy kiérdemesült öreg szlenografus, tartozzék az a gyorsirási rendszerek bárme­lyikéhez is, legyen az elméleti téren, vagy a gyakorlás mezején otthonos a gyorsírás mű­vészeiének óriási teriileién: mind-mind a gyorsírás révén hűségesen szolgálja a ma­gvar kul túrát. Amikor negyedszázaddal ezelőtt a most ju­biláló Szegedi Gyorsírók Egyesülete főtitkári székéi elfoglaltam, a kulturának és a gyors­Írásnak kölcsönhatását vitattam azokkal szem­ben. akik a gyorsírásban csupán a/, elröp­penő s/.ó térhez igázásának és a szárnyaló gondolái papírrarögzilésének eszközét látták. Azzal a téves felfogással szembeszállva, hogy a gyorsírásnak csak annyi közössége van a közművelődéshez, hogy a legtöbb gyorsíró gyorsirási tudásának le használásával igyek­szik saját kulturális érdekeit kielégíteni, ké­sőbb a Kolozsvárt lefolyt országos diáknagy­gy ülésen. mini a Kolozsvári Egyetemi Gyors­írókor elnöke propagáltam n sztenogra/iának a főiskolákon való szerepet. Őszinte örömömre szolgál, hogy az elmúlt évtizedek során mind­jobban elismerték a gyorsirás kulturális becséi, közművelődést! erejét és sulyái. Nemcsak a gyorsírók, hanem a nem-gyors­írók is. Egy régebbi jubileum és a szegedi egyesü­let működésénél hosszabb munkálkodás jubi­lálása ujabb alkalmul szolgált annak a gon­dolatnak nemcsak ismételi lerögzitésére, liá­néin kimélvitésére is, hogy a magyar kulturális élei és a magyar gyorsirás a legszoro­sabb összefüggésben vannak egymással. 1905 április végén ünnepelte a soproni evan­gélikus főgimnáziumi gyorsírókor fennállásá­nak Irt esztendős jubileumát és olt, mini az Országos Diák Gyorsíró Szövetség egyik el­nöke leszögeztem azóta a gyakorlatban sok­szorosan bevált indokolásai annak, hogv miért kullurmüvcszct a gyorsirás. Van erre most Szegeden illusztris tanú: dr. Traeger Ernő, a gyorsirási ügyek kor­mánybiztosa, aki akkor a jubiláló köri ma­gától kitermelő soproni főgimnáziumnak leg­kiválóbb gyorsíród iák ja volt. aki az országos és a helyi gyors írószer vezetek által közösen meghirdetett vilairási pályázatán ragyogóan szép slenogrammjával aranyat nyert. nagy szó volt ez akkor! és aki lelkes résztvevője volt a soproni gyursii óünnepségeknek. A gyorsirás először azért kul lur művészet, mert a gondolatot, amely szóban és beszédben nyilvánul, terjeszti, kövelkezésképen eszközlője a gondolalierjesztésnek. Másodszor azért, mert maga a gyorsíró is, amikor alkot, amikor produktív sztenogra­fikus munkát végez, amikor a legmagasabb l'oku gyorsírást a gyakorlatban alkalmazza, akkor művészi zsenialitással leremt szóképe­kel. alakzatokat, mondatfüzéseket, szavaknak és értelemnek egymáshoz kapcsolását; művésszé válik ilyenkor a gya­korló gyorsiró és mii vészi alkotás­ról tanúskodó munkája a gyors­irási ez okból Iskulturmilvészetté magasztosítja. Harmadszor pedig azért, mert a magyar kulturális életnek na­gyon sok ágával olyan szorosan össze van kötve szervesen a magyar gyorsirási élet, hogv e vonatkozása miatt is a magyar köz­művelődési életnek jelentős ága a szte­nografia. Hogy milyen áldásos és üdvös a gyorsirás ismerete, hogy mennyi haszonnal jár a szle­nografia alapos tudása és. hogy sokszor meny­nyire nélkülözhetetlen, arról sz.inte felesle­ges beszélni ma már. Szeged mindig előljárl a gyorsirás kultu­szában. 1907-ben országos és nemzetközi gyorsirókongresszus, kiállítás és versenyírás volt Szegeden, ahol a világ minden nemzeté­nek gyorsírói és a gyorsiróvilág minden rend­szerének művelői adtak egymásnak találko­zót. Városunk a gyorsirás révén is kultúránk­nak erős és bevehetetlen vára. A produktív gyorsirási munkákat bemutató kulturközpon­lok közi Európában Szeged volt az első. Ami­kor pedig 1913-ban a Budapesten tartott nem­zetközi gyorsirókongresszus után augusztus derekán lelepleztük ¡11 annak a Markovils Ivánnak a szobrát, aki a G abelsberger-féle né­met gyorsirási rendszert magyar nyelvre át­ültette és akinek nevéről uccát is neveztünk el Szegeden, akkor rendszerkülönbség nélkül ül­lek ünnepséget városunkban a gyorsiróvilág előkelőségei. Elült a rendszeri harcok zaja és valóra vált az egységes magyar gyorsirás megterem­tésének a gondolata. Akik most bármelyik gyorsirási rendszer hívei közül, vagy az egységes magyar gyors­irás követői közül megállnak Márkovits Iván szobra előtt, vegyék le a kalapjukat a gyors­irózsenit megillető hódolallal és ne feledjék cl egyetlen egy pillanatra sem, hogy Szeged ma is, az egységes ma­gyar gyorsirás alapokmányának letétele után is olyan melegágya a gyorsirási életnek és Markovils Iván s ilr. Fabró Henrik szte­nogral'ikus hagyományainak, ahol mindig jó, befogadó és alkalmas talajra találtak a gyors­irási mozgalmak és ahol a gyorsirás fej­lesztésén, a sztenograt'ikus eszmék mélyíté­sén, a knllura e gyönyörűségesen szép ága kifejlődésén teremtő erővel munkálkodnak a gyorsirási élet kulturharcosai. A ma megkezdődön s holnap folytatódó szegedi gyorsirási ünnepségek nem múlnak el anélkül, hogy mély nyomokat ne hagyná­nak a magyar kulturális életben. Akik a gyorsírást eddig nem ismerték, azok az ünnepségekből megtanulják, hogy a sztenograüa a szó valódi értel­mében fokozottszellemitermelés, pillanatról-pillanatra keresve a röpke szó le­rögzítésének, a gyorsan tűnő beszéd térhez igázásának legszabatosabb, legjobb, legszebb és legérdekesebb formáit. A gyorsirómunkás agyának legapróbb sejtje is lázasan dolgozik, amikor teremt. Mert teremtés, alkotás a gya­korló gyorsiró munkája. Legalsóbb fokán csak mesterség a gyorsirás, középső fokán tudo­mány, legfelső fokán pedig mű­vészei. Nagy adag egyéniség van lerakva annak a gyorsírónak kéziratában, aki a szó igazi ér­telmében gyorsiró. Alkotó erejének, olyiknál zsenijének megkülönböztető bélyege letörüthe­tetlenül rajta van sztenogrammján: alkotó szellemi munkájának kifejezőjén, az ő kézi munkáján. A gyorsiró munkája a közművelődés szol­gálatában áll. Maga a gyorsirás pedig kuilur­művészet. Az egvüvétartozás érzését kifejező szegedi ün­nepség jelentősége ez okból jelentőségében igen nagy. Vándordijak, versenyek és előadá­sok teszik külső'eg széppé az ünnepséget, benső értékük azonban sokkal nagyobb ennél. A gyorsirás terén magasabbrendü kiműve­lésre sarkalnak, a sztenograt'ikus eszmék ápo­lására buzditóan izgatnak s a kulturális ha­ladás dicsőségére olyan gondolatokat termel­nek az agyban, amelyek szűkebb körben a gyorsirás ügyének, tágabb területen pedig a magyar közművelődésnek válnak hasznára. Legnagyobb passzióm közé tartozik (az or­szággyűlési gyorsirodában szakvizsgázott szte­nografus vagyok, aki — persze — nem dol­gozom a gyorsirodában: a gyakorló gyorsiró ebből megérti, hogy milyen passzió ez!), ha vagy szinte rébuszokkal telt szleno­grammot olvasok, vagy öreg gyorsirási újságo­kat böngészek. Most a kiegyezés esztendejé­ben megjelent Gyorsírászati Lapok vannak soron. Meg az ezt követő évfolyambeliek. A Gyorsírászati Lapokat még a megboldogult Buda-Pesti Gabelsberger Gyorsíró-Társulat adta ki. Az 18(58. év február lö-i lapszámban a destruktív nevű Szombalhy Ignác felelős szerkesztőnek emlékbeszédét találom. A nagy rendszeralapilónak, Gabelsberger Xavér Fe­rencnek ezelőtt épen 88 esztendővel németül irl mottóját mutatja be Markovils Iván for­dításában ilyeténképen: Eszmél s élő szól röptében a térhez igázni, Erre iparkodtam komolyan föllelni az eszközi És amit alkottam, nyujtám, hogy jót gyarapitsak. Lengene bár ugyaniig szellem követőim elölt is! Azzal a méla akkorddal fejezem be én is ezl az írást, amivel a nagyon lelkes Szom­balhy Ignác gyorsirási lapszerkesztő fejezte be emlékbeszédét: Adja az Ég, hogy ezen intő szavak a mi köreinkben is élénk visszhangra találjanak.' ÉvtixedeK óta CÖÉÉÍ a vezető világmárka. Beszerezhető kedvező részletfizetésre Kelemen Mártonnál Szeged, Kárász ucca 16. «gr délvidéki képviselője. Nagy javító műhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom