Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-25 / 120. szám

SZEGED: Szerkesztőség : Deák. Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.'Kiadóhivatal, külcsünkönyvtAr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. Nyomda: LBw Lipót ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « »> SZERDA 1927 MÁJUS 25 000 III. ÉVFOLYAM, 12.0. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « >» « » « >» fő-városban 3-60, killfőldőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és ünnepnap 24 fillér. •^•••••MHMBHnaHMBHBHHiHHnHBHHBi gölte tagadhatatlanul allnak le nem kicsinyel­hető tömegek, akkor egy szocialista képviselő is beletörődhet, hogy nem mondhatta el, amit akart. Igenis, mi helyeseljük, sőt keveseljük a szómegvonást. Egy egységespárti képviselő is rászolgált, természetesen kivételesen, a szó­megvonásra, sőt a kitiltásra is. Ez a meggon­dolatlan képviselő, akinek van enyhitő kö­rülménye is, az, hogy öreg ember már, a mindenféle orientációk viharos hánytorgatása közben azt kiáltotta bele a lármába: — Uraim, magyarok vagyunk mindnyájan, orientálódjunk már egymás felé is! Szerencsére öreg ember már, nincs olyan hangja, hogy megsérthetné a parlamenti ille­met, ennélfogva nem hallgatott rá senki se. De azért jó lenne utólagosan elnökileg figyel­meztetni, hogy máskor tartózkodjon az ilyen hazafiatlan közbeszólásoktól. Lindberg meglátogatja Brüssszelt, Seriint, Rómát és StocK&olmot. amelyen mintegy 600 ember, köztük számos francia politikus és magasrangu katona vett részt. Newyorkból jelentik: Detroitból jelentik az Accosiated Pressének, hogy Lindberg anyja visszautasított egy 100.000 dolláros filmszer­ződést. A film az amerikai anyát dicsőiti és /öszerepel szántak Lindbergnének. MI van De Pinedóval? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lisszabonból jelentik: A tengerészeti minisz­tériumhoz érkezett jelentés szerint De Pinedo az Azori szigetek előtt a tengerre leszállni kényszerült és gépét egy gőzös vontatja be a kikötőbe. Londonból jelentik: Az Aquitánia nevü óceánjáró jelenti, hogy az Oilfield gőzös teg­nap 23 óra 30 perckor az északi szélesség 41 foka és 30 perce és a nyugati hosszúság 33 foka és 39 perce alatt vitorlás hajót pil­lantott meg, amely keleti irányban haladt és egy repülőgépet vontatott, amelyről ugy vették észre, hogy rajta háromszínű zászló volt. Baldwfn bejelenlelle, hogy Anglia megszakítja a diplomáciai viszonyt Oroszországgal. és kövelét visszahívja Moszkvából. Előfizetési ára havonta 5-20, vidéken és a Szómegvonás. Tíz ülésnapra kitiltott az egységes párt egy szocialista képviselőt az országházból Mus­solini megsértése miatt és megvonta a szót a kisebbségi vélemény előadójától, aki meg akarta magyarázni, hogy a szociálisták mért nem allelujáznak Mussolininek. A kitiltás és a szómegvonás viharos jelenetek közt tör­tént, beleértve ebbe az egységes párt viharos tapsait is. El vagyunk rá készülve, hogy a parlamenti vihar föl fogja egy kicsit borzolni a destruk­tiv sajtó egyébként elég jól nevelt hullámait is, sőt tán olyan destruktivok is lesznek, akik odáig mennek a vakmerőségben, hogy több­ségi terrort fognak emlegetni. Sietünk kije­lenteni, hogy mi nem tartozunk a vakmerőek közé, mi ezúttal egy gyékényen árulunk az egységes párttal, mi helyeseljük, ami történt, sőt hajlandók vagyunk keveselni, ami történt. Ezt azonban hagyjuk a végére. Egyelőre ma­radjunk annál, hogy mi az egységes párt íté­letét indokainál fogva helybenhagyjuk. Az egyik indok az, hogy minden jó haza­finak éltetni kell Mussolinit. A háború alatt a jó hazafinak verni kellett a mellét és meg­esküdni a magyarok istenére, hogy a háború után megboesájtunk minden ellenségünknek, de az olasznak, az árulónak, az ilyen-olyan­nak. nem, nem, soha! Most a jó hazafiság azt követeli, hogy fütyülünk minden más nációra és arra hívjuk bizonyságul a magyarok iste­nét. hogy csak a magyart, meg az olaszt gyúrta porcellánföldből, a többit csak komisz fazekas-agy ágból, továbbá azt is kívánja a hazafiság, hogy Mussolinire ugy nézzen min­den magyar ember, mint a napra. Ez a hazafi­divat talán rosszul eshet némely keserű szity­tyának, aki nem felejtette ínég el a dúcénak se a háborús uszitóí tevékenységét, se a tria­noni szerepléséi. Azonban a szociálisták nem szittyák és nekik nem szabad haragot tartani azokra, akik a trianoni mészárszékben kon­cokra vagdosták az országot. Ellenben a szo­ciálistáknak kutyakötelességük nemcsak tisz­telni Mussolinit, hanem rajongani is érte. El­végre Mussolini nekik volt elvtársuk, míg föl nem vette a fekete inget, az ő iskolájukból került ki, az olasz Népszava szerkesztője volt, mint ilyen tanulta meg a szervezést és a tömegekkel való bánást és mint ilyen irt le olyan blaszfémiákat az egyházról és a val­lásról, hogy azt még szelídített magyar for­dításban se lehet visszaadni. A szociálist a Mussolinitői tanulhat destrukciót minden ma­gyar szocialista s micsoda tanítvány az, aki a mestere ünneplésében nem akar résztvenni? Már csak ezért is megérdemelnék a magyar szociálisták az ország házából való kitiltást és a szómegvonást. Következik az egységes párt másik indoko­lása. A Mussolinire haragot tartó szociálista képviselő megsértette a parlamenti illemet. Az illetlenség mindenütt nagy bűn, azt min­denkinek be kell látni. Hát még a magyar képviselőházban, amely nivó, hang, társadalmi finomság dolgában igazán olyan, hogy tanul­hat tőle az angol parlament is. Más parlamen­tekben napirenden van, hogy a képviselők lehazaárulózzák egymást, hogy egy makulá­nyi épet nem hagynak egymás becsületén, hogy csak keresztnéven becézik egymást, hogy a többség akasztófával kínálgatja az egész kisebbséget, — ki hallott valaha ilyent a ma­gyar országházban, ki lát ilyent feljegyezve a magjar képviselőház jegyzőkönyveiben? A magyar nép képviselői mindig ugy vigyáznak a törvényhozói méltóságra, mint a szentségre s aki a finomságnak, az előkelőségnek, a leg­példásabb gentleman modornak megszokott tónusát megsérti, az nem tiznapi kizárásra méltó, hanem külső sötétségre, ahol sírás és fogak csikorgatása hallatszik. Nehogy valaki a sírásból és fogak csikor­galásából azl olvassa ki, mintha mi külső sötétség alatt azl az országot értenénk, ami a parlamenten kívül van! Amennyiben a par­lamenten kivül is föltételezhető egy Magyar­ország, olt bizony nincs sírás és nincs fog­csikorgatás, ott csak derű, mosolygás és taps tartózkodik, különösen mikor szociálisták cb­rudallalnak ki az ország házából. Ahol tulaj­donképpen mi keresetük is van nekik, mikor ők nem képviselnek tömegeket .' A tömegeket csak az egységes párt képviseli, mint a köz­igazgatási biróság ítéletei is megmutatták. Örüljenek a szociálisták, hogy csak szórvá­nyosan tiltatnak ki, holott a tömegek csak akkor tapsolnának igazán, ha mind kiszólhat­nának, valahányan vannak. És a szómegvonás? Abból meg igazán nem érdemes kázust csinálni. Ha a magyar sajtó oly régóta kibirja a szómegvonást, noha mö­(Budapesli tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelenlik: Doumergue elnök ma dél­előtt a kormány több tagjával látogatást tett a Le Bourget-i repülőtéren és megtekintette Lindberg repülőgépét. Lindberg a közeli napokban látogatást tesz Brüsszelben, Berlinben, Rómában és Stock­holmban; természetesen repülőgépen utazik, líolnap reggel Páris lelett fog repülni. Párisból jelenlik: A Chikago Tribüné jelen­lése szerint Lindberg már szombaton Brüsz­szelbe megy, onnan folytatja repülését Lon­donba, ahonnan két-háromnapi tartózkodás után Svéd- és Németországon keresztül tér vissza Párisba. Párisból jelentik: Lindberget holnap a ka­mara, pénteken a szenátus fogadja. Ma a Le Bourget-i repülőtéren a francia légügyi bi­zottság lakomát rendezett, amelyen a köztár­sasági elnök is résztvett. A csarnokban, a melyben a lakoma volt, kiállították Lindberg repülőgépét. Ma délelőtt Lindberg tiszteletére az amerikai nagykövetségen villásreggeli volt, Felbonlja a kereskedelmi szerződéi (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Az alsóház ma törté­nelmi jelentőségű ülésre ült össze, amelyen a Háznak csaknem minden tagja megjelent. Az ülés az Arcosnál lefolytatott házkutatás következtében rendkívül kiéleződött angol— orosz viszonyt tárgyalta. Nyomban az ülés elején Baldwin miniszterelnök állt fel szó­lásra és bejelentette, hogy az angol kormány a csütörtöki nap­pal az angol—orosz kereskedelmi egyezményt megszűntnek tekinti és el van tökélve arra is, hogy ezen a napon kiadja útlevelét az orosz szovjet ügyvivőnek, egyidejűleg visszahívja moszkvai követét. Az alsóház halotti csendben hallgatta vé­gig Baldwin bejelentéseit, amelyhez a mi­niszterelnök hosszú indokolást fűzött, hang­súlyozta, hogy az Arcos épületében lefoly­tatott házkutatás minden kétséget kizárólag igazolta azt a feltevést, hogy az Arcos épüle­tében katonai kémiroda volt és hogy az Arcos kommunista propaganda központjául szol­gált. Messze szétágazó szervezetet lepleztek le, amelynek az volt a feladata, hogy az Arcos hajóin kommunista agitátorokat képez­zenek ki, akiket azután az angol kereskedelmi flotta hajóin helyeztek volna el. Ez a tény már egymagában véve súlyos megsértését je­lenti az angol—orosz kereskedelmi egyezmény­nek. Az orosz kormány ezenkívül Kinában is angolellenes propagandát folytatott, ahol Borodin volt a szovjet közvetlen megbízottja. Baldwin azután az Arcosnál lefoglalt ira­tokat olvasta fel, majd bejelentette, hogy az Arcosnál lefolytatott házkutatások során ok­mányokat foglaltak le, amelyek igazolták, hogy az Arcos központjai voltak a terjesztői az orosz propaganda iratok terjesztésének és <tz Arcos épületében messze szétágazó kato­nai és ipari kémszervezet működött, amely az egész angol birodalmat behálózta. Meg­állapítást nyert, hogy a szovjetkormány több eselben kifejezett utasítást adott olyan titkos okmányoknak a megszerzésére, amelyek az angol hadseregre és haditengerészetre vonat­koztak. A londoni kereskedelmi delegáció te vékenysége a diplomáciai jogokkal való sú­lyos visszaélést jelenti. Baldwin beszédét a konzervatív padsorok­ban élénk tapsokkal, a munkáspárt soraiban heves ellenmondásokkal kisérték. Amikor Baldwin beszéde nyilvánosságra ju­tott, Rosengold szovjet követ lezáratta a szov-

Next

/
Oldalképek
Tartalom