Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-22 / 118. szám

4 U£LM AGYABOHS7AFT 1927 május 22. lisztre, hanem egyéb őrleményekre is kiterjeszti a malomban való egyszeri, kétszázalékos lerovás kedvezményét. Sok vitára adott okot a váltók uláni forgalmi adólerovás is. Sok helyütt a pénzügyi közegek minden a vevők által átadott váltó után követelték a forgalmi adó lerovását cs büntették az adózásnak elmulasztását. Nem tettek különbözetet a fizetésül, vagy fedezetül, biztosítékul átadott váltók között, — továbbá be nem váltott váltók után a forgalmi adónak visszatérítését is megtagadták. Az uj rendelet megvonja a határt a fizetésül és a fedezetül átadott váltók között. A fizetésül átadotl váltók teljes összege után le kell róni az adót, ellenben a fedezetül átadott váltók forgalmi adómentesek. A lejáratkor be nem váltott váltók után a lerótt forgalmi adó viszszatéritésének van helye és az eredeti váltók becsatolásával ezt az összegei a pénzügyi halóságok visszatéríteni tartoznak. Végül módositó szabályozás készül az importált áruk forgalmi adózása terén is. A hazai nagykereskedelemnek hosszú évek óla állandóan hangoztatott panasza, hogy az importáruk után fizetendő forgalmi adó következtében a belföldi nagykereskedelem jelentős hátrányban van a külföldi kereskedelemmel szemben, mert az importált árukat terhelő forgalmi adó végeredményben a hazai nagykereskedelem teljes kikapcsolására fog vezetni. A pénzügyi kormány maga is belátja e visszás helyzet orvoslásának szükséges-« I ségét, dc mindeddig oly végleges megoldás j nem kínálkozott, atnely mindkét érdeket, a ; kincslár és a nagykereskedelem érdekét is ; kellő módon kielégíthette volna. A készülő uj rendeletben ezt a kérdést is szabályozni kivánja a pénzügyminiszter és a még véglegesen ki nem alakult tervezetet az érdeképviseletekkel fogja letárgyalni. A most ismertetett rendelkezések ezidőszerint még csak tervezeti állapotban vannak. Nem lehetetlen, hogy a kiadandó rendeletben némi módosítást szenvednek. De a gazdasági közvélemény, amely hosszú évek óla sürgeti a forgalmi adó-rendszer sok visszásságának eltörlését, ezekből a nem végleges adatokból mégis legalább azt látja, hogy ha bátortalanul, tapogatózva, messze a halaszthatatlanul szükségessé vált intézkedések mérvétől is. de végre közeleg valamely enyhülés. Dr. Kertész Béla. Junius 8-ikán ülnek össze a meghívott csatornázási szakértők, hogy megállapítsák a csatornázás általános irányelveit. (A DélmagyarorsrÁg munkatársától.) A közgyűlés legutóbb, mint ismeretes, a tanács javaslatára szenvedélyes vita után elhatározta, hogy összehívja azt a szakértői bizottságot, amely ez általános csatornázás terveinek elkészítéséhez szükséges legfőbb irányelveket fogja megállapítani. A szakértői értekezletre, amely előreláthatólag több napig elhúzódik, nyolc fővárosi és mintegy tíz helybeli szakember kap meghívót. A fővárosi szakértők munkáját nyolcvan pengő napidíjjal honorálja a város. A szakértői bizottság javaslata alapján a város hatósága azután megbíz majd egy csatornatervező mérnököt az általános csatornázási tervek elkészítésével. A közgyűlés ezt a határozatot mintegy két hónappal ezelőtt hozta, a városban éppen ezért sokan furcsának találták, hogy a tanács késik a közgyűlési határozat végrehajtásával, pedig látszólag a késedelmeskedésre semmi komoly ok sem volt, hiszen a tanács a közgyűlés elé teljesen kész javaslatot terjesztett. Javaslalában névszerint felsorolta azokat a szakértőket, akiknek meghívását ajánlotta és a közgyűlés ezt a javaslatot változtatás nélkül el is fogadta. A kéthónapi késedelmet a városházán azzal indokolják meg, hogy a szakértő bizottság munkáját előbb elő kellett készíteni, össze kellett gyűjteni azokat az adatokat, terveket és számításokat, amelyek nélkül nem foglalkozhatott volna a bizottság alaposan a kérdéssel, vagy ha foglalkozhatott volna is, a hiányzó adatok nagy nehézségeket és így késedelmet okoznak. Amikor azonban már az egész anyag együtt volt, elmentek a meghívók a szakértőkhöz. Ez már hetekkel ezelőtt megtörtént, azonban nehéz volt az értekezlet idejének megállapítása, mert figyelembe kellett venni a fővárosiak különböző elfoglaltságát Végre hosszadalmas levelezés és tárgyalás után megállapodtak most abban az időpontban, amely mindenkinek megfelel és a csatornázási bizottságot a megállapodás értelmében a város hatósága junius nyolcadikára hívta össze. A bizottság már nyolcadikán megkezdi majd a tárgyalásokat, amelyek előreláthatólag néhány napig eltartanak. A tanács azután a bizottság javaslata alapján megteszi majd a további lépéseket. Politikai szatíra a különítmények szerepéről, a földosztó demagógiáról, a hivatali visszaélésekről és a csahos kurzusujságirókról. Beszélgetés Mészöly Gedeonnal a szegedi bemutató előtt. (A Délmagyarorszag munkatársátólA szegedi helyiszerzők névsora Áklozóesülörtökőn uj névvel bővül. A helyi i halhatatlanok sorába belép dr. Mészöly Gedeon, a szegedi egyetem magyar nyelvész tanára, akinek Tótágas cimü szatirikus bohózalát az egyetemi tanárok itteni kongresszusa alkalmával mulatja be a színház. A szegedi egyetem első szinmüiró-professzora, aki egyben az első magyar politikai szatírát viszi a színpadra, nem homó novus az irodalomban. Régebben klasszikus görög verseket fordított, Johannes Secundus verseit kiadta »Csókok cimén kőnyvalakban, nemrégiben pedig Székesfehérvár néhai nagynevű püspökének felhívására a Szigetvár veszedelmét ültette át a mai modern nyelvre. A mult évben egy plágiumpörrel kapcsolatban szerepelt. A Haragszik az édesanyám cimü régi magyar népdalhoz szerzell második versszakot. Ahogy ő mondja, »megfejelte ezt a csodálatos szépségű dalt. Amikor a kotta és a szöveg elhagyta a nyomdát, a szövegért Mészölyt plágiummal vádolták meg. Az ügy bii'óság elé került. A perben bizonyítást rendeltek el, mindkét fél élt a bizonyítás jogával. Szakértők véleménye szerint azonban nem kétes, hogy a plágium-perben az igazság dr. Mészöly mellé fog szegődni. Legutóbb Mészöly is bekapcsolódott az Adyvitába. A »Magyar Szemlében« formás attakot intézett az Ady-barát Zotnay Béla ellen és; most készül egy Ady-értekezése, amelyet a Dugonics-Társaság első őszi ülésén szándékozik felolvasni. — Pedig nem vagyok- harcos ember — mondja rezignáltán. — Gyűlölöm a harcot, de már képtelen vagyok ezt az egetverő politikai vitát szó nélkül szemlélni, ami ujabban Ady körül tombol. Mindenki csak a maga sajátos politikai szemüvegén keresztül cibálja szegény Ady Endrét. — És hogy ne értsen félre, én a lírikus Adyt bálványozom. Csak a*politikus Ady ellen van kifogásom. Az úgynevezett nyelvújítását sem tartom nyelvgazdagitásnak. Erőltetett, izzadságszagú szóösszetételek azok. — Juhász Gyula például, aki Ady táborába tartozik, mentes minden Ady-cioomátót, nyelve zengő, tiszta magyar és olyan távol áll vezérétől, mintha más korban élt volna. Készülő Adyérlekezésem különösen ezt a nézetemet domborítja majd ki. garantált já minőségű SSor, fátyol, és selyem harisnya van raktárunkon. FilintSen létező színiben é«í minőségben LftlHPEL és HEGYI cégnél, Tisza Lajos körút Püspök-baxár épület Tótágas cimü színdarabom modern politikai és társadalomtudományi szatíra — mondja Mészöly, majd igy folytatja: — El kelt békességesen tűrni a szatírának azt a jogát, hogy minden társadalmi osztályt megcsipkedjen. A szatírának csak az elnyomottakat nem ittik bántani. Ha egy társadalmi osztályt, amelyei eddig mindenki megkímélt, valaki kegyetlenül kipellengérez, az a valaki azt a társadalmi osztályt sokkal magasabbra emelte fel. Ne haragudjon tehát a gazdatársadalom, ha a Tótágasban me.gcsipkedtem. mert ugy érzem, hogy részükről köszönetet érdemiek. — Soha élelemben nem akartam színdarabot irni. Pesten társaságokban azonban sokat beszéltünk arról, hogy a magyar szinmüirodalomból hiányzik a szatíra. Egyik barátom unszolására 1922-ben elhatároztam, hogy megirom az első magyar politikai és társadalomtudományi szatirikus színmüvet. Tervem megvalósítására az idő is alkalmasnak látszott. Szatirikus anyag bőven kínálkozott. így érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy megírandó színművemben pellengérre állítom a különítmények szerepét, a földosztó demagógiát, a vagyonos kisgazda önzéséi, a választójog »hátrányos« kiterjesztését (e kérdésben mindhalálig gróf Tisza István álláspontját teszem magamévá) a hivatali visszaéléseket, a csahos kurzusujsáyirókat, akik a vörös uralom bukása után máról-holnapra fehérekké vedlettek át. - A Tótágasban kifejtettem, hogy a magyar kisgazda igazi hivatásához hűtlen lelt, amikor a magasabb képzettséget kívánó politikai pályára lépett. Intelligencia nélkül itt érvényesülni nem lehet és igy elbukik. Színmüvein megírásánál ma is élő egyénekre nem. gondoltam. Felesleges volt. Minden egyes alakom akkor élt általános embertípus. Elmondta még Mészöly lanár, hogy színdarabját olvasta Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója, majd 1925-ben 11 erezeg Ferenc és hogy ugy ő, mini néhány vidéki színigazgató a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak róla. de szokatlanul erősen maró szatírája miatt nem merték előadni. A Tótágas tehát bekerüli az asztalfiókba és a negv egyelem tanárainak mostani összejövetele adla az impulzust Mészölynek ahhoz, hogy darabját a szegedi színházhoz beadja. A Tótágast Szegeden is megcenzurázva játszák. Л rendőrség néhány maró politikai célzást kihagyott. Mészöly most deferáll a cenzúrának, mert célja, mint mondja, hogy megkondítsa a lelkiismeret harangját és ha ez sikerült neki, elérte a Tótágassal egyik kitűzött célját. (n a g y.) Jóminötégű árut gyérl wickl Z' Festő ucca 4. Árusítás: Ifj. Schlésrger Már S/échenyi tér, Száxz Vilmos Kelemen ucca, hetipiackor Tis>a Lajos körút. - Csak címkével erede'i. 548 A Kass-kávéház íerrasza megnyílt! A Kőbányai Polgári világhírű Szent István Idénysöre ^fcarilS*2