Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-20 / 116. szám

DEMAGYARORSZAG SZE6ED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kOlcsünkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon : 306. - Nyomda : löw Lipót ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » PÉNTEK 1927 MÁJUS 20 «« « M. ÉVFOLYAM, IIG. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: llrl ucca ö. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Anilr.Vssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlfifldUn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. E Müpártolás hiányában. A csonka ország egész kultúréletének vezetője, Klebelsberg Kunó gróf éppen a napókban számolt be eddigi alkotásairól és jövendő terveiről. Ha a lelkes és buzgó kultuszminiszter rózsás szemüvegén keresztül nézzük a magyar művelődés ügyét: ujjongani kell örömünkben. A kultúra hatalmas és diadalmas felhőkarcolóit rajzolja bele a magyar nagyság és dicsőség egébe ez a Klebelsberg Kunó gróf, akinek merész és sokoldalú koncepciója Kossuthtól Mussoliniig terjed és lázadó Koppánynak kell annak lennie, akinek ez a bel- és külterjes kulturgazdálkodás nem tölti el édes gyönyörűséggel és varázsos reménységgel a szivét és elméjét. A magyar délibáb e bámulatos és csodálatos látványai után szinte fáj leszállani a valóság sivár látványai közé, amelyek lépten-nyomon a szemünkbe vágják az élet és költészet ijesztő ellentétét. A magyar kulturának minden szépet és jót ad és igér a magyar kultura minisztere, csak az a baj, hogy ennek a tejjel-mézzel folyó kulturának a munkásai és alkotói igen sokszor és igen sokan ebek harmincadjára jutnak és inség, nyomor velük. Most például a kecskeméti színtársulat sorsáról olvasunk olyan vadregényes történeteket, amelyek a magyar játékszín legrémesebb és leggyászosabb hőskorának kalandjait is megszégyenítik. Kecskemét tudvalevőleg ma ennek az országnak a kellős közepén terül el, az ország úgynevezett szive, a Tisza—Duna közének fővárosa és bár Bugac és Orgovány nincsenek messze tőle, a tettekkel tényező hazafias föllángolás is itten kezdődött az ellenforradalom pirosan pirkadó hajnalán. Kecskeméten állandó színház lenne, de az állandóság éppen az utóbbi esztendők során főleg abban jelentkezett, hogy állandó zavarok és bajok voltak a színház körül. Ezt a müintézetet Katona József nevére keresztelték, aki száz évvel ezelőtt reménytelenül és félreismerve bolyongott a hires város falai között, miután megirta volt a legjobb magyar tragédiát, amelyet a cenzúra nem engedett a világot jelentő hazai deszkákra. Ennek a Katona Józsefnek sírja állítólag még ma is elhagyatva áll Héjjas Iván városának temetőjében, ennek a Katona Józsefnek szülőházában még mindig nincsen muzeum, amely a magyar Shakespeare ereklyéihez vonzza a világ vándorait, ellenben a színház, amely nevét viseli, szintén nem tudta esténkint bevonzani a kecskeméti hazafias műpártoló közönséget. Üres házak előtt játszottak jó ideje a nemzet kecskeméti napszámosai, hiába adtak tragédiát és komédiát, klasszikust és modernet, hiába, hiába, a nagy érdemű publikum állandóan és kitartóan távollétével tündökölt, egyértelműen és következetesen nem pártolták a művészetet. Hiába vette át a város a színházi pénzek kezelését, mert hiszen a pénzek nem jöttek, csak mentek és végül is teljesen leégett az egész társulat, annyira leégett, hogy nem tudott átmenni az igéret uj földjére, a másik magyar Kánaánba, az uborkában bővelkedő Nagykőrösre. Mert jobb ma egij pengő, mint holnap kettő, de a kecskeméti színtársulat hőseinek és hősnőinek, népségének és katonaságának az az egy pengő is hiányzott az útiköltségből, ugy, hogy az uj Megyerieknek és Dérynéknek az uccára kellett kiállaniok, énekelni és tányérozni a magyar kultúrfölény szent nevében. Ez bizony orgoványi kultura és attól félünk, hogy nem áll egyedül ezen a tájon. Attól tartunk, hogy ez a kulturbotrány meg fog még ismétlődni hellyel-közzel és attól is tartunk, hogy az egész magyar vidéki színházi kulturára veszedelmet jelentenek az ilyen sajnálatos incidensek. Nagyon olcsó portéka válik igy a magyar histrióból, nagyon alacsony nívó alá tolódik el igy a vidéki színházi kultura timpanonja. A szegedi városi szinház egyelőre kinn van a vízből, de ez a víz olyan árvíznek készül, amely az egész vidék vetését elöntheti és elpusztíthatja még. A jelszavak csődjébe került mostan a kecskeméti Thália és félő, hogy Thespis kordéja mindenütt kátyúba süpped és dugába dől, ha azt a bizonyos fölényt csak ünnepi alkalmakkor hirdetik, de éppen azok nem gyakorolják, akik a magyarság színevirágának számítanak — a papiroson. Hassay Károly a magyar— olasz barátsági szerződés megszavazásáról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Politikai körökben sok megbeszélésre adott alkalmat a parlament mai viharos ülése. Az egységes pártban már nyugodtabban ítélik meg a helyzetet. A szociáldemokrata párt a javaslat holnapi harmadszori olvasása során ismét felemeli tiltakozását a javaslat ellen. A mai ülés eseményeiről a Délmagyararszág munkatársa beszélt Rassay Károllyal, aki többek közölt a következőket mondotta: — Egészen objektív mérlegelésnek tartom, ahogy a szociáldemokrata párt az olaszmagyar barátsági szerződéssel szemben állást foglalt. Azonban disztingválni kell, nem a barátsági szerződés ellen foglal állást a szociáldemokrata párt, csak az ellen, hogy azt MMWIMMMMW^^ KÓS2Ó István lemondott felsőházi elsősorban Olaszországgal kötöttük meg, vagyis Mussolinivei, aki a szociáldemokrata szakszervezeteket Olaszországban teljesen lehetetlenné lette. A kormánypártnak tehát meg kellett volna éreznie, hogy a szociáldemokraták állásfoglalása csak taktikai állásfoglalás, amely nem érinti a barátsági szerződés elvi jelentőségét. Ha ezt az egységes párt értette volna, nem került volna sor a mai kevésbé épületes jelenetekre. — Mi távol állunk ezektől az eseményektől, ez magyarázza meg egyszersmind azt az álláspontunkat, hogy a barátsági szerződés ellen nem foglaltunk állást, amely természetesen nem jelenti azt, hogy különösebb módon el volnánk ragadtatva és nem elsőbbrangu kérdésnek lartanók a szomszéd államokkal való békés megegyezés megteremtését. Back Bernát Szeged felsőházi képviselője. (A Délmagyarország munkatársától.) Isme- 1 retes, hogy abban az időben, amikor a felsőházal megalakították, Szeged törvényhatósági bizottsága dr. Kószó István nyugalmazott államtitkárt és begavári Back Bernát malomtulajdonost választotta meg felsőházi tagokká. A választás egyhangúlag történt és dr. Kószónál eddigi közéleti tevékenységét, Back Bernátnál közéleti munkássága mellett ismert nagy kvalitásait kívánta honorálni. Az volt ugyanis akkor a vélemény, hogy Kószó István a szegedi közéleti férfiak közül a legnagyobb hivatalnoki karrierek egyikét futotta meg, a kormány és az egységes párt azonkívül honorálni akarta Kószónak a képviselőválasztások idején kifejtett buzgóságát is. A többi párt a politikai és társadalmi béke érdekében ennek nem állta útját, annyival kevésbé, mert Kószóban politikai ellenfelei is találtak megbecsülésre érdemes tulajdonságokat. Begavári Back Bernát szintén az egységes párt egyik tagja, még pedig természetesen vezérembere, de határozottan a teljesen liberális szárnyon áll, tulajdonosa a legnagyobb szegedi iparvállalatnak, elnöke a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak, tehát a legnagyobb szegedi pénzintézetnek, kamarai beltag és mindemellett olyan értékes képességekkel rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik, hogy minél szélesebb és minél kimagaslóbb pozíciókban biztosítsanak részére szerepet. Egyre általánosabb a vélemény, hogy a kicsiszolt gondolkodású, alaposan képzett, sokat tapasztalt és tanult Back Bernátot ki kell emelni abból a visszavonultságból, amelyben az utóbbi évek hosszú során át élt és ami igen, de igen sok elsőrendű közügynek és közérdeknek nagy kárára történt. Ez a meggondolás vezette a törvényhatósági bizottságot, amikor Kószó István mellett egyhangúlag állt Back Bernát felsőházi tagsága mellé. Hogy mennyire fontos és indokolt volt a második helynek legnagyobb alapossággal és körültekintéssel való betöltése, bizonyítják az utóbbi napokban bekövetkezett események. Dr. Kószó István nyugalmazott államtitkár ugyanis lemondott felsőházi tagságáról s igy Szegedet a felsőházban a lemondás érvényességétől kezdve a második helyre megválasztott Back Bernát fogja képviselni. Dr. Kószó lemondását dr. Aigner Károly főispánnak adta be, aki azt felterjeszti a felsőház elnökségéhez, ahol azután sablonos uton megy az ügy és Kószó István lemondásának bejelentése és elfogadása után egyszerűen behívják Szeged felsőházi képviselője gyanánt Back Bernátot. Kószó István régi munkása a szegedi közéletnek. Már jóval az összeomlás előtt országgyűlési képviselő lett, amikor Kelemen Béla utóda gyanánt az akkori második kerületben megválasztották. Teljesen a szegedi keretek fölé mégis a kommunizmus bukása után emelkedett, amikor azonban sokak meglepetésére, sajnos, erős jobbrakanyarodást is csinált és egyik legerősebb beszédet — ha jól emlékszünk, Újszegeden — tagadhatatlanul ő mönlla el. Ez a beszéd nagymértékben hozzájárult Szegeden a helyzet kiéleződéséhez s egyes rétegeknek egymástól való eltávolodásához, de Kószó érdeméül kell feljegyezni, hogy ez az éles jobboldalisága csak egészen rövid életű volt és ismert ujszegedi szereplését egy-két rövid idő múlva bekövetkezett felszólalással maga igyekezett jóvátenni. Az 1920-iki választás óta a harmadik országgyűlési kerületet