Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-18 / 114. szám

1927 május 15. DÉLMAGYAHORSZÁG 18 Egy szerelmes cigánypár kegyellen rablógyilkosságol kövelelt el Vásárhelyen. A gyilkos baliával és zsebkéssel meglékelte özvegy Kiss Imréné fejéi. — Bűnjelek a kut fenekén. — A felbujtó cigánylányt és a gyilkos fiút letartóztatták. (i4 Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap délután hat órakor jelentették a szegedi ügyészségnek, hogy Hódmezővásárhelyen a Béla cigány-uccában iilokzalos körülmények között meggyilkolva találták özv. Kiss Imréné piaci árusnőt. A szűkszavú teleionjelentés után az ügyészség elnökének intézkedésére dr. Mihályfy István ügyész és Zombory János vizsgálóbíró kiutaztak Vásárhelyre, hogy a helyszini nyomozást megejtsék. A gyilkosságot hétfő délután négy óra táj­ban fedezték fel. A ház egyik lakója, Göllön Mária piaci árusnő jelentette a rendőrségen, hogy özvegy Kiss Imrénét szombat dél óta nem látta és gyanús neki hosszabb távolléte. A rendőrségről nemsokára detektivek jelen­tek meg a házban, feltörték a lakás ajtaját, ahol már a konyhát is teljesen felforgatva találták. Tányérok hevertek a földön, a szek­rények fehérnemütartalma nagy összevissza­ságban. Az egyik rendőr a következő pilla­natban benyitott a konyhából nyiló kamrába, ahol hatalmas vértócsa közepén meg­lékelt fejjel feküdt özvegy Kiss Imréné. A borzalmas felfedezés után mozgósították az egész vásárhelyi rendőrséget. A nyomozás megállapította, hogy özv. Kiss Imréné rablógyilkosság áldozata lett. Az áldozat fekvése, a halált okozó sebek a fején és a nyakon, valamint a feldúlt lakószoba és konyha mind arra mu­tattak, hogy a gyilkos a zsákmány megszer­zéséért követte el véres tettét. A nyomozó közegek munkáját különösen az a körülmény nehezítette meg, hogy a gyilkos még szombaton dél­ben végzett áldozatával. A gyilkosnak igy két napja volt, hogy elme­neküljön. A házbeli lakók kihallgatása után megállapította a rendőrség, hogy Kissnét szombat délben 12 órakor gyilkolták meg. Akadt azonban olyan tanú is, aki a leghatá­rozottabban állította, hogy még szombat dél­után is találkozott Kissnével, aki egyébként jómódú asszony hirében állott. Piaci árusítása mellett pénzkölcsönzéssel is foglalkozott. Naponta többen keresték fel lakásán, mert Kissné jó kamat mellett min­denkinek adott pénzt. Ilyen körülmények között mindenki gazdag asszonynak tartotta és az özvegy otthon rejtegetett vagyonáról valósággal legendák keringtek. A házkutatás alkalmával azonban az áldozat lakásán alig néhány pengőt találtak, mivel az özvegy minden pénzét bankban helyezte el. A gyilkos tehát hiába kutatott pénz után Kissné lakásában. A feltevések szerint a gyilkosságot olyan egyén követte el, aki ismerte az özvegy vi­szonyait, tudta róla, hogy gazdag és tudta azt is, hogy mikor található egyedül a házban. Egy ilyen alkalmas pillanatot keresett ki a gyilkos, aki miután borzalmas tettét végre­hajtotta, megmosta véres kézéi egy lavórban, bezárta a lakás ajtóját és a kulcsot magá­hoz véve, távozott el a gyilkosság színhe­lyéről. A rejtélyes gyilkosság nagy feltűnést keltett Vásárhelyen. Az egész Béia-uccai lakosság nyomozott a gyilkos után, aminek eredménye volt, hogy a ház előtti árokból egy véres tégladarabot halásztak ki, amelyről nem tudni, miképen kerülhetett ki a lakásból. Kedden délelőtt azután a városi tűzoltóság hozzálátott, hogy az udvarban levő kut víz­tartalmát kiszivattyúzzák. A tűzoltók munkája eredménnyel is járt, amennyiben egy baltát és gyöngyháznyeltt zsebkést találtak a kut fenekén. Az udvarban összesereglelt uccabeliek azon­nal megállapították, hogy a zsebkés Nővé Giza cigány­leány tulajdona. A leányt azonnal előállították a rendőrségre, aki először tagadott, majd bevallotta, hogy tud a gyilkosságról. A gyilkosságot ugyanis Nővé Giza felbujtására egy fiatalkorú cigánylegény követte el. A fiatalok házasságot akartak kötni, de egy­bekelésükhöz nem volt pénz. Ekkor fogam­zott meg Nővé Giza fejében az a gondolat, hogy a gazdag Kissnét meg kellene ölni, A fiatalkorú vőlegény azonban húzódozott a borzalmas telt elkövetésétől és csak hosszas kapacitálás után szánta el magát a gyilkos­ságra. Bevallásuk szerint azonban pénzt nem találtak Kissné lakásán. A gyilkos csak egy ezüst férfiórát vett ma­gához, amit meg is találtak nála. A felbujtót és a gyilkost erős fedezettel szerdán délelőtt szállítják be a szegedi üayész­ség fogházába. Kedden rendkívüli tanácsülés foglalkozott a gázgyár ajánlatával. II polgármester „rettenetesen terhes"-eknek tartja a feltételeket. (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­den, a kora délelőtti órákban a polgármester rendkívüli ülésre liivta össze a tanács tag­jait. A rendkívüli tanácsülés napirendjén azaz ajánlat szerepelt, melyei a szegedi gázgyár igazgatósága tett a külvárosrészek világítási hálózatának és felszerelésének kiépítésére. A mérnöki hivatal ugyanis gyorsütemű munka után mégis elkészült az ajánlat áttanulmányo­zásával, elvégezte a szükséges és elvégezhető számításokat és azok eredményéről jelenlést lehetett már a tanácsnak. A mérnöki hivatal jelentésében beszámolt arról, hogy az ajánlat szerint a világítási hálózal kiépitése és a közvilágítási villany­lámpák felszerelése 633.338 pengőbe kerülne. A gázgyárnak összesen mintegy kétmillió pen­gő uj beruházásra van ezzel kapcsolatban szüksége, meri erőegységeit is növelnie kell, hogy a fokozódó fogyasztással megbirkózhas­son. A költségekhez még tizenöt százalék já­rul rezsiköltség cimén. A gázgyár a várostól évi kétmillió hektowalt áram fogyasztásának garantálását kívánja, tehát az uj külvárosi uccalámpák egy év alatt 1350 millió koronát emésztenének fel a város pénztárából. Ennyi­vel kerülne löbbe évente a városi közvilá­gítás, amely az idei költségvetésben 1317 mil­lió koronával szerepel. Ebben a különbözeiben a felgyújtandó uj gázlámpák meghatározhatat­lan fogyasztása még nem is szerepel. A lanács elhatározta, hogy a csütörtöki tanácsülésen foglalkozik ismét a mérnöki hi­vatal jelentésével, amely nem teljes, mivel a gázgyár ajánlatából nagyon sok műszaki adat hi ányzik. A lanács valószínűleg fel fogja hívni a gázgyárat, hogy ezeket az adatokat pótló­lag terjessze l>e és nem lehetetlen, hogy már a májusi közgyűlés állást foglalhat ebben a kérdésben. A tanácsülés után a polgármester érdeklő­désünkre a következőket mondotta: — Az eddigiekből ugy látom, hogy a gáz­gyár ajánlata a rettenetesen terhes feltételek melleit nem lesz elfogadható, hiszen az aján­lat szerint a külvárosrészek világítása jóval megduplázná a város évi világítási számláját Ali csak a hálózat kiépítésének költségeire számítottunk, arra azonban nem gondolhat­tunk, hogy a gyárnak belső beruházásokra is szüksége van, hiszen nemrégen kapcsolta be telepébe Apátfalvát is. Sebőn Henrik egykori vagyonos kereskedő kifizette minden adósságát és kedden reggel megmérgezte magát. Két kény szeregyezség, teljes vagyoni romlás, felborult családi élet után ­öngyilkosság. (A Délmagyarország munkatársától) Kedden, a kora délelőtti órákban Újszegedre hív­ták a mentőket. A rövid telefon jelen lés csak any­nyit árult el, hogy a Főfasor 62. szám alatti ház egyik szegényes lakásában öngyilkosságot kö­vetett el valaki. A mentőkocsi azonnal átrobogott a hidon és néhány perc múlva a belgyógyászati klinika felé szállította a tragédia eszméletlen hő­sőt, Scliűn Henrik negyvennyolcéves kereske­delmi alkalmazollat. A menlőorvosi vizsgálat megállnilása szerint Schőn Henrik nagyobb mennyiségű ve­rő n á 11 a 1 és I u m i n á 11 a 1 m é r g ez*t e meg magát, a mérget még a hajnali órákban, három és négy óra között vehette be. Takarítónője fedezte fel, aki előtt gyanússá vált, hogy reggel kilenc óra után sem mozdult ki szobájából, holott máskor már nyolc óra előtt el szokott távozni lakásáról. Benyitott a szobába és az első pillanatban ugy látta, mintha Schőn Henrik mélyen aludna. Éppen költögetni akarta, amikor megdöbbenve vette észre, hogy gazdája hörög. Ijedten kiál­tott segitségért. Az összefutott szomszédok értesí­tették a mentőket, majd a rendőrséget, miután hiába költögették az eszméletlenül hörgő Schőn Henriket. Schőn Henrik öngyilkossági kísérletének tragikus előzményei üzlete a há­menő vannak. Nemrégen még virágzó konfckciós volt a Csekonics-uccában. Vagyonát már ború előtt alapozta meg és alapja a jól üzlet volt, amely 25 évig állt fönn. Háromemeletes, értékes bérháza volt a Feltámadás-uccában, amelyet a háború első évében vásárolt száz­nyolcvanezer koronáért. Volt ezenkívül csinos ma­gánháza is. Vagyonát három-négymilliárd ko­ronára becsülték azok, akik ismerték viszonyait. Mintegy tiz évvel ezelőtt súlyos csapás érte. Elvesztette feleségét. A gyász egy időre megtörte munkakedvét, de aztán fokozott ambícióval dol­gozott tovább. A háború után ismét megnősült, egy szegedi mérnök elvált feleségél vette nőül, akinek Budapesten van vagyonos rokonsága. A rokonok rábeszélésére nem sokkal házassága után átíratta feleségére házának felét. Ezzel kezdődött az egykor vagyonos kereskedő anyagi romlása. Következtek a meddő gazdasági esztendők, az üzlet forgalma és ezzel kapcsolatban raktára is fokozatosan csökkent, egy szép napon megdöb­benve konstatálta, hogy nem tud eleget tenni fizetési kötelezettsé­geinek. pedig a magyar gazdasági élei akkor már tul volt a nagy válságon. Kényszeregyezséget kért hitelezőitől és a mult év februárjában a védőiroda utján létre is jött az egyezség, amely­nek értelmében adósságát, megfelelő havi rész­letekkel kelleti törlesztenie. Két-három részletet pontosan kifizetett már, amikor ujabb nehézségek bukkantak elébe. Hitele már nem igen volt. Budapesten lakó sógorához fordult kölcsönért. Sógora a védő­irodánál készfizetői kezességet is vállalt hátralévő adósságaiért, azonban feltétele az volt, hogy a Feltámadás-uccai bérház másik részét is írassa át sógorára. Közben felbiorult családi élete is, felesége, akitől azóta különváltan élt, Budapestre költözött rokonaihoz. Sógora és felesége nem sok­kal ezután («0 millióért eladták a házat, amelyre Schőn Henriknek mindig volt vevője, csak akkor nem, amikor a legnagyobb szükség lelt volna a pénzre. A sok veszteség teljesen megtörte munkaked­vét, ugy, hogy alig volt tul az első kényszeregyez­ségen, már ismét ujabb fizetési zavarokkal kellelt megküzdenie, amelynek eredménye a má­sodik kény szeregyezség volt. Ez azon­ban már felemésztette vagyonának utolsó rom­jait is, ráment a magánház és elúszott az üzlet. A vagyonos kereskedő teljesen tönkrement. Lakását is eladta, hogy hitelezőit kielégíthesse és Újszegedre költözött, ahol egy egyszobás sze­gényes lakásban húzódott meg. Déry Ede varrógépkereskedő alkalmazta nemrégen ügy­nökként, szorgalmasan dolgozott uj állásában, de keresetének legnagyobb részét hitelezőinek adta oda. Néhány nappal ezelőtt fizette ki utolsó tar­lozíását. Ugy lálszik csak erre várt. A napokban meg­mutatta barátainak a veronált, amelyet állandóan magánál hordott és azt mondotta, hogy az fog

Next

/
Oldalképek
Tartalom