Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-01 / 100. szám

% D£LM AG Y AROLTSZ ÁG 1927 május 1. Az „Ifjúsági NagybizottságnakM nem Kell — Páneurópa . . . , Budapest, április 30. Az »Ifjúsági Nagy-bi­zottság', mini a magyar egyetemi és. főiskolai ifjúság egyetemes ügyeinek irányító szerve, tegnap dr. Szily Kálmán elnökletével, Te­leki Pál gróf, dr. Mauritz Béla, dr. Grósz Emil professzorok, valamint a Turul, MEFHOSz, Hungária, Katolikus Diákszövet­ség, Területi Szövetség és a Főiskolai Sport­szövetség ifjúságai kiküldötteinek részvételé­vel ülést tartott, amelyen a következő határo­zatot hozták: Az »Ifjúsági Nagybizottságbanképviselt szövetségek állást foglalnak a páneurópai moz­galommal szemben, amely a trianoni határok­ba belenyugodva gazdasági ábrándképek fes­tésével a pacifizmiLs jelszavával akarja ma­gát az ifjúság köreibe befészkelni, amely törekvést a nagybizottság a nemzet jövőjére nézve kárhozatosnak tart. Miért is az »Ifjúsági Nagy bizottság« felszólitja a nagybizottságban képviselt szövetségek vezetőit, utasítsák tag­egyesületeiket, hogy azok tartsák vissza tag­jaikat a mozgalomban való részvételtől. Egy leány — 250 dinár. Nagyszabású leánykereskedö társaságot lepleztek le Szabadkán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Szabadkáról jelentik: A szabadkai rendőrség hónajM)k óta tarló megfigyelés után egy leány­kereskedő bűnszövetkezetnek jutott a nyo­mára, amelynek vajdasági központja Sza­badka volt. A tiszamenti falvakból Szabadkára csalták a munkátkereső fiatal leányokat és közülük a szebbeket és fiatalabbakat Szabadka és a vajdasági városokban helyezték el mula­tókban. A kevésbé megfelelő »anyag«-ot Dél­Szerbiába szállították. A bűnszövetkezet egyik tagját most letartóztatták egy Vipcze Mária nevii asszony személyében, aki két zentai leányt, fogadott azzal, hogy Szabadkán cse­lédnek helyezi el őket, amikor azonban Sza­badkára értek, egy mulatóhelyre szállította. A leányok látva, hogy hova kerültek, megszök­tek és feljelentést tettek. Letartóztatták a mu­latóhely tulajdonosát is, aki bevallotta, hogy Vinczéné állandóan szállította neki a leányo­kat 250 dinárért fejenkint. A rendőrség erélye­sen folytatja a nyomozást. A 24 éves fiatalember, aki bírónak indult — és motorkerékpárosnak érkezett be. Dr. Zsótér Bertalan utj* a jogi doktorátustól a Tourist Trophyig. (A Délmagyarország munkatársától) Egy régi, tősgyökeres szegedi család sarjar dr. Zsótér Bertalan még két évvel ezelőtt, jogász­kodása idején apró kétüteniü, régi tipusu motor­kerékpárral száguldott a szegedi uccákon. Csak ugy passzióból ült fel kellemetlenül zakatoló kis gépére. Kisebb kiruccanásokat tett ugyan a vá­roson kivül is, de gépét csak annyira használta ki, amennyire a passzionatus szegedi motorkerékpá­rosoknál szokás. Sokszor hetek is elmultak, hogy a kis gép benzint kapott volna. A rossz szegedi Útviszonyok minden motorost elkeserítenek, de amellett dr. Zsólérnak más mellékfoglalkozása is volt. Jogászkodott az egyetemen. Nyáron pedig, mint úszóbajnok szerepelt. A mull év végén ledoktorált. És ekkor került életének válaszutja elé. Mint jogász, nem tudott st-ltolsem elhelyezkedni. Es az államtudományi doktor akkor gondolt egy nagyot és merészel, sutbadobta nehezen megszerzett doktori okleve­lét és egy kis motorkerékpárjavi tó üzle­tet nyitott a Deák Ferene-ucca tájékán. Az apró kis üzlet csak akkor lendült fel valamennyire, amikor az egyetlen magyar motorkerékpárt gyártó budapesti cég, a Méray-gyár dr. Zsótért bizU meg szegedi képviseletével. Ekkor eladta régi kis gépét és vásárolt magának egy hatalmas Méray­gépet. Most már ezzel száguldozott a szegedi uc­cákon, nem kis rémületére a járókelőknek, akik a 70—80 kilométeres sebességgel rohanó gép elölt csak istentkisértő félelemmel mertek áthaladni. A pompás, nagysebességű gép birtokában dr. Zsótér Bertalan elhatározta, hogy teljesiti. régi, titkos vágyát és résztvesz egyik budapesü nagy motorkerékpárversenyen. Erre mindjárt kiváló al­kalom is kínálkozott, amennyiben az »Automobil és Motorsport« húsvétra irta ki az első magyar, angol mintára megrendezett 2 napos megbízha­tósági versenyét. A kétnapos nagy versenyen, amelyen 92 in­duló állt a starthoz, már ott láttuk dr. Zsótérl is. Pesten mosolyogva nézték az egyetlen vidéki in­dulását. Az önbizalommal telilett vidéki motorke­rékpáros azonban alaposan rácáfolt a vállveregelő lenézésekre. A kétnapos verseny első napján, a Balaton körüli 380 kilométeres szakaszon hiba né lkü 1 haladt át. Az első nap végén a befutás után a gépeket lelakatolták és elzárták. A verseny­zőnek nem volt szabad hozzányúlni gépéhez. Más­nap ezzel az agyonstrapáit kenetlen gépekkel kellett megtenni a verseny hátralévő 80 kilométe­rét. Kapaszkodó hegyi uton haladt a gép. Mester­séges akadályokon, vizes árkokon kellett valameny­nyi versenyzőnek átkapaszkodni. Dr. Zsótér azon­ban nem ijedt meg az akadályoktól. Tesüleg tel­jesen összetörve, de diadalmaskodva ért a cél­hoz, olyan versenyzőbet hagyva maga után, mint ifju Horthy István, S c h u s t e r Emil, P u c h János, stb., akiknek neve Európaszerte ismert — a motorvilágban. Az outsider vidéki versenyző minden defekt és motorhiba nélkül úszta meg az első magyar megbízhatósági versenyt. A budapesti molorke­rékpár-sporttársadalom felfigyelt az ismeretlen vidéki motorkerékpáros váratlan betörésére. Dr. Zsótér Bertalan első lett kategóriájá­ban és győztes tagja a hármas team verseny­dijnak is, amelyet szinte egyedül nyert meg a Mérav-gyáraak. A versenyen arany és ezüst érmet nyert és két darab miíliókal érő, remekbe ké­szült tiszteletdijat. Az elmúlt vasárnap már a Terézvárosi Torna Klub 280 kilométeres megbízhatósági versenyén in­dult. A versenytávot pontosan hét óra alatt kellett megfutni. Oránkint tehát pontosan 40 kilométert kellett haladni, hogy a versenyző 7 óra alatt érjen a célhoz. A verseny közben az indulók azonban 80—100 kilométeres sebességekkel is ha­ladtak, mert számitani kellett arra, hogy a gépet útközben defekt és más baj is érheti, aminek ki­javítása hosszabb időt vehet igénybe. Dr. Zsó­tér hét óra és 30 másodperc alatt abszolválta a távol és ezen pompás teljesítményével holtver­senyben harmadik lett kategóriájában. Ismét megnyerték azonban a »team dijátí, a verseny legszebb diját. Az ismeretlen vidéki versenyző ujabb győzel­mével mái- a ¡standard» versenyzők díszes sorába került. A legutóbbi napokban pedig megérte a magyar versenyzők legtitkosabb vágyát: meghb vást kapott a magyar Tourist Tronhyra, amelyen már speciális verseny­gépen indul. A napokban érkezett haza. Arcán és testén a legutóbbi verseny sérülései. Lakásán már egy ujabb kitüntetés várta. Az Osztrák Autó Szövetség táviratilag hivla meg az osztrák Tourist Trophyra. A vidéki motorkerékpárosból, aki bírónak, ügy­védnek készült, máról-liolnapra hivatásos motor­kerékpáros lett. Már alig gondol diplomájára. Na­ponta felül hatalmas gépére és szorgalmasan ké­szül a legklasszikusabb motorversenyekre, amely a dicsőségen kivül anyagi előnyökhöz is juttat­ja az alig 24 éves szegedi fiatalembert. Aki teg­nap még bírónak készült. (n—s.) Halász János IE3R » villamossági vállalatát 3l5 Kossuth L. sugárut 27. sz a. helye/te át. Tanoncot llzeiéssel (elveszek. Steingassner a poszton. Irta: Móra Fereoe. l.átod-e, gazdám, hogy szeretnek? — mondom neki. ahogy az árnyékát ide érzem az olasz dultyán kecskelábú asztala mellé. Vörös vinkó az asztalon, mellette a kulyaijesztő, halszag, dohány­büz, egy félszemű, de dupla orrú signore tam­burázik a sarokban, két öreg halász elszundikál a tambura szóu. — ugy van itt minden, mint a Tisza-parton. Még a leander virága is itt van a ház előtt, csakhogy nem dézsában, hanem a földdé őrölt sziklában és nem az ablaknyiláson néz bc, hanem a tető szelelőjén. De a gazda, az osüere, az már azlán egészen az igazi Resz­ketös fejű, kellellen nézésű kövér ember, egy csöppet se titkolja, hogy jobb szeretné már a vendégel a pokol fenekén látni, magamagát meg az ágyban, ónozó I'oldi ez no, tisztára, ámbár Gia­oomo Findurának hívják. Páduai olasz és azt moudja, hogy olt minden harmadik embert Findu­rának hivnak. Nagyot néz, mikor azt hallja lőlem, hogy Magyarországot! is vannak Findurák. Becsületes jó magyar emberek. — Nem lehet az. A Fi n­dura, az olasz szó. Paduano. Megmondja, mi az, a kezeivel is magyarázza, de még igy se győzöm olasz tudománnyal. Ahogy mutatja, giliszta is lehel, meg pipaszurkáló is. (De alighanem makaróni, mert az tartja a rokon­ságot mindkettővel. Tutto uno. olezánc. mindegy — viszem tovább a polémiát. — A Findura lehet olasz szó, de azért magának, caro padrone, mégis magyar képe van. Dühösen rázza a fejét. Se apja, se anyja, se semmi avito-ja neki nem járt Ungheriában. — Nono, — mondom, — de a magyar bakák jár­tak ám Pádovában. De hál akármit tartanak egymásról a genealó­gia, meg a Findurák, annyi bizonyos, hogy sokkal könnyebb Tömörkény István méla árnyával ebben a csárdában találkozni, mint a Hotel Palace már­ványos halljában. — Látod-e gazdám, hogy szeretnek ? — Muta­tom neki az újságot. — Síremlék, szobor, arckép, emléktábla, lesz már minden, — csak éppen Te nem leszel többet... Fgy kicsit szégyenkezve hajtom le a fejemet, hogy én nem lehetek ott, mikor a gazdám már­vánnyal, koszorúval, énekszóval dicsőségre kelte­getik. I)e hát ugy van már az, mikor elnyavalvá­sodik az ember. — Nem ugy van, — mosolyog rám az árnyék nagy barna szeme, — egészen másképp van. Hdt elfelejtened már Ferkó ? Uri ember nem él tovább ötven évnél, hanem negyven krajcár napidijjal megbiz egy hordárt, hogy éljen tovább helyette. Látod, Pista, ugy-e hogy mégis csak van dicsőség, halhatatlanság 1 — Térnék vissza a napi­rendre s álülök az asztal másik oldalára, háttal a holdnak, hogy jobban lássak a sötétbe. Az árnyék azonban nem enged kifogni magán. Nem vállalja a halhatatlanságot. — Fene teremti, de csikorgós cipőd van, — mondja játékos kedvvel. — Tudod mit 1 Tedd éjszakára olajos papírra, akkor nem csikorog. Ugy kell érteni, hogy akkor nem csikorog, ha az olajos papíron van. Gyerekesen boldoggá tuc'ta tenni az ilyen tréfa. — De a jó reggelét neki, nem a tréfa ideje van most, igazgató ur, — veszem elő a félhivatalos hangot. — Tessék csak megnézni az iktató köny­vet. 1917. ápril. 2 4. Látod, mit iktatam én akkor be ? Áz igazgató urnák nem tetszett be­jönni a hivatalba, hanem ki tetszett rándulni az örök világosság hegyei közé. — Az, — bólint rá az árny. — Az pedig messzi stáció. — Látod, mégis milyen hamar visszajöttél I Mi­lyen sokan elmentek akkor és senki se jött vissza abból az évjáratból, csak Te. Még a lovas generá­lisok se. De corporal Steingassner, ehol, onnan is visszajött, akár a Baba Jagodináról. Az árnyal sikerült elkomoritanom, dc csak addig, míg a leander-virág egyet lebben a szélben. Aztán vállat von és legyint. — Minden elmúlik, Ferkó. A Baba .lagodina is elmúlt. De azért a dalmát karsztok felé fordítja fejét, a Baba .lagodina is olyan kopasz mészkőszikla volt, mint ezek De messze befelé tőlük, ott bent, Spanyolviaszkországban, Mosztár körül, ahol Tö­mörkény István, alias infanterist Stefan Stein­gassner egy esztendeig hordta az angyalbőrt és az angyalbőrhöz tartozó borjúban a kincstári wassisztdaszok közt a halhatatlanság marsallbot­ját, amely tartósabbnak bizonyult még Philippo­wits kegyelmes úrénál is. (Ezt kissé halkabban iroin le, mert ez a negyvenhatos baka élete végéig igen nagy tisztelettel viseltetett a felsőbb ható­ságok iránt és azt hiszem, most is mindig zavar­ban van, ha a csillagkavicsos hadak utján sétál­gatva találkozik kapitány ur Péter Pepával és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom