Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-01 / 100. szám

% D£LM AG Y AROLTSZ ÁG 1927 május 1. Az „Ifjúsági NagybizottságnakM nem Kell — Páneurópa . . . , Budapest, április 30. Az »Ifjúsági Nagy-bizottság', mini a magyar egyetemi és. főiskolai ifjúság egyetemes ügyeinek irányító szerve, tegnap dr. Szily Kálmán elnökletével, Teleki Pál gróf, dr. Mauritz Béla, dr. Grósz Emil professzorok, valamint a Turul, MEFHOSz, Hungária, Katolikus Diákszövetség, Területi Szövetség és a Főiskolai Sportszövetség ifjúságai kiküldötteinek részvételével ülést tartott, amelyen a következő határozatot hozták: Az »Ifjúsági Nagybizottságbanképviselt szövetségek állást foglalnak a páneurópai mozgalommal szemben, amely a trianoni határokba belenyugodva gazdasági ábrándképek festésével a pacifizmiLs jelszavával akarja magát az ifjúság köreibe befészkelni, amely törekvést a nagybizottság a nemzet jövőjére nézve kárhozatosnak tart. Miért is az »Ifjúsági Nagy bizottság« felszólitja a nagybizottságban képviselt szövetségek vezetőit, utasítsák tagegyesületeiket, hogy azok tartsák vissza tagjaikat a mozgalomban való részvételtől. Egy leány — 250 dinár. Nagyszabású leánykereskedö társaságot lepleztek le Szabadkán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Szabadkáról jelentik: A szabadkai rendőrség hónajM)k óta tarló megfigyelés után egy leánykereskedő bűnszövetkezetnek jutott a nyomára, amelynek vajdasági központja Szabadka volt. A tiszamenti falvakból Szabadkára csalták a munkátkereső fiatal leányokat és közülük a szebbeket és fiatalabbakat Szabadka és a vajdasági városokban helyezték el mulatókban. A kevésbé megfelelő »anyag«-ot DélSzerbiába szállították. A bűnszövetkezet egyik tagját most letartóztatták egy Vipcze Mária nevii asszony személyében, aki két zentai leányt, fogadott azzal, hogy Szabadkán cselédnek helyezi el őket, amikor azonban Szabadkára értek, egy mulatóhelyre szállította. A leányok látva, hogy hova kerültek, megszöktek és feljelentést tettek. Letartóztatták a mulatóhely tulajdonosát is, aki bevallotta, hogy Vinczéné állandóan szállította neki a leányokat 250 dinárért fejenkint. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. A 24 éves fiatalember, aki bírónak indult — és motorkerékpárosnak érkezett be. Dr. Zsótér Bertalan utj* a jogi doktorátustól a Tourist Trophyig. (A Délmagyarország munkatársától) Egy régi, tősgyökeres szegedi család sarjar dr. Zsótér Bertalan még két évvel ezelőtt, jogászkodása idején apró kétüteniü, régi tipusu motorkerékpárral száguldott a szegedi uccákon. Csak ugy passzióból ült fel kellemetlenül zakatoló kis gépére. Kisebb kiruccanásokat tett ugyan a városon kivül is, de gépét csak annyira használta ki, amennyire a passzionatus szegedi motorkerékpárosoknál szokás. Sokszor hetek is elmultak, hogy a kis gép benzint kapott volna. A rossz szegedi Útviszonyok minden motorost elkeserítenek, de amellett dr. Zsólérnak más mellékfoglalkozása is volt. Jogászkodott az egyetemen. Nyáron pedig, mint úszóbajnok szerepelt. A mull év végén ledoktorált. És ekkor került életének válaszutja elé. Mint jogász, nem tudott st-ltolsem elhelyezkedni. Es az államtudományi doktor akkor gondolt egy nagyot és merészel, sutbadobta nehezen megszerzett doktori oklevelét és egy kis motorkerékpárjavi tó üzletet nyitott a Deák Ferene-ucca tájékán. Az apró kis üzlet csak akkor lendült fel valamennyire, amikor az egyetlen magyar motorkerékpárt gyártó budapesti cég, a Méray-gyár dr. Zsótért bizU meg szegedi képviseletével. Ekkor eladta régi kis gépét és vásárolt magának egy hatalmas Méraygépet. Most már ezzel száguldozott a szegedi uccákon, nem kis rémületére a járókelőknek, akik a 70—80 kilométeres sebességgel rohanó gép elölt csak istentkisértő félelemmel mertek áthaladni. A pompás, nagysebességű gép birtokában dr. Zsótér Bertalan elhatározta, hogy teljesiti. régi, titkos vágyát és résztvesz egyik budapesü nagy motorkerékpárversenyen. Erre mindjárt kiváló alkalom is kínálkozott, amennyiben az »Automobil és Motorsport« húsvétra irta ki az első magyar, angol mintára megrendezett 2 napos megbízhatósági versenyét. A kétnapos nagy versenyen, amelyen 92 induló állt a starthoz, már ott láttuk dr. Zsótérl is. Pesten mosolyogva nézték az egyetlen vidéki indulását. Az önbizalommal telilett vidéki motorkerékpáros azonban alaposan rácáfolt a vállveregelő lenézésekre. A kétnapos verseny első napján, a Balaton körüli 380 kilométeres szakaszon hiba né lkü 1 haladt át. Az első nap végén a befutás után a gépeket lelakatolták és elzárták. A versenyzőnek nem volt szabad hozzányúlni gépéhez. Másnap ezzel az agyonstrapáit kenetlen gépekkel kellett megtenni a verseny hátralévő 80 kilométerét. Kapaszkodó hegyi uton haladt a gép. Mesterséges akadályokon, vizes árkokon kellett valamenynyi versenyzőnek átkapaszkodni. Dr. Zsótér azonban nem ijedt meg az akadályoktól. Tesüleg teljesen összetörve, de diadalmaskodva ért a célhoz, olyan versenyzőbet hagyva maga után, mint ifju Horthy István, S c h u s t e r Emil, P u c h János, stb., akiknek neve Európaszerte ismert — a motorvilágban. Az outsider vidéki versenyző minden defekt és motorhiba nélkül úszta meg az első magyar megbízhatósági versenyt. A budapesti molorkerékpár-sporttársadalom felfigyelt az ismeretlen vidéki motorkerékpáros váratlan betörésére. Dr. Zsótér Bertalan első lett kategóriájában és győztes tagja a hármas team versenydijnak is, amelyet szinte egyedül nyert meg a Mérav-gyáraak. A versenyen arany és ezüst érmet nyert és két darab miíliókal érő, remekbe készült tiszteletdijat. Az elmúlt vasárnap már a Terézvárosi Torna Klub 280 kilométeres megbízhatósági versenyén indult. A versenytávot pontosan hét óra alatt kellett megfutni. Oránkint tehát pontosan 40 kilométert kellett haladni, hogy a versenyző 7 óra alatt érjen a célhoz. A verseny közben az indulók azonban 80—100 kilométeres sebességekkel is haladtak, mert számitani kellett arra, hogy a gépet útközben defekt és más baj is érheti, aminek kijavítása hosszabb időt vehet igénybe. Dr. Zsótér hét óra és 30 másodperc alatt abszolválta a távol és ezen pompás teljesítményével holtversenyben harmadik lett kategóriájában. Ismét megnyerték azonban a »team dijátí, a verseny legszebb diját. Az ismeretlen vidéki versenyző ujabb győzelmével mái- a ¡standard» versenyzők díszes sorába került. A legutóbbi napokban pedig megérte a magyar versenyzők legtitkosabb vágyát: meghb vást kapott a magyar Tourist Tronhyra, amelyen már speciális versenygépen indul. A napokban érkezett haza. Arcán és testén a legutóbbi verseny sérülései. Lakásán már egy ujabb kitüntetés várta. Az Osztrák Autó Szövetség táviratilag hivla meg az osztrák Tourist Trophyra. A vidéki motorkerékpárosból, aki bírónak, ügyvédnek készült, máról-liolnapra hivatásos motorkerékpáros lett. Már alig gondol diplomájára. Naponta felül hatalmas gépére és szorgalmasan készül a legklasszikusabb motorversenyekre, amely a dicsőségen kivül anyagi előnyökhöz is juttatja az alig 24 éves szegedi fiatalembert. Aki tegnap még bírónak készült. (n—s.) Halász János IE3R » villamossági vállalatát 3l5 Kossuth L. sugárut 27. sz a. helye/te át. Tanoncot llzeiéssel (elveszek. Steingassner a poszton. Irta: Móra Fereoe. l.átod-e, gazdám, hogy szeretnek? — mondom neki. ahogy az árnyékát ide érzem az olasz dultyán kecskelábú asztala mellé. Vörös vinkó az asztalon, mellette a kulyaijesztő, halszag, dohánybüz, egy félszemű, de dupla orrú signore tamburázik a sarokban, két öreg halász elszundikál a tambura szóu. — ugy van itt minden, mint a Tisza-parton. Még a leander virága is itt van a ház előtt, csakhogy nem dézsában, hanem a földdé őrölt sziklában és nem az ablaknyiláson néz bc, hanem a tető szelelőjén. De a gazda, az osüere, az már azlán egészen az igazi Reszketös fejű, kellellen nézésű kövér ember, egy csöppet se titkolja, hogy jobb szeretné már a vendégel a pokol fenekén látni, magamagát meg az ágyban, ónozó I'oldi ez no, tisztára, ámbár Giaoomo Findurának hívják. Páduai olasz és azt moudja, hogy olt minden harmadik embert Findurának hivnak. Nagyot néz, mikor azt hallja lőlem, hogy Magyarországot! is vannak Findurák. Becsületes jó magyar emberek. — Nem lehet az. A Fi ndura, az olasz szó. Paduano. Megmondja, mi az, a kezeivel is magyarázza, de még igy se győzöm olasz tudománnyal. Ahogy mutatja, giliszta is lehel, meg pipaszurkáló is. (De alighanem makaróni, mert az tartja a rokonságot mindkettővel. Tutto uno. olezánc. mindegy — viszem tovább a polémiát. — A Findura lehet olasz szó, de azért magának, caro padrone, mégis magyar képe van. Dühösen rázza a fejét. Se apja, se anyja, se semmi avito-ja neki nem járt Ungheriában. — Nono, — mondom, — de a magyar bakák jártak ám Pádovában. De hál akármit tartanak egymásról a genealógia, meg a Findurák, annyi bizonyos, hogy sokkal könnyebb Tömörkény István méla árnyával ebben a csárdában találkozni, mint a Hotel Palace márványos halljában. — Látod-e gazdám, hogy szeretnek ? — Mutatom neki az újságot. — Síremlék, szobor, arckép, emléktábla, lesz már minden, — csak éppen Te nem leszel többet... Fgy kicsit szégyenkezve hajtom le a fejemet, hogy én nem lehetek ott, mikor a gazdám márvánnyal, koszorúval, énekszóval dicsőségre keltegetik. I)e hát ugy van már az, mikor elnyavalvásodik az ember. — Nem ugy van, — mosolyog rám az árnyék nagy barna szeme, — egészen másképp van. Hdt elfelejtened már Ferkó ? Uri ember nem él tovább ötven évnél, hanem negyven krajcár napidijjal megbiz egy hordárt, hogy éljen tovább helyette. Látod, Pista, ugy-e hogy mégis csak van dicsőség, halhatatlanság 1 — Térnék vissza a napirendre s álülök az asztal másik oldalára, háttal a holdnak, hogy jobban lássak a sötétbe. Az árnyék azonban nem enged kifogni magán. Nem vállalja a halhatatlanságot. — Fene teremti, de csikorgós cipőd van, — mondja játékos kedvvel. — Tudod mit 1 Tedd éjszakára olajos papírra, akkor nem csikorog. Ugy kell érteni, hogy akkor nem csikorog, ha az olajos papíron van. Gyerekesen boldoggá tuc'ta tenni az ilyen tréfa. — De a jó reggelét neki, nem a tréfa ideje van most, igazgató ur, — veszem elő a félhivatalos hangot. — Tessék csak megnézni az iktató könyvet. 1917. ápril. 2 4. Látod, mit iktatam én akkor be ? Áz igazgató urnák nem tetszett bejönni a hivatalba, hanem ki tetszett rándulni az örök világosság hegyei közé. — Az, — bólint rá az árny. — Az pedig messzi stáció. — Látod, mégis milyen hamar visszajöttél I Milyen sokan elmentek akkor és senki se jött vissza abból az évjáratból, csak Te. Még a lovas generálisok se. De corporal Steingassner, ehol, onnan is visszajött, akár a Baba Jagodináról. Az árnyal sikerült elkomoritanom, dc csak addig, míg a leander-virág egyet lebben a szélben. Aztán vállat von és legyint. — Minden elmúlik, Ferkó. A Baba .lagodina is elmúlt. De azért a dalmát karsztok felé fordítja fejét, a Baba .lagodina is olyan kopasz mészkőszikla volt, mint ezek De messze befelé tőlük, ott bent, Spanyolviaszkországban, Mosztár körül, ahol Tömörkény István, alias infanterist Stefan Steingassner egy esztendeig hordta az angyalbőrt és az angyalbőrhöz tartozó borjúban a kincstári wassisztdaszok közt a halhatatlanság marsallbotját, amely tartósabbnak bizonyult még Philippowits kegyelmes úrénál is. (Ezt kissé halkabban iroin le, mert ez a negyvenhatos baka élete végéig igen nagy tisztelettel viseltetett a felsőbb hatóságok iránt és azt hiszem, most is mindig zavarban van, ha a csillagkavicsos hadak utján sétálgatva találkozik kapitány ur Péter Pepával és az