Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-28 / 122. szám

DÉLMAöYARORSZAö SZEGED : Szerkesztőség : DcAk Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.^Kladólilvatal, kidtsönkünyvlár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » SZOMBAT 1927 MÁJUS 28 III. ÉVFOLYAM, SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Irt ucca 6. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÖDMEZAVASARHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « >» « » « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, klllliSldőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. E Hozmecz és Zulawsky. Hozmecz körülbelül ugy került bele az irodalomba, mint Pilátus a krédóba. Hozmecz jó ideig egyáltalában nem foglalkozott irodalommal. Hozmecz egészen más dolgokkal bíbelődött. Például a Fővárosi Operettszínház elleni merénylettel, majd a budapesti francia követség elleni merénylettel és végül, de nem utoljára az egyetemi hallgatók egy csoportja elleni merényletekkel. Hozmecz lassanként kinőtte magát, kezdett kulturtényezőnek számítani és hogy, amit nem egészen dicstelenül kezdett, azt teljes dicsőséggel folytassa, egy budapesti kurzuslapban nyilt levelet irt »Szabó Dezső úrhoz«, amelyben Az elsodort falu, A csodálatos élet, a Segítség és a Tenger és temető költőjét nemzetgyalázással és egyebekkel vádolja, amiért a magyar ifjúság Móricz Zsigmond-ünnepén megmondta a magáét a Hozmeczekről és a Ilozmeczeknek. És itt érte el a végzete szegény Ilozmeczet, aki eddig kakaóbombákkal és csattanó pofonokkal foglalkozott. Ugy látszik, az irás mégis csak nehezebb és kockázatosabb mesterség, felelősségteljesebb és veszedelmesebb, mint a Fővárosi Operettszínházba felelőtlen elemeket vezérelni és ott közcsendet háborítani. vagy a francia követség palotája és a központi egyetem bejárata előtt hősködni. De aki Szabó Dezsővel akar ma szellemi tornára kiállani és győzedelmeskedni, az ugyancsak magasra kösse föl az értelmi könynyü magyarját. Meg kell vallani, hogy Hozmecz a rövidebbet húzta ebben a küzdelemben. Hogy képletesen fejezzük ki magunkat, elvérzett alatta. Megölte a nevetés, amellyel Szabó Dezső válaszolt neki. Mert ha a nevetés öl, Szabó Dezső nevetése ugy öl, mint a sztrihnin, vagy mint a melinit. ö a legveszedelmesebb nevető ember az egész mai magyar irodalomban. És éppen ebbe az emberbe botlik bele ez a szerencsétlen Hozmecz, ez az izgága és rakoncátlan tüntető! Szabó Dezső válaszából szinte az egész levitézlett kurzus emléktáblájára kívánkoznak ezek a klasszikusan kemény és kegyetlen szavak: »Én bármilyen Hozmeczet szívesen látok a magyar életben, ha ösztönös, benső kényszerből magyarrá asszimilálódik és becsületes és szerény munkával igyekszik tényező lenni a magyar munkában. De hangsúlyozottan fiyyelmeztetek mindenkit, hogy az az idő lejárt, amikor egy magyar termő erőt bármilyen politikai vád segítségével is agyon lehet üttetni a saját fajával/« Hallod-e ezt Hozmecz és halljátok-e ezt ti névtelen, ismeretlen szegedi »vidéki magyar« Hozmeczek? Zulawsky: ez a másik ifjú magyar hérosz, aki már nem ugy került bele az irodalomba, mint Pilátus a krédóba, hanem inkább ugy, ahogy Hérosztratosz jutott bele a világtörténelembe. Zulawsky a legjobb mesternél tanult ebben a kurzusban: Császár Elemérnél, a Pekár-társaság Sarceyjánál, aki ma a magyar kritika ollóját kezeli. Ez a Zulawsky elhatározta, hogy nagy ember lesz, mint ahogy III. Richárd egy egészen más dolgot határozott el. Kapóra jött neki Ady Endre, akinek uj kapuját minden borjú megbámulta. Zulawsky cikkeket és füzeteket irt Ady Endre ellen és igy némi föltűnést keltett. Az öregeknek különösen tetszett, hogy ilyen fiatal és máris haragszik Adyra. Zulawsky mármár azon az uton volt, amely a hivatalos irodalmi társaságok tagsági székébe vezetett, valami Auróra nevű budai irodalmi önsegélyző egyesületnek alelnöke is lett (elnöke Császár Elemér) és ekkor derült égből lecsapott az istennyila, Zulawsky Andorról kiderítették illetékes tényezők, hogy legújabb Ady-ellenes dolgozatát plagizálta. És pedig éppen Zoltyány Irén Erkölcs és irodalom cimii dolgozatából plagizálta, amelynek épjjen azokról a részleteiről mulatták ki a plágiumot, amelyeket pont Zulawsky Andor vett át minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül. így az Ady-ellenesek tábora egyelőre elvesztette legfiatalabb és legszorgalmasabb leventéjét, mert Zulawsky Andor annyira szivére vette az esetet, hogy bejelentette lemondását az Auróra körnek, sőt kijelentette, hogy visszavonul a közélettől, mert elkedvetlenedett. Szörnyű csapás, zord idők, rossz csillagok járnak, csillag esik, föld reng! Hozmecz megölve, Zulawsky leverve: mi lesz velünk? Még szép, hogy Rákóczi Béla él és Szécsényi István ébren van! Nem egészen reménytelen a jelen és nem egészen kilátástalan a jövő. AftRflnAMMffftMMMMAAAMMVtfMfWMMMIMW a numerus claususról. A tudományegyetemek tanárai feleslegesnek tartják a hallgatók számának kontlngentálását. — Egyedül a miiegyetem rektora tartja kívánatosnak a numerus clausus fenlartását. (A Délmagyarország munkatársától) Csütörtökön és pénteken találkoztak Szegeden a magyar egyetemek és főiskolák professzorai. Felhasználtuk ezt a ritka alkalmat, hogy beszélgessünk a magyar egyetemek egy-egy képviselőjével a magyar kultura egyik legfontosabb és legaktuálisabb problémájáról, a numerus c 1 a u susról szóló tö*vényről. A kérdés kétségtelenül kényes volt azok számára, akikhez szólt, mert hiszeu a numerus claususról nyilatkozni szinte politikai hitvallást jelent manapság. Éppen ez magyarázza meg, hogy a kapott nyilatkozatok nagyon tartózkodóak, nagyon óvatosak, vigyázva kerülnek minden határozott véleményt és csak a legáltalánosabb' keretek között mozognak. A sorok közül azonban mégis kiharsog az a megállapítás, hogy Haller István törvénye nagyon sokat ártott a magyar tudománynak, a magyar kulturfölénynek. Egyetlen kivétel Szíly Kálmánnak, a budapesti műegyetem rektorának nyilatkozata, aki a numerus clausus hívének vallja magát minden fentartás nélkül. A többiek azonban, habár túlzott óvatossággal, de szinte szórói-szóra egyértelműen állapitolták meg, hogy a magasabb tudományok elsajátításának korlátozása tudományellenes. A nyilatkozatokat itt adjuk sorjában, ahogy kaptuk őket: Dr. Tóti} Károly, a szegedi Ferenc József Tuáományegyeiem reRíora és felsőházi Képviselője: — Minden egyetemnek kell, hogy legyen bizonyos sajátossága, egyedisége. A mi egyetemünknek ez a külön sajátossága az, hogy Erdély lelkét, az erdélyi mentalitást képviseli itt, a magyar Alföldön, amely lélekben több az idealizmus, a mult hagyományaihoz való ragaszkodás, az élni akarás és a nemzet jövőjébe vetett hit ereje, mint az itteni lelkekben. A mi egyetemünk egyik feladata ezért az, hogy ezt az erdélyi lelket átplántálja a magyar Alföld lelkébe. Másik feladata pedig az. hogy felszínre hozza az Alföld földműves népének lelkében rejlő értékeket, hogy a magyar parasztot, minden más ország parasztságánál értékesebb elemét a társadalomnak felemelje a kuliura erejével és eszközeivel. — Mint minden egyetemnek, a szegedi egyetemnek is alapfeladata természetesen a tudományos kutatás és a kutatás eredményeinek közlése. Ezt a feladatot az egyetem minden hányban betölti. A Ferenc József Tudományegyetem az elmúlt hat esztendő alatt Szegeden lefektette tudományos munkásságának alapjait minden vonatkozásban. Az intézetek felszerelése folyamatban van, az prvosi kar összes klinikáinak építése még ebben az évben befejeződik, részben megkezdődik. Az egyetemi ifjúság magatartása ugy a tanulmányi rend, mint általában a magaviselet szempontjából fokozatosan javul és az utóbbi két évben dicséretesnek mondható. A hallgatók létszáma ebben az évben elérte az 1200-at, tehát teljességgel alaptalan az a minduntalan felhangzó hír, mintha az egyetemünknek nem volna elegendő hallgatója. A német egyetemeken ez a létszám általános. Arra a kérdésünkre, hogy a numerus claususról szóló törvénynek milyen hatása van az egyetemre, a rektor a következőket válaszolta: — Ha a numerus clausus hatásáról akarunk beszélni, akkor kétféle szempontot kell figyelembe vennünk, az egyik gazdasági, a másik a szigorúan tudományos szempont. Lenne egy harmadik is, a politikai szempont, ezt azonban érintetlenül hagyom, mert nem tartozik az egyetemre. Tagadhatatlan lény az, hogy a numerus claususról szóló törvény bizonyos fokig arányosította a fővárosi és vidéki egyetemek között a hallgatóság létszámát. A hallgatók nagyrésze ezelőtt a fővárosi egyetemre törekedett, most azonban, mivel a numerus clausus korlátozta a felvehető hallgatók létszámát, azok, akik kiszorulnak a budapesti egyetemekről, a vidéki egyetemeket keresik fel. A régi aránytalanság tehát paralizálódotU Az egyetemek, ha egy-egy karon a megállapított létszám kicsinek bizonyul, mindig kérhetik a létszám felemelését. A szegedi egyetem jogi kara már Is kérni fogja a létszám emelését, sőt valószínűleg ugyanezt teszi rövidesen a bölcsészeti kar is, mert mindkét karon lényegesen emelkedett a hallgatók száma. — A numerus clausus kérdése a legszorosabban kapcsolatos a magyar középosztály helyzetének problémájával. Kétségtelen, hogy könnyít azoknak a helyzetén, akik kizárólag képesítésért, diplomáért jönnek az egyetemre, akik megélhetést akarnak teremteni maguknak a diplomával, mert a törvény csökkenti, korlátozza a konkurrenciát. A lateiner osztály gazdasági helyzetének szempontjából tehát előnyös hatása van a törvénynek. Tudományos szempontból nézve a kérdést az egyetem nem szakiskola, hivatása elsősorban az, hogy a magas kulturát adja a hallgatónak. Külföldön nagyon sokan nem azért hallgatják az egyetemi előadásokat, hogy képesítést szerezzenek maguknak bizonyos állások elnyeréséhez, hanem azért, hogy magasabb tudást szerezzenek. Az ideális állapot az lenne, ha a magas kulturát minél többen