Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

I 1927 április 17. DÉLMAGYARORSZÁG a Szeged egyoldalú fejlődése. Irta : Dr. Szivessy Lehel. Békeszemmel nézve minden jó szegcdi polgár vágyakozásának legnagyobb teljessége a szegedi egyetem volt. Akkor abban láttuk a városi fejlődés lehetőségeit, hogy ez agrárváros kultnrnivója emelkedjék és a tespedésből kinőjön az igazán modern kulturváros. Az volt akkor a törekvés, hogy minél több állámi és egyéb közintézmény kerüljön Szegedre és a város közönsége mindenkor hatalmas áldozatokat is hozott az ilyen intézményekért. Tagadhatatlan is, hogv a város lakosságának kulturális, de még származási keresztmetszete is, ha ez teoretikusan elképzelhető, a nyolcvanas évek óta teljesen megváltozoll. A törzslakosság megmaradt régi foglalkozásánál, a mezőgazdaságnál, de a szellemi vezetés gyakran az ideköltözött magas birói és hivatalnoki karból alakult ki, amely együttműködőt 1 az egyéb szellemi pályákon tevékenykedőkkel, akik többnyire bensziilött szegediek voltak és a város tanácsával és törvényhatóságával együtt képviselték az összefüggést az ősi Szeged közönsége és az ujabb beszivárgások által szegediekké vált, az ország minden részéből idescrcglett honoráciorokkal együtt. Betetőződölt ez az igazán dalmi átalakulás a múltban a centralizációjával. Ezáltal a szegedi társadalom egészen más, ujabb és a magyar föld legkülönbözőbb részeiből sarjadó értékes elemekkel gazdagodott. Ebben a háború előtti, a természetes fejlődés állal hajlóit időkben ugy hittük és biztunk abban, hogy a városi társadalom városiasságának és a magasabb tudományosságának teljes kifejlődését az egyetem hozza meg és csak ez az intézmény hiányzik a teljes városiasság körvonalaiból. Ezérl küzdöttünk annyira az egyetemért. Amikor aztán megkapluk az egyetemet, akkor már annyi sebből vérzett az ország és a város, hogy az első pillanatokban a kétség is felkeli egyes szegedi szivekben és sokan hitték, hogy a teljes kulturális fejlődés időpontja nem jókor következett be, mert sem a társadalmi fejlesztésnek, sem a tudományos nagykorúságnak lehetőségei nem látszottak valószínűnek akkor, amikor a gazdasági viszonyok, az országos közállapotok rosszak voltak és a társadalmi ellentétek dúltak országszerte. Már akkor is azoknak osztottam nézetét, akik biztak abban, hogy az országos rossz gazdasági viszonyokat felváltják normálisabb idők, a társadalmi széthúzást megenyhíti az ősi magyar hölcseség és béke, közállapotaink sivárságát pedig felüdíti a bizalmat érlelő magyar jövő. Az alkalmat pedig elszalasztani nem volt szabad ! Tudni kellett, hogy az soha vissza nem jő. Már pedig az igazi magyar kulturváros jelzőjére és lényegére csak az a város tarthatott múltban, jelenben, nyugaton és ősi Itáliában is számot, amely a magasabb tudományosságnak emelt oltárokat. Ebből a meglátásból üdvözlöm a kultuszminiszler lervét is, amellyel kulturtarloinányi köziMuitol akar létesíteni Szegeden. Nem az uj hivatalnak kell örvendeznünk, hanem az embereknek, akik a kuliurát terjeszteni hivatoltak és a jövőnek, amely Szegeden sarjad ki az ujabb és ujabb alapitások állal. Megállapíthatjuk, hogy van sok középiskolánk, egyetemünk és remek könyvtárunk, fejlődésképes muzeumunk, ugy érzem tehát, hogy e tekintetben a haladásnak kulturális alapjait, a nagyváros összes feltételeit leraktuk, de azt hiszem, hogy a fejlődés és fejlesztés iránya kissé egyoldalúvá vált. A figyelmünk és az egész gondolkodásunk, látásunk csak a kuliurát kereste és elmulasztottuk a város megélhetésének ujabb vonalú kiépítését. Hivatalnokváros vagyunk csupán és nem gyárváros, ipari, kereskedelmi gócpont és nem is látom e tekintetben a fejlődésnek még kísérleti megnyilatkozásait sem. Amennyire helyeslem és fontosnak tartom, hogy a város vezetősége minden áldozatot meghozott a kuliuráért és amennyire készek is vagyunk azért a jövőben is áldozni és i ne Koppány vezér szelleme, hanem Szent , . i István királyunké lengje át a várost és érzem érdekes tarsa- « £s i(fozcm Széchenyi Tslván nagy szellemét .uJS í is' (le lelhivnm és idézem a nagy államférfiul, akinek figyelmél nemcsak a tudományos akadémia, hanem a lánchíd. a gőzhajózás, a forgalom lehetőségei, az országutak, a hajózható Duna is lekötötték. Pedig azóta majdnem száz esztendő leli el. Nálunk Szegeden mintha egyoldalit volna a fejlődés, a kuliura— hála Istennek — dus hajtásokban nő ki a nehezen szántható magyar ugarból, de a város közgazdasága visszafejlődik, noha az országos állapot javulóban van. E város lakossága pedig nem akar kosztol, ] lakást adó alanyokká visszafejlődni, e város lakossága a gazdasági léren is haladni akar és nagyot tudna és akarna létrehozni. A húsvéti elmélkedés során, sujlóan zavaró hangzavar üli meg a fülemet a esengelei gazdák sirámaiból. Hát olt tartunk már,hogy a mezöguulálkodú őslakos, a magyar népnek igazi ősi szegedi képviselői sem tudnak a szegedi földön megélni? Ha polgármesterünk bölcsen és bátran megmondolla a panaszkodó küldötteknek, hogy lusták és" azért nem tudnak eredményt elérni, ugy én azt kérdem, hogy ezzel eldőlt-e a kérdés? A lustaság a népben gyökeredző faji tényező, vagy ősi átok"? Ks kinek hivatása ez ellen küzdeni? Bizony mondom, hogy erről nem a psengelei magyarok lehelnek, hanem az országos és városi politika, amely csak adó- és bérfizetőelemekel látott a tanyaiakban és nem lanitolta őket arra, hogy mint kell belterjesen, művelten, magasabb szinvonaluan gazdálkodni. Várom és óhajlom. hogy a tanyai magyar nép gazdasági fejlődése érdekében a tanyavílág különböző gócpontjain olyan farmokat létesítsen a város, amelyeken a tanya népe a legmoderenehb gazdálkodás ismerteit elsajálilhassa. Olt kell megtanulnia a baromlilenyészlésl, a tehenészetet és a mezőgazdaság melléktermékeinek észszerű és a mai kor szinvonaluságánuk megfelelő előállítását és felhasználását. Kérdem és állítom, a felelősség alól magamai, mint a törvényhatóság bizottságának egyik szerény lagjál sem veszem ki, hogy ilyen irányban mi történi eddig? A felelősség elsősorban azé a hivatalos magyar államé, amely a múltban csak a nemzetiségektől lakolt külső. és soha el nem muló fájdalmunkra. most leszakított perifériákon tudott áldozatokat hozni, de amely mindig elhanyagolta a magyar föld magyar fiaitól lakott Duna Tiszaközét. Kérdem tehát, hogy lehet-e a vezetőktől elhagyott egyszerű magyar johbágyivadék arról, hogy gazdálkodásának módja ma még kevéssé különbözik az Árpád-kori gazdálkodás módjától, ha nem lanilották meg arra, Dánia parasztja hogyan gazdálkodik. hogy Telefon Irodai 2-58. Belvárosi Mozi Ttlelon Pém;ári5—82. Április 16-tól 22-igi szombattól péntekig Rudolf Valentiné « Bánky Vilma gyönyörű filmje: A SEJK Napkeleti szerelmi történet 9 felvonásban. F I A A kettős főszerepben: Rudolf Valentint». Azonkívül : A szenvedély. Regényes történet 6 felvonásban. Főszerepben: CICCIAN HAHWE.Y. Előadások kezdete: Hétköznapokon 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Széchenyi Mozi j6eÜg Április 17-én, vasárnap A várkastély titka. Kalandor dráma 10 felvonásban. Azonkívül: NICK KARTER. Burlegzk 2 Mvonásban. ElOmások 3, 5,*7 H a orafcor. Teteton 11—85. Korzó Mozi T .vetőn 11—85. Április 17 én vasárnap Őfelsége primadonnája. Regényes törléaet 9 felvonáfban. Főszereplő : DOROray GISH. Azonkívül.Én meg az Omegám, FaUeneetö baileizk 6 felvoiásban. Beadások: 5, 7 te 9; nül- ét flnnepeip 3, 5, 7 tl 9 órakor