Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-14 / 87. szám

1927 április 13. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Kegyetlen gyilkosság egy vásárhelyi tanyán. A. béres bicskával szurkálta össze gazdáját, mafd súlyos doronggal verte tejbe. (A Délmagyarország hódmezővásárhelyi munkatársától.) megrendítő, kegyetlen gyilkosság játszódott le tegnap reggel a vásárhelyi tanyavilágban, a várostól mintegy öt kilométerre levő úgynevezett »Kis-tanyában«, ahol egy fiatal béres bicskával leszúrta, majd doronggal agyonütötte gazdáját. Tegnap délelőtt egy lovasember vágtatott végig Vásárhely uccáin, egyenesen a rendőrségre, ahol jelentette, hogy a Szegvári ut mellett a 2382. számú tanyában Gál Sándor béres meggyilkolta gazdáját, Kis Sándort. A jelentés után rendőri bizottság szállott ki azonnal a helyszínre. A tanya udvarán, a kut melletti sárban találtak rá Kis Sándor holttestére. A szerencsétlen ember borzalmas sebei a vizsgálat során tűntek a bizottság tagjai elé. Az egyik szúrás a gyomrát vágta fel, ugv, hogy belei szinte teljesen kifordullak. A másik szúrás az arcán, balszeme alatl érte a szerencsétlen embert, a koponyáján pedig hatalmas repedés látszik. A helyszíni kihallgatások során a rendőrség megállapította, hogy tegnap reggel Kis Sándor béresét folytonosan munkára serkentette, ebből azután szóváltás fejlődött ki közöltük. A pörlekedés annyira felbőszítette az izgatott Gál Sándort, hogy bicskáját előrántva teljes erővel beleszúrt gazdájába, gyomrai szinte végighasitotta. A béres további vallomása szerint gazdája neki akart támadni, mire másodszor is megszúrta, majd felragadott egy dorongot és azzal verte össze fejéi. A szerencsétlen ember néhány percnyi kínlódás után kiszenvedett. A gyilkos bérest a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte és a későbbi kihallgatások után a szegedi ügyészségnek fogja áladni. W1 ,Nem kényszeríthetem gyermekemet arra, hogy oda, ahol egyszer félig agyonverték, szívesen járjon tovább is. Súlyos vád egy lanitó ellen. a (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi elemi iskolákban az utóbbi időkben mind többször előfordul, hogy a tanítók a tanítás alkalmával testi fenyítéket alkalmaznak és más, iskolába nem való súlyos fegyelmi büntetésekkel sújtják a növendékeket. Nemrégiben az egyik szegedi polgári leányiskolában történtek ilyen esetek, mig legújabban az iparostanonc iskola egyik tanítója ellen szólallak fel a szülők. B. A.-né gyermekét ugyanis, aki jómagaviseletü és szorgalmas növendéke volt az iskolának, állítólag oly nagyon megverte az egyik tanitó, hogy a szerencsétlen gyermek napokig volt kénytelen ágyban feküdni, <4, 4 ;£[Jg B. A.-né csak napok multán tudta meg, hogy ágybanfekvő gyermekének sérülései hogyan származtak. A gyermek ugyanis nem akarta megmondani, hogy ki verte meg. Sérüléseinek okáról minden felvilágosítást megtagadott. Az anya kérlelésére azonban később bevallotta, hogy sérülései ugy származtak, hogy az iskolában a tanitó nagyon megverte. A kétségbeesett anya, hogy a gyermeke sérelHatezer holddal nagyobb területet ad bérbe a város, a bérföldfövedelme mégis harminc százalékkal csökkeni. A csengelei bérlők küldöttsége ujabb bérleszállitásl kéri a városiéi. — A polgármester a bérlők rossz gazdálkodási rendszerében látja a bérnzeíéskörüll nehézségek okál és megígérte a revíziót a küldöttségnek. (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged város földbérpolitikájában valahol, valami súlyos hiba rejtőzik, mert hiszen eredményében teljesen érthetetlen ellentmondások vannak. A város ma több, mint ötezer katasztrális holddal nagyobb termőföldterületei hasznosít bérbeadás utján, mini amennyit a háború előtt hasznosított, a bérföldek jövedelme mégis a békebeli jövedelemhez viszonyítva körülbelül harmincszázalékos csökkenést mutat. Ez már egymagában véve magyarázatra váró ellenlét, de ennél is érthetetlenebb, hogy a városi földek bérlői az ismételt bérreviziók és bérredukálások ellenére állandóan az elviselhetetlenül és indokolatlanul magas bérek miatt panaszkodnak. A városházán szinte egymást érik az ujabb revíziót kérő küldöttségek és a város hatóságát antiszociális földbérpolitikája miatt egymásután jelentgetik fel a íöldmivelésügyi miniszternél. Szerdán délben hatalmas Csengeléről és Balástyáról érkezett küldöttség jelent meg a polgármesternél. A küldöttséget dr. Maiina Lajos kisteleki ügyvéd vezette, aki a csengelei, a balástyai és a müllerszéki földbérlők nevében a magas bérek leszállítását kérte a várostól. Elmondotta, hogy a bérlők, mivel sérelmüket a város nem orvosolta, panaszukkal közvetlenül a íöldmivelésügyi miniszterhez fordultak, aki felterjesztésüket most küldte le Szegedre a város tanácsának és kimerítő jelentést kér a helyzetről. Elmondotta még dr. Maiina, hogy a bérlők »erkölcsi alapon: kívánják a földbérek revízióját. Lehetetlent nem kívánnak a várostól, ingyen, vagy potom bérért nem akarnak földet, olyan bérekért harcolnak, amelyek mellett a város is, de ők is megtalálják számításukat. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság megállapítása szerint a város földbirlokpolilikája megfelel a szociális követelményeknek, az OFB ezzel az indokolással tagadta meg a város birtokaira kért igénybevételi eljárás megindítását. A valóság ezzel szemben — mondotta dr. Mai ina — az, hogy a város földbirtokpolitikája a nincsetlenek táborát növeli, meri a bérlők a legjobb akarat mellett sem tudnak eleget lenni bérfizetési kötelezettségüknek és igy előbb-ulóbb elvesztik egzisztenciájuk egyedüli alapját, a földet, meri a város a nem fizető bérlőtől a szerződés értelmében visszaveheti a bérletet. A csengelei homokföldek a legjobb esetben négy mázsa rozsot hoznak, ebből kell a bérlőknek a magas buzabéreket megfizetniük, ebből a bérrel majdnem egyenlő nagyságú kereseti adót, azonkívül a város a földadót is áthárította a bérlőkre. A íöldmivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztésükben háromféle megoldási módot jelöltek meg: Az egyik az, hogy a jelenlegi buzaalapu béreket változtassa át a város rozsbérekké, a második, hogy a békebeli valorizált aranvbéreket állítsa vissza a város, meiért elégtételt szerezzen, az ipartestületnél jelentette be panaszát, majd az iskola széknél is jelentést tett. Az állítólagos tanítói brutalitás ügyében kérdést intéztünk Gróf Győző igazgatóhoz,, aki kijelentette, hogy B. A.-né feljelentését ismeri. Az illető iskola igazgatósága házi vizsgálatot rendelt el az ügyben és az fogja majd kiclerite.ui, hogy tényleg történt-e brutalitás, vagy pedig az egész eset nem más, mini ;i kis tanonc vádaskodása. B. A.-né, a Délmagyarország szerkesztőségének írt levelében egy kétségbeesett, fia jövőjét féltő anyai sziv zokogásával mondotta el sérelmét. Soraiban a következőket irja: — Kérem tegye szóvá lapjában, hogy engem ne büntessen meg a tanfelügyelőség, ha ezek után fiam elhanyagolja az iskolát. A történtek után én nem kényszerithetem gyermekemet arra, hogy oda, ahol egyszer félig agyonverték, szívesen járjon tovább is. ha pedig egyik megoldási módot sem tartja elfogadhatónak, akkor rendeljen el uj szakértői szemlét a bérföldeken és vegye revízió alá a szakértői vélemény alapján a béreket. A polgármester, aki Scultéty Sándor főszámvevővel, Molnár József h. számvevővel és ördögit Lajos tl>. tanácsnokkal együtt fogadta a küldöttséget, láthatólag felindultan válaszolt dr. Maiina beszédére, de válaszát a bérlők indulatos közbeszólásaikkal állandóan megzavarták. Kijelentette a polgármester, hogy Szeged város adja a legalacsonyabb bérekért bérbe a földjeit, a magánbirlokosok kétszer, háromszor annyit is elkérnek. Az természetes, hogy a város ingyen nem adhat, főidet senkinek, meri hiszen százharmincezer ember érdekűi, nem áldozhatja fel néhány száz bérlő érdekéért. A város háztartásának alapja a város földbirtoka, annak jövedelméről tehát nem mondhat, le, mert ha lemondana, a városi háztartás fundamentumát támadná meg. — Nem az a baj oka, hogy a város sokat kövelel a földért — mondotta emeli hangon a polgármester —, hanem az, hogy lusták a bérlők, nem szeretnek dolgozni, hogy pipaszó mellett tötfik el minden idejüket. Ősszel bevetik rozzsal a földet és egy esztendeig nem lesznek mást, csak pipálnak és az eget nézik. Ennek a lustaságnak természetes következménye azután, liogv a löld nem adja ki még az! a kéri sem, amit maguk önként megajánltak és amelyet a város önkéntesen redukáll már vagy háromszor. A napokban volt ill a közgyűlési teremben egy igen fontos értekezlet. Az előadók komoly érvekkel bizonyították, hogy a szegedi földön nem szabadna egyetlen szem rozsot sem termelni, mert Amerika maholnap annyira elárasztja rozzsal, búzával az egész világot, hogy az itt termelt rozsot nem lehet majd értékesíteni. Szomoruan állapították meg, hogy a szegedi gazdák nem látják be gazdálkodási rendszerük tarthatatlanságai, nem térnek át intenzivebb gazdálkodásra. Például a baromfinak óriási keletje lenne Szegeden, de senkisem foglalkozik vele, mert ez munkával járna. — Elhordja a csirkét a varjú szólt közbe egy l,anvai asszony. — Persze, hogy elviszi, ha nem vigyáznak rá feleli vissza a polgármester —, de a vigyázás munkával járna, erre pedig lusták. De figyelmeztetem magukat, hogy a város ezeniui igen szigorúan fog eljárni azokkal szemben, akli; nem fizetik be a földbéreket. Azoktól a Lérlőklől, akik nem mutálnák hajlandóságot a fizetésre, könyörtelenül visszavesszük a bérletet. Azt azonban megígérem, hogy - ha a tanács is hozzájárul, hát mégegyszer elrendeljük a revíziót. annak ellenére, hogy már háromszor le-szillilottuk azokat a béreket, amelyeket maguk önként adtak meg az árveréseken. A küldöttség elégedetlenül távozott, a polgármester pedig azonnal megszövegez te tett kél átiratot. Az egyikben a tanáccsal közli a küldöttség kívánságait és kéri a revízió elrendelését, a másikban viszont a tiszti ügyészségtől kér jelentést arról, hogy a város tizen! négyezer bérlője közül hányan és mennyi ! földLérrel vannak hátralékban és javaslatot a nem fizető bérlők megrendszabályozására. Molnár József helyettes főszámvevő szóbelileg jelentette a polgármesternek, hogy a főpénztárba eddig mindössze ezerkétszázmillió papirkoronát fizettek be a bérlők április tizenötödikéig esedékessé váló négyezermillió korona földbérrészletből. URIDIVAT CIKKEK KEZTYÜX, ZOKNIK nagy választékban Szende Mihály «. 12.