Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-14 / 87. szám

fXEOED i SserketzUMég : Deák Ferenc wca 2. Telefon 13-33. - Kiadóhivatal, «! OlcMnkOnyvtAr és Jegyiroda: Aradi scca S. Teleion 300. - Nyomda: UJw Ulyót ucca le. Telefon lft-34. «««««« CSÜTÖRTÖK 1927 ÁPRILIS 14 • 0 9 III. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ORSZÁG MAKÓ : Szerkesztőség éa kiadóhivatal: (Jrl ucca G. Telefon 151. szám. « » « « » HODMEZCVÁSARHELY: Szerkesztőség és kladóhlvntol : Andríissy ucca 25. Telefon -4Q. szám.« « « ««««mm«« (CMüzelésI Ara havonta 3-20, vidéken és a Mvároshan 3-00, kUlRfldtfn 6-4« pengd. Egyes szám ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Magyar lamentácló. Szimbólum-e, vagy valóság a Nagyhét Kál­váriajárása, a meghurcoltatás, megostorozta­ss, keresztrefeszilés és kínhalál? Szimbólum-e, mely a feltámadásban s az örök élet hitében magasztosodik fel, vagy a vérnek, verejtéknek viaskodó gondolatnak és kinzó kétségnek való­sága? Szimbólum és valóság most, egyet jelent. Testvérek vagyunk hitben és sorsban s a hit szimbólumát s a sors valóságát összeegyez­teti az élet parancsa, mely a kálvária stációra vezette lépéseinket. Keresztet rakott sebes vál­tunkra, ecettel és epével itat, mikor mi a jog és kultura s az ezeréves ország csorbí­tatlan hitének tiszta vizeire szomjazunk. Oázisok délibábjait ringatja ködbölcsőjében az elérhetetlen messzeség. Tavaszi hajnalokon a süvölvény-szellő langyos vízpárák üzene­teit hajtja felénk, mig mi tört testtel von­szoljuk életünk maradékát az ösvényeken, miket a történelem jelölt ki s a sors tett rö­gössé és vériszapossá. Megállunk olykor s révetegen körültekin­tünk. Nem tévedünk-e el az életrengetegben, ezer lábnyom, ezer lesüppedt sir, ezer leta­posott virág között megtaláljuk-c az egyetlen ösvényt, — ezer rikoltozó kiáltás, zűrzavaros jóslat és káromkodó imádság zenebonájából kihallatszik-e a magyar élet csalhatatlan ki­nyilatkoztatása, az igaz utakat kijelölő és igaz célokat kitűző? A sors testvérekké lett bennünket, kik ugyanannak az útnak vagyunk vándorai, ugyanannak a célnak álmodói és harcosai, kiknek vállára sorsunk ugyanazt, a keresztet és korbácsot sebzi fel s kik előtt egyformán merültek el az utak, aludtak el a világosságok és némultak el a harang hívó szavai az éjtszaka sötétjében. A sors testvérekké tett bennünket, — vé­lemény, meggyőződés, hit, világnézlet tehet-e bennünket egymás ellenfeleivé? Lehet-e sáp­padt, gondolat hatalmasabb, mint a testnek és vérnek közössége? Szétválaszthatják-e jel­szavak azokat, akiket a nyelv közösségének aranyszálai s a sors közösségének acélkapcsai fognak össze? S ha még alapvető meggyőződések, princi­piális elvek, utakat szétterelő ellentétek állaná­nak közénk. De a célban, munkavállalásban, feladatban mindannyian megegyezünk. Mind­annyian azt valljuk: teljessé kell tenni a ma­gyar életet! Ha a magyar hűségben nincs köz­tünk különbség, akkor nem emelhet közénk válaszfalat a vélemények különbsége sem. A csalhatatlanság dogmája senkit sem véd a tévedések ellen és senkit sem illet meg az a jog, hogy magyar testvére magyar érzésének, hűségének és fajszeretelének birája legyen. Magyarok vagyunk akkor is, ha tapasztala­tunk és tudásunk máskép olvassa ki a sors könyvéből a mai napra rendelt evangéliumot. Jobb magyar vagy te, testvérem, mert azt mondod ma, amit én már tegnap mondottam? Jobb magyar vagyok én, mert talán csak holnap fogom belátni annak igazságát, amit Ix; már tegnap hirdettél? Jobb magyar vagy te, mert a közös célt egyik nap gyors roha­nással, másik nap téllensébe sülyedve akarod elérni s rosszabb magyar vagyok én, mert óva­tos, de állandó haladást tanácsolok? Lehet a gyorsvonatra azt mondani, hogy liazajiatlan s lehet a hazafias érzést ráültetni a döglőtt síneken veszteglő kihűlt szerelvényekre? A magyar sors, a magyar jövendő független a máról-holnapra, évről-évre, s talán még a nemzedékről nemzedékre változó, módosuló, megszülető és elhanyatló terv, szándék, alka­lom, feladat, elhatározás és cselekedet soka­ságától. Hogy veheted hát szádra a för­telmes szót, hogy a magyarság árulója az, aki nem árul veled egy gyékényen? Hogy veheted kezedbe azt az inkvizitori pal­lost, hogy kételkedj magyar testvéred ma­gyar hűségében csak azért, mert a közös holnap érdekében ma mást tart helyesnek, mint te? Mi a te csalhatatlanságod forrása s mi a másik magyar hűtlenségének mértéke, ha érzésben, fajszeretetben, áldozatkészségben s az elridegült magyar sors kötelességeinek vállalásában nincs köztünk különbség? Miért van a kezedben korbács, amikor egyformán korbácsol bennünket a magyar sors? Nincs közöttünk biró és nincs közöttünk vádlott, nincs közöttünk csalhatatlan próféta és esendő bűnös, — egyformán elesettjei, té­velygői, tudatlanjai és járatlanjai vagyunk sorsunk útjainak. Ha szeretni nem tudjuk, ne gyűlöljük, ne ostorozzuk, ne feszítsük egymást keresztre. A gyűlölet vályogából nem lehel felépíteni a magyar egység oltárát. Ha a magyarságnak nincsenek Judásai, ne legyenek Pilátusai sem. Megriadt interpelláció Bukarestben asz olasz—magyar sszerszödés miatt. szerződés alapja: a békeszerződés okozta tyelyzet meg­döntésére irányuló közös aspiráció (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Mitilienu külügymi­niszter ma a kamarában válaszolt Üavila parasztpárti képviselőnek a magyar—olasz szerződés ügyében elmondott interpellációjá­ra. A külügyminiszter elsősorban tiltakozott az ellen, hogy bárki is kétségbe vonja Ro­mánia baráti jóindulatát Olaszországgal szem­ben. A külpolitikai eseményeket nyugodtan kell mérlegelni. Románia a világháború óta állandóan a béke politikáját követi. — Románia híven kitart szövetségesei mel­lett — folytatta a miniszter — és a Népszö­vetség Tanácsában is a saját érdekein kívül a kisántánt államainak érdekeit képviseli és igyekszik azon, hogy a kisántánt államok egymáshoz való viszonyában ne legyen vál­tozás. Meg kell valósítani a közép- és dél­keleteurópai államok baráti együtt­működését locarnoi szellemben. Davila képviselő ezután kijelentette, hogy nem veheti tudomásul a miniszter válaszát. 1 Megállapítja, hogy Románia külpolitikai helyzete igen zavaros és ezt a zavart még jobban fokozza most az olasz—magyar barát­sági szerződés. — Romániának elvben nem lehet kifogása a szerződés ellen, de azok a jelenségek, ame­lyek a szerződést kisérték, fölöttébb nyugta­lanítóak. Idézeteket olvas fel felelős tényezők beszédeiből, amelyek azt hirdetik, hogy Ma­gyarországon még mindig nem adták fel a revanche gondolatát, illetőleg a békeszerző­dések revízióját. KlebeLsberg olaszországi beszédeivel, majd Görgey István képviselő jelentéseivel foglal­kozott és bizonyítani akarta, hogy a Magyar­országom uralkodó elem aggodalmakat kelt­hct Romániában. — A világháború óta ugyafiis most történt először, hogy az egyik győző állam barátsági szerződést kötött az egyik legyőzött állammal. A szerző­dés alapja: a békeszerződés okozta helyzet megdöntésére irányuló közös aspiráció. Ebbeji rejlik a magyar— S/OSZ szerződés igazi értelme. Davila képviselő kijelentette még, hogy a szerződés az irredenta mozgalmak fokozására vezethet. Beszédét azzal fejezi be, hogy az uj Locarno felé az ut nem Rómán, hanem Párison keresztül vezet. Olasz fiiradás szerint a jugoszláv kormány mozgósítási parancsot adott ki. Róma, április 13. A Journal d'ltalia Belg­rádból szerzett értesülése szerint a jugoszláv kormány mozgósítási parancsot adott ki, a mely szerint 8—12.000 embert április első napjaiban Decaloban kellett összpontosítani, 12—15.000 embert április 15-én a montenegrói Podgoricánál, Albánia északi határa mentén, továbbá ugyancsak április első napjaiban 10—15.000 embert Cosovo—Mitrovica közelé­ben, Albánia északkeleti határa mentén, vé­gül pedig bizonyos alakulatokat, melyeknek létszámát nem sikerült megállapítani, a mo­nastiri zónában. Április 8-án Spalatóba jugoszJáv gőzhajó érkezett, amely 60 tökéletesen felszerelt gép­fegyvert rakott partra. Ezen gépfegyvereket Szinjbe irányították, ahol hír szerint 30.000 ember számára teljes felszerelést tartanak ké­szenlétben. Sanghaiban sztrájk-csapatok be akarlak hatolni Csang~Kai~Sek főhadiszállására. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Sanghaiból jelentik: Amikor ma reggel az általános szakszervezeti sztrájk őrszemei el­haladtak Csang-Kai-Sek tábornok főhadiszál­lása előtt, kísérletet tettek arra, hogy behatolja­nak a főhadiszállás helyiségeibe. Valószínű­leg bosszúból azért, hogy a kommunistáknál házkutatást rendeztek. Husz támadó elesett. Tokióból jelentik: Az a négy japán torpedó­romboló, amely parancsot kapott, hogy a kínai vizekre hajózzék, ma délelőtt útnak indult Port-Artur felé. Pekingi jelentés szerint tovább folyik az északi csapatok offenzívája, ugy hogy a kan­toni csapatok kénytelenek voltak kiüríteni a Jang-Cse-Kiang déli partját is. Moszkvából jelentik: A kinai ügyvivő hol­nap elhagyja Moszkvát és Kínába utazik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom