Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-18 / 65. szám

1927 március 17. DÉLMAGYARORSZAG 177 Meghalí Károlyi Lajos. (A Délmagyarország munkatársától.) Károlyi Lajos festőművész tegnap délben félegykor Budapesten a Bókus-kórházban hosszú szenvedés után meghalt. Az elhunyt festőművész, ennek a városnak egyik legnagyobb tehetségű fia, hónapok óta betegeskedett. Súlyos vesebántalmakkal szállították be a Rókuskórházba, ahol megoperálták. Hosszú hetek keserves szenvedései után már-már ugylátszott, hogy Károlyi jobban lesz, de súlyos gyomorbánt almai támadtak, az operációra legyengült szervezete miatt egyelőre gondolni se mertek és gyötrő kinok között tegnap délben elszenderült a szép színeknek ez az érdekes fejű és nagyeszű költője. A halálhír csütörtökön reggel érkezett Szegedre és mindenütt, ahol ismerték Károlyi Lajost és művészetét, a legnagyobb megdöbbenést kellette. Károlyi mindössze 51 éves volt és sajátságos életpályáján még mindig a fejlődés nagy utjai előtt állt. Három évvel ezelőtt nősült. A legintimebb házaséletet élte, társaságoktól, törtetéstől teljesen visszavonultan. A piaristák szegedi főgimnáziumában érettségizett és nem törődve a névtelenség és ismeretlenség nyűgével, igen hosszú ideig képezte magát. 24—25 éves lehetett, amikor elindult Szegedről gyalog, hogy meglátogassa Tolstojt Jasnaja Polnajában. A prófétalelkü j nagy költő nagyon, de nagyon érdekelte Ká- i rolyit, életmódja azonban közvetlen közelről j nem tetszett neki, nem találta összhangban i a müveivel és bizony csalódottan jött haza. ; Életének még sok-sok igen érdekes epizódja volt. Hosszú ideig tartózkodott Rómában, mint egy magyar püspök-mecénás növendéke. Az olasz főváros főpapi udvaraiban Károlyit uj Rájaelnek kiutál: és arra akarták rábeszélni, hogy legyen egyházi festő. Károlyi azonban csökönyösen elhárította ezt a fényes jövővel kecsegtető ajánlatot, mert miivészi függetlenségét nem akarta feláldozni. Ez a művészi és életelve végigkísérte a sírjáig. Barátai előtt olykor-olykor kitárultak lelkének kapui és igen sokan tudtuk, hogy Károlyi a szó teljesen komoly és súlyos értelmében progreszszivista. A szovjet meg akarta bizni az ifjumüvészek nevelésével. Ezt az ajánlatot is művészi függetlenségére való hivatkozással hárította el. Nagybányán együttéll és dolgozott Ferenczy Károllyal, Iványi-Grünw&lddal, Torma Jánossal és Erdei Viktorral. Hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott Münchenben, Párisban, Firenzében és Rómában, ahol Rudnayval lakott együtt. Művészetének szükkörü szegedi baráti körén és tisztelőinek nagy táborán kivül voltak igen előkelő rajongói és tisztelői. Barátai közé tartozott például Vay Péter gróf is, de életének ezekről a vonalkozásairól Károlyi Lajos legmeghittebb barátai előtt is csak igen ritkán beszélt. A középiskolákban a legjobb lanuló és a legjobb szavaló volt. Életének szegedi vonatkozásait betetőzte, amikor elköltözése előtt fenjárt a városházán és felajánlotta képeit, amelyek meggyőződése szerint sohasem voltak az övéi, hanem mindenkiéi. A legszebb méltatást Rrócly Sándor irta róla, aki le is rajzolta. A cikk Az Újságban jeleni meg és a nagy romantikus legszebb zsurnalisztikái munkáinak is az élén ál). A hires Róka-uccába Károlyi Lajos többé nem tér vissza, de a szegedi hatóságban remélhetőleg lesz annyi kegyelet a város elhunyt nagy íia iránt, hogy ezt az uccát a legrö- j videbb idő alatt róla nevezteti el. Az elhunyt barátai a halálhír vétele után | fentjártak a városházán, hogy a hatóság közreműködését és »áldozatkészségét« kérjék a temetésnél. Köztudomásu, hogy Károlyi a legteljesebb szegénységben és egyszerűségben élte le mindig puritán életét. Ami kevés neki kellett, azt ecsetjével megkereste, a hosszú belegeskedsés azonban nyomorba döntötte. Élete utolsó hetében arról irt szegedi barátainak, Juhász Gyulának, Pásztor Józsefnek, Taussig Árminnak és Eidus Bentiánnak, hogy valamilyen módon gondoskodjanak róla. Szegény Károlyinak nagy megerőltetésébe kerülhetett, amig ő, aki szuverénitását oly sokra becsülte, el tudta magát határozni, hogy ilyen tartalmú leveleket ir barátainak. Kapott is természetesen néhány pénzküldeményt, de sajnos, ezeknek már kevés hasznát látta és most, hogy meghalt, az az egy kötelesség állt volna még fenn vele szemben, hogy méltó eltemettetéséről gondoskodjanak. A hatóság példátlan megnemértést tanúsított, amikor kétszázezer koronát és a következő sürgönyt küldte el Budapest tanácsának: Székesfőváros Tanácsának. A Bókus-kórházban elhalt szegedi illetőségű Károlyi Lajos festőművész részére kérek Szeged város költségére szegényjogos temetést engedélyezni. Somogyi, Szeged polgármestere. Barátai és tisztelői nem tudlak megnyugodni ebben az elintézésben, amiért a következő tartalmú sürgönnyel fordultak Budapest főváros tanácsához: Budapest Székesfőváros tanácsának, Budapest. Hivatkozással Szeged városának 2548/927. eln. számú sörgönyére megboldogult Károlyi Lajos festőművész, Kéve tag barátai és művészetének rajongói mély tisztelettel kérjük, kegyeskedjenek az elhunyt nagy művésznek a székesfővárosi temetőben méltó sírhelyet kijelölni. Dr. Gyuricza Sándor egészségügyi főtanácsos, Ottovay Károly, Eidus Rentian fogász, Tardos Taussig Ármin főmérnök, Móra Ferenc a Petőfi Társaság tagja, Lengyel Vilma hírlapíró, Pásztor József lapszerkesztő, Juhász Gyula a Petőfi Társaság tagja. Sürgöny ment azonkívül Rudnay Gyulához, aki közelről ismerte, értékelte és nagyrabecsülte Károlyit. Ez a sürgöny a következő: Budnay Gyula Budapest, Rorz ucea 4 Károlyi Lajos legkiválóbb szegedi festő budapesti Rókusban meghalt Szegedi tanács szegényjogu temetést kért székesfővárostól Elhunyt barátai és tisztelői méltó sírhelyet kértek székesfővárosi tanácstól Szegedi művészek és mübarátok nevében kérjük Méltóságod közbenjárását A temetésről még nincs végleges intézkedés. De valószínű, hogy szombaton lesz. Az éjszaka folyamán akció és tárgyalások indullak meg annak érdekében, hogy Károlyi holttestét hazahozassák és itt helyezzék örök nyugalomra. Ezek a tárgyalások minden valószínűség szerinl eredménnyel végződnek. Februárban százzal többen haltak meg Szegeden, mini Januárban. A kedvezőtlen arányszám a spanyoljárvány következménye. — A közigazgatási bizottság ülése. (A Délmagyarország munkatársától.) A közigazgatási bizottság csütörtök délutáni ülésén a polgármester, az ügyészség és a különböző tanácsi jelentések tudomásulvétele után, a főispán előterjesztésére Szarvady Lajos elhalálozásával megüresedett böriönbizottsági tagsági helyre dr. Pap Róbertet választották meg. A tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint a város februári közegészségügyi állapota nagy visszaesést mutat. Február havában élve születelt 234 gyermek» a halálozások száma azonban 302-re emelkedett. Februárban százzal több elhalálozás volt, mint az előző hónapban. A főorvosi jelenlés az influenzás megbetegedéseknek és az ezzel járó tüdőgyulladásoknak tulajdonitfa a kedvezőtlen halálozási arányszámot. A rendőri jelenlés szerint februárban különleges esemény nem fordult elő. Halálos szerencsétlenség a megáradt Tisszán. /Sz ár elragadott egy £>afóst és §aí vontató lovat. Az egész szerencsétlenség oly gyorsan játszódott le, hogy a hajón tartózkodók még fel sem ocsúdhattak rémületükből. Egy-egy lófej fel-fel bukkant még az áradó vizben, de azután már semmi sem jelezte a szerencsétlenségei. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a rendőrséget és az ügyészséget is. A rendőrség részéről dr. Véber Árpád rendőrkapitány, mig az ügyészség részéről dr. Kalmár Szilveszter ügyész szállott ki a szerencsétlenség színhelyére. A helyszíni szemlén megállapították, hogy a szerencsétlenségért senkit sem terhel a felelősség. A szerencsétlen sorsú Vágó Mihály saját vigyázatlanságának lett az áldozata azzal, hogy a mély vizbe került lovakat ki akarta menteni. A hajósok később megpróbálkoztak még azzal, hogy Vágó Mihály holttestét felkutassák, de minden törekvésük eredménytelen maradi. (A Délmagyarország munkatársától.) Súlyos szerencsétlenség történt csütörtökön délelőtt a megáradt Tiszán. A szerencsétlenség áldozata egy ember és hat hajóvontató ló. Az enyhébb idők beálltával Újvári József klárafalvai hajótulajdonos egyszerű hoinokszállitó hajója csütörtökön délelőtt elindult fölfelé a Tiszán homokért. A hajó a kora reggeli órákban még ott horgonyzott a Stefánia előtti partszakaszon és várta az indulás óráját. Újvári József saját lovaival akarta felvontatni hajóját az áradó vizén az ujszegedi part mentén. A lovak délelőtt 10 óra tájban meg is érkeztek az ujszegedi oldalra, Ott a hajó egy rövid időre lehorgonyzott. A vontató köteleket kifeszítették és a hat ló megindult súlyos terhével a Maros-torok felé. A lovak mellett, ostorral kezében Vágó Mihály klárafalvai kocsis haladt. A hajó szerencsésen fel is ért a Maros-torok előtti füzesekig, ahol »álljt« kiáltott a hajó kormányosa. A megáradt viz itt egészen a töltés aljáig szalad fel, ugy hogy a hajó vontatása a partmenti magas fák miatt lehetetlenné vált. Vágó Mihály elhatározta, hogy a töltésről lehajtja a lovakat és a partmenti vizzel elárasztott füzesben vontatja tovább a hajót. A lovak alig haladtak néhány lépést, amikor az első pár ló hirtelen elmerült egy mély kubikgödörben. Vágó Mihály meg akarta állítani a lovakat, de minden erőlködése hiábavaló volt. A lovakat egymásután sodorta a vizbe az omló part. Vágó Mihály tovább küzdött a lovak megmentéséért. A leeresztett huzókötéllel kezében ő is odaért a mély viz szélére és egyetlen jajkiáltás nélkül eltűnt a hideg hullámok közöli. Magyar—román tárgyalások a volt ertiéiyi nyugdíjasok ügyében Budapest, március 17. Tegnap este bizottság érkezett Romániából, hogy letárgyalja a békeszerződésnek azon kérdéseit, amelyek még függőben vannak Magyarország és Románia közölt. Magyar részről a tárgyalást Wodiáner Rezső báró követ vezeti. A tárgyaló felek ma délben 12 órakor összeültek a külügyminisztériumban és ezen az első ülésen résztvett Slirzes romén követ is. Hir sze« rint a tárgyalás különösen két pont körül fog folyni. Az első ez okiratoknak és a közigazgatási levéltári anyagnak a felosztása, illetve a kölcsönök kiadása, a másik a volt erdélyi magyar tisztviselők nyugdijának az Qgye.