Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-16 / 61. szám

1927 március 13. DELM AGYARORSZÁG 159 MÁRCIUS 15. 99 Március idusa mindig gyufiólencse marad". Hatalmas lömeg -vett részt a Kossulh-szobor előtti ünnepély er». (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged város polgársága, hiven a régi hagyo­mányokhoz, ebben az évben is méltó módon ünnepelte meg március idusát. Az ünnep­lésben résztveit mindenki és erre a napra legalább 1818 szelleme elsimította a társa­dalmi ellentéleket, egyesitelte érzésben, gon­dolatban az embereket. Az ünnepély a fogadalmi templomban kez­dődött délelőtt tiz órakor, ahol Várhelyi Jó­zsef pápai prelátus mondott zenés misét fé­nyes papi segédlettel. Az istentiszteleten meg­jelent dr. Aigner Károly főispán, dr. Somo­gyi Szilveszter polgármester vezetésével a vá­ros tanácsa, az egyetemi ifjúság, a zászlók alall felvonult népkörök és társadalmi egye­sületek, a vitézi szék vitéz Fegyveres tábor­nok vezetésével, a helyőrség tisztikara és sok százan a város polgárai közül. A hatalmas tömeg nagyrésze nem is fért be a templom hajójába, kint a Templom-téren várta be a mise végét. A misén a templomi énekkar mű­ködött közre Kőnig Péter vezényletével. Mise után a hatalmas tömeg menetté ala­kult és a vasutas zenekar kíséretével a So­mogyi* és a Kárász-uccán keresztül a Klau­zál-térre vonult a Kossuth-szoborhoz. A te­ret teljesen betöltötte a lömeg. A Kossuth-szobornál az ünnepélyt a da­lárda nyitotta meg, amely Kőnig Péter diri­gálásával a Himnuszt énekelte el. Ezután Fői­dényi László színművész szavalta el benső­séges tűzzel a Talpra magyart. Dr. Vass Béla egyetemi hallgató az egye­temi ifjúság nevében tartott lelkesitő beszé­det. Kijelentette, hogy a magyar ifjúság min­dig azt teszi, amit 1848 márciusában tett, ugyanazon a nyomon halad, amelyet a már­ciusi ifjúság örök időkre kijelölt számára. A dalárda énekelte el ezután Csornák Ele­mér karnagy dirigálásával a Hiszekegyei, majd i'aúl Sándor egyetemi hallgató szavalt. Az ünnepi beszédet dr. Sőreghy Mátyás tar­totta. Méltatta 1818 nagy eredményeit, a test­vériséget, a nemzeti önállóságot, a sajtósza­badságot. 1818 nagy jelentőségét abban látja, hogy akkor tudta meg a nemzet, hogy a zsarnokság, az elnyomatás korhadt falai om­ladoznak az egész világon. Éppen ezért már­cius idusa a magyarság számára mindig gyűj­tőlencse marad, amelyen keresztül 1818 él­tető tüzsugarai áradnak az utódok felé. A hatásos ünnepi beszéd után a dalárda Szózata zárta be az ünnepélyt. Sokáig tar­tott, amig a téren összegyűlt hatalmas tö­meg a legnagyobb csendben és rendben szét­oszlott. Á templomokban. Az evangélikus templomban kedden esle hat órakor ünnepelték meg a március 15-ikét. A zsúfolásig megtelt templomban az ünnep­ség a Himnusszal kezdődött. Tátray Károly lelkész imádkozott, Mohay Gábor a Talpra magyart szavalta el. Az ünnepi beszédet Szabó Gábor tábori lelkész mondotta, méltatva a nap jelentőségét. Patay Mária Cserzy Béla hazafias versét szavalta el. Az ünnepi záró­beszédet Muráti György mondotta, el, majd az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Ünnepséggel áldozott a zsidó ifjúság is már­cius 15. emlékének. Délelőtt fél 11 órakor az uj zsinagógában istentisztelet volt, amelyen dr. Frankéi rabbi hazafias érzéstől áthatolt beszédében fejtegette a nap jelentőségét. A prédikáció előtt és utána a gyermekkórus hazafias dalokat adolt elő orgonakisérettel. A Központi Társadalmi Kör is megünnepelte a szabadság évfordulóját han­gulatos társasvacsora keretében a Boldog­asszony-sugáruli Nyáry-féle vendéglőben Büchler Jakab elnök üdvözölte a kör tagjait, utána Klement Antal tanár tartott ünnepi be­beszédet. Beszéde közben érkezett meg dr. .Somogyi polgármester, akit éljenzéssel fo­gadtak. Az ünnepi beszéd ulán kis diákok szavaltak el néhány hazafias költeményt, majd a polgármester tartott beszédet. Kijelentette, hogy az 1818 március idusának ünneplése ma már nem olyan jelentőségű, mint volt a háború előtt, mert a negyvennyolcas vívmá­nyok, a függetlenség, a nemzeti kormány elve megvalósult. Azért a szabadság ünnepe mégis ünnep marad, mert összeforrt a magyarság­nak a jövőbe vetett hitével. Az elveszett or­szágot azonban nem lehet a mai viszonyok között fegyverrel visszaszerezni. Döngetni kell Trianont, de a magyarságban rejlő jó tulaj­donságok kifejlesztésével és a rossz tulajdon­ságok kiküszöbölésével. Arra a szabadságra emeli poharát, amelyben minden becsületes, munkás magyar ember megtalálja boldogu­lását. A polgármester nagyhatású beszéde után dr. Kószó István mondott beszédet. Sok szülő jelenlétében szép keretek között ünnepelte meg március 15-ikét a Szilléri­sugáruli népiskola. A tanulók szavaltak és hazafias énekeket énekellek. A me^nyity és bezáró beszédet Fenyi'cssg Jenő igazgató^ az ünnepi beszédet pedig Barabás Jenő tanító tartotta. A Turul bajtársi szövetség március 15-iki táborozást« tartott a Tisza nagytermében, ahol mintegy 200-an jelentek meg a fehér asztaloknál. Az ünnepi beszédei Tóth Károly rektor mondotta, Virág Ferenc és Regdon Károly szavaltak. Az egyetemi énekkart Cso­rnák Elemér vezényelte, majd a késői órákig tarló tánc következett. A munkásság ünnepe. (A Délmagyarország munkatársától.) Lélek­emelő ünnepség színhelye volt kedden a Munkásotthon, amelynek nagytermét zsúfolá­sig megtöltő munkásság ünnepelte március idusának emlékét. Az ünnepség az Általános Munkás Dalkör énekével kezdődött, amely a Munka dalát adla elő bensőséges átérzéssel Hoffmann Endre karnagy vezénylete melleit. Majd az ősz Peslalics István lépett a szín­padra és elszavalta Petőfinek Egy gondolat bánt engemet cimii versét. Az ünnepi l)eszé­det Czibula Anlal mondotta, aki keresetlen, de mély hatást kellő szavakkal Táncsics Mi­hály életét, küzdelmeit, szenvedéseit ismer­tette a munkássággal. Táncsics voll a magyar munkásság első harcosa, ő szerkesztette az első munkáslapot, a Munkások Újságját. Ele­ven erővel rajzolta meg Czibula annak a kor­nak a képét, amelyben Táncsics élt és meg­kapőan ecsetelte a sok szenvedést, a hosszú évek bőrtönét. A közvetlen előadás után per­ceken ál tapsollak Czibula Antalt. Olejnyik József szavalta el nagyhalást kellően ezután A nép nevében című Petőfi-költeményt. Már­cius idusának bensőséges ünnepéi a munkás­dalárda munkásdalokkal fejezte be. Hóviharok és felßösszalcadasoK Olassz­orsszágfoan. Róma, március 15. Közép- és Északolasz­országban heves hóviharok és felhőszakadá­sok dühöngenek. A Firenze mögött levő he­gyekben nagy viharok voltak. A Po folyó a legutóbbi esőzések következtében néhány nap. óta ismét árad és egyes helyeken a viz már elöntötte a földeket. Északapuliában ugyan­csak hóesés volt. Megszakadlak a tárgyalások a szegedi építőmunkások és a munkaadók között. A munkaadók szerinl meglassítják az egyetemi építkezések tempóját, ha a mun­kások 120 filléres órabért követelnek. (A Délmagyarország munkatársától.) Né­hány héttel ezelőtt tárgyalások indultak meg a szegedi építőmunkások és a Szegedi Mun­kaadók Szövetsége között. Az építőmunkások ugyanis azt a kívánságukat közölték a munka« adókkal, hogy kollektív szerződést kötnének a most folyó évre. Hivatkoztak arra, hogy az egyetemi és a városi építkezések követ­keztében lizévi keserves pangás és munka­nélküliség ulán végre konjunktúrája támadt az építőmunkának. A liz meddő esztendő alatt a szegedi építőmunkások nagyrésze kénytelen volt kivándorolni, akik itt maradtak, azok teljesen eladósodtak, mert keresetük egészen minimális volt. A mostani kedvező viszonyokat szeretnék felhasználni arra, hogy kárpótlást találjanak súlyos veszteségeikért. Éppen ezért olyan kollekliv szerződésterveze­tet állítottak össze, amely szerint a speciális építőmunkások niakszimáiis órabére 120 fillér lenne. A munkások és munkaadók között megin­dul! tárgyalásokon résztvett Batitz Gyula volt nemzetgyűlési képviselő is, aki közölte a munkaadókkal, hogy a munkások hajlandók rövidebb időre szóló megállapodást is kötni, de az egész évre szóló szerződést csak akkor irják alá, ha a munkaadók megadják a 120 filléres makszimális munkabéreket. A munkaadók a munkások kívánságát tel­jesithetetlennek jelentették ki. A tárgyalások során kijelentették, hogy a 120 filléres óra­bérek, amelyek hatvanszázalékos emelésnek felelnek meg, az építkezési költségeket 8—10 százalékkal drágítanák meg. Hivatkoztak arra, hegy a háború előtt az építőmunkások óra­bére 60—65 fillér volt, legutóbb pedig 76 fillér. A fővárosban 69—76—80 filléresek az órabérek. Hivatkoztak arra is, hogy Szegeden az építkezések túlnyomó nagyrésze állami és városi építkezés. Az egyetemi épitési bizott­ság határozata abban az eselben, ha az épít­kezés során a munkabérek indokolatlanul emelkednének, az építkezés tempóját lassí­tanák, aminek viszont az lenne a következ­ménye, hogy ez egyetemi építkezések több évre elnyúlnának. A rövidlejáratú megoldásba sem mehetnek bele a munkaadók, mert nekik is egész évre kelleti megtenniök ajánlatukat. A munkások kívánságával szemben felaján­lottak május elsejéig 80, májustól julius else­jéig 84, julius elseje ulánra pedig 88 filléres órabéreket. A munkások képviselői ezt az ajánlatot nem fogadták el és igy a tárgyalások egye­lőre megszakadtak. A Léner-kvarleíi iifabb sikere Londonban. London, március 15. A I.éner-vonósnégyes nagy sikereket aratóit hat estés Beethoven-ciklusával. Az Evening Standard Joachim négyeséhez ha­sonlítja a Léner négyest, a Westminster Gazette: és a Daily Telegraph« pedig elragadtatásai ir a magyar vonósnégyesről. A londoni zeneakadé­mia meghivla Léneréket, hogy az intézet taná­rai és növendékei előtt terlsanak mintaelőadást Beelhoven interpretálásáról. A négyes március hó 27-én tartja bucsuhangversenyét az Albert-haliban, Zichy-Rubidó Iván báró londoni magyar követ és a Portiandi herceg védnöksége alatt az Alexandra-királyné nevét viselő kórház-alap ja­vára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom