Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-27 / 72. szám

2 DELM AGYARORSZÁG 1927 március 57. j nác, Löwinger Miksa, dr. Nikelszky Jenő, Óvári j László, Schwartz Sámuel, Schwartz Mór Scliwarlz lumlnálmérgezéssel találták meg a Gellért-szállodában Ienö Tó,h András vészi nezsö Vertán Mayer Gyula szegedi kormányfőtanácsost (Budapesti tudósítónk telefonjelen­té se.) Ma délután azt jelentették a rendőrség­nek, hogy a Gellért-szálló 429. számú szobájában luminállal megmérgezte magát Mayer Gyula kor­mányfÖianácsos, szegedi lakos, aki tegnap érke­zett Budapestre. A mérgezést 6 órakor vették ész­re, a mentők beszállították a Szent János-kór­házba. Mayer Gyulát nem sokan ismerték Szegeden. Évekkel ezelőtt magasrangu állami tisztviselő volt, majd nyugdíjaztatta magát és nagyobb faüzletek­kel kezdett foglalkozni. Mayer Gyula állapotában az éjszakai órákban örvendetes javulás állott be. A rokonok kijelentik, hogy öngyilkosságról szó sincs. Mayer álmatlanság­ban szenvedett és a kelletnél nagyobb adagot vett be a méregből. Ma akart hazajönni Szegedre, de elvesztette eszméletét és igv talállak rá szobájá­ban. Eudre, Vidor Gyula és Zombori István. Nem építenek ujabb emeletet a tábla épületére. (A Délmagyarország munkatársától.) Az ítélőtábla jelenlegi ideiglenes épülete — mint ismeretes — mér akkor szűknek bizonyult, amikor a tábla kiköltözött palotájából. A vá­ros, hogy a tábla kényelmesebb elhelyezke­dését lehetővé tegye, hajlandó voll arra, hogy a tábla jelenlegi Tisza Lajos-körüli épületére még egy emeletet építtet. A város tervével szemben a tábla azonban arra az állásponlra helyezkedett, hogy az emeleli ráépítést csak a legvégső esetben fogadja el. Legelőször is régi épületét, amelyben a központi egye­tem van, kivauja vissza, mivel a ráépített eme­let sem elegendő arra, hogy a tábla összes hivatalai és bírói szobái elhelyezést nyerje­nek. A tábla állásfoglalása ulán a város sem forszírozta tovább az emeleti építés tervét Az 1927. évi köllségvetésbe már be sem vették az épitkezés költségét, ami arra mulat, hogy a város feladta a tervel. Az elmúlt napokban azután a tábla elnök­sége átiratot intézett a város hatóságához, amelyben felvilágosítást kért arra vonatkozó­lag, hogy a városnak mi célja van az emeleli ráépítéssel és érdeklődött azulán is, hogy az építkezéseket le lehet-e ugy folytatni, hogy az építkezés folyamata alatt a tábla működése háborilásl ne szenvedjen. A tábla átiratából illetékesek ezt látták, hogy a tábla maga sem akarja az építkezésekét és így az átiratot minden válasz nélkül egyelőre nyilvántarlásba helyezték és ezzel a jelek szerint véglegesen tneghiusull a tábla épületére való ráépítés terve. A szegedi érdekképviseletek kiküldötteinek jelenlétében folyt le a makói Kereskedők Egylete közgyűlése. (A Délmagyarország makói munka­társától.) Pénteken délután tartotta meg a ma­kói Kereskedők Egylete közgyűlését, melyen ünne­pi formák közi leleplezték az egylet néhai elnö­kének, lritz Gyulának olajfestményü arcképéi. A közgyűlésen megjelent Vértes Miksa, a sze­gedi Kereskedők Szövetségének elnöke és dr. L a n­d e s b e r g Jenő, a kereskedelmi és iparkamara ügyvezető lílkára, olt volt továbbá dr. Petro­vics György országgyűlési képviselő, aki emlék­beszédet mondott lritz Gyula felett. Körülbelül kétszáz egyleti tag jelenlétében fog­lalta cl dr. Dózsa Imre, takarékpénztári igaz­gató az elnöki széket és bejelentette, hogy a közgyűlés megnyitása előtt szót kért dr. Petro­vics György. A képviselő kimagyarázta a képvi­selőház szerdai ülésén elmondott beszéde körül támadt felreértéseket. Ezután kezdetét vette az arcképleleplezés. Dr. P c t r o v i c s György mondott tartalmas emlék­beszédet lritz Gyuláról, azután állérlek a közgyű­lés napirendjének letárgyalására. A közgyűlés vita nélkül tudomásul veltc a je­lenléseket, a tisztújítást Kohn Mór korelnök elnök­lete alatt tartották meg. Elnökké újra egyhangú­lag dr. Dózsa Imrét választották meg, akii me­leg ovációban részesileltek. Annál élénkebb vá­lasztási küzdelem alakult ki az alelnöki állás betöltésénél és a megejtett lilkos szavazás ered­ményekéül Gál Samut, a Mezőgazdasági Keres­kedelmi Részvénytársaság vezérigazgatóját válasz­tották meg 103 szavazattal alelnökké Károlyi Mi­hály 51 szavazalával szemben. Az uj alelnöRöt me­legen ünnepelték az egylet tagjai és (iái alelnök nagy tetszéssel fogadott programbeszéd keretében mondott köszönetet a személye iránt megnyil­vánult bizalomért. Titkár Fleiszig Sándor, ügyész dr. Espersit János, háznagy ifj. Dózsa Andor, pénztárnok Schaltelesz Vilmos és könyvtáros Székely Lipót leli. A választmány lagjai lettek: Abelesz Sámuel, dr. Adler Artúr, dr. Dózsa Si­mon, Feuer Ármin, dr. Fehér Mór, Földesi Ferenc, Götter Imre, lritz Nándor, lritz Miksa. Juhász Oszkár, Károlyi Mihály, Klein Lázár. I.eipnik Ig­Poríenger a Kálvária-uton Igen tisztelt Szerkesztő Ur I Azon kére­lemmel fordulunk az igen tisztelt Szerkesztő úrhoz, hogy nb. lapjában sorainknak helyet adni szíveskedjék. Mint a Kálvária uti, a Belvárosi temetőhöz vivő uton lakó lisztviselők és munkások, azon kérdéssel fordulunk az igen tisztelt Polgár­mester úrhoz, vájjon az idén is kénytelenek leszünk-e tűrni azt a legsötétebb Balkánon sem létező állapotot, melyet a jobb idő be­álltával a por véghezvisz és elviselhetet­lenné feszi ember s-záméra a knejőf, amit a mindinkább növekvő autó- és autóbuszforga­lom, valamint a tanyákról beözönlő száz és száz kocsi idéz elő. Ha mér a lakásínség olyan nagy, hogy sokan vagyunk kénytelenek a város ezen elhanyagolt területén barakkok­ban és vizes odúkban tengetni életünket, akkor legalább a lévegőt tegyék elviselhetővé számunkra. Csak arról van szó, hogy a lo­csolóautók ne a kórházig, hanem azon tul ís, napjában ne egyszer, hanem jóval többször közlekedjenek, mert az a locsolás, amit most végeznek, egyenlő a semmivel. Az a kis víz, amit itt elcsöpögtetnek, tiz perc alall felszá­rad és a port még kis időre sem köti le. Vagy próbálja meg a város azt, ami tavaly csak terv maradt. Portalanítsák ezt a forgal­mas ulvonalat olajjal, okkor egész évre elvetelték a locsolás gondját. Remélve, hogy kérésünk nem marad uiegnemhallgatott puszta szó, — hiszen egyetemi város vagyunk —, várjuk a hatóság belátását és a levegő jobbra­fordulásót. Tiszteletlel: több káluáriauti elő/izető. o SZOLID OLCSÓ ÁRAK! ^ Cegufabb iavasxl 824 c CIPŐ~különlegességek, ^ teniszcipők, szandálok megérkeztek. R Pálfy, Köröndi és Lichtman^nsrs8é Szeged, Kölcsey u. í. Royal épület. Telefon 18—15. SZOL ii olcsó ARAK.! frfyulsször és gyapjú KALAP-ÚJDONSÁGOK nagy választékban Szende Mihály Sv, Én és a zene. írta: Móra Ferene. Ne lessék rossznéven venni, hogy én vagyok előbb, mint a zene. Nem szerénytelenségből van ez így, hanem, amilyen a kérdés, olyan a felelet. A kérdésben [Kidig ilyen volt a sorrend. Idéz­hetem szószcrinl is: — Szíveskedjék lehetőleg érthetően és röviden arra a kérdésre felelni: milyen az ön viszonya a) az énekhez, b) a zenéhez? Szíves válaszát a hó végéig kérjük, mivel akkor rovatunkat lezár­juk Lzt a kérdést Budapestről intézte hozzám egy olvashatatlan aláírás. Az egyik, mint szerkesztő, a másik, mint kiadó. Közlik velem azt is, hogy ezt a kérdést hazánk több jelességének is fel­tették. A honorárium nem sok, csak egy pengő. Tudniillik, hogy hazánk jelesei tarloznak any­nyit fizetni válaszuk közzétételéért, amire a ze­nekedvelő magyar közönség rendkívül kíváncsi. Nem lagadoin, nagyon jól esett ez a figyelem. Először azért, mert ritkán van alkalma az em­bernek a mai világban egy pengőért hazánk je­lesének érezni magát. Másodszor azért, mert így végre magam is tisztába jöhettem vele, hogy milyen is az én viszonyom az énekhez és a zenéhez Szégyen, nem szégyen, eddig sohse gon­doltain rá. De, ha már a zenekedvelő magyar kö­zönséget is ugy gvötri ezirányban a kíváncsiság, akkor illik, hogy magam is számot vessek ma­gammal t Hát az ének ügye nem éppen komplikált. Volt már ugy, hogy nekem kellelt elaltatnom az uno­kámat. Az elaltatásnak többféle módja van. Az ember a balkarjára veszi az elallatandót, megy vele le s fel a szobában s a szabad kezével ott iitögeli. ahol leggömbölyiibb a gyerek. Én azonban szerelek előírásos nagyapa lenni s régi, szép csa­ládi novellákból ugy tudom, hogy a rendes nagy­apák dallal altatják el unokáikat. Hát megpróbál­tam a rendes nagyapaságot. Az eredmény maga­mai is nagyon meglepett. Az unokám most telte éleiében az első önludalos mozdulatot: bedugla mincl a két fülecskéjét. Azt hiszem, a kérdés a) pontjára lehetőleg értel­mesen és röviden feleltem. A zenéhez való viszonyom már komplikáltabb. Olyan ötesztendős lehetlem, mikor a kocsiúton találtam egy rézből való aranykrajcárt. Első, ulolsó talált pénzem volt ez életben. Az apám ezt is el akarta tőlem venni, azzal az indokolás­sal, hogy azon a pénzen, amiért nem dolgozott meg az ember, ugy sincs Isten áldása. F.bből látnivaló, hogy az apám kissé doktrinér ember volt, ami a szücsipari pályán különösen megbecsülni való erény. Én azonban már akkor ís gyakorlati észjárású férfiú voltam. Befektet­tem a laláll pénzt. Még pedig körtemuzsikát vél­tem rajta a ponyván áruló tótoknál. A körtemuzsika nagyon elegáns hangszer volt, az egyik oldala piros, a másik sárga, addig, mig hol a szájával, hol a kezével le nem szedte róla az ember a festéket. De szépen szóló muzsikának akkor is megmaradt, mikor az eleganciáját elvesz­tette Kár, hogy kiment a divatból. Filharmoni­kusok ugyan nem igen használhatnák, de például a parlamenli harmóniát nagyon eredményesen le­helne vele szolgálni. Azt hiszem a házelnök is mél­tányolná ugy, mint ahogy Borbás keresztanyám méltányolta, akit először bűvöltem el zenemű­vészetemmel. Megálltam az ablakuk alall és inegrikkanlaltam a körtemuzsikát. Keresztanyám bazsarózsaképe mingyárt ki­piroslott a zsalun. — Ejnye, te vagy az, gyerekein? Azt hittem, valami eltévedt rigó. No tartsd a kalapodat! Ezl azért adom, mert olyan szépen fújod! — Egy aranykrajcár hullott a kalapomba, ói perc múlva mellé pendült a második. — Ezt meg azért adom, hogy most már ne fújjad! így bukott meg öt perc alatt édesapám puritán közgazdasági elmélete. A laláll krajcár már fiad­zott kettői, pedig még csak egy keresztanyámnál próbáltam szerencséi. A szegény soron ugyanis máskép látják el az emberi keresztanyákkal, mint a királyoknál. A princeknek egy keresztanyjuk van és sok kereszt­nevük. A szegény ember gyerekének keresztneve csak egy van, de annál több a keresztanyja és ez sokkal okosabb berendezkedés. Most már öreg ember vagyok, de még most is sajnálom a sze­gény kis prínceket, hogy mennyit sirhatnak azok. mig valamennyi keresztnevüket megtanulják! Sok­kal jobb az, ha csak egy keresztneve van az em­bernek, de azon tizenöt keresztanya becézgeti, hullatván a kalapjába az arany krajcárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom