Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-12 / 58. szám

4 DÉLMAG YARORSZ AG 1927 március 16. ellen, ugyancsak rablógyilkosság ci lett Kmetly mén. — Soha életemben jelentést, — mondja a végy Doktorné. — Nem az ön irása ez a az elnök az asszonynak a — Nem. — Az ön férjét nem ölték meg"? — Az én férjem cukorbajb a n meg. nem tette m f с tbirőság elé cilált özfeljelentés —, mutatja feljelentést. — Akkor cz a feljelentés is tárgytalan, állapítja meg az elnök. A tárgyalóterem előszobájában pedig arról beszélgettek, hogy valaki bizonyos célzattal hamisítja ezeket az alaptalan feljelentéseket. A törvényszék ezután elhatározta, hogy a hamis feljelentéseket átteszi a rendőrséghez abból a célból, hogy megállapítsák: Ki akarta bűnös szándékból félrevezetni a honvédtörh a 11 J vényszéke t. I Holnap pördőntő iratokat fognak ismertetni. Súlyosan terhelő vallomás! lettek a cselédlányok a miskolci munkaközvetítő botrányának tárgyalásán. Izgalmas szembesítések. Miskolcról jelentik: A miskolci törvényszék ma kezdte meg a főtárgyalásál annak a nagyobbszabástt leánykereskedelmi bünpörnek, amelynek vádlottja a miskolci inunkaközvetitőhivatal főnöke, helyettese Mészáros Ferenc. (irossmann Kálmán asztalosmester és felesége, Kisen Dezső pincemester, Weissberger Menyhért nninkaközvelitőhivatali altiszt és Tóth Jenő. A vád a társaság ellen az, hogy mintegy 'M) 20 éven aluli leányt szállítottak éjjeli mulatóhelyekre. Grossmann Kálmán kihallgatásával kezdték meg a tárgyalást, aki IxMsmerte, hogy tényleg Weissberger utján szerződtetett leányokat mezőcsáti mulatójába. Mészáros Ferenc határozottan tagadja a terhére rótt bűncselekményeket, ugyancsak tagad Szikszay Ferenc, a munkaközvetitőhivatal főnöke is, akit részben zárt tárgyaláson hallgatott ki a bíróság. Azután a sértettek kihallgatását kezdték meg. Tcssik Emma és Takó Margit cselédleányok sírva mondták cl, hogy miként vitték el őket Mezőcsátra, ahol egy szobába zárták be őket Grossmannék, majd mikor tiltakoztak, rábeszélték őket, hogy maradjanak ott és folytassák a nyilvános házak leányainak életét Naponta 150—200.000 koronát kerestek, de azt is elvették tőlük Grossmannék. Állandó tiltakozásuk után végre elengedték őket, de pénzüket és munkakönyvüket nem adták vissza. Miskolcon figyelmeztették a munkaközvetitőhivatalban a leányokat, hogy ne menjenek Mezőcsátra, mire Szikszav és Mészáros összeszidták őket. A bíróság a leányokat szembesítette a vádlottakkal. Az izgalmas szembesítés során a vádlottak tovább tagadtak. A tárgyalási holnap folytatják. * ^ ^ a központ 180.000 pengő vámtartozása miatt pénteken lepecsételték az Excelsior textilvállalat szegedi fiókját. Megtörténtek a lépések a kibontakozásra. (A Délmagyarország munkatársától.) Élénk feltűnést keltett pénteken délután, hogy halósági emberek mint később kiderült, végrehajlók jelenlek meg az Excelsior textilkereskedelmi részvénytársaság Somogyi-uccai helyisége előtt, az üzletet lezárták, lepecsételték és a lehúzott redőnyre egy ilyen szövegű cédulát akasztottak: Heti és havi részletfizetők részleteiket az adóhivatal illetékosztályánál fizessék be. Néhányan az üzlet lezárása után azonnal csoportokba verődve tárgyalták az eseményeket és az első percekben nem találtak magyarázatot. A Délmagyarország a következő információkat szerezte a történtekről: Az Excelsior részvénytársaságnak számos fiókja működik Magyarországon és központja Budapesten székel. A részvénytársaság mintegy három évvel ezelőtt Szegeden is fiókot állított fel, amelynek vezetését körültekintő gondossággal és nagy agilitással Salgó Sándor igazgató látta cl. A fióknak egyre szaporodott a klientúrája, minden rangú ember vásárolt részletre a cégnél különböző árukat. Február 21-én történt azután, hogy a budapesti vámigazgatóság táviratban kérte a szegcdi hatóságokat, hogy folytassanak foglalást a: Excelsior szegedi fiókja ellen. A központ ugyanis m\n[c^y száznyolcvanezer pengő vámilletékkel, kezelési költséggel és forgalmi adóval tartozott a kincstárnak. A szegedi adóhivatal Csutak végrehajtót küldte ki a foglalás foganatosítására. A foglalás lefolytatása tizenkét napon át tartott legnap fejeződött be, amikor is a cég szegedi fiókjánál mintegy százharminchatezer pengő becsértékü árut találtak a vámtartozás fedezetére. Jegyzőkönyvet fektetett fel a végrehajtó, amelynek záradékába belevette, hogy a lefoglall áruból eladni, vagy elvenni semmit sem szabad. A jegyzőkönyv elkészítése után C'.sulak végrehajtó jelentési tett a pénzügyigazgatóságnak, amely szoros zárlatot rendelt el, mert a foglalási jegyzőkönyv aláírásának hiányában csak így látta biztosítva az eljárás eredményét. Pénteken délután foganatosította Csutak a zárlatot, az üzletet lezárta és lepecsételte, majd a fentebb ismertetett cédulái ragasztotta ki. Értesülésünk szerint még pénteken megtörténtek a szükséges lépések arra, hogy sl félreértést eloszlassák uugy Szegeden, mint a budapesti vámigazgatóságnál is. A helyzet ma az, hogy minden remény megvan arra, hogy a félreértésből kibontakozik a szegedi fiók és a legrövidebb időn belül ismét megnyitnak a fiók kapui, amikor is az árusítást ismét megkezdik. Meg kell állapítani egyébként azt is, hogy az Excelsior szegcdi fiókja teljesen rentábilis és nagyobb aktívái vannak, a fiók ideiglenes lezárása csupán a köz[>ont vámtartozásai miatt történt meg. Jó üxlet a SSLÍH&GLSZ. Házikezelés, íjászon, bürokratizmus és művészi fellendülés. (A Délmagyarország munkatársától.) Elvitázhatatlan, hogy a város szerencsés kezű vállalkozó, csak az a kár, hogy vállalatait egy tői-egyig a szociális és kulturális igényekre való minden tekintet nélkül vezeti és hogy a lakosságának édes-kevés közvetlen haszna van abból, hogy a város egyre több vállalatot vezel. A színházat persze nem lehet egy kalap alá venni a gőzfürdővel, a vágóhíddal, vagy a köztisztasági üzemmel, az eddigi anyagi eredmény mégis kielégítő. A házikezelésbe vett színház első hónapjában ugyanis annyi művészi kudarcot kellett elkönyvelni, hogy mindenki azt hitte, hogy a város igen tekintélyes összeget fog a szezon végéig ráfizetni. A február már jobban indult és a »Nem nősülök« telt házai, ugylálszik, helyrebillentették az első hónapban megbillent egyensúlyt és most — mint illetékes helyről értesülünk — az a helyzet, hogy a város eddig nem fizetett rá a színházra. Ilyen körülmények közölt természetesen nagyon bizakodó a hangulat a városházán a színházzal szemben. A város — mondják egészen komolyan — nem akar keresni a színházon, megelégszik azzal, ha a jövő szezonra szervezendő elsőrendű társulattal elérnek annyit, hogy a tagoknak kielégítő díjazást adhatnak és a város megtakarítja azt az összeget, amennyivel eddig az igazgatói támogatta. esetleg a fűtés és világítás költségeit is. Az illetékesek szerint ehhez nem kell egyéb, mint egy efllétlenül arra való művészeti vezető és állandóan jó előadás. A közönség, mondják, nem pártolt cl a színháztól, csakhogy nem néz meg silány darabokat cs rossz előadást. A város eddig 31.000 pengőt bocsátott a színház rendelkezésére. Ebből fizették ki az elbocsátolt szinészeket és ebből eszközöllek különféle kisebb beruházásokat. Ilyen körülmények között joggal felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan mehetett tönkre a szegedi színház élén egymásután kél színigazgató. Meddő lenne a multakat most bolygatni, egyetlenegy szempontra azonban rá kell mutatni. Faragó Ödón, aki elkövetett hibákat, aki azonban amellett kétségtelenül jól érti a dolgát, igen nagy társulattal volt kénytelen dolgozni. A város a nélkülözhető színészektől egy ügyes, de nem Ízléses és emberséges gesztussal aránylag csekély végkielégítés árán megszabadult. Faragó Ödönnek örök bűne marad, hogy ennek a gesztusnak a sikeréhez segédkezett, de bizonyos, hogy a házikezelésbe vett színház lényegesen kisebb rezsivel dolgozik, mini aminővel az igazgatók dolgozlak. Elintézett dolog ma már, hogy a színház a jövő szezonban is házikezelésben marad. A mosl kimutatott anyagi eredmény ellenére sem látjuk biztosítottnak, hogy cz a rendszer deficit nélkül fog dolgozni. Egyelőre a művészi fellendülés reményét is hiúnak találjuk ahhoz, hogy komoly siker legyen, a legelső kellék annak a részben rideg, részben száraz bürokratikus szellemnek a kiküszöbölése, a mely a színházban ma a helyzetet uralja. Egyik panaszos levél után a másikat kapjuk. Közülük mosl csak azt az egyel közöljük, amely már jóidejc beérkezett hozzánk és amelyet csak a mai esemény kapcsán tartunk szükségesnek a következőkben a nyilvánosságra hozni: Te k i n t e t c s Szerkesztőség! Megküldöm alább annak a levélnek szószerinti másolatát, a melyet Fodor Jenő tanácsnok aláírásával kaptam és amelyben felszólítanak, hogy a színházi bérletösszeg még hátralékos részét fizessem le. A levél szövege, a hátralékos összeget feltüntető rész kihagyásával, szórói-szóra a kövelkező: Tisztelettel felkérem, hogy a Városi Színház előadásaihoz eszközölt bérletének előjegyzési árából még ki nem egyenlített összeget március 3-ig, naI>onta délután 6—7 órák közölt a színház épületében lévő gazdasági hivatalban kiegyenlíteni szíveskedjék. Amennyiben fenti időpontig a hátralékos bérleti összeg nem rendeztetik, kénytelen leszek ezt sajnálatomra ugy tekinteni, hogy a hátralévő előadásokhoz nem óhajtja érvényesíteni bérleti igényét. Ez esetben természetesen a bérleti hely felett a további rendelkezési jog a városi színházat illeti meg. Már most megkérdezem, olyan jól megy-e a színháznak, hogy megengedheti magának a nagyuri bürokratikus intézkedés ilyen fényűzését? Bérellem én már máskor is, de az igazgatók, akik mögött persze nem állt a város hatalmas vagyona, az inkasszátásra valamivel előzékenyebb formát választottak. Így levelezhet az emberrel a gázgyár, de ma már az se zárja le a villanyórámat, ha nem fizetek a kitűzött terminusra. A színház azonban, amely nélkül mi mégis jobban megleszünk, mint az mi nélkülünk, nem dolgozhatik ezen a módon, ha csak nem akarják a nézőtérről kipofozni még azt a néhány embert is, aki csökönyösen kitart. Jelen soraimnak közzétételét azért is kérem, mert ma nagyobb közérdek, mint valaha volt, hogy megtudják a városházán, hogy a bérletet és a színház minden más ügyét, nem abban a szellemben kell intézni, amellyel a közigazgatás aktáit kezelik. A tisztelt hölgyközönség szives tudomására hozom, hogy Szegeden, Aradi ucca 5. II. emelet 7. sz. alatt NŐI DIVATTERMET nyitottam és Budapesten hosszú Időn ¿1 mint szabász folytatott mükBdésem módot nyújt arra, hogy a tisztelt hölgyek igényeinek ugy divat, mint szolid munka tekintetében legjutányosabb árak mellett megfelelhessek. Szives pártfogást kér Cicptner Lajos 677 angol és francia női szabd. ZWICKL KÖTÖTT ÁRU FINOM MELEG TARTÓS FESTi OLCSÓ O-U. 4. HETIPIACKOR TISZA LAJOS-KÖRUT.