Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-01 / 48. szám

10 DÉL-MAGYARORSZÁG 1927 március 1. Sport Emmerlinget kórházba vitték, Becket rendőrök markolták meg, Achíoí a kapuba nyomták: győzött Szombathely! 1. fejezet, melyben a Délmagyarország kiküldött munkatársa egy tragikomikus botrány-eposz invokációjába kezd. Induló-harsogás a vonaton, megujuló márjás-csaták, mosolyos arcok, rendületlen bizalom és rendületlen reménykedés. így gurultunk Szombathely felé. Aztán az állomáson mindent magával ragadó tömeg: egy fölmerülő emlék a forradalomból. Látni, látni! akarták Szeged fiait és mindnyájunkat a szállodáig sodort, vitt, hajszolt a tömeg. Tovább: rendületlen bizalom. Aztán 24 percig játék, remek küzdelem lélekkel, kitartással, óriási lendületben, — aztán: rendőrök vonszolják le a pályáról Becket, Emmerling halálsápadtan összeesik, a tömeg betódul a gyepre, Achlol benyomják — labda nélkül — a kapuba, ötezer ember halálos, végzetes, tébolyult hajrázása, gyilkoló szavai, Ilöss megszólal: Lebengefahrlich, — és végül győzött a Sabária, — győzött tiz ember ellen, remegő játékosok ellen, rendőri beavatkozással és egy hajszoló, fenyegető tömeg-óriással. Oh, minden repülő labda Istenasszonya! egyetlen egyszer, ha csak fél szemeddel is, pislogj reá a piros-fekete színekre, mikor minden: ember és erő, hatalom és harag, bíró és botrány, vér és vágy, rendőr és remény és minden, ami van: ellene van. 2. fejezet, melyben néhány cikkről és szomlxithelyi torkokról lesz szó. Szent és kísérteties a sajtó hivatása, mert joga van küzdeni az igazságért és mert hatalma van a lelkek fölött. De vannak lapok, akik a sajtószabadságot. nem egy Kossuthtól, nem egy Táncsics Mihálytól tanulták, de nagyon megszívlelték Madách római demagógjait. És talán lenyűgözve nézték e szerepben Rózsahegyi Kálmán mesterien eleven alakitását. Mert hét napon át egyebet sem tettek ezek a lapok, mint forralták, űzték, hangolták egész Szombathelyt. — Szombathelyiek! — írták —, tartsátok vissza most torkotok minden erejét, pihentessétek hangszál Ka itókát, hogy vasárnap annál döbbenetesebb erővel mutassátok meg: Szeged nem győzhet, hogy győzelemre hajszoljátok a kék-sárgákat, hogy némuljon el majd a küzdelemben minden más akarat és erő, a szombathelyi akara-t és hatalom előtti Szombathelyi ekikészúljetek a vasárnapi küzdelemre. tartogassátok torkotok erejét! És a lelkek békéje felborult e ^hangokra. Már az állomáson tömegek vártak és üvöltöttek: — Szeged nem győzhet! — és igy sodortak be a szállodába. És ez a hangulat vasárnapra csak fokozódott. Hullámzó, háborgó óceán volt az ucca és a szálloda hallja, nyüzsgő vándor-állomás. Jöttek megnézni, hogy nézünk ki, menynyien vagyunk, kell-e félni, tudunk-e, félünk-e. Ott fitymáltak bennünket — kis reménykedő csapatot — és utáltak a vazsmegyei szokásokra. Mosolyogtunk. Majd a pályán. És a pályán ott álltunk : az előkészítés nagyszerű volt. Egy képet fotografált le a krónikás: az első félIdő közepén történt, valami baj támadt a labdával. Kicsúszott a bekötő zsinór. A biró sípolt hozzák rendbe a labdát. Szladovíts szolgálatra kész, le akarja vágni a kilógó zsinórt. — Adjatok bicskát! — kiált le a korzóra. Már nyújtják a kést és megszólal valaki: — Nesze komám, van itt mindenkinél!... Az előkészítés győzött. Első klasszis. Leemelem kalapom. Csak éppen eszembe jut, hogy a Táncsics Mihályoktól tanultam meg, mi az: sajtószabadság. 3. fejezet, melyben a krónikás beszámol a pályáról, az »égetésről« és egy volt szegedi legényről. A pálya öt perc a szállodától. A kapuban sorfal fogad. Fitymáló sorfal, mozigép. Mosolyogni kell. Bizonytalan taps, aztán fütty. Nem tudom, igy köszöntik-e a spanyolok földjén a rivális torreádorokat, avagy Néró előtt igy rontottakne egymásnak a halni induló gladiatorok. Nem baj. A fütty: mégis muzsika. A tribün? féltem, összeroskad. Elfér benne vagy félszáz ember, fele az ujszegedinek. De nincs sehol egy lalpalattnyi hely, egy üres zug, egy lélekzetnyi tér. ötezer ember. Egész Szombathely, ahogy mondják. A kép impozáns. Bekord bevétel: 80 millió. Nagyon várlak. A pályán sehol fü, de sáros a salak széle és mély, olykor beleragad a cipő és labda. A közepe kemény és jó. És a félméteres korlát mellett mindjárt — a mészvonal. A kapu mögött nincsen kerítés, innen törlek elő a rendőrök, innen hatolt be a tömeg. összehasonlítás? Újszeged és Szombathely? Pardon: nem lehet. öltözőt nem adtak. Talán elfelejtették. Ott kellett ácsorogni percekig a tömeg között. Azután be egy söntésbe. Borozó emberek között: ez volt az öltöző, pihenő és birószoba. Valaki azt mondta: Nem bánom, akármi lesz, de Simóka sehol se lesz. Le kell égni neki itt. Hiszen innen indult. Le fogjuk égetni! Tévedetl. Simóka nem hagyta magát. Aztán van itt egy másik fiu. Két évig Szegeden volt. Dédelgettük, szerettük, leemeltük a kalapot, mert tud játszani. Nagyon. Mészáros ur. Elfelejtkezett Szegedről, dédelgető vezetőkről, kedves pajtásokról. Mindenről, ami szegedi. Nem jött üdvözölni, köszönni. De a pályán észrevétette magát. Imponáló játékán és remek gólján tul — elkészítette Emmerlinget. Nem baj. Nem tehet róla. És elismerjük: tud. Csak talán nem egészen gentlemann volt, amikor elfelejtett köszönni. Pótolom itt, amit ő elfelejtett: üdvözöljük kedves Mészáros ur! fejezet, melyben d krónikás megemlékezik az első botrányról. Az 5-ik percben történt. Erős szombathelyi támadás, a védelem paríroz, tumultus. A labda Achtnál. A biró messze van. ítél: a kornervonal előtt; hat-nyolc lépésre a kaputól —, feldobja a labdát. Tumultus, a krónikás nem lát mást, mint hogy Emmerlinget kiszorítják a pályáról és elterül a földön. Emberek rohannak, élesztgetik. Nyújtózik a földön a fájdalomtól. Ö mondta később: Mészáros rúgta térden. Botrány. A játékosok összenéznek. Kezdődik, mondják. Emmerling tiz perc múlva visszasántikál. Egy perc: halálsápadtan megpróbál labdába rúgni, aztán még fehérebben leül a korlátra. — Vége, mondja. És nem tért többel vissza. Este a mentők vitték a kórházba. Ott maradt Szombathelyen. Amikor elindult a fehérkeresztes autó. a fiuk integettek és könnyek szaladtak le az arcokon. • Visszafelé jötlünk a vonaton. A régi lóversenytér előtt robogtunk. Osszedobbantunk: itt is járt mentőkocsi a Vasas-meccsen. Akkor is Kmmerlinget vitték 5. fejezet, melyben a második jelenet következik. 24-ik perc. Sabária támadás. Buresch éles lövését Acht szépen és biztosan fogja a levegőben. (Már csak tiz emberrel játszanak a piros-feketék.) A levegőben van még, amikor Kovács nekiront. Acht eldől, a labdát előretartja. Testé a gólvonalon van. A labdát előre nvujtja. A biró messze van. Sípol. Kettőt. Gót '. Az egész ötezres tömeg némán iflarad Fölszisszen a tribün. — Nem kell ilyen gól! Nem kell! Nem volt bent! Szombathely igazi gólt akar! A biró rendületlen, Középre mutat. És most megszólal a karzat. — Hurrá! Tempó Sabária! Hiszen mégis szombathelyiek, hiszen mégis győzelmet, gólt akarnak. A piros-feketék protestálnak. Esküdöznek, mellet vernek. És az a kis lelki nyugodlság, ami még megvolt, végleg eltűnik. Közönség, pálya, vér és biró ellen nem lehet küzdeni. Igy esett az első gól. 6'. fejezet, melyben a harmadik botrány következik. Mészáros hosszan előre ad. Buresch fogja, egyedül szalad, Acht ráveti magái, fogja. Egy léleikzet. Buresch rajta van. Kiejti, a labda a kapu felé táncol. Beck rászalad, akadályozni próbálja és a nagy rössben, hatalmas ívben mindketten a kapufának zuhannak. Buresch van alul. Elterülnek. A labda besétál a halóba. Most két rendőr tör elő. Megragadják Becket és végigvonszolják a pályán. A tömeg betör, karok, öklök emelkednek: — Gyilkos! Rablóvezér! A rendőrök a tribün alá vonszolják. A játék áll, a botrány tombol. A biró utánuk szalad. — Kérem, mi sem történt, én nem ítélek semmit. Semmi sem volt. Nem állítom ki! Miért történt? A rendőrök elengedik Becket és mosolyognak. Udvariasaik. — Kérem alázattal mi igazán jót akartunk ezzel, mi csak megvédtük Beck urat a tömeg dühe elől! Testi épségét védtük meg kérem!... • A rendőrök mosolyognak, Beck reszket, nem akar visszamenni. A játék áll és a csapat levonulóban vau. — Igy nem lehet! Ezt már nem bírjuk — lihegik. — *Emmerlingel kitették, Becket rendőrök vitték, ezt már nem birjuk! Sokáig tart, mig megindulhat a játék. Bure^h visszajön. Mosolyog. Tekintetes közönség! Méltóztassék megpróbálni, ilyen körülmények között derby-meccset játszani. 7. fejezet, melyben a krónikás bevallja: nem lehet kritikát mondani. Azontúl készen voltunk. Felborult lelki harmónia, felborult csapat tiz emberrel és ötezer ember megállíthatatlan hajrázása. A 43-ik percben következett a harmadik. Védhetetlen Kovács-bomba. Félidőben lihegő, remegő, szinté elcsukló emberek. Itt már mindenki tudja: nem lehet győzni. És a második félidőben heroikus küzdelem, heroikus védekfezés és olykor kétségbeesett offenziva. Minden támadás veszélyes. A kornerarány mutatja: 8:1, a piros-feketék javára. De semmi sem sikerült már. Aztán a 36. percben következik az utolsó: Mészáros remek, fordulásból küldött védhetetlen bombája. A krónikás megállapítja, hogy kritikát mondani nem lehet. A három jelenet után. Csupán Becket és Vargát kell megemliteni, akik a védelemben remek munkát végeztek. És Hősst is meg kell eníliténi tálán: aludni, álmodni jó, de talán inkább otthon a paplan alatt. Szeretnők a kritikát eltenni a jövő vasárnapra. " 1 ' " ' r'M'