Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-06 / 53. szám

1927 március !3. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Köríá viraí: mennyi Jövedelme van a polgármestereknek? „A legális illetményeken kivül nincs más jövedelmük", Szilveszter polgármester. mondotta Somogyi (A Délmagyarország munkatársától.) A fővárosi lapok jelentése szerint a belügyminiszter érdekes körtáviratot intézett a városok polgármestereihez. Körtáviratában felszólította a vidéki városok polgármestereit, hogy táviratilag jelentsék be jelenlegi összes jövedelmeiket, helyesebben azt, hogy a költségvetésben szereplő illetményeiken kivül más cimeken milyen jövedelmeik vannak. A belügyminiszter körtávirata, amely általános feltűnést keltett, többek között a következőket mondja: »Felhívom polgármester urat, jelentse be azonnal táviratilag, hogy az 1926. évben kapott-e és milyen összegeket a forgalmi adókezelés felügyeleti teendőinek ellátásáért, a városi üzemek körüli ténykedéséért és jutatom címén, a A belügyminiszter körtáviratát különbözőképen kommentálják. Az egyik verzió szerint a kormány le akarja tiltani a polgármesterek eddigi mellékjövedelmeit, amire különben módot ad a tárgyalás alatt álló adócsökkentési törvényjavaslat is. Ez a törvényjavaslat ugyan is, mint ismeretes, erősen kiterjeszti a kormánynak a városok autonómiája fölött gyakorolható főfelügyeleti jogkörét. Állítólag ez a körtávirat csak bevezetője lesz annak az általános intézkedésnek, amellyel a kormány nemcsak a polgármesterek, hanem az összes városi tisztviselők jövedelmeit szabályozni kívánja. Más verzió szerint a körtáviraltal a belügyminiszternek az a célja, hogy adatokat gyűjtsön a készülő törvény végrehajtási utasításához. A belügyminiszter érdekes körtávirata, amely a közel jövőben a Városok Kongreszszusát is foglalkoztatja, Szegedre még nem érkezett meg. Legalább is a városházán hivatalosan nem tudnak róla semmit. Amikor érdeklődtünk róla a i>olgármesternél, rendkívül meglepődött. Kijelentette, hogy ilyen táviratról még nem is hallott. Azonnal felhívta telefonon Scultéty Sándor főszámvevőt, akitől megkérdezte, hogy tud-e valamit a kérdéses távirat megérkezéséről. A főszámvevő kijelentette, hogy ő sem hallott még róla semmit, tudomása szerint ilyen távirat nem is érkezett még Szegedre. — Igazi államférfi n e in tartja meg a szavát, csak az aláírását, — fordított hátat a miniszter, aki iine, mégis csak naiv ember volt, ha ilyen komoly véleménnyel volt az államférfiak aláírásáról... Most már csak az országgyűlés volt hátra s Pulszky hetekig szorongott az előadói székben. Hosszú és mérges büdzsé vita volt s éppen az ásványgyüjtemény tétele előtt kerekedett valami ügyben nagy izgalom. Névszerinti szavazás is vott nagy lármával, amely még nagyobb lett, mikor az elnök az eredményt kihirdette. Ezt a pillanatot használta fel Pulszky az előadói székben. — Egy ásványgyüjtemény megvétele a Nemzeti Múzeum számára harmincötezer forint, — hadarta sebesen. Es mivel az ördög se figyelt oda, mingyárt odakiáltotta a határozatot is az elnöknek: — Megadjuk I Az elnök azonban, az öreg Somssich Pál, nagyon alkotmányos ember volt, ennélfogva kétségbeesetten megrázta a csengőt: — Figyelmeztetem a Házat, hogy a haza jelen körülményei közt igen nevezetes összegről van szó... Beszélhetett azoknak, amikor jobb- és baloldal egyforma meggyőződéssel hazaárulózta egymást. Csak Pulszky csinált tölcsért a két tenyeréből és most már erélyesen süvöltött rá az elnökre: — Megadjuk! így aztán az elnök kénytelen volt kimondani a határozatot. A parlament megvette a világhírű gyűjteményt a Nemzeti Muzeum számára. Még pedig egyhangú határozattal. Másnap értesülhetett is róla az újságból, hogy milyen okos dolgot végzett ő tegnap. ... Gondolom, nem ez volt az utolsó bölcs határozat, amit kulturális ügyben ugy hozott a parlament, hogy fogalma se volt róla, miről van szó. Megkérdeztük a polgármestertől, hogy abban az esetben, ha megkapná a belügyminiszter körtáviratát, mit válaszolna rá. A polgármester a következőket mondotta: — Szeged város tisztviselőinek nincs semmi titkolni valójuk, mert a költségvetésben szereplő törzsfizetésükön és legális illetményeiken kivül a várostól számottevő más jövedelmük nincs. Nekem sincs. Én sem kapok mást, csak a rendes fizetésemet, a családi pótlékomat, a lakbéremet, ezenkívül reprezentációs költség cimén annyit, amennyit a közgyűlés költségvetésileg megállapított számomra. A városi üzemek körüli ténykedésemért jelentéktelen összeget, ha jól tudom kétszáz pengőt kapok havonta, ezt sem jutalom, vagy haszonrészesedés, hanem l'uvar- és napidíj megváltás cimén. Ugyanennyit kap a központi üzemigazgatóság minden tagja, a tanácsnokok éppen ugy, mint az igazgatáságba beválasztott törvényhatósági bizottsági tagok is. A tanács tagjainak sincs rendes járandóságukon kivül más jövedelmük. Senki egyetlen fillért nem kap a forgalmi adókezelés felügyeletéért sem. — Hogy mi célja lehet a belügyminiszternek a kérdéses körtávirattal, ha azt tényleg elküldötte, nem tudom. Szerintem a kormánynak, illetve a főfelügyeleti ,jogot tényleg gyakorló belügyminiszternek a közigazgatási törvény értelmében is joga van mindazokat tudni, amelyekre a körtávirat kérdései vonatkoznak. Valószínűnek tartja a polgármester, hogy a körtávirat Szegedre nem is érkezik meg, ugy gondolja, hogy tulajdonképen nem is volt körtávirat, hanem csak azok a városok kapták meg, amelyekről köztudomásu, hogy vezető tisztviselőiket tekintélyes összegekkel honorálják rendes illetményeiken kivül Ls. Jl szegett könyvkereskedők mozgalma a RönyvügynöRöK ellen. A szegedi RönyvcégeR is biztosítani tudfáK a szegedieK Könyv szükségletét. (A Délmagyarország munkatársától.) A város tanácsa néhány hét előtt — mint ismeretes — elvi határozatot hozott, amelyben kimondotta, hogy a jövőben nem vásárol ügynököktől könyvet, hanem, ha a városnak valamilyen tudományos, vagy szépirodalmi könyvre van szüksége, azt a szegedi könyvkereskedőknél vásárolja meg. Erre az elhatározásra a tanácsnak az adott okot, hogy az utóbbi időben a várost valósággal elárasztották a könyvügynökök, akik különböző előkelő helyekről származó ajánlási ivekkel felszerelve végigjárták a közhivatalokat, így a város hatóságát is és portékájukat a szó szoros értelmében rátukmálják a városra. A város hatósága igen sokszor nem térhetett ki az — ajánlólevelek elöl és kénytelen-kelletlen megrendelte az ajánlott könyveket. Végre azután rájött a tanács, hogy a könyvvásárlás nem udvariassági aktus és hogy súlyosan megkárosítja a szegedi könyvkereskedőket, ha fővárosi ügynökök utján szerzi be. könyvszükségletét, mivel minden könyvet megkaphat a Szegeden adózó szegedi könyvkereskedőktől is éppen olyan, sőt sokszor kedvezőbb feltételek mellett is. Elvi határozatában léhát kimondotta a tanács, hogy a jövőben ügynököktől nem vásárol könyvet, könyvszükségkiét a szegedi könyvesboltokban szerzi be. A tanács határozata természetesen örömet kellett a szegedi könyvkereskedők körében, akik tehetetlenül voltak kénytelenek eddig eltűrni azt, hogy az élelmes és ügyes könyvügynökök letarolják azokat a szerény lehetőségeket, amelyeket a szegedi könyvfogyasztás jelentene számukra. Szeged ugyanis nevezetes arról, hogy itt fogy el aránylag a legkevesebb könyv az országban. A szegedi könyvkereskedők egyesülete legutóbb foglalkozott a tanács határozatával és annak alapján elhatározta, hogy szélesebb körű akciót indít a városban. Küldöttségileg keresi fel az egyesület a szegedi közhivatalok vezetőit, akiket arra kérnek majd, hogy a városi tanács elvi határozatának szellemében intézzenek felhívást hivatalnokaikhoz. A könyvügynökök ugyanis a legnagyobb eredményt a tisztviselők között érik el, akiknek részletre adják el portékájukat, a részletfizetés lehetősége felkelti a tisztviselők könyvvásárlási vágyát, pedig a szegedi könyvkereskedők is bevezették már a részletre való árusítást. A tanács elvi határozata rövidesen foglalkoztatja a kereskedők szövetségét is. Értesülésünk szerint Ottovay Károty, a szövetség elnöke, legközelebb indítványt terjeszt a szövetség elé. Indítványának az a célja, hogy a szegedi kereskedők hozzanak ugyanolyan határozatot, mint amilyent a város tanácsa hozott, mondják ki, hogy ügynököktől nem vásárolnak könyvet, hanem könyvszükséglelüket a szegedi könyvkereskedőknél szerzik be. Ez a mozgalom egyébként általános lesz és a könyveken kivül kiterjesztik minden más, Szegeden is beszerezhető közszükségleti cikkre, de a mozgalom nem terjed ki természetesen szegedi, tehát Szegeden adózó cégek ügynökeire. 2>r. Aigner Károly távozása a fiódmezövásárj&elyi főispáni széKből. Jl belügyminiszter levele a főispánhoz. mányzatát utódának, dr. Mokcsay Zoltán főispánnak átadni szíveskedjék. Scitovszky Béla«. Dr. Aigner Károly a hódmezővásárhelyi főispáni székből való megválásának alkalmából a következő átiratot intézte dr. Soós István polgármesterhez: Méltóságos Polgármester Ur! ' Hódmezővásárhelyi főispáni tisztségem alól saját kérelmemre folyó évi március hó 1-én történt felmentésem alkalmából mindenekelőtt Méltóságodnak és a tekintetes tanácsnak fejezem ki szívből jövő köszönetemet azért az értékes támogatásért, melyben több mint három évre terjedő hódmezővásárhelyi közérdekű munkásságomban részesíteni szívesek voltak. Bevallom őszintén, nagyon nehézzé teszi az elszakadást kedves munkatársaimtól az a lelkes buzgalom és kitüntető előzékenység, amellyel körülvettek, megérezve szándékaim (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy a kormányzó néhány nap előtt dr. Aigner Károlyt felmentette a hódmezővásárhelyi főispáni teendők ellátásától és Mokcsay Zoltánt nevezte ki Vásárhely uj főispánjának. A belügyminiszter ebből az alkalomból a következő levelet intézte dr. Aigner Károlyhoz: »A kormányzó ur őfőméltósága 1927. évi február 24-ik napján kelt magas elhatározására előterjesztésemre Méltóságodat Hódmezővásárhely t. h. j. f. város főispáni állása alól buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmenteni méltóztatott. Amidőn erről Méltóságodat értesítem, egyúttal ebben a minőségben fáradhatatlan buzgalommal végzett közhasznú munkásságáért köszönetemet és elismerésemet nyilvánítom. Felkérem Méltóságodat, hogy a város kor-