Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-24 / 70. szám

1927 március 27. DËLMAGYARORSZAG 225 Szeged a szakminiszterek hozzájárulásával felveszi és bérházak építésére, a hidra és a tanyai vasútra forditia a 450 ezer dolláros kölcsönt. (A Délmagyarország munkatársától.) So­mogyi Szilveszter polgármester a pénzügy* miniszter kérésére kedden tudvalevőleg fel­utazott Budapestre, hogy az 1926—27. évi költségvetés bevételei között mutatkozó kü­lönbségekről tájékoztatást adjon. A polgár­mesterrel együtt utazott Scultéty Sándor főszámvevő, aki bemutatta a számvevőség pontos kimutatásait dr. Lukács Ödön pénz­ügyminiszteri tanácsosnak, aki a pénzügy­miniszter megbízásából tárgyalt ebben az ügyben. A budapesti ul eredményéről a polgármes­ter, aki már hazaérkezett, a következőket mondta a Délmagyarország munkatársának: — A második Speyer-féle kölcsön kötvé­nyeit áprilisban vezetik be a newyorkl tőzs­dére. A kölcsönből a magyar vidéki városok közölt Szeged is megkapja a maga részét. A kölcsön tőzsdei bevezetése előtt a new­yorki tőzsdén ismerni akarják a kölcsönben részesülő magyar városok közgazdasági fo­tográfiáját. A pénzügyminiszter most elkészíti a magyar városok költségvetésének pontos képét és ezért rendelte fel magához az érde­kelt városok polgármestereit. A tanácskozás és az 1926—27. évi költségvetés bemutalása szerdán délelőtt történt meg. Pontról-ponlra felvilágosítást adtunk a költségvetés adatairól. Voltak azonban olyan tételek is, amelyekről a számszerű kimutatást nem tudtuk beadni. Scultéty főszámvevő tehát szombaton még­egyszer felutazik, hogy a költségvetés adatai­nak helyességét aktaszerüen is bebizonyítsa. — Budapesti tartózkodásomat felhasználtam arra is — mondotta a polgármester —, hogy a belügyminisztériumban elintézzem a 450 ezer dolláros kölcsön jóváhagyását. A tárgya­láson a szakreferens kifogásokat emelt ez ellen a kölcsön ellen. Tudomásul vette, hogy a város a dollárkőlcsönt a hid rekonstruálá­sára, bérházak felépítésére és a kisvasút benzinmotorjainak beszerzésére akarja fordí­tani. Kifogásolta azonban, hogy a város megint külföldi kölcsönt vesz fel. Mégis megigérle, hogy a kölcsön ügyét kedvezően referálja le a belügyminiszternek és így a városnak min­den kilátása megvan arra, hogy a 450 ezer dolláros kölcsön felvételéhez a pénzügy­miniszter is hozzájárul. A Kantoni csapatok már mindenütt urai a helyzetnek. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Londonból jelentik: Az esti órákban Sanghaiban ismét vérengzések voltak. A santungi és kantoni csapatok összecsapása folyamán ö t­ven kinai elesett. A kantoni csapatok már minden fi tt urai a helyzetnek. Né­hányszáz kinai katona meg akarta kísérelni a kon­cessziós területekre való behatolást, azonban angol katonák puskatussal elűzték őket. Az általános sztrájk még tart. Pekingi jelentés szerint az északi hadsereg pa­rancsnoka követeket küld a kantoni csapatokhoz j és azt indítványozza, hogy kössenek f e gy­v e r s z ü n e t e t. Sanghai, március 23. Pi-Csíng-Hszi, a sanghaii délkinai haderők parancsnoka nyilatkozatot adott ki, amelyben a külföldi imperialisták ellen fordul és kijelenti, hogy Sanghai nem csak a kinai ua­cionálizmusnak, hanem a világforradalomnak is szilárd támasztópontja lesz. A nyilatkozat azt mondja, hogy a lakosságnak különbséget kell ten­nie a támadásra hajlamos imperialisták és az | egyszerű idegének közt. Borzalmas autókatasztrófa QéÉ halottal Kudowa, március 23. Egy teherautó, ame­lyen 70 munkás igyekezett munkahelyéről hazafelé, ma reggel Sackis és Brelenau kö­zötti müuton egy szakadékba zuhant, maga alá lemelve valamennyi utasát. Eddig hét ha­lottat és tizennyolc sebesültet találtak a sza­kadékban. A szerencséllenség egy meredek kanyarodónál történt. A teherautó lánca eddig ismeretlen okból elszakadt és a kocsi szörnyű sebességgel rohant lejeié a lejtőn. Amikor a hidhoz éri, ledöntötte a korlátot és a levegő­ben megfordulva zuhant a mélységbe. A városi nyugdíjas és tényleges alkalmazottak járandóságainak valorizálása a pénzügyi bizottság előtt. A fizetések drágulás szerinti valorizálása 45 milliárd teherföbblelet okozna a városnak. (A Délmagyarország munkatársától.) A polgármesler csütörtök délután négy órára összehivla a pénzügyi bizottságot, hogy le­tárgyaltassa azokat a pénzügyi vonatkozású kérdéseket, amelyek a márciusi közgyűlés elé kerülnek végleges elintézés végett. Ezek kö­zött a kérdések között szerepelnek azok a segélykérelmek, amelyeket különböző egyesü­letek és intézmények intéztek a városhoz. Szerepel ezeken kívül Valihóra Istvánnak a városi alkalmazottak és nyugdijasok illetmé­nyeinek rendezésére vonatkozó indítványa is, amelyet néhány héttel ezelőtt nyújtott be a városházán a márciusi közgyűlésre. Valihora István — mint ismeretes — in­dítványában azt kívánja, hogy a város, füg­getlenül az érvényben levő kormányrendele­tektől, autonóm joga alapján saját hatáskö­rében szüntesse meg azt a méltánytalan kü­lönbséget, amely a régebbi és az ujabb nyug­dijasok illetményei között van, egyöntetűen emelje fel a nyugdijasok járandóságát olyan magasra, hogy az a nyugdijszabályrendeletnek megfeleljen, indítványozta ezenkívül az aktív városi alkalmazottak fizetésének valorizálá­sát is nemcsak a békebeli fizetések aranypari­tásának száz százalékára, hanem ezen felül is olyan mértékben, hogy a fizetések a drágulás arányának is megfeleljenek. A tanács az indítványokat javaslat nélkül terjeszti a pénzügyi bizottság elé, mert a szervezeti szabályrendelet értelmében az első szó joga a bizottságé. Javaslat helyeit azonban bemutatja majd Ilack Lipót tanácsnok az indítvánnyal kapcsolatban elkészített kalkulá­ciókat, amelyek szerint az indítványok el­fogadása és végrehajtása esetén a város kia­dásai évente közel ötvenmilliárd koronával emelkednének. Rack Lipót tanácsnok ezekről a kalkulá­ciókról érdeklődésünkre a következőket mon­dotta: — Abban az esetben, ha a város megadná a nyugdijasoknak a nyugdijszabályrendelet­ben megállapított nyugdijakat százszázalékos valorizációban, a kiadások évente két és fél­millárd korofiával, vagyis kétszázezer pengő­vel emelkednének. Ha a tényleges szolgálat­ban lévő tisztviselők fizetését is valorizálná, az körülbelül hétmilliárd korona differenciát jelentene, ha pedig a drágulás arányában va­lorizálná a tényleges alkalmazottak fizetését, ez a differencia körülbelül negyvenötmilliárd koronára emelkedne. A tényleges tisztviselők ugyanis jelenleg évente 1,911.000 pengőt kap­nak, ha a háboru előtti fizetéseket valorizáljuk és átszámítjuk pengőre, akkor 2,377.000 pen­gőt kapnának. 11a a valorizálásnál figyelembe vesszük a megélhetés drágulási arányszámát, ami megfelel százhét százaléknak, akkor a város költségvetéséi a tisztviselők fizetése éven­te 4,786.000 pengővel terhelné, ami 3,663.000 pengővel több, mint a jelenlegi teher, mert hozzá kell számítani a családi pótlékot is, ami 788.000 pengő differenciát jelent minden évben. A többlet tehát körülbelül negyvenöt­milliárd koronának felel meg, a nyugdijasok járandóságainak valorizálásából származó két és félmilliárddal együtt pontosan 48 milliárd 287,500.000 koronának. A pénzügyi bizollság­nak tehát azt kell elbírálnia, hogy a város költségvetése elbírhat ja-e ezt a tehertöbb­lelel? Egészen bizonyos, hogy nem birja el. A pénzügyi bizottság figyelmét azonban, min­den valószínűség szerinl nem fogja elkerülni az sem, hogy ez a közel ötvenmilliárd koronás teherlöbblet a kívánságok százszázalékos tel­jesítése cselén áll elő, abban az esetben azon­ban, ha a város csak a nyugdijakat valori­zálja és csak az aranyparitás "száz százalékúra emeli fel a ténylegesek fizetését, ez a horribilis többlel leolvad hétszáztízezer pengőre, ami viszonL csak 8.870,000.000 papirkoronának fe­lel meg. Ezl a többletet pedig talán elbírja a város. Töiiiifermeiésíiiik problémái. Szeged város mostoha ipari, kereskedelmi és gazdasági viszonyainak megjavításával az utóbbi időben számos cikk foglalkozott a 1) é 1 m a­gyar ország hasábjain. A város egyetemes szemi»nljábÓl nem utolsórendü kérdés a gazdasági vasút rentábilissá télele sem. A cikkek behatóan foglalkoztak azzal a szomorú ténnyel, hogy S z e­g e d a m u g y sem gazdag g y á ripara n a p­ról-napra sorvad és világhírű szalámigyá­rainak száma is leolvadt annyira, hogy ma már csak egy áll üzemben. S mindezt Trianonnak köszönhetjük. Az elveszitett pozíciónak pótlása, az ipar, ke­reskedelem és gazdálkodás folyton fokozódó ter­heinek elviselhetőbbé télele komoly probléma és csak a többtermelés révén oldható meg. l'gy vagyunk a többtermelés kérdésével, hogy az erdőtől nem látjuk a fát. Ha valamit elérni szándékozunk, mindig nagyot akarunk fogni, min­dig komplikált uton akarjuk a kérdést megoldani, ahelyett, liogv a legegyszerűbb eszközökhöz nyúl­nánk és napról-napra megismétlődik Kolumbusz tojásának példája. Szegednek van világhírű paprika termelé­se, kedvező birtokmegoszlási viszonyai kiválóan alkalmassá teszik az á 11 a t g a z d á 1 k o d á s és g y ü m ö lcstcrmclcs fokozására, klimatikus és talajviszonyai a szőlő- és bortermelés mel­lett úgyszólván predesztinálják erre és lássuk csak, hogy mi történik ennek érdekében? A paprikatermelés olcsóbbátétele volna egyik fonlos teendő, hogy a szegedi paprika mindig állhassa a versenyt a spanyol paprikával. A szőlő- és borkereskedelem erősen sínyli a külkereskedelmi szerződések hiányosságát, alig lát­szik valami tevékenység e téren és az egész üz­let úgyszólván a belföldre szorítkozik, követke­zésképen nem gazdaságos. Valamikor hires volt Szeged sertéshizlaló ipara ma ez teljesen megszűnt; a tanyaudvarok­ban alig van egy-két hizó és még a város köz­vetlen szükségletét is a messzebb fekvő Makó, Orosháza és Hódmezővásárhely látja el. Sertés­exportja nincs a városnak, számottevő (enyészet­tel úgyszólván sehol sem találkozunk. Ugyanez a helyzet a szarvasmarhagaz­dálkodás terén is; nincsenek tehenészeteink, ismeretlen fogalom a te.jgazdálkodás, jól tejelő tehénnek a szegedvidéki gazda még hirét sem hallotta és lótenyésztésünk is beláthatatlan messzeségben kullot; a makói és orosházi mö­gött. Ha meg is állja a helyét az az ellenvetés, liogv a fenti termelési ágak nagyobb felkészültsé­get igényelnek, semmi esetre sem állhatja meg a helyét a baromfitenyésztésnél, amely ugyancsak messze mögötte marad a közvetlen közelünkben fekvő helységek, mint Makó, Hód­mezővásárhely, Kistelek baromfitenyésztésének. Pedig Magyarország külkereskedelmi mérlegében a baromfigazdálkodásból származó bevétel (elő és vágott baromfi, tojás és toll) 1926-ban 7,r> mil­lió aranykoronával szerepel az 1913. évi 84 mil­lióval szemben és ezt a békebeli exportot meg közelítő eredményt oly rohamosan érte el. hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom