Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-23 / 69. szám

1927 március 20. DÉLMAG Y ARORSZ ÁG 3 A város áldozatok árán sem zárkózhatik el a zenepalota felépitésétől. Tonelli Sándor inditványa a tervek és a munka sürgős megkezdésére. (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Tonelli Sándor kedden iaditványt nyújtott be a városhoz, amely szórói-szóra a következőket mondja: — Szeged törvényhatósági bizottsága elhatározza a város kulturális igényeinek megfelelő zenepalota felépítését és megbízza a tanácsot, hogy a zenepalota megépítésére vonatkozó terveket sürgősen készíttesse t.l és azokat a költségelőirányzatokkal együtt a legközelebbi közgyűlésnek mutassa be. A Délmagyarország ezt az indítványt a legnagyobb melegséggel támogatja, hiszen köztudomású, hogy a zenepalota felépítésének ügye beletartozik abba a gazdag kulturprogramba, amelynek valamennyi pontjáért napnap után lapunk minden oldalán és minden hasábján állandóan harcolunk. Tonelli Sándor indítványát alapos és részletes indokolással kiséri. Ennek az indokolásnak minden pontja ismeretes a Délmagyarország olvasói előtt. Adatait legutóbb Lengyel Vilma foglalta össze és irta meg egy frappáns és városszerte nagy érdeklődést keltett cikkben. Most, hogy Tonelli Sándor beadta indítványát, mégis szükségesnek tartjuk ezeket az adatokat röviden összefoglalni. A háború előtt Debrecen, Pozsony és Marosvásárhely építettek zenepalotát. Arad ugv építette meg kultúrpalotáját, hogy abban elhelyezést talált a zeneiskola is. Legújabban Miskolc épiltetett zenepalotát. amelyet a jövő hónapban ad át rendeltetésének. A szegedi zeneiskolában helyszűke miatt be kellett szüntetni a háború előtt már működött gordonka-, fuvola-, klarinél- és kürttanszakokat. Nincs a zeneiskolának könyviára, hangszerszobája és szertára és ezekre a célokra a régi kamrahelyiségekel használják. A kötelező iskolai hangversenyek tartására nincs megfelelő helyiség. Általános zenekultúrái szempontoknak sem felel meg természetesén ilyen körülmények között a zeneiskola elhelyezése. Ezeknek az adatoknak részletezése után azokat a számoszlopokat sorolja fel Tonelli, amelyek azt bizonyítják, hogy a zenepalota felépítésének nincsenek elháríthatatlan financiális akadályai. A Délmagyarország ezeknek az adatoknak nagy részét is ismertette már, de az indítványnak ez a része annyira fontos, hogy szükségesnek tartjuk szórói-szóra ideiktatni: — Az 1925—26. tanévben a zeneiskolába be volt iratkozva 358 növendék, akiknek tandíjbevétele 217,825.000 koronára rúgott. Az 1926—27. tanévben beiratkozott 364 növendék, akiknek tandíjbevétele 230,000.000 koronában van előirányozva. Megjegyzem, hogy itt a város által engedélyezett tandíjmentességek, amelyek körülbelül az összes tandíj 18 százalékára rúgnak, már le vannak számítva, Ez tehát nettó jövedelemnek tekintendő. Megjegyzem azonkívül azt is, hogy 40 növendéket helyiség hiánya miatt már nem lehetett (elvenni és természetszerűleg hiányzik azoknak a tanszakoknak a bevétele is, amelyeket a zeneiskolának a Tukats-féle házban történt elhelyezése óla be kellett szüntetni. — Pengőre átszámítva ez a 230,000.000 korona bevétel a várható emelkedések figyelembevétele nélkül 18/100 pengőnek felel meg. — Ezzel a bevétellel szemben teher gyanánt áll az a lakbérösszeg, amelyet a város a Tukafs-féle alapítványnak a zeneiskola céljára igénybeveit 5 lakás fejében megtérít. Szinten lakbéremelkedés figyelembevétele nélkül az 1927. február elsejei állapot szerint ez 3190 pengőnek felel meg. — Ebből a két tervből kiindulva egy teljesen modern és a viszonyoknak megfelelő zenepalota építése esetén a következő 1 Kivételekkel lehet számolni: — Beiratási és tandijak (várható emelkedések figyelembevétele nélkül) 18.400, jelenlegi helyiségek után járó lakbér 319Ó, földszinti üzlethelyiségek bérbeadása 25.000. pincehelyiségek bérbeadása 1000, az iskola felett elhelyezett lakások bére 3 háromszobás és 3 kétszobás lakást véve alapul 5840, hangversenyterem bére 52-szeri használatot véve alapul, 120 pengővel (6 filharmóniai hangverseny, 6 dalárdahangverseny, 10 harmóniai hangverseny, 6 műkedvelő hangverseny, 6 felolvasás, 10 bál, 8 gyűlés és bankett) 6240, összesen 59.670 pengő. — Ennyi volna a zenepalotának egyévi jövedelme. Noha ezek a tételek nagyon óvatosan vannak előirányozva, még ezekből is leszámítok 20 százalékot, vagyis az évi jövedelmet csupán 47.736 pengőben irányzóm elő, ami 954.720 lőke évi 5 százalékos kamatának felel meg. Ez az a kerel, amellyel a város számolhat abban az esetben, ha a zenepalota kérdéséi kizárólag jövedelmezőség szempontjából itéli meg. — Minthogy azonban felfogásom szerint a magasabb szempontok is figyelembe veendők, nem kételkedem benre. hogy a város még némi áldozatok árán sem zárkózhatik el a zenepalota megépítésétől. A kérdést pedig véleményein szerint sürgősnek kell tekinteni azért, mert a zenepalotának a rentabilitása annál inkább biztosit ható, minél inkább központi fekvésű helyre építették. Ilyen telke a városnak több is van, de ezek egymásután vétetnek különböző célokra igénybe és így attól kell tartanunk, hogy ugyanugy, mint az Oroszlán-uccai leiekkel történt, végül a zenepalota számára megfelelő hely nem marad. Károlyi Lajos özvegye kolostorba vonul és férjének összes képeit a városnak ajándékozta. (A Délmagyarország munkatársától.) Özv. Károlyi Lajosné, a napokban elhunyt kiváló szegedi festőművész özvegye, kedden délben Tardos-Taussig Ármin és Hidas Benlian kíséretében meglátogatta a polgármestert, hogy elhunyt ideális lelkű férjének nemes szívű végrendelkezését bejelentse. A mélyen lesújtott, gyászbal>orult özvegy elfúló szavakkal mondotta el a polgármesternek, hogy kolostorba vonul és elhunyt férje utolsó akaratához hiven összes müveit Szeged városának ajándékozza. A rövid bejelentés után Károlyi Lajos özvegye a következő beadványt nyújtotta át a polgármesternek: MélveiitisztéU Polgármester url Megboldogult férjem, Károlyi Lajos összes müveit reámhagyta, mert tudta, hogy én minden gondolatával és akaratával egyetértek és hátrahagvolt vagyonával, kívánsága szerint, csak jót fogok cselekedni. A magam részéről elhatároztam, hogy a világtól visszavonulok és kolostorba költözöm, amely megfelel az én boldogult férjem intencióinak. Nekem léhát nem kell semmi. Ezért minden müvét, ami férjemtől maradt, — kivéve azt a néhányai, mely a családtagoknál marad emlékként és amelyekre nekem a kolostorba vonulásig előteremtendő összeghez szükségem van —, Szeged v árosának, mint t U1 a j dont aj á n cl ék o z o in. Mégis kívánom, hogy egy bizottságot hívjanak össze, mely megállapítaná, hogy férjemnek mely művészi munkái muzeális értékűek és melyek azok, melyeket érlékesileni lehet? Az előbbieket helyezzék el a szegedi muzeumba, — egv, kettőt, ha arra reflektálnak: a budapesti szépművészeti muzeumba —, a többiekért kapott összegből pedig létesítse- ' nek Káról y i Lajos nevére egy alapit- ! v á n y t, melynek célját ez a bizottság fogja ! megállapítani. Művésztelep, művészeti iskola, évi ösztöndíj 1—2 szegénysorsn, Károlyi Lajos szellemében működő művész számára.) A bizottság összeállítására vonatkozólag az a kívánságom, hogy a várost képviselje a polgármester ur, a kullurszenálur ur, férjem barátai és müvésztársai közül pedig M ó r a Ferenc, .) u ti á s z Gyula, T ardo s-T a u s s i g Ármin, F. idus Bentián és T ó t h Jenő István. Fzekuián még hálás köszönetemet nyilvánítom a polgármester urnák, a kulturtanácsnok urnák. Szeged szab. kír.. város közönségének és mindazoknak, akik boldogult férjem irányában szeretetüknek oly szép és várakozásomon felüli kifejezési adtak. Szeged, 1027. március 21. Tisztelettel: Özv. Ká r o 1 y i Lajos n é. A beadvány figyelmes átolvasása után a polgármester meghatott hangon köszönte meg Károlyi Lajos, illetőleg az özvegy nagylelkű ajándékozását. Majd kijelentelle, hogy a végrendelkezés gyakorlati végrehajtásával várni kellene mindaddig, mig az özvegynek sikerül valamelyik kolostorba bejutnia. Özv. Károlyi Lajosné erre elmondotta, hogy a szombathelyi karmeliták szigorú kolostorába szeretne bejutni. Irl már gróf Mikes, Prahászka és Zadravelz püspököknek és így reméli, hogy egy-két héten belül már értesítést is kap kolostori bevonulásának időpontjáról. — Nekem elég voll a világi életből — sóhajtotta el az özvegy - , most már csak férjem utolsó akaratát akarom teljesíteni. Majd a polgármester a város közönségének nevében mégegyszer megköszönte a neniesszivü ajándékozást. Végül abban állapodtak meg, hogy az ajándékozási ügy végleges elintézését felfüggesztik addig, mig az özvegy bejut a kolostorba. 00 J 00 Nem szabadt arra gondolni, Őogy ezt a Kormányt másilc váltja fel — állapította meg a belügyminiszter a felsö&áz mai ülésén. /1 zalai Követ éles ellenzéki beszédet tartott. Budapest, március 22. Az országgyűlés felsőháza kedden folytatta a belerjesztett javaslatok tárgyalását. Némethy Károly az első felszólaló, az önkormányzati testületek ellenőrzésével foglalkozik, elfogadja a javaslatot. Igaz Béla pécsi kanonok a következő felszólaló. Aggodalmainak ad kifejezést az autonómiáknak a törvényjavaslatban kontemplált megszorításával szemben. Nem a kormánnyal szemben bizalmatlan, de attól tart, hogy jöhetnek idők, amidőn egy törvényellenes kormánynak az ilyen rendelkezések a vármegyékkel szemben visszaélésekre adhatnak alkalmat. Tarnay Gyula borsodi felsőházi lag érthetetlennek tartja, hogy a javaslatnak 49. §-át, amely a kereseti adóról szóiolt, miért hagyták ki a javaslatból. Ugy látja, hogy a községek felsegélyezésének problémája a kormány legsürgősebb feladatai közé tartozik. Székács Antal a törvényjavaslatot örvendetes lépésnek tartja a gazdasági konszolidáció utján. A forgalmi adó kérdésével foglalkozik és arra kéri a pénzügyminisztert, \ vegye revízió alá álláspontját az egyfázisú forgalmi adórendszer tekintetében. A fényűzési adó megérett arra, hogy teljesedi eltöröltessék. A javaslatot elfogadja. Bosnyák Géza, Zala vármegye törvényhatóságának választott tagja a következő szónok. A törvényjavaslatnak az önkormányzatokat korlátozó része hazafias aggodalommal tölti el. A kormány megfeledkezik a vármegyék nagy nyomorúságáról és nem látja be, hogy a javaslat rendkívül sérelmes az autonómiákra. Az önkormányzati jog nem kegyadomány, hiszen az országgyűlés is a megyékből származott és nem megfordítva. A törvényhatóság a legerősebb gátja az önkénynek, egyedül ez óvja meg a törvény végrehajtásának esetleges túlkapásait. Meg kell mondania, hogy a kormányzat sokszor összetéveszti a pártérdekeket a haza érdekével. A kormány olyan terheket rótt az önkormányzatokra, amelyeket azelőtt az állam fizetett. — Ugy van! Ugy лап! — hallalszanak a közbeszólások a törvényhatósági kiküldöltek padsoraiból. Bosnyák Géza: Nem adhat garanciát egyetlen kormány sem arra, hogy mi fog történni a későbbi időben. Nagyfokú állami gyámkodás nem segit az országon, a javaslat nem szolgálja az ország érdekeit, ezért nem fogadom el. (Éljenzés a törvényhatósági kiküldöttek padsorában és az érdekképviseletek oldalán.) Bezerédy István kifogásolja a javaslatnak az autonómia ellen megnvilvámtló egyes részleteit. Joanovics Pál a javaslatot Budapest törvényhatóságának szemszögéből vizsgálja.