Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-23 / 69. szám

DELMAGYARORSZAG •XEOED : Szcrkeizlötég: Deák Ferenc •cco 2. Telefon 13-33. - Kladóhlvalal, mcMnkOnyvlAr és legylroda: Aradi —cn ». Telefon 300. - Nyomdát LBw Upöl ucca 19. Telefon 16-34. «««««« SZERDA, 1927 MÁRCIUS 25 0 9 9 III. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség éí kladóhlvalal: Url ucca O. Telefon ISI. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkeszltfség és kladóhlvalal : Andrássy ucca 25. Telefon 49. szám.« « « ««m««««« nonzelé»! Ara havonta 3*20, vidéken ét a lóvérotban 3-00, klllftfldttn 0-40 pengó. Egyes uAm lo, vasAr- és Ünnepnap 24 fillér. Élei a romokon. A lapok híradása szerint befejeződölt Sze­geden a tuberkulózis sorvasztó halálára ítél­tek népszámlálása. Hatszáz lakhatatlan la­kást számláltak össze, hatszáz kitenyésztő te­k'pét, a tüdővésznek, a halálraítéltek hatszáz siralomházát. Hatszáz lakást, melynek penész a tapétája, puhára rohadt deszka, vagy vize­nyős föld a parkettája s melynek áporodott, penészszagu levegőjét a »halál kutyájának ugatása«, a fojtó köhögés teszi még elvisel­hetetlenebbé És amikor a fogadalmi templom idei épí­tési költségére keresnek fedezetet, felhangzik az indítvány: adja el a város a Palánk lebon­tásából kikerült építési anyagól s a befolyó vételáron folytassa a templomépitést. Ennek a lapnak hasábjain még soha nem kapott nyilvánosságot olyan aggodalom, gon­dolat, terv, mely sokalta volna a fogadalmi templom épitési költségét, vagy gyorsnak ítél­te az építkezés tempóját. Most is azt valljuk: ennek a városnak polgársága felekezetre való tekintet nélkül sietteti a templomépítés be­fejezését s ha van köztünk különbség, csak abban van, hogy mi azt sajnáljuk, miért nem valósult meg Schulek tervé s miért nem lesz még szebb, Istenhez, a fogadalomhoz s a hálához méltóbb a templom. Nem az ellen emeljük fel most sem szavunkat, hogy szű­kíteni kell a templomépítés ez évi program­ját, vagy hogy aggodalommal támasszuk alá a város polgármesterének kétségét: a temp­lomépítés nem teszi-e lehetetlenné a legelső­rendiibb városi feladatok betöltésének leg­alább egy részét. Nem tesszük ezt, mert mi is valljuk: az építkezés befejezése legelső­rendű feladat Nem az idei építkezési program pénzügyi terheit sokaljuk, csak a fedezet ki­jelölését helytelenítjük. , A város, — ne gondoljunk most arra, hogy milyen áldozatokkal, — egy városrészt rom­tolt le, hogy telket adjon az egyetemi épü­letiek számára. Ez a rombolva épitő város- j fejlesztő politika jelentékeny mennyiségű épi- • tési anyagot juttatott a városnak. Eleinte, — kevés előrelátással, de sok tervszeriitlenséggel, — elárverezték a »talpon álló« házak anyagát, valósággal házzsibvásárt rendezve a Tisza partján. Természetesen üzérkedők szerezték meg a halálra itélt házakat, akik még a le­bontás előtti órákban gyakran igen jelenté­keny haszonnal adták tovább az elhagyatott házakat. Ezek a pár óra alatt szerzett busás hasznok tették figyelmessé a város hatóságát arra, hogy talán a városnak is megér annviL az épitési anyag, mint amennyit az alkalmi épitésanyagkereskedőknek megér. így marad most már a város tulajdonában a lebontott házak anyaga. Antikor azonban halszáz »lakhatatlan la­kás« halálra itélt lakóját nem tudja a város hatósága legalább olyan lakásba elhelyezni, amelyik az emberi életre nem veszedelmes, nem az lenne-e a legtermészetesebb, legkézen­fekvőbb gondolat, hogy a város birtokába ke­rült ócska épitési anyagból egészséges kisla­kásokat, kertes munkáslakásokat építsenek s hatszáz uj kislakás egészséges hadszinterén kezdjék meg végre a győzedelmes offenzívát a tüdővész ellen. Felesleges volna kiszélesíteni ezt a kérdést s újra kezdeni a vitát: az-e a helyes, a célra­vezető s az áldozatokat megnyugtatóan indo­koló városi lakáspolitika, mely egyetlen kis­lakást nem termel, csak lukszuslakásokat jót dotált tisztviselők, vagy — bevándorlók szá­mára? A lakástermelésnek erre a módjára aligha lehetne precedenst találni, holott a városi lakásépítésnek már gyönyönü gyakor­lati eredményei s nagyszerű felkészültséggel megalapozott tudományai vannak. A szegedi lakásépítés mérlege az elmúlt évben nyolcvan lebontott lakóház és egyetlen épülő bérpa­lota. Ezt a kíméletlenül lesújtó aránytalan­ságot lehetne enyhíteni azzal, hogy kislaká­sok építésére használják fel a magánházak lerombolásából kikerült épitési anyagot. Mint­ha a lakásínségnek is ilyen homeopatikus gyógyszere volna: a magánházak lerombo­lásával elkövetett hibákat kislakások terme­lésével tegyék jóvá. Ne vesztegessék el azt az épitési anyagot, aminek okos felhaszná­lásával olcsóvá lehetne tenni a kislakásokat s a lakásépítés pénzügyi terheinek jelentékeny részét eliminálni lehetne. A vallásos lélek hite szerint bizonyára az Istennek is tetszőbb cselekedet volna, ha az emberi élet védelmét szolgálnák azzal az anyaggal, aminek elvesztegeté<-e talán jelen­tékeny kereseti alkalmat szolgáltatna egjesek­• nek, de nem volna a templomhoz, a foga­dalomhoz és az áhítatos hálához méltó ál­dozat. Briand a Népszövetség Tanácsának összehívása ellen foglalt állási az olasz—jugoszláv~konfliktus ügyében. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Párisból jelentik: A mai minisztertanács délutáni ülésén Briand külügyminiszter rész­letesen beszámolt a külpolitikai helyi étről és egyúttal bejelentette, hogy a balkáni esemé­nyekkel kapcsolatban benyújtott szociálde­mokrata interpellációk vitájába semmiesetre sem megy bele. Amennyiben I^eon Blum fel­tétlenül ragaszkodni fog az interpelláció meg­vitatásához, ugy a kormány fel fogja vetni a bizalmi kérdést. Beavatott politikai körökben ugy tudják, hogy a minisztertanács a Nép­szövetség Tanácsának összehívása ellen foglalt állást és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az olasz—jugoszláv konfliktus elinté­zésének leghelyesebb módja nemzetközi vizs­gálóbizottság kiküldése Albániába. Olaszor­szág, hir szerint, a Quai d'Orsayn kiegészitő nyilatkozatot tett, amely a francia kormányt minden tekintetben kielégítette. Altalános vé­lemény ma este Párisban az volt, hogy a jugoszláv—olasz feszültség nagyban enyhült. IMMMMMUMMMVMMMMM Beelen és WalRó külügyi expozéja. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Az uj országgyűlés külügyi bizottsága hol­nap ül össze először. Délelőtt a képviselőház külügyi bizottsága tart ülést, délután pe­dig a felsőház ül össze, hogy meghallgassák Bethlen István miniszterelnök és XValkó La­jos külügyminiszter expozéit. Politikai körök­ben igen nagy érdeklődés előzi meg a külügyi bizottság üléseit, mert azt várják, hogy ezen az ülésen a miniszterelnök tájékoztatni fogja a bizottságon keresztül az országgyűlés tag­jait római utazásáról és annak céljairól, azon­kívül felvilágosításokat ad a miniszterelnök azokról a tárgyalásokról, amelyek hosszabb idő óla folynak Magyarország és Jugoszlávia közölt. A külügyi bizottság ülésének külö­nös aktualitást ad az a diplomáciai konfliktus, amely Olaszország és Jugoszlávia között fenn­áll és amely előreláthatóan szintén szóba ke­rül az ülésen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Sanghaiban a helyzet kritikusra fordult. A nemzetközi koncessziós területeken egyre-másra csapnak le a grá­nátok és srapnelek. Az északi pályaudvar közelében ma heves harcok dúltak az északi és déli csapatok között Az angol csapatok vesztesége eddig három halott és 14 sebesült. Londonból jelentik: Sanghaii jelentés sze­rint egy angol cirkálóra a kantoniak gép­fegyvertüzet adtak, amit a cirkáló viszonzott. Az északi negyedben véres harcok vannak. A kantoniak egy része ma benyomult a kon­cessziós területekre, ahonnan angol katonák űzték el őket. Az összeütközés fofyamán tiz kinai eleseit. Sa-Pei városrész lángokban áll és háromszáz ház elpusztult. Sok asszony és gyermek a lángokban lelte halálát. Sanghai, március 22. Az északi csapatok többszáz katonája áttörte a nemzetközi zóna határát és behatolt kisebb uccákba, amelyeket csak gyenge angol osztagok tartottak meg­szállva. A nemzetközi városrész területére behatolt északkinai csapatok legnagyobb részét lefegy­verezték és a városrész elhagyására kénysze­ritették. London, március 22. Mint a lapok Sang­haiból jelentik, hir szerint a kantoni csapa­tok bevették Nankingot és ez által megsze­rezték az uralmat Kinának a Jancekiangtól délre fekvő területe felett. Saju/hai, március 22. A sztrájkolók száma 150.000-re emelkedett. Egyetlen ország sem vállalhatja a béReszegés lehetőségét. Berlin, március 22. A birodalmi gyűlésen ma indult meg a külügyi költségvetés vitája. Stresemann birodalmi külügyminiszter nyom­ban az ülés megnyitása után szót kért. — Amennyire a fejlemények innen Német­országból áttekinthetők — mondotta a kül­ügyminiszter —, nem hiszem, hogy akut ve­szedelmet jelentenének. — Hajlandó vagyok arra a fellevésre, hogy egész Európa el akarja hárítani a háború ve­szedelmét, hiszen egyetlen ország sem merné vállalni a békeszegés felelősségét. Az az egy azonban bizonyos, hogy ez a legutóbbi eset is kirívóan bizonyítja, mennyire messze va­gyunk még az általános nemzetközi helyzet konszolidálásától. Németország távol akarja magát tartani minden fölösleges beavatkozás­tól és minden törekvését arra fogja korlá­tozni, hogy igyekezzék a feszültséget enyhí­teni, amely harmadik államok között pilla­natnyilag megzavarja a jóviszonyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom