Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-20 / 67. szám

1927 március 20. DÉLMAG Y ARORSZ ÁG 193 A földmivelésügyi miniszíer magára vállalja a Stefániái rakpart kijavítási költségeinek a felét. Áprilisban megkezdik a rakpart javítását (A Délmagyarország munkatársától.) Végre, , évekig tartó huza-vona után nyugvópontra jut a stefóniai rakpartcsuszamlás ügye, amely majdnem nyilt ellenségeskedést okozott a város hatósága és a kormány, illetve a földmivelésügyi minisztérium között. Az előzményeket mindenki ismeri. Tízegynéhány esztendő előtt csúszott meg a Tisza rakpartjának az állami kereskedelmi iskola előtti része, ugy hogy a fal is megrepedt. A vízügyi szakértők tanácsára a fal mögött mély lyukat áslak, hogy az egyoldalú nyomás ne dönthesse la a falat. Ez a lyuk azóta is ott éktelenkedik a Stefánián, teljesen belepte a gaz és áradások idején annyira megtelik vizzel, hogy a város kénytelen keskeny nyúlgátakkal köriilbástyáztatni, nehogy a Tisza átszivárgó vize elöntsc a Stefániát. Sokáig folyt a vita, hogy kinek a feladata a rakpart helyreállittatása. A város hatóságának sokáig az volt az álláspontja, hogy a rakpart helyreállítása állami feladat. Ennek az álláspontnak az egészen speciális indokolása az volt, hogy az 1879. évi árviz után a rakpartot az állam építtette ajándékba a városnak, tehát a fentartás kötelezettsége is az államé. Ezzel szemben a kormány nem mu, (átkozott hajlandónak a feladat vállalására. A földmivelésügyi miniszterek számtalanszor kifejtették leirataikban, hogy a városra hárul itt a tennivaló, mert az állam eleget tett kötelességének akkor, amikor a rakpartot ingyen odaajándékozta a városnak. így aztán hosszú évekig kíjavittatlanul éktelenítette a várost a rakpart. Végre nem régen a város hatásága elhatározta, hogy megcsináltatja a város költségén a rakpartot, ha lehet, állami hozzájárulást kér hozzá. A földmivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztés hivatkozott azokra a súlyos áldozatokra, amelyeket a város magára vállalt az egyetem építésénél és azt kérte, hogy a két és félmilliárd koronára becsült munka költségének legalább öl,ven százalékát vállalja el az állam. Most érkezett meg a miniszter válasza, amelyből meglepetéssel értesült a tanács, hogy kérése meghallgatásra talált; a földmivelésiiggi miniszter cli>állalja a rakpart javítási költségek felét. így már semmi akadálya nincs annak, hogy a város régi szépséghibáját eltüntessék és értesülésünk szerint a munkálatokat már áprilisban meg is kezdik. Világgazdasági kérdések a Népszövetség előtt. Fenyő Miksa előadása a kereskedelmi és iparkamarában. (A Délmagyarország munkatársától.) A Népszövetség közgazdasági és pénzügyi szakosztálya ez év május 4 re Cenfbe világgazdasági konferenciát hivott egybe azoknak a kérdéseknek tanulmányozására és előkészítésére, melyek a legközelebbi jöv6 folyamán az egyes nemzetek közötti viszonylatokban megoldandók lesznek. E konferencia elé az érdekeltek részben nagy várakozással, részben pedig szkepsissel tekintenek. Bárminő jelentőséget tulajdonítsunk is ennek a konferenciának, szükséges, hogy ezzel előre foglalkozzunk és a tárgyalásokkal szemben a magyar szempontokat lehetőség szerint kidomborítsuk. A világ gazdasági helyzete a konferencia összehívásának elhatározása óta lényegesen javult, de még mindig maradt egész sor olyan probléma, amely megoldásra vár, de hogy ez a megoldás éppen a konferencia utján fog bekövetkezni, abban az előadó kételkedik. A Népek Szövetsége nagyon ériékes instrumentum, az evolúció Jelentős útját futotta be a — Dc a Betlehem tán még jobban szödi, mint a Tisza Pista szödte, — kottyan bele a szóba egy báránysüveges surbankó legény, aki olyan, mintha a Sven Hédin tibeti könyvéből lépett volna ki. Az ak-sakál feddőleg nézi végig a fiatalt. — Szödi ám, de csak azért szödhesse, mert a negyvennyócasok beleegyesültek. Azt mondták neki, hogy most adja ki a mérgit, mert aztán ük gyünnek. — Hát föl kerék, le kerék, — fejti ki történet filozófiáját Imre. Vöt mán negyvennyóc máskor is, de elnyomták. — De most nem ugy lössz ám, — ingatja a fejét az orákulum. — Mert a magyar negyvennyócasok összefognak a nimöt negyvennyócasokkal, oszt akkor a Poin cár elmöhet oda, ah un a part szakad. A harcsabajuszú elcsodálkozik. — Hát ott is vannak negyvennyócasok? — Negyvennyócasok mindönütt vannak barátom, csak türtőztetik magukat. Az Imre pesszimizmusa még egy próbát tesz. — Szűr vágja a fát, ködmön hordja rakásra, palást melegszik mellette. Mindég ez vót a törvény e világon, ez is lössz! A bátya föláll és a mutatóujját fölemelve azt mondja: — De csak addig, még valaki el nem kiáltja magát, hogy abszurdum az óvilágnakl Erre a misztikus prófétálásra mindenki elhallgat. Tisztelet szállja meg a sziveket, mert ez olyan borzasztó okos mondás, hogy itt igazán nem lehet több szava senkinek. wllsoni tizennégy pont felvizezett alaptőkéjével — amelyhez hasonlóan felvizezett alaptőke még nem igen akadt a földön. Tudjuk, hogy eleinte a Népszövetség nem volt egyéb, mint győző államok zsákmánybiztositő szövetkezete, amely a békeszerződések, a jóvátétel, lefegyverzés teljes végrehajtására ügyelt és ma mégis tagadhatatlanul a nemzetek összebékQlésének (áramává leli. A győzők zsákmányukról levették az egyik kezüket. Mint egy olasz újságíró szellemesen mondta : a világ nemzetei megüzenték egymásnak a békét. Arról a szervről, amely ezeket az eredményeket el tudta érni, csak elismeréssel lehet nyilatkozni, bár bizonyos, hogy voltak egyes kérdések, amelyekben nem tudott feladata magaslatára emelkedni, aminek előadó több példáját emliti, többek között a bennünket annyira érdeklő kisebbségi kérdést, amelyben a Népszövetség nem tudott egyetlen lépéssel sem előbbre jutni. Az Ipari termelésnek az az egysége, amely a világháború előtt megvolt, most meg van bontva. Amikor ma világgazdasági konferenciára ülnek össze, a tulajdonképeni cél nem ennek az egységnek visszaállítása, ámbár mindenki arról beszél, hanem az egyik állam részéről, hogyan lehetne azl a terméstöbbletei, amelyet a háború óta meg tudott szerezni, biztosítani, a másik állam részéről, hogyan lehelne azt visszaszerezni, amivel most kevesebbet tud termelni, mint a háború előtt. Mert tagadhatatlan, hogy a világ termelésében nagy eltolódások következtek be. Lesznek a delegátusok között olyanok, akik őszintén keresni fogják az arra vezető eszközöket, hogyan lehetne ezt az eltolódást megszűntetni, azl az egységei, amely a háború előtt volt, visszaállítani, amin! a békeszerződések végrehajtása körül is ma már barátságosabb szellem lengi át a kedélyeket. De bizonyos, hogy ezt a célt konferencia révén elérni nem lehet. Példa gyanánt rámutat arra, hogy azt, ami Amerikában a háború alatt és után történi, az indusztrializálásnak azt az esszorjál semmiféle határozattal megváltoztatni nem lehet. Nemcsak a sokfelé, majdnem mindenfelé beállott erősebb iparosítási folyamatot kellene más irányba terelni, hanem meg kellene oldani olyan súlyos problémákat is, mint a kinai kérdés. Egy hétszázötvenmillióból álló nemzel keresi munkaerejének önálló érvényesüléséi, erejének magasabb rangú munka szolgálalába való állítását. Indiában is megmozdultak a tömegek, ott is bekövetkezett a nemzeli renaissance, amely bizonyos fokú és irányú iparosításban is kifejezésre jut. Tisztában kell vele lennük, hogy ezek a konferencia részivevőinek mind fontosabb kérdések, mint Magyarország ipari és kereskedelmi politikája, vagy a szomszéd államok gazdasági törekvései A kereskedelmi szabadság, a vámtarifák és a kereskedelmi szerződések ügyében a konferenciától lényeges változásokat nem várhatunk. Az valószínű, hogy a konferencia alaptónusa inkább szabadkereskedelmi, mint védővómos lesz. A szabadkereskedelmi kulörl az őszinteség hiánya is valós7Ínüvé leszi. A nemzetek, amelyek nemcsak vámokkal védik a hazai termelést, mini például Olaszország, hanem fascista parancsokkal is irányítják a fogyasztási, valahányszor szabadkereskedelmi felhívásról van szó, mindig az első helyen jelentkeznek. Többnyíre olyan országok delegátusai ülnek össze ott, amelyek védővámosok, mégis a lojalitás elvénél fogva kötve vannak saját államuk politikójához. A védővámos politika szempontjából tehát a konferencia határozatai a szabadkereskedelmi szellem dacára veszélyesek nem lesznek. A vámok mellett külön jelentőséggel bír, hogy sok országban behozatali tilalmak vannak érvényben, például az állalvámok melleit az állategészségügyi szabályok teszik lehetetlenné az állatok beviteléi. De az egyes államokai nem a vám abszolút magassága érdekli, hanem az, hogy mennyiben érvényesül a vámvédelem a gyakorlatban. Nálunk Magyarországon, az agrárállamban hiába vannak magas gabona- vagy lisztvámok, azok a mi termelésünk és fogyasztásunk szempontjából alig jutnak érvényre. De más államoknál sem az egyes vámtételek magassága érdekel bennünket. Malomiparos állam vagyunk, minkéi az érdekel, hogyan aránylik a buza és a kész őrlemények vámja egymáshoz azokban az országokban, amelyekbe terményeinket be akarjuk vinni. A konferencia eredményes munkájának az az előföltétele, hogy szabályozódjék a vándorlás kérdése. Ha gazdasági egység teremtődik, tartanunk kell a jussunkat a legnagyobb hajóparkkal bíró államokkal szemben, hogy azok a munkások, akik az ipari termelés esetleges csökkentése folytán nálunk fölöslegesekké válnak, szabadon vándorolhassanak olyan országokba, ahol munkát és keresetei találnak. De ennek biztosítása tisztára teória marad, ha a bevándorolt munkásokra nem terjed ki ugyanaz a szociális gondoskodás, mini a belföldiekre. A rendkívül elmésen felépített előadás végén az egybegyűlt közönség zajosan megtapsolta a kiváló előadót, aki az egész kérdés komplexumát felölelő nagy tudásával világitolta meg a világgazdasági konferencia jelentőségét és várható eredményeit. Tavaszi 814 m odellkabáfok megérkeztek és dus választékban jutányos áron kaphatók. Selyemáruház BRAUN MIHÁLY KáS^fjí CT tanutmányuíainról hazatérve, ta•"-»•^^^OJ-K. niiok női k«l»Dform«zá8t, készitést, iparművészei UalapkreúcióUat. Je'entkezés 10-7 óráig 778 LUSTIG ICA Dugonics tér 11, feli. em. 17.