Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-20 / 67. szám

•EEOED : SzerkeszlO»6g : UcAk Ferenc «cca 2. Teleion 13—33. - Kiadóhivatal, •UcMinkOnyvlAr és Jegyiroda: Aradi •cca s. Teleion 300. ^ Nyomda i lOw Upól ucca ÍO. Telefon 1<V—34. «««««« VASÁRNAP, 1927 MÁRCIUS 20 • a III. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 131. szám, « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 23. Telefon 49, szám.« « « «««««««« BlOflzetésl Ara havonta 3-20, vidéken és a lóvörotban 3-ÖO, ktllimdttn 6-40 pengő. Egyes szám 10, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Gyászünnep. Március 20 közel esik március 15-höz, Kossuth Lajos halálának évfordulója a sza­badság születésének évfordulójához és a vé­letlen iróniája gyors egymásutánban kétszer ühet gyászünnepet a liberálizmus ellenségeivel. Mert, a március 15 nem lehet örömünnep azoknak, akiknek egész politikája a negyven­uvolc elpusztításából áll, ellenben csakugyan nagyon komor hangulatban állhatja körül Kossuth Lajos sírját a sikernek ós boldogu­lásnak az a politikája, amely vesztőhelyre vitte a kossuthi gondolatot. Nagyon szivszo­rongató érzés lehet arra gondolni, hogy mi­lyen kavarodás lenne abból, ha az ünnepi gyászbeszéd alatt kilépne a sírjából a Kor­mányzó és számon kérné a ma hatalmasaitól az ö alkotásait. Szerencsére a ma hatalmasai nem ijedős férfiak és bár telítve vannak a legkeresz­ténvibb gondolatokkal, egy percig se tartanak attól a csodától, hogy a halottak időnap előtt is fölébredhetnek. S a maguk részéről, alap­jában igen jó hazafiak lévén, nem is aján­lanák ezt Kossuth Lajosnak, mert a halott­nak megadnak ugyan minden tiszteletet és nem sajnálják tőle a halhatatlanságot sem, «te ha a halott komolyan venné a gyásznapi provokációkat és föltámadva helyet követelne a parlamentben, abból nagyon csúnya vá­lasztási botrány lenne. Akkor illetékes hely­ről kénytelenek lennének — sajnálattal bár — tudtára adni Kossuth Lajosnak, hogy des­truktivok a magyar közéletben meg nem tü­retnek. És megmutatnák neki az ellene ho­zott honossági törvényt, amely békén hagyja ugyan a halottat, de rögtön gilt, mihelyst a halott megpróbálna megelevenedni. Nagy és szent dolog a haza érdeke, ugy, ahogy azt ma fogalmazzák s ha Kossuth Lajos ezt a fogalmazást alá nem írná, sőt izgatna ellene, akkor Kossuth Lajosnak is jobb volna szé­pen visszakéredzkedni a sírjába. ... Mi tudjuk, hogy a cenzúrát 1818-ban véglegesen eltörölték és ma a legteljesebb sajtószabadság van és éppen mert tudjuk, hogy milyen abszolút sajtószabadság van ma, nem élünk vele és nem mondunk el mindent Kossuth Lajosról, amit mondani tudnánk és mondanunk is kellene. Mi rábízzuk az egy­séges párt gyászszónokára, hogy a Kormányzó sírjánál vonjon párhuzamot a negyvennyolc törvényei és a ma törvényei közt, mérje ösz­sze 1927 ifjúságát nem is 1818, hanem csak Kossuth halála évének ifjúságá­val. Mi beérjük annak a megállapításával, hogy Kossutti volt a legnagyobb liberális dcs­truktor és az ő nemzedéke volt a legdicső­ségesebb magyar nemzedék, mert a legteljeseb­ben és a leghiánytalanabbul megvolt benne a nemzeti egység a haza szeretetében és az érte való áldozatkészségben. A törvény még nem szabadította fel a jobbágyot, mikor a földesúr már fölszabadította. A jogegyenlőség még nem volt törvénybe iktatva, amikor a szivekben már kivirágzott. A haza még nem kért, amikor oltárára már önként ajánlottak vért és vagyont, — mindenki a saját vagyonát és a saját vérét. Csak ilyen nemzedék választ­hatta habozás nélkül a Kossuth Lajös útját és mikor ez az ut örvénybe szakadt, csak ez a nemzedék bírhatta el a háború vérvesz­tése • után Haynaut, Kufsteint és a Bach­korszakot. A ma nemzedéke, el kell ismerni, kimond­hatatlanul nehezebb helyzetben van, mint Kossuth nemzedéke volt. Neki nem uj alkot­mányt kellene teremtenie, csak megőrizni a negyvennyolc alkotmányát s neki nem meg­halnia kellene a hazáért, hanem csak okosan élnie és dolgoznia érte. De ez a nemzedék nem tud mást, csak céltalanul és tehetetlenül vergődni az önmagavágta sebekben, amik szétmarják és rothasztják egész szervezetét. Ez a nemzedék nem szabadítaná fel a jobbágy­ságot. hanem kitalálná, ha ki kellene találni. Ez a nemzedék nem hordana téglát a Nemzeti Színház építéséhez, hanem eladná felárral. Ennek a nemzedéknek nincs közös hite és eszménye; ahány ember, annyi vélemény, ahány lélek, annyi akarat, ahány száj, annyi követelés. Ebből a nemzedékből minden ki­telik, konstruktív, destruktív, feudális, kom­munista, konzervatív, radikális, rojalista, köz­társasági, keresztény, pogány, — csak a Kossuth Lajos regimentje fogyott el, az a nemzedék, amelynek nagysága előtt a Kor­mányzó leborult. Csakugyan indokolt gyászünnepet tartani a Kossuth sírjánál. Csak nem Kossuthot kell gyászolni, hanem a nemzetet. » Jugoszláviában senki sem gondol háborúra." Nagy izgalom Belgrádban. (Budapesti tudósítónk tclefonjelentése.) j Belgrádból jelentik: Az olasz sajtó állító- i lagos tegnapi ieleplezése, amely szerint Jugo­szlávia háborúra készülne Albánia ellen, valamint a Temps-nck a mai Jugoszláviát támadó cikke. Belgrádban általános izgalmat és megdöbbenést váltott ki. Beavatott körök­ben az olasz és angol sajtó vádjait a leghatá­rozottabban visszautasítják, hangsúlyozván, hogy Jugoszláviában senki sem gondol há­borúra. Ezeket a híreket a jugoszláv ellenes propagandának tudják be. iobb előkelő po­litikus megdöbbenésének adott kifejezést afe­lett, hogy Olaszország ilyen fegyverekkel akar­ja aláásni Jugoszlávia tekintélyét és ilyen rém­hírekkel gazdasági pozícióját. A belgrádi olasz követ tegnap este meg­jeleni a jugoszláv külügyminisztériumban és átnyújtotta az olasz kormánynak azt a jegy­zékét, amelyet az európai nagyhatalmak kor­mányai is megkaptak. Az olasz demarchehoz Kennard belgrádi angol követ is csatlakozott, aki szintén megjelent a külügyminisztérium­ban és közölte, hogy az angol kormány állás­pontja mindenben egyezik a jugoszláv kor­mány álláspontjával. Perics külügyminiszter beszédében kifej­tette, hogy Jugoszláviának egyáltalában nem áll szándékában az Albánia belügyeibe való avatkozás és hogy az olasz jegyzék alapjául szolgáló információk a tények félreértésén ala­pulnak. /1 kantoniak 19 Kilométerre állnak Songjaitól. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) , Londonból jelentik: Az esti órákban érke­zett jelentések szerint Sanghaiban már hall­ják a város felé közeledő kantoni csapatok ágyúinak dörgését. A kantoniak ma reggel elfoglalták Csing-Csau városát, délután pedig elesett Szun-Kiang is. A kantoniak előőrsei ma est;e 19 kilométernyire állanak Sanghaitól. London; március 19. Sanghaiból jelenti a Reuter-iroda: Az általános sztrájkra való fel­hívásnak eddig nem mindenütt tettek eleget. A sztrájkolok száma jelenleg 22.000. Hetek óta tegnap volt az első nap, amelyen nem tör­tént gyilkosság. Itóiua, március 19. Ma reggel 9 óra 40 perc­kor Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter meg­jelent a Quirínálban, ahol az első teremben a testőrség, a fogadási váróteremben Rota Hector tengernagy, a király főhadsegéde és Messer Gi­ovanni bersaglieri alezredes, hadsegéd, fogadták. A miniszter fekete díszmagyart, fekete kardot és fekete keztyüt viselt, ruháján egyetlen színfolt az olasz koronarend nagykeresztjének piros-fehér-pi­ros szalagja volt. Nyomban megérkezése után az uralkodó a ki­rályi dolgozószobában külön kihallgatáson fo­gadta a minisztert s több, mint egy óra hosszat tartott a kihallgatás, melynek során az uralkodó megkapó szivélyességgel társalgott a miniszterrel. Gróf Klebelsberg Kunónét a királyné vasárnap délután fogadja kihallgatáson. Hucszik és Sellő áöntö vallomása Nagy István ellen. Mteg&amisitolt könyvek — Nagy István vagyonáról. Budapest, március 19. Nagy István ügyében a rendőrségen fogvatartott lluczik Károly dr. teg­nap vallomástételre jelentkezett és elmondotta — amit eddig tagadott —, hogy Nagy Istvánnal szo­ros baráti viszonyban állott, Nagy őt arra kérte, hogy vagyona eredetének igazolására állítson ki bizonyos elismervényeket, amelyek ré^zvényvétel­ről és értékpapirbeszerzésről szólnak. A rendőrség e vallomásra szembesítette Iluczikot Nagy Ist­vánnal, azonban a szembesítés eredménytelen ma­radt. Súlyos vallomás! tett Nagy István ellen az ed­dig ugyancsak tagadásban lévő Sellő is. Elmon­dotta, hogy ezelőtt négy hónappal megjelent nála Nagy István és arra kérte őt, hogy miután fegyelmi van ellene és igazolnid kell vagyona eredetét, az ő cégére — a Sellő és Donáth bankcégre — hi­vatkozott, mint amely bank könyveiből tűnik ki, hogy milyen tételekben játszott a tőzsdén. Ezért rávette Sellőt, hogy a még le nem zárt könyveiben 1921-es dátummal vezessen be egy 2000 dolláros tételt. A főkapitónyság Sellő val­lomását ellenőrizte és a lakásán lévő könyveiből biztosan megállapította, hogy Sellő igazat vallott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom